Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

4 KAPCSOLATOK SZOMBAT, 2001. FEBRUÁR 3. ajánló MA A SZEGEDI NÓK KLUBJA EGYESÜLET irodájában (Jósi­ka u. 4.) 9-tól 11 óráig dr. Újvá­ri Márta tanácsadást tart „Nói jogok" témában. A MÓRA FERENC MÚZE­UMBAN de. 10 órától matiné gyermekeknek: késóavar vise­let. Régészeti foglalkozás Pap Ildikó vezetésével. A JUHÁSZ GYULA MŰ­VELŐDÉSI KÖZPONTBAN 20 órától Brcaker-koncert. Műsoron: Pokolgép, Ossián és az Omen legjobb dalai. GÖSSER PINCEKLUB­BAN (Széchenyi tér 6.) 21 órá­tól nosztalgiabuli, karaoke show. Házigazda: Kaqszi Béla. A JATE-KLUBBAN 22 órá­tól mi-csoda buli. Di Almával. A SOMOGYI-KÖNYVTÁR aulájában a „Vizes élőhelyek világnap"-ja (február 2.) alkal­mából kiállítás nyflik, melyen bemutatásra kerülnek az 1971­ben kötött Ramsari Egyez­ményben rögzített vizes élőhe­lyekkel kapcsolatos leírások. Válogatás látható a könyvtár folyóirataiból, fotóalbumaiból, környezetvédelmmel foglalko­zó köteteiből. Megtekinthető február 28-áig. Az I. emeleten megnyílt Csala Károly grafikus tárlata, meglekinthetó február 20-áig. A KASS GALÉRIÁBAN (Vár u. 7.) megnyílt „Az orvos­tudomány úttörői" - grafikák, bélyegek és érmék című kiállí­tás. A tárlat megtekinthető ápri­lis 8-áig, naponta 10-től 17 órá­ig, kedden 10-től 15 óráig, hétfőn szünnap. A MÓRA FERENC MÚZE­UM I. emeleti kiállítótermében Zsoldos János késes mester műhelye címmel néprajzi kiállí­tás nyílt. Megtekinthető: április 1-jéig. A II. emeleti kiállítóte­remben Gepidák - kora közép­kori germán királyság az Alföl­dön című régészeti kiállítás megtekinthető: március 18-áig. Mindkét tárlat látogatása: na­ponta 10-től 17 óráig, kedden 10-től 15 óráig, hétfőn szünnap. A FEKETE HÁZBAN (So­mogyi u. 3.) „Toronyórák lánc­cal" - fejezetek a szegedi órásművesség történetéből, ki­állítás. VASARNAP AZ ALSÓVÁKOSI KI I TÚRHÁZBAN (Rákóczi u. 1.) minden vasárnap 7-től 13 óráig lemez.börze és bolhapiac. ÉREM- ÉS TELEFON KÁRTYAGYŰJTŐK KLUB­JA (Tisza L. krt. 14.) vasárnap de. 8-12 óráig, szerdán du. fél 3 és fél 5 között. HÉTFŐN AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 16 órától agykontrollklub. A PIARISTA DIÁKSZÖ­VETSÉG a gimnáziumban 17 órakor tartja soron kővetkező összejöveteléi. A hunyai temp­lom felszenteléséről videofelvé­telt mutat be Kiss Ágoston. KÖZÉLETI KÁVÉHÁZ a Royal Szállóban 18 órától: az emésztőcsatoma rákos megbe­tegedéseiről dr. Balogh Ádám tanszékvezető egyetemi tanár tart előadást. Az est háziasszo­nya dr. Mihály Mária újságíró. AZ ALKOTÓHÁZ­BAN (Árboc u. 1-3.) mindennap 10-tól 18 órá­ig népművészeti kiállítás. Hétfőn: 15 órától csipke­készítő, 16 órától gyé­kényszövö, Uvegfestés, tűzzománc, csuhé- és szalmatárgykészltő szak­kör és nemezelés. HETFON A SZOCIALISTA PART irodájában (Tisza L. krt. 2-4. I. em. 122-es szoba) dr. Bál­int János ügyvéd ingyenes jogi tanácsadást tart 15-16 óra között. Pótolhatatlanságával vált halhatatlanná Eltemették Sinkovits Imrét Több ezer ember kí­sérte utolsó útjára a ja­nuár 18-án elhunyt Sin­kovits Imrét, a Nemzet Színészét az Óbudai te­metőben. A művész sírjá­nál a Magyar Köztársa­ság elnöke és miniszter­elnöke mellett a hazai színész- és politikustár­sadalom számos tagja lerótta kegyeletét. (A helyszínen készült ripor­tunk zárójelbe tett idéze­tei Sinkovits Imre, a Vigí­lia című folyóiratban ta­valy megjelent egyik utolsó, életútját összegző interjújából valók.) Az Óbudai temető bejáratá­nál nagy a tumultus. Biztonsá­gi emberek cirkálnak rádióadó­vevőkkel a kezükben, a busz­ról leszálló emberek sora las­san halad előre, közben arra is ügyelniük kell, hogy ne lépje­nek a sárba a megálló és a be­járat közötti néhány tízméteres szakaszon. A kapus egy Suzu­kis nőnek magyaráz angyali türelemmel: „Eláll innen ked­ves asszonyom vagy rendőrt hívjak?" Sinkovits Imrét temetik Óbudán. A Nemzet Színészét. A címet nem adják ingyen. Jel­legzetes hangja mély átéléssel és szuggesztivitással párosult. A legkülönfélébb műfajokban alkotott maradandót. Játszotta Pickering ezredest a My Fair Ladyben, a népének hazát ke­reső Mózest Madách Imre da­rabjában vagy minden hájjal megkent katonát A tizedes meg a többiek című filmben. Nem egy korosztály színésze volt, hanem valamennyié. Ép­pen ez az, amivel kiérdemelte a „Nemzet Színésze" címet. („Ha nagyon le akarom Egy boldog pillanat: Sinkovits Imre feleségével, Gombos Katival 1969 nyarán, Szegeden. (Fotó: Somogyi Károlyné) egyszerűsíteni ez a szakma három dologhói áll: tehet­ség, ez adott. A másik a szorgalom, hogy mit kezdek a tehetségemmel, és van egy harmadik tényező, ami ta­lán a legfontosabb, a sze­rencse. hogy amikor tagja vagyok egy társulatnak, ak­kor éppen azt a darabot ve­szik-e elő, amelyben van ne­kem való szerep, és azt ka­pom-e meg?") Cserkészek ügyelnek arra, hogy a ravatalozóhoz csak meghívóval lehessen odaférni. A több ezer ember a sírok kö­zött várja, hogy kezdődjön a szertartás, amelyet a római ka­tolikus egyház szabályai sze­rint celebrálnak. Egy férfi azt magyarázza, hogy ugyanabban az évben, 1928-ban született, mint az elhunyt művész, míg a mellette álló özvegyasszony Sinkovits Imre szavalataira emlékszik vissza meleg szív­vel. Fiatal lányok kis papíro­kat osztogatnak, amelyeken a szertartás alatt felcsendüló egyházi- és népdalok szövegei olvashatók. Sinkovits Imre az óbudai Árpád Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Az egykori öregdiákokkal alapít­ványt hozott létre, mellyel al­ma materét kívánta segíteni. Az egykori társak nevében Szőnyi G. Sándor búcsúzott a művésztói, a „szeretet csillagá­tól", aki öt év kivételével egész életében a Nemzeti Színház tagja volt. A forradalom leve­rését követően, 1958 és 1963 között a hatalom az angyalföldi József Attila Színházba száműzte. Ezt követően halálá­ig a Nemzeti tagja maradt, bár az elmúlt esztendőben a He­vessy Sándor téri épületet Ma­gyar Színházra keresztelték. A játszótársak nevében Kállai Ferenc vett búcsút Sinkovits Imrétől, aki .játéka lenyűgöző erejével az igazságra, a jóra, a szépre tanított". („Nagyon lényegesnek tartom, hogy az új Nemzeti külsejében és építészetileg is megjelenítsen valamit a nemzet karakteréhői, építé­szeti kultúrájából, hagyo­mányából. S természetesen legyen a lelkülete is nemze­ti-") A művészt utolsó útjára a magyar színésztársadalom mel­lett a köztársasági- és a minisz­terelnök, valamint a kormány számos tagja kísérte utolsó út­jára. „Elindultam szép hazám­ból, híres kis Magyarországból, Visszanéztem félutambúl, sze­memből a könny kicsordul." ­énekelte a több ezer ember anélkül, hogy a szétosztogatott kis papírokra kellett volna néz­niük. Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség mi­nisztere gyászbeszédében ki­emelte: Sinkovits Imre pótol­hatatlanságával válik halhatat­lanná. A szertartás után a tömeg el­indul a parkolók és a buszme­gállók felé. Késik a 60-as. Las­san visszazökken minden a hét­köznapi kerékvágásba. Egy idősebb úr szól hozzám: „Lát­ta, a Torgyán nem jött el. Fi­gyelje meg, hétfőn kirúgja az Orbán." Tóth-Szenesi Attila A botrányos viselkedésről Dr. Ványai Éva kultúráért fe­lelős alpolgármester körülbelül 110 szegedi alkotót (építészt, szobrászt, festőt, grafikust, iparművészt, fotóst, köztük szá­mos 70-80 év körüli tisztes művészt) botrányos viselkedéssel vádolt meg különböző fórumo­kon (sajtótájékoztató, újság, tele­vízió). A művészek a nagy múltú és reményeink szerint nagy jövőjű Képtár megmentése érde­kében, az „elherdálás" elleni til­takozásuk jeléül Kass János drá­mai hangú megnyitó beszédét követően méltósággal, szomorú szívvel csendben hazavitték munkáikat. Pedig ezzel a passzív rezisztenciával a művészek csak azt akarták kifejezni, hogy műveikkel nem a képtár „gyász­szertartásán" akarnak részt ven­ni, hiszen ebben az épületben minden tárlat eddig a szellem és a szépség ünnepe volt. A vád mégis: botrányos visel­kedés. Botrányosnak mondja, pe­postabontás dig nem is volt szemtanúja a művészek mély csalódottságának (megcsalatásának) hangot adó eseménynek. De nem volt jelen más sem a város vezetői közül a 120 szegedi művész kultúra napi kiállításának ünnepélyes megnyi­tóján. Pedig ott még megment­hették volna a helyzetet. (A pol­gármester urat még soha sem lát­tuk tárlatmegnyitón. Európában bárhol, ha kiállítunk, az illető vá­ros polgármestere mindig tiszte­letét teszi.) A művészek viselke­dése nemes célt szolgált. Az, hogy ez megtörténhetett, és or­szágos botrány lett belőle, az a hivatal érzéketlen, nemtörődöm viselkedésének köszönhető. Előzőleg ez ügyben megbe­szélésre hívtuk össze a megye és a város felelős vezetőit a múze­um dísztermébe. A várostól nem jött el senki. Ez nemcsak botrá­nyos, de lekezelő viselkedés is volt. Az alpolgármesternő ezen kí­vül mély megbántódásának adott hangot, mert éppen olyan művé­szek tiltakoztak, akik díjat és tá­mogatást kaptak a várostól. (Ép­pen az a 110 művész!) Talán ép­pen az a város célja ezekkel az „adományokkal", hogy befogják a művészek száját? (Ez egy ko­rábbi rendszer módszere is volt). Hogy kussoljunk? Hogy hagyjuk veszni a művészet templomát? Ne harcoljunk érte? Hogy ne ve­gyük észre, hogy a városházán dilettáns módon, pályázat nél­kül, baráti alapon osztogatnak hatalmas köztéri megbízásokat, ugyanakkor kis emléktáblákra pályázatokat írnak ki? Vagy csukjuk be a szemünket, amikor a szakmai testületek által orszá­gos díjakra javasolt alkotók he­lyett a saját laikus véleményük szerint kiválasztott személyt ter­jesztenek fel ezekre a díjakra? Se nyuszik, se birkák nem va­gyunk. Egyébként a megye részérői egyenesen gengszterizmus, hogy áruba bocsátották ezt a rangos kulturális intézményt. Magyaráz­hatják ezt bármilyen raktárgon­dokkal. Nincs hozzá sem erköl­csi, sem valódi joguk. És az, hogy nincsenek beszélő viszony­ban a megye és a város vezetői az szemünkben a mély kulturá­latlanság kifejeződése. Ennek isszuk meg mi a levét. Eddig Szeged a kultúra váro­sa volt. Most valamiféle kupec­várossá kezd átalakulni. Ez az igazi botrány. Kalmár Márton szobrász Kedves Olvasóink! Szer­kesztőségünk a levelek és a telefonhívások mellett szíve­sen fogadja a 06-30/218­11-1 l-es számra az SMS­üzeneteket is. Észrevételei­ket, véleményüket, közér­dekű bejelentéseiket kö­szönjük! Mentő. Ha eleget téve emberi (és törvényi) kötelességemnek mentőt hívok egy magatehetetlen emberhez, elvárom, hogy a kiér­kező mentős ne tegyen megjegy­zést se rám, se másra! (30-983­7825) TV-óra. Miért nem lehet a VTV teletext óráját beállítani? Több mint öt percet késik, soha nem pontos. (B. Gy. - internetes SMS) Telefon. Amíg Szegeden a V­fon az egyetlen telefontársaság versenytárs nélkül, addig emelik a díjakat, ameddig nekik jólesik. Mi pedig csak mérgelődhetünk. (30­255-7585) Lézer. Van-e Szegeden lézeres fogfúrás, és ha igen, hol? (30-358­6134) Tömegközlekedés. Fölháborí­tónak tartom a Tisza Volán Délma­gyarországban közölt féloldalas fi­zetett hirdetését, amiben sok buta­ságot írtak az utasok félrevezetésé­re. Egy trolipárti utas a 70-222­2372-es telefonról. Az úgynevezett „pókháló" nagyon is szép! Támo­gatni kellene a városnak a troli­busz-közlekedést! Szeri úr a csü­törtöki cikke után magába szállhat­na! (30-285-3130) Buszpárti va­gyok! A troliknak sűrűn leszakad az áramszedője, s ha elromlik, az elvontatásához speciális vontató kell, ráadásul az utakat is jobban rongálja. (60-612-988) Ne csodál­kozzon a Volán, hogy az utasok a félóránként járó buszok helyett a trolikra szavazunk. Eddig kellett volna jobb szolgáltatást nyújtani! (20-353-7627) lilesiel a Kapcsolat Törzsasztal DM-információ A Törzsasztal borászati és gasztronómiai magazin kö­vetkező adása ma este 18.50-kor jelentkezik a Telin Tv-ben. A Törzsasztal ven­dégei lesznek Jásdi István csopaki borász, Németh Ist­ván, a Royal Szálló igazga­tója és Frank Sándor, a Roo­sevelt téri halászcsárda tulaj­donosa. A műsorban talál­kozhatnak a nézők Nóbik Istvánnal, a Dél-alföldi Gasztronómiai Társaság tag­jával, Bock József villányi borásszal, Esterházy Péter íróval. A Törzsasztal ház­igazdái: Horváth Zoltán és Somodi Sándor. L ] hatszög Vágás István Beavatkozás ? A z 1970. évi nagy Tisza-völgyi ár­vízvédekezés markáns egyénisé­ge volt a vízügyek akkori „első embe­re", Dégen Imre államtitkár, aki, ha élne, 2000. novemberében lett volna 90 éves. A mai vízügyiek közül már kevesen emlékezhetnek rá, pedig ár­és belvízvédekezésünkön kívül ivó­vízellátásunk és csatornázásunk ügyeit is alapjaiban vitte előre. 20 évi vezetői működését is elfelejtették megköszönni: kitüntetés helyett pártfegyelmi vizsgála­tot akasztottak a nyakába, azon 1975-ben elmarasztal­ták állítólagos „reakciós, klerikális és ellenforradal­mi" elemek támogatásáért, a politikai „káderek" he­lyett a „szakmai elemek" előtérbe helyezéséért. 1970. májusában és júniusában sokszor fordult meg a szegedi árvízvédekezésnél. Az országos árvíz­helyzet korántsem volt rózsás. A Szamos-közben gát­szakadás következett be. Makó város lakosságából kb. 20 ezer embert a Maros addig nem észlelt vízállása miatt biztonságos helyre kellett szállítani. (25 év múl­va majd Hollandia is sikerrel telepít ki 250 ezer em­bert állatállományával együtt). Mindezeken felül a Ti­sza 1889. óta ép fővédelmi vonalait éppen Hód­mezővásárhely magasságában, Körtvélyesnél fenye­gette töltésszakadás. Az addigi legnagyobb vízállást is meghaladó víz­szinteknél derült ki ugyanis, hogy a körtvélyesi töl­tésszakasz mentett oldali töltéslábába a mintegy száz évvel azelőtti építéskor valahogyan szikes talaj kerül­hetett. A tartós ázás elébb felpuhította, utóbb elfolyósí­totta a töltés anyagát, ez gátszakadással, következ­ményként Hódmezővásárhely, sőt a Mindszent és a Maros között az egész ősi ártér katasztrófájával járha­tott volna. Az államtitkár először szádpallók leveretésével kí­vánta a víz szivárgását elzárni. Igen, de a pallók hossza nem látszott elegendőnek, ráadásul a verési munka rezgésekkel járhatott, ami az átnedvesedett töl­tésrészek szilárdságát tovább csökkenthétté. Az árvé­dekező mérnökökből alakult konzíliumban végül meggyőztük az államtitkárt, és lebeszéltük a gépi be­avatkozásról. Maradt a töltés folyamatos, bár lassú ta­lajcsöves szárítása. Dégen Imre lezárta a vitát: „Néha az a beavatkozás a legjobb, ha nem avatkozunk be". (A szerző vízépítő mérnök) miről írt a DM? 75 éve Bécsi levél a divatról A szép legyező, amely egyszersmind olcsó is le­gyen a bekövetkező bálakra pávatollból készül. Félma­gasságban egymás alatt vé­kony virágdrót köti össze a tollakat, amelyek fogója sza­ruból vagy ezüst lamé sza­lagból van. Ha ehhez még a ruhának vagy a jelmeznek pávatoll motívumai vannak, ami nagyon divatos, kész a legharmonikusabban kiegé­szített toalett. Az új pamut­sapka már csak azért is ér­deklődést érdemel, mert minden hölgy könnyűszerrel és jó hatással lehetőleg mi­50 éve nimális idő alatt elkészítheti. Az új típus, filcnek iparművészeti célokra hasz­nált horgolással történő kombinációja még mindig olyanképpen, hogy a fej ma­ga erős anyagból van, míg a széleit kézimunka veszi kö­rül. Veszünk egy egyenes filccsíkot, amely fél olyan széles, mint a hölgy fejbősé­ge és összehorgoljuk a két nyitott oldalrészt. Mialatt a horgolást folytatjuk, a hom­lokon és a hátsó fejen a sap­kát bojttal díszítjük, és hoz­zá hasonló sállal hordjuk. (1926) Az Úri muri Milánéban Az Űri muri című magyar film - mint az Avanti jelenti - programon kívül bemutatás­ra került a milánói Eden mo­ziban. Az előadást Magyaror­szág Barátainak Egyesülete és a Népi Filmklub rendezte. A 25 éve filmbemutatóval foglalkozva az Avanti megállapítja, hogy a felszabadulás óta a magyar filmgyártás hatalmasat fej­lődött és sugalmazást merített az új magyarországi valóság­ból. (1951) Ui gépek A százhúsz éves szege­di gyufagyárban nagy len­dülettel folytatódik a felú­jítás. Az udvaron építő­anyagok, a munkatermek­ben félig beszerelt új gé­pek. Az új üzemcsarnok építése 4 millió 780 ezer forintba került. Ide szere­lik majd be az automata mártó gépsort, amely ta­vasszal érkezik. A farönk hámozásától a gyufásdo­bozok csomagolásáig megújul a technológia. Az év végére fejeződik be a szegedi rekonstrukció, ami a gyufaiparnak összesen nyolcvanmillió forintjába kerül. (1976)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents