Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-27 / 49. szám

# A Torony alatt A Délmagyarország melléklete a szegedi önkormányzat megbizásábál Hinták a Honvéd téren, aszfalt a Bánomkert soron... Miért szomorú a Boldogasszony? Busóhal rin bizony meg nem mondanám, mennyi álarc vi­Ild csorgott rám február 25-én, vasárnap. Mint ahogy arról sem készítettem pontos feljegyzéseket, mikor és mekkora tűzerővel durrogtatták az ágyúkat a birkabőr­be öltöztettet maskarások, s hány mázsa rőzséből emel­ték azt a hatalmas máglyát, ami pontban 6 órakor láng­ra lobbant, tízezrek nagy gyönyörűségére. Mohács főte­rén. No, de kit is érdekeltek azon a napon a statisztika számai? Hát nem sokkal fontosabb, hogy a Baranya megyei kisváros népe, s a városba sereglő turisták ha­talmas csapata boldogan figyelhette a busójárás évszá­zadokkal ezelőtt kialakult, és mai is élő, sikerrel örökí­tett ceremóniáját? S bár senkitől sem hallottam pá­tosszal hizlalt szép szavakat városi összefogásról, meg a múlt értékeinek megbecsüléséről, elég volt egyetlen pil­lantást vetni a viháncoló ifjoncokra, maszkjuk alól dör­mögő öregebbekre ahhoz, hogy érezzem: Mohácson mind a 21 ezer polgár roppant fontosnak tartja a busó­járás sikerét. Mert úgy emlékezhet őseire, hogy egyben a jelen Mohácsára csalogat fényképezkedő németet, ámuldozó hollandot. Meg például szegedi zsurnalisztát, aki azon gondolkodik: vajon Csongrád megye székhe­lyén mi akadálya van annak, hogy ekkora népünnep­éllyel színesítsük hétköznapjainkat? Jó, tudom - méretes történelemhamisítás szükségel­tetne ahhoz, hogy a XXI. században nagy hirtelen mi is kitaláljunk évszázados múltra visszatekintő népszokást. De erre nincs is szükség. Inkább csak tanuljunk, mondjuk a bajaiak példájából, akik pár évvel ezelőtt el­határozták: márpedig ők a világ elé tárják legnagyobb büszkeségüket, a tésztára löttyintett, dúsan paprikázott bajai hallevet. S lám, tavaly már kétezernél is több bog­rácsban rotyogott a finomság, az utcákon sodródó tö­megben pedig arról beszélgettek a szegediek - mert hogy voltunk ott ezernél is többen - mikor jön el az idő, amikor mi is ilyen jókedvű ünnepen dicsőítjük szeretett Tiszánkat. Ha a bajaiak a városban élő bográesművészeket in­vitálják az utcára, mi, szegediek hívjuk meg az összes Tisza menti összes település egy-egy olyan jeles szaká­csát - csiszolódott az ötlet vitatkozás beszélgetésben ­aki azt mutathatná be, hogyan aprítják a halat Ukraj­nában, Szlovákiában, elárulná, mitől finomabb (már ha finomabb...) a szolnokiak halászlévé, mint mondjuk a Mindszenten sütött keszeg, vagy a szegediek halpapri­kása, a délvidéki rácok pontya. Megtelne vajon bográccsal a tiszai rakpart? Ugye, ez nem is lehet kérdés? Tódulna a nép mennyei illatoktól kábulni, pocakot tölteni? Azt hiszem, erre is különö­sebb kockázat nélkiil lehetne igennel válaszolni. Akkor pedig, mégis, mire várunk? Kapjuk hát elő marketing­szemléletünket (úgyis él már közöttük annyi, efféle ügyekben járatos menedzser, hogy egy eldobott kővel hármat is kupán lehet egyszerre csapni), küldjük a meghívókat, takarítsuk a rakpartot, kutassuk fel, hol rejtőzködnek azok a padok, amire aztán akár húszezer embert is leültethetnénk a bográcsok mellé. A mikor pedig az jutna az eszünkbe - no, de ez renge­teg munkával jár ám! - gondoljuk a mohácsi, telet temető busókra. Mert hogy ők sem íróasztal mellett ál­modozva mesélgetik, hogyan kergették őseik egykoron az árarcoktól megriadt, hanyatt is, meg homlok is me­nekülő kontyos törököket. Bátyi Zoltán Értorna - cukorbetegeknek A Hősök kapujának környékén minden reggel nagy harcot vívnak egy-egy parkolóhelyért a gyerekeiket iskolába szállitó szülők. (Fotó: Schmidt Andrea) DM-információ Minden cukorbeteg kezelésének az alapja az egyénre szabott megfelelő diéta és a rendszeres mozgás egy­sége. Ezt egésziti ki szükség esetén a gyógyszeres, illetve in­zulin kezelés. Ebből ki­indulva oktatóprogram­sorozatot szervez - már­cius l-jétől, minden hó­nap első csütörtökén - a Szeged és Térsége Dia­bétesz Egyesület. A Nemzeti Egészségfej­lesztési Intézet támoga­tásával induló előadás­sorozat az egészséges táplálkozás témaköré­vel foglalkozik, helyszí­ne pedig minden alka­lommal az egyesület klubhelyisége lesz (Sze­ged, Kálvária tér 20.), az előadások pedig dél­után 4 órakor kezdőd­nek. Az előadás-sorozatot dr. Bosnyákovits Tünde, a Nem­zeti Egészségfejlesztési Inté­zet dél-alföldi régiójának ve­zetője nyitja meg március 1­én, csütörtökön délután 4 órakor. Az előadásokat ismert szakemberek tartják, s az ér­deklődők az alábbi témákról hallhatnak majd ismertetőt. Dr. Regényi Jakab: Cukor­betegség a harmadik évez­redben. A „halálos négyes" (elhízás, cukorbaj, hiperko­leszterinémia, magas vér­nyomás); megelőzés, szűrés. Szabó Sándorné. dietetikus: Az egészséges táplálkozás. Tévhitek, hibák a diabétesz diétában. Daróczi Andrásné, dietetikus: Élelmi rostok és élettani hatásuk. Szerepük az anyagcsere szabályozásában. Hiányuk (vastagbélrák?). Dr. Lengyel Csaba: A ma­gas vérzsírszint (koleszterin, triglicerid) kapcsolata a cu­korbetegséggel, az aszteri­oszklerózissal. Kezelési le­hetőségei. Dr. Holzinger Gábor: Az elhízás mint koc­kázati tényező. Fogyókúra (a testmozgás szerepe). Dr. Holzinger Gábor: Az étrend és az antidiabetikus kezelés összehangolása. Dr. Szabó Mátyás: Szív-, magas vérnyomás-, vesebetegség­ben szenvedők táplálkozása (folyadék, só, kálium, mag­nézium, stb. bevitel). Dr. Durszt Ferenc: A mértékte­len alkoholfogyasztás hatása az anyagcserére, a belső szervekre (szív, nyelőcső, gyomor, hasnyálmirigy, máj, idegrendszer stb.). Minden alkalommal gyakorlati fog­lalkozásokat is tartanak, mégpedig vércukor-, vize­let-, vérnyomás-, koleszte­rinmérést és életmódi ta­nácsadást, értornát és hason­ló hasznos tudnivalókkal kapcsolatos gyakorlatokat. Tavaly ősszel kezdtük el azt a sorozatunkat, amelyben városházi kép­viselők beszélnek válasz­tói körzetük életéről, a már megvalósult, illetve a napjainkban tervezett beruházásokról. Mai la­punkban dr. Berekné dr. Petri Ildikó a 11 -es kör­zet képviselője azt mond­ja el: nagyon örülnek a Belváros e térségében la­kók annak, hogy aszfalt­tal borított immár a Bá­nomkert sor, s hamaro­san teljes szépségében pompázik majd Európa legnagyobb szabadtéri freskója, Aba-Novák Vil­mos alkotása a Hősök kapuján. Ám annál dü­hösebben szemlélik azt a pusztítást, amivel a falfir­kátok csúfítják el a bel­városi házfalakat. Ha valaki sétált már egy kiadós esőzés után mondjuk Petőfitelepen, kerülgette au­tója azokat a kátyúkat, amik­kel Béketelep egy-két utcája „ejti rabul" az autókat, Sze­ged 11 -es választási körzeté­ben járva minden bizonnyal azt kérdezgeti magában - az­tán akik itt laknak, ugyan mi­re vágyhatnak még? Hiszen minden utcában faltól falig ér az aszfalt, a házak ápolt kül­sővel, díszes homlokzatokkal indulhatnak a „Melyik épület a legszebb Szegeden?" vetél­kedőn. Ami pedig.a 11 -es körzet polgárainak kényelmét illeti: itt kétpercnyi sétával elérhető a belváros legkellő­sebb közepének összes boltja éppen úgy, mint a nagyállo­más, vagy akar a hosszú sé­tákra csalogató Boszorkány­sziget. De hogy merre is található ez a bizonyos 11 -es körzet? Nos, erről, valamit Szeged e területének hétköznapi ügyei­ről, s bajairól már szóljon dr. Berekné dr. Petri Ildikó kép­viselő asszony. Hatezren egy körzetben - Ha választási körzetem határait kell meghúzni, el­őször is a Tisza partját emlí­tem, majd pedig a kis- és a nagykörutat és az Attila ut­cát, hiszen a Belvárosnak a folyó és az említett utak kö­zötti szakaszán élnek a 1 l-es körzet polgárai. Ha néhány szóban kellene jellemezni a mintegy hatezer embernek otthont adó kerületet, azt mondanám nyugodt polgári lakókörzet, ahol a rendszer­változást követően nagyon sokan megvásárolták a laká­saikat, s mindent meg is tesz­nek annak érdekében, hogy gondos gazdaként szépítsék lakókörnyezetüket. Termé­szetesen csak és kizárólag önerőből nem szépülhet ez a terület, hiszen például parko­kat is föl lehet lelni az utcák között, amik a korábbinál is több gondoskodást igényel­nek. De szerencsére ezekre a zöldterületekre az utóbbi idő­ben már volt pénz, így átala­kult, immár szoborral is dí­szített a Domus áruház előtt az úgynevezett kis Dugonics tér, a Honvéd tér pedig kor­szerű játékokkal felszerelt játszóparknak ad otthont ­számolt be választási körze­tének legnagyobb változásai­ról dr. Berekné. Majd a siker­listát a Bánomkert sorral folytatta. - Hosszú esztendőkön át kellett szégyenkeznie Sze­gednek azok miatt az áldatlan állapotok miatt, amivel azok szembesülhettek, akik az új klinika környékén kerestek autóiknak parkolóhelyet. Pusztult a pázsit, töredeztek a fák a járda felé nyomuló au­tók miatt, míg a Bánomkert soron eső után kisebb tavak keletkeztek a földes út kátyú­iban. Nos, ez a helyzet már a múlté - nemcsak szép aszfal­tos út épült itt, hanem autó­parkoló is. Most éppen azon dolgozunk, hogy ebben a parkolóban fákat ültessünk el - számolt be, nem is titkolt nagy örömmel, a Belváros egyik szégyenfoltjának eltün­tetéséről a képviselő asszony. Freskóra költött forintok Egy-két perc múlva kide­rült, hogy az elmúlt eszten­dők 11 -es körzeti beruházá­sai közül mégis inkább arra a legbüszkébb dr. Berekné, ami a Hősök kapujánál tör­tént. - Amikor 1992-ben meg­kezdődött az Aba-Novák­freskó restaurálása, nagyon kevesen hittük ebben a város­ban, hogy a nemes szándékot siker is koronázza. S lám, most már a munka befejező szakasza következik, nemso­kára megújul Európa legna­gyobb szabadtéri freskója. A több mint 70 millió forintos költséggel helyreállított mú létrejöttéhez a város úgy 6-7 millió forinttal járult hozzá, míg a többi forint adomá­nyokból, pályázati pénzekből jött össze. A legtöbbet az Aba-Novák család áldozta a restaurálásra, de még az or­szág legtávolabbi sarkaiból is küldtek 30-50 ezer forinto­kat. így az bizonyosodott be, hogy egy igazán szép cél ér­dekében igenis megnyílnak a pénztárcák. - Sajnos azért élnek kö­zöttünk olyanok is, akik in­kább a környezet pusztításá­ban találják meg az örömüket - komorult el dr. Berekné dr. Petri Ildikó, amikor a 11 -es körzetben lévő házak falairól esett szó. - Szomorúan, és ami még nagyobb baj, tehe­tetlenül kell néznünk, hogyan csúfítják el a graffitisek a Boldogasszony sugárút épü­leteit, miközben a körzet összes többi utcájának össze­firkálására is marad elég fes­tékjük. Mint városházi képvi­selő azt szorgalmazom, hogy az eddiginél gyakoribb jár­őrözéssel próbálják elfogni a tetteseket rendőreink. S na­gyon remélem, hogy egyszer szigorúbban is büntetik majd a falfirkálók tetteit - fogal­mazta meg reményeit a kép­viselő asszony. S már a 1 l-es körzetben tervezett beruházá­sok kerültek szóba. Parkolóház a Honvéd térre - Már nem kell sokat arra várni, hogy a mainál sokkal szebb legyen a Honvéd tér. Folynak a tárgyalások a Sze­gedi Tudományegyetemmel egy ingatlancsere-akcióról, aminek eredményeként ma­gasodhat majd az SZTK mel­lett a környezethet illeszkedő homlokzattal ellátott parkoló­ház. Míg a tér másik oldalán lévő üres telken - ahol pár éve még a bőr- és nemibeteg­gondozó épülete állt - ma­gánbefektetők tőkéjéből épülhetne egy szép társasház. Ami pedig az Ady térre ter­vezett nagy egyetemi építke­zést illeti - annak mindenki csak örülhet, hogy egy szép új kulturális komplexum va­lósuljon meg, ahol most dü­ledező kerítés vesz körbe egy nem igazán korszerű sport­centrumot. Ám itt csak akkor lenne szabad megkezdeni az építkezést, ha az egyetem gondoskodik egy új sport­központról diákjai számára. Ez persze csak magánvéle­ményem. hiszen mint város­házi képviselő nem igazán szólhatok bele abba, miként fejleszti az egyetem saját lé­tesítményeit - mondta dr. Berekné. Majd a belvárosi fák sorsá­ról beszélgettünk. Sajnálkozott a képviselő asszony, mert lát­nia kell: a vadgesztenyék alul maradnak a levegőt szennyező gépjárművek kipufogó gázai­val vívott harcban. S szólt a megoldásról is - a halálos se­beket kapott fák helyére aká­cokat szeretne telepíttetni. Ha pedig autók, el ne feledkez­zünk a 1 l-es körzet egyik leg­nagyobb, s talán nem is orvo­solható bajáról, a Boldog­asszony sugárúton, s az ide ve­zető mellékutcákban tapasztal­ható kaotikus állapotokról. - Nap közben nincs itt kü­lönösebb gond. de reggelen­te. amikor a szülők hozzák iskolába a gyerekeiket, szinte mozdulni sem lehet a sza­bálytalanul megálló kocsik között. Az a csoda, hogy itt nem történik nap mint nap súlyos baleset. Sajnos az ut­cákat kiszélesíteni nem lehet, de talán a lépcsőzetes iskola­kezdés bevezetésével - vagy­is egy olyan tanítási rend ki­dolgozásával, amikor nem mindenki háromnegyed 8-kor sietne be az iskolakapun - le­hetne normalizálni a helyze­tet - vélekedett dr. Berekné dr. Petri Ildikó. Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents