Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-27 / 49. szám

KEDD, 2001. FEBRUÁR 27. SZEGED 5 Jól halad a belvárosi paloták fölújítása A Boszorkány visszatér... Tűrhetetlen az FVM eljárása ígéret volt, pénz nincs Kárász utca 13., az óra és ékszerbolt, korábban a Próféta vendéglő és sörcsarnok otthona. [Fotó: Nagy László) Aláírt szerződéseket, hároméves, hosszú tárgyalássorozatban megalkotott fejlesztési programot veszélyeztet a Földmüvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM), ha visszavonja a megígért támogatást az agrárkutató intézetektől, köztük a szegedi Gabonatermesztési Kutató Kht.-tál. Az elmúlt hét végén hívták be az FVM-be nyolc, a tárcához tartozó kutatóintézet vezetőit és azt közölték velük, hogy visszavonják az erre az évre ígért fejlesztési és kutatási támogatások felét. A nyolc intézet között van a szegedi Gabonatermesztési Kutató Kht. is, amelynek cégvezetőjével, dr. Matúz Jánossal pénteken azt közölték a minisztériumban, hogy újragondolják a támogatásokat, ezért újra akarják tárgyalni a már megkötött szerződéseket. Mint dr. Frank Józseftől, a szegedi intézet főigazgatójától megtudtuk, több mint fél éves tárgyalássorozat eredményeként három évre szóló fejlesztési programot írtak alá az FVM-mel. A megállapodásban foglalt minisztériumi támogatási öszszegre nagy szükség volt. hiszen az intézet már tizenöt éve nem kap fejlesztésre pénzt, az eszközök amortizálódtak, a kutatóhelyek lerobbantak. A növénynemesítésben nagy tradícióval és hagyományosan jó kutatási eredményekkel büszkélkedhető szegedi intézetnek a rossz körülmények között is sikerült eddig felvenni a versenyt a piac multinacionális szereplőivel. Ám a fejlesztés mostanra elodázhatatlanná vált, minden tartalék elfogyott. Az aláírt fejlesztési program első évére, 2000-re szóló támogatás tavaly nem teljesült, ezért örültek a 2001-re ígért pénznek, amely persze nem nagy összeg: a nyolc intézet számára 800 millió forint. Ha most ennek mintegy a felét visszavonja a minisztérium, nemcsak a program borul, hanem már megkötött szerződéseket is meg kellene semmisíteni. A szegedi intézet még a tavalyinál is kevesebb pénzhez jutna, nem lennének megvalósíthatók a hosszas szakmai tárgyalásokon egyeztetett fejlesztési tervek, például a makói hagymakutató régóta esedékes felújítása, a tervbe vett múszervásárlások. Nem tud indulni a szegedi intézet a Széchenyi-program megfelelő önrészt igénylő pályázatain sem. A tervezett pénzelvonás jogi szempontból is abszurd eljárás, hiszen korábbi szerződések érvényességét kérdőjelezi meg. Az FVMben uralkodó áldatlan állapotoknak nem lehet a kárvallottja megint az agrárkutatás - mondta a főigazgató. Ezért ezúttal attól sem riadnak vissza az ágazat kutatói, hogy tőlük szokatlan módon petíciókkal, ha kell demonstrációkkal követeljék a szerződések betartását, a minisztériumi koncepciótlanság, szakszerűtlenség, bizonytalanság megszüntetését. S. E. Gördülékenyen halad a szegedi Belváros százéves palotáinak fölújítása. Jelenleg a Kárász utca négy épületéről tüntetik el az idő nyomait, s hamarosan kezdődik a Híd utcai Boszorkánykonyha épületének rendbetétele is. A tervek szerint szeptemberre a Kárász utca teljes díszburkolata is elkészül. A tervezett ütemnél is szaporábban halad a szegedi Belváros önkormányzati épületeinek fölújítása. A Kárász utcán jelenleg négy lakóház megszépítésén dolgoznak, de hamarosan újabb épületeket vesznek birtokukba a kivitelező cégek munkásai. A belvárosi paloták fölújításának pillanatnyi állásáról Kerekes Péter, a Szegedi Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Rt. elnök-vezérigazgatója, és Szöllősi Béla beruházási és műszaki igazgató tájékoztatták lapunkat. Tart a Széchenyi tér és Kárász utca sarkán álló ház (régen a Stühmer édességbolt, most a Kerek Perec kávézó épülete), a Kárász utca 10., 12., valamint a Kölcsey utca 13. számú épületek fölújítása. A közeljövőben kezdődik a Kárász utca 5., 7., és 8. rekonstrukciója - a A Szeged Kultúrájáért Közalapítvány a város kulturális életének egyik botrányköve, kuratóriuma egy arctalan léggömbbizottság, amely olyan titokban dolgozik, mintha folyamatosan rejtegetnivalója lenne mondják a szegedi kulturális civil szféra képviselői. Tóth András fideszes városatya, a kuratórium elnöke ezzel szemben úgy véli, a lehetőségekhez képest jól működik a közalapítvány, bár a szegedi gazdasági élet szereplőit nehéz rábírniuk a kultúra támogatására, ezért kevés a pénz, amit szétoszthatnak. 1999 őszén a szegedi közgyűlés a különböző önkormányzati alapokat sport, kulturális, kisebbségi, oktatási - közalapítvánnyá alakította át. A városatyák azt remélték, hogy az alapítványok hatékonyan és a politikától mentesen be tudják majd gyűjteni annak a több mint kétszáztízmillió forintnak a nagyobb részét, amit a Szegeden működő gazdasági vállalkozások helyi iparűzési adójukból évente közcélokra felajánlhatnak. A Szeged Kultúrájáért Közalapítvány (SZKK) a város kulturális, közművelődési életének, a városban működő alkotó és kultúraközvetítő civil szervezetek és polgárok, valamint a nem önkormányzati fenntartású értékteremtő művészeti és közművelődési intézmények, egyesületek, folyóiratok, alapítványok, együttesek és magánszemélyek támogatását tűzte ki célul. A közalapítvány elnökéül Tóth András fideszes önkormányzati képviselőt, a kulturális bizottság alelnökét választotta meg a közgyűlés. Az alapítmunkára kiírt közbeszerzési eljárás (pályáztatás) még zajlik. Amint azt a Híd utca és Kelemen utca sarkán évtizedek óta működő Boszorkánykonyha törzsvendégei észrevették: a népszerű gyorsétkezde néhány hete bezárt, s az épület bérlakásaiból is lassanként kiköltöznek a lakók. A födémcserés épület fölújítása után a Boszorkány vány titkára id. Muncz Károly, tagjai Kozma József (MSZP) és Katona Gyula (független) városatyák, valamint a pártok által delegált civilek: dr. Zakar Péter, Hollandi Mária, Telek János, dr. Szűcsné Kopasz Kinga és Kormos Tibor lettek. Az SZKK számára évi 5 millió forintot folyósít a közgyűlés, a kuratóriumnak ebből és a cégektől megszerzett támogatásokból kell finanszíroznia a kiírt pályázatokat. Visszasírják az alapot Úgy tűnik, az alapítása óta eltelt másfél évben az SZKK nem lopta be magát a többség szívébe. Sokan visszasírják a Szegedi Kulturális Alapot, mert úgy vélik, kiszámíthatóbbak, reálisabbak, szakszerűbbek és legfőképp teljesen nyilvánosak voltak a döntései. Az alap rendelkezésére álló összeget - általában évi 10-12 millió forintot - a kulturális bizottság azután osztotta el, hogy kikérte az azóta feloszlatott kulturális tanácsadó testület, valamint a zenei és képzőművészeti kollégium véleményét, majd a sajtóból mindenki megtudhatta, hogy ki, milyen célra, mennyi pénzt kapott. Az SZKK más gyakorlatot követ, mondják az érintettek, akik közül névvel senki sem kívánt nyilatkozni. Félnek a döntéshozók bosszújától, nem akarják végképp ellehetetleníteni egyesületük, művészeti csoportjuk működését. Az intézményvezetők közül pedig többen is elkeserítőnek tartják a kulturális intézményrendszerrel kapcsolatos városházi terveket, és az amúgy is bizonytalan helyzetben nem akarnak olajat önteni a tűzre. visszafoglalhatja régi helyét a földszinten. A Kárász utca és Kölcsey utca sarki óra és ékszerbolt hasonlóképpen visszahurcolkodhat a megszépült épületbe. Szöllősi Bélától megtudtuk, hogy a ház földszinti üzlethelyiségeiben kibontják a sarkon egykor működő Próféta vendéglő és sörcsarnok levéldíszes acéloszlopait, A pályázókat, akik támogatást kérnek, arra biztatják, hogy saját maguk szerezzenek pénzt a cégektől, vagyis bírják rá a helyi gazdasági vezetőket, hogy a közalapítvány számára ajánlják fel a helyi iparűzési adójuk 5 százalékát. A befolyt pénzből más pályázatok támogatására leveszik a sápot, és a maradékot nagy kegyesen kiutalják a pénzt megszerző pályázónak. Holott ez a fajta lobbizás a kuratóriumi tagok feladata lenne, ezért delegálták őket. Olyan emberek kellenének a kuratóriumba - javasolják többen is -, akik mecénás szemlélettel rendelkeznek. A kuratórium jelenlegi tagjai lehet, hogy rendes, jó szándékú emberek, de többségük nem rendelkezik megfelelő rálátással a város kulturális életére, és általában nincs olyan kapcsolatrendszerük, szellemi, társadalmi rangjuk, hogy méltóképp képviselhessenek egy ilyen fontos ügyet. Ördögi kör alakult ki: mivel nincs tekintélye az alapítványnak, nem veszik komolyan a cégek, ezért nincs elég pénze sem, így nem töltheti be azt a szerepet, amire létrehozták. Kilencsoros pályázat Az SZKK EKO-parkban működő titkárságán Buzogány Mária készségesen megmutatja a kuratóriumi ülések jegyzőkönyveit, valamint az eddigi nyertesek listáját. A névsorból nehéz messzemenő következtetéseket levonni, lévén nem szerepel rajta, ki milyen célra kapta a kiutalt támogatást. Az azért feltűnik, hogy az eddigi legnagyobb összeget - 750 ezer forintot - a Szegedi Nemzeti Színamelyek közül a mai virágüzletben és a játékboltban is láthatunk egyet-egyet (a vendéglőt utóbb kisebb üzlethelyiségekre osztották föl). A ház, a hatvanas évek barbár homlokzatrombolása után, régi külsejét is visszakapja: eljövendő megjelenésére a virágüzlet kirakatának ívelt formájából következtethetünk. háznak ítélték meg. A mindössze kilenc soros pályázatból kiderül, a teátrum a megnövekedett bemutatószám miatt szükségessé vált műszaki létszám bővítésére kérte a pénzt. Ez ellent mondani látszik az SZKK alapító okiratával, amely szerint önkormányzati fenntartású intézmények csak a nem alapfeladatkörükbe tartozó, illetve a költségvetésük kereteit meghaladó nagy rendezvényeik támogatására kaphatnak pénzt. Feloldható ellentmondások Tóth András kuratóriumi elnök kész feloldani az ellentmondásokat és megválaszolni a kritikákat. Azt mondja, akár elismerik, akár nem, mindenhol létezik egyfajta hallgatólagos megállapodás a közalapítványok és a szponzorok között, azaz aki a pénzt adja, joggal várja el, hogy arra a célra is fordítsanak belőle, amit támogatni szeretne. A színháznak is azért szavazta meg a 750 ezer forintot a kuratórium, mert az egyik nagy cég egymillió forintos támogatást adott a közalapítványnak azzal az írásba természetesen nem foglalt feltétellel, hogy a pénz nagy részével a teátrumot támogatják. Ha a kuratórium nem ment volna bele ebbe a megoldásba, akkor azt a 250 ezer forintot is elveszítette volna, ami így más pályázók támogatására megmaradt. Tóth András úgy fogalmaz: a szegedi cégek nem kívánnak élni a lehetőséggel, hogy a kultúra támogatására felajánlhatják a helyi adó 5 százalékát, pedig ez az adóbevallásuk elkészítésekor mindössze néhány perces művelet lenne. Azt a Jól halad a Dugonics tér 2. számú műemléképület helyreállítása is. A romantikus Vajda-ház (amelyben Balázs Béla gyermekkorát töltötte) udvarát is megcsodálhatjuk a fölújítás után. A belvárosi épületek rekonstrukcióját az önkormányzat lakásalapjából fedezik. Az épületenkénti költségek, a munka nagyságrendjétől függően, 50 és 200 millió forint között mozognak. Az IKV Rt. vezetői jelezték, hogy a Kárász utcán az idei nyár még az építkezésekkel együtt járó „fölfordulás" jegyében telik majd. Folytatják a díszburkolat lerakását, s a tervezők szándékai szerint a nyár végén már a Dugonics térig vezetnek a vörös dísztéglák. Kerekes Péter elmondta még, hogy az épületfölújítások folytatása mellett a Belváros pincéinek hasznosítását is tervezik. A pincék rendbe hozatalával óvják az épületet, s lehetőséget adnak új vendéglők, kávézók, üzletek megnyitására. Ugyancsak jól halad a Kis Virág cukrászda átalakítása, s az eddigi tempót figyelve úgy tűnik, határidőre be is fejezik a munkát. A bérlő a cukrászat és a terasz májusi megnyitását ígérte. Nyilas Péter felvetést, hogy ennek érdekében a kuratóriumi tagoknak eredményesebben kellene lobbizniuk, a kuratórium elnöke azzal utasítja vissza, hogy egy esztendő alatt 7,5 millió forintnyi támogatást gyűjtöttek össze, ami az alapítványok között folyó konkurenciaharcban szép eredmény. A kuratórium civil delegáltjait egyébként szinte száz százalékos többséggel szavazta meg a közgyűlés, a főkurátor szerint egy volt színházigazgatóra, vagy egy olyan polgárra, aki évtizedek óta részt vesz a szegedi kulturális életben, senki sem mondhatja, hogy nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel a feladat ellátásához. Azt is hozzáteszi: a közalapítvány működésével sohasem lesznek elégedettek azok, akik nem kapták meg a kért támogatást. Márpedig ők vannak többségben, hiszen ahhoz, hogy mindenki elnyerje a megpályázott összeget, évente több mint százmillió forintra lenne szükség. Többen úgy látják, túl sok egyházi szervezetet támogat a közalapítvány, hiszen számos plébánia, egyházi egyesület és alapítvány szerepel a győztesek listáján. Tóth András erre azt feleli: legfeljebb tíz százalék lehet az ilyen győztesek aránya, ami abszolút helyénvaló. Hogy miért nem hozták nyilvánosságra a pályázatok eredményét? Mert úgy tudják, fizetni kellene érte, és az túl sokba kerülne. De eddig is bárki tájékozódhatott mindenről, ugyanis az alapítvány működése teljesen nyilvános, az iratokba bárki betekinthet, aki veszi a fáradságot és kimegy az EKOparkba. Hollós! Zsolt csörög a Pannon GSM É

Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáiR kat, észrevételeiket, tapasztalataikat Kafai Gá• bor újságíró munkatársunkkal oszthatják meg. Ügyeletes kollégánk reggel 8 és délután 4 óra között, vasárnap 14 és 16 óra között várja hívásaikat a 06-20-9432663-as mobiltelefonszámon. Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és a hirdetőirodákban. Telefonszámla. Fábián Ferenc nyugdíjas olvasónk az emelt, februári telefonszámla miatt hívott bennünket. Családjában eddig két vezetékes vonal is volt, ám most úgy döntöttek, megszabadulnak az alaposan megemelt áruszolgáltatástól. Olvasónk szerint nem elég, hogy az alapdíjat közel 30 százalékkal növelték, de a szolgáltató burkolt áremelést is végrehajtott: bevezették a „kapcsolás-felépítési díjat", ami egységesen 12 forint minden hívásnál. Telefonálónk rosszízűnek érzi azt a magyarázatot, hogy ugyanakkor csökkentették a külföldi hívások tarifáját. Szerinte ugyanis a magyar átlagpolgár évente legfeljebb egyszer beszél telefonon külföldi rokonaival. Könnyebb súlyadót! V. I. és ismerősei szerint jó lenne, ha az önkormányzat nemcsak a százas, hanem a tízes mértékrendszert is ismerné. Most ugyanis minden megkezdett száz kiló után ezer forint súlyadót számláznak. Ám sok olyan gépkocsi akad, amelyik alig lépi túl a 900 kilogrammot. Ha tíz kilójával ugranának az adók, sok száz forintot megtakaríthatnának az autósok. Olvasónk szerint ugyanis a nem létező (tíz)kilók után jogtalanul szedik be az adót. Hová tűnt a béremelés? Ezt kérdezi Kaczúr Ágnes pedagógus olvasónk, aki úgy tudja, február végéig kellett volna a tavalyi inflációs különbözetet megkapniuk a pedagógusoknak és a nyugdíjasoknak. Az ígéret szép szó, de eddig még egy fillért sem láttak, pedig lassan vége a februárnak. Orák. T. L. a vízórák felszerelésének fonákságaira hívta fel figyelmünket. Míg a Szetáv a melegvízmérőket három nap alatt felszerelte. addig a vízművek a hideg vizet mérő óra beszerelését csak háromhetes határidővel vállalta. Ráadásul újabb két hónapot kell várni, míg „összehangolják" a vízmérőt a központi órával. Addig pedig fizetheti az ügyfél a magas átalánydíjat, hiába vette meg a vízórát. laiKMiTETl • Ai 4lv«K.I. Bírálják a Szeged Kultúrájáért Közalapítvány működését Botránykő vagy sikertörténet?