Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-15 / 39. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. FEBRUÁR 15. FIELYI TÜKÖR 9 Könyv az ÁVH történetéről Kiszely vállalja a pereket is Bartók I. hegedűversenye - német szólistával A karmester: Oberfrank Géza Oberfrank Géza - próba közben. (Fotó: Nagy László) Kiszely Gábor nem kívánja tiszteletben tartani az ÁVH-tisztek személyiségi jogait. (Fotó: Miskolczi Róbert) Oberfrank Géza, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója aki 1983-tól 1989-ig a Szegedi Nemzeti Színházban töltötte be ugyanezt a posztot - vezényli ma este fél 8-tól a Szegedi Szimfonikus Zenekart a Filharmónia Vaszy-bérleti koncertjén. A hangversenyen Haydn és Schumann egy-egy szimfóniája hangzik el, valamint a Németországból érkező szólista, Christian M. Ostertag Bartók I. hegedűversenyét szólaltatja meg. A jeles dirigenstől az egyik próba előtt kértünk interjút. - Érdekes a koncert műsora, miért épp ezt a három darabot választotta? - A háromból csak kettő az én bűnöm, a szólista döntött Bartók ritkábban játszott, fiatalkori hegedűversenye mellett, ami egyébként megérdemli, hogy többször elhangozzék, mert nagyon szép darab. A Haydn-szimfóniát az a zenekarvezetői tapasztalat választatta velem, hogy a szimfonikus zenekarok méltánytalanul ritkán játszanak ilyen típusú műveket, pedig Haydn és Mozart a zenekari játék alapja és a magasiskolája is egyben. Schumann IV. (d-moll) szimfóniája is hiányzott a repertoárról, nekem viszont kedves darabom. - A szólistával, Christian M. Ostertaggal dolgozott már együtt? -- Korábban nem találkoztam vele, de nagyon jókat hallottam róla, több nemzetközi versenyt megnyert, és azóta neves német zenekarok koncertmestereként muzsikál. Az, hogy Bartókművet választott, jelzi, hogy tág az érdeklődési köre. - Az operai feladatai mellett marad ideje szimfonikus karmesterként is dolgozni? - Maradni maradna, de a koncertélet megritkult az utóbbi években, így rajtam kívül álló okok miatt elég kevés szimfonikus hangversenyt dirigálok. Véletlen, hogy most kettő egymás után következik: a szegedi koncert után a jövő héten a MÁV Szimfonikusokat vezénylem a Zeneakadémián. Bizet Arlesi-i lány I. szvitjét játsszuk, majd egy roppant érdekes versenyművet, Ernst Bloch Schelomóját Onczay Csaba gordonkaművész közreműködésével, végül pedig Brahms II. szimfóniáját. Közben operafelújításra is készülök: a Parasztbecsületet és a Bajazzókat mutatjuk be, az előbbit új rendezésben. - Mit tanácsolt unokaöccsének, amikor 1999ben a nyomdokaiba lépve a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója lett? - Csak annyit mondtam neki: legyen nagyon türelmes. Ebben a mozgalmas, de nem igazán művészetcentrikus világban magasra tehetjük ugyan a művészi mércét, de ahhoz, hogy teljesüljenek is az elvárásaink, sok türelemre van szükség. A támogatás kevés, az emberek többségének a jóléte nem követi a csillagokig szökő árakat. Ebben a helyzetben roppant nehéz feladat a közönséget is megnyerni, a szakmának is megfelelni, és a társulatot is úgy építeni, hogy fejlődőképes legyen. Rengeteg kitartásra, túrelemre és szerencsére van hozzá szükség. - Sokat dolgozott a Szegedi Szimfonikus Zenekarral, így van összehasonlítási alapja. Túl néhány próbán, milyennek találja az együttest? - Kellemes benyomásaim vannak, a hangulat kifejezetten jó. A műsor igen igényes, úgy tűnik, a zenekar jobb állapotban van, mint amikor utoljára dolgoztam vele. - A kilencvenes években a Dóm téren sok operát (pl.: Aida, Otelló, A trubadúr, Az álarcosbál) koprodukcióban állított színpadra a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Magyar Állami Operaház. Várható a jövőben is hasonló együttműködés? - Az Operaház továbbra is nyitott, de a kezdeményezés joga a szegedieké. A díszletek és a jelmezek költségei hatalmasak, ezért mindkét fél számára előnyös lehet a koprodukció. - Milyen feladatok várják még az évadban? - Nagypéntekre szeretnénk leporolni a Parsifalt, pontosabban a harmadik felvonását adnánk elő koncertszerűen, előtte pedig Liszt Krisztus oratóriumának húsvéthoz kapcsolódó két tételét, Krisztus monológját és a Stabat Matert szólaltatnánk meg. Japánban az ősszel nagy sikert arattunk Kerényi Miklós Gábor eredetileg Szegeden bemutatott Pillangókisasszony-produkciójával, amit az Operaházban is dirigálok majd. Újra műsorra tűzzük a Faustot, és Galgóczy Judit rendezésében az Angelica nővért is dirigálom azon a két estén, amikor a Bajazzókkal együtt kerül színre. H. Zs. Kiszely Gábor: Az ÁVH története című könyvét mutatták be tegnap a Rendezvényházban. A tényfeltáró történeti mű a Magyar Kommunista Párt által 1945-ben megalapított, és 1956-ban feloszlatott, majd átnevezett politikai rendőrség történetét és ténykedéseinek fontosabb szakaszait foglalja öszsze. A szerző könyve végén közli az általa feltárt ávéhások nevét. Az Államvédelmi Hatóság történetéről jelentetett meg könyvet a Korona kiadónál Kiszely Gábor történész, több magyar lap és német rádió publicistája. A szerző történeti tanulmánya mellett eddig még publikálatlan belügyi irattári dokumentumokat is közöl, a könyv végén pedig oldalakon át közli ama ÁVH-tisztek névsorát, akiknek nevével kutatásai során találkozott. Forrásairól szólva Kiszely Gábor elmondta, hogy a kilencvenes évek második felétől egyre több irat válik kutathatóvá, bár munkája során előfordultak olyan anyagok is, amelyeket a nemzetbiztonsági hivatal az állambiztonságot sértő jellege miatt titkosított. A kézhez kapott dokumentumok egy részét bizonyos intézményekben névtelenítették, vagyis az egykori ávéhás tisztek személyiségi jogait tiszteletben tartva kitörölték belőle az érintettek nevét. A kitörlések azonban nem következetesek: míg a Történeti Hivatal törli a neveket, a Belügyminisztérium irattári osztálya a teljes másolatokat adja át kutatásra. Kiszely Gábor, mint könyvének ÁVH-névsora is mutatja, nem ért egyet a nevek A számítógépes feldolgozás után mostanában került a Somogyi-könyvtár szabadpolcaira annak a közel másfélmillió forint értékű francia nyelvű könyvállománynak a nagy része, amit az Amis Sans Frontieres (ASF) nevű humanitárius szervezet adományozott a szegedi bibliotékának. 1998 augusztusában járt először Maryse Degaillaix, az Amis Sans Frontieres (Barátok Határok Nélkül) nevű humanitárius szervezet képviselője a szegedi Somogyikönyvtárban. Eredetileg a kecskeméti könyvtárnak hozott önkéntes adományokból összegyűjtött francia könyveket, ám szerette volna más városokkal is felvenni a kapcsolatot. Magyarországon már több bibliotéka francia nyelvű részlegének gazdagodásához járult hozzá a szervezet, mert a hazai közművelődési könyvtárak a hagyományos beszerzési módokat alkalmazva a szűkös anyagi keretek miatt alig-alig jutnak idegen nyelvű könyy^khez. Amikor a francia vendég megkérdezte, a Somogyi-könyvtár szeretne-e részt venni a programjukban, a szegediek örömmel mondtak igent. Mint a könyvtár francia állományának kezelőitől, Bereczkiné Nagy Katalintól és Muresán Orsolya Máriától megtudtuk, Maryse Degaillaix javaslatára levelet küldtek a szervezet elnökének, amelyben leírták, milyen könyvekre lenne eltitkolásával. Mint mondja, Németországban sem az egykori náci, sem a későbbi kelet-német biztonsági szolgálat perénél nem hallgatták el a neveket. Úgy véli, ma már nem politikai, hanem jogi kérdés, hogy egykor részese volt-e valaki az AVH-cselekményeknek. Aki aláírt dokumentumokat, vagy aki részt szükségük az olvasóiknak. A válasz meglepő gyorsasággal megérkezett: addig, amíg döntenek a következő évi támogatásokról, egy évre előfizetik a Somogyinak a szervezet folyóiratát, a „La sphere"-t, ami az ASF tevékenységét mutatja be. Az újságelőfizetés lejártával újabb levelet kaptak, amely már arról számolt be, hogy hónapok óta gyűjtik a Somogyikönyvtár számára a könyveket. A mintegy másfél millió forint értékű 2020 kötetet és folyóiratot 1999 szeptemberében hozták el. A szervezet azóta sem feledkezett meg a szegediekről, levélben rendvett a vallatásokban, az a szerző szerint politikától függetlenül felelős tetteiért. Kiszely Gáborhoz mindeddig még nem érkezett névvel vállalt panasz könyvével kapcsolatban. Igaz, számos fenyegető telefonhívást kapott. A tájékoztatón elmondta: azt furcsállja, hogy a földalatti szervezetként működő „Álszeresen tartják a kapcsolatot. Odafigyelnek az itteni történésekre, nyomon követték például a ciánszennyezéssel, az árvízzel és a belvízzel kapcsolatos híreket. Az ASF adománya - 1947 szépirodalmi és 73 szakirodalmi dokumentum - jelentősen gyarapította a Somogyi francia nyelvű gyűjteményét, a második emeleti kölcsönző francia könyvállománya a négyszeresére nőtt. A szépirodalmi anyagban megtalálható a kötelező olvasmányok jó része, valamint vannak elemző értekezések, irodalomtörténeti összegzések, amelyek kapcsolódnak a lamvédelmi Hatóság Népbírósága" még nem küldte el neki szokásos csirizes, újságkivágásos halálos ítéletét; ezt ugyanis bevette volna könyvébe. Ami az ÁVH iratait illeti, Kiszely Gábor szerint a dokumentumok egy részét valószínűleg még 1956 előtt megsemmisítették, egyszerűen hazai főiskolák, egyetemek francia nyelvű képzésének követelményeihez (pl.: Racine: Thé.tres, Rablais: Gargantua, Madame de Sévigné: Lettres Choisies, Jean-Paul Sartre: Les Mouches). A klasszikusok - Gustave Flaubert, Victor Hugó, Voltaire és Emilé Zola - mellett a magyar közönség által is ismert írók könyvei is eredeti nyelven, illetve franciára fordítva kölcsönözhetők: Christine Arnothy, Hervé Bazin, George Simenon, Jules Verne, Henry Troyat, Francoise Sagan, Gérard Dépardieu és Danielle Steel művei. Érdekesség, hogy például Szabó azért, mert a szervezet túlságosan sok iratot termelt. Sok iratot azonban később égethettek el, az anyag egy része pedig még lappanghat a Belügyminisztérium irattárában. Kiszely Gábor valószínűnek tartja, hogy amikor 1990-ben feloszlatták a titkosszolgálatokat, egy átmeneti időszak idején sok aktát széthordták, s ezek közül több később magángyűjteményekben bukkant fel. A szerző szerint az 1956 után megmaradt ÁVHaktákat a Kádár-rendszer utolsó 10 éve alatt mikrofilmre vették. Mivel ez az adathordozó könnyen sokszorosítható, valószínű, hogy több másolat rejtőzik az aktákról. Kiszely Gábor szerint ilyen dokumentumokkal ma Magyarországon politikailag, sőt, gazdasági előnyszerzési szándékkal is zsarolni lehet. A történész feltételezi, hogy a mikrofilm eredetijét a nemzetbiztonsági szervek államtitokként kezelik. Az ÁVH-s névsor engedély nélküli közléséről szólva Kiszely aláhúzta: a maga részéről vállalja a pereket. Ha a könyvben megnevezett egykori ÁVH-tisztek közül bármelyik perbe fogná, akkor ő elő tudja tárni a rá vonatkozó dokumentumokat. „Megengedem magamnak, hogy ne vegyek tudomást a személyiségi jogot védő törvényről akkor, ha az vélelmezhető tetteseket rejt el a nyilvánosság elől - hangsúlyozta Kiszely Gábor." A szerző elmondta, hogy személyesen is találkozott egykori ávéhás tisztekkel, s közülük - kevesen - a nyilvánosság előtt is vállalják azt, ahogyan átértékelték múltjukat. (Kiszely Gáborral készült interjúnkat hamarosan közöljük). Panek Sándor Magda és Moldova György egy-egy könyve is megtalálható francia kiadásban. Paul Verlaine, Louis Aragon és mások verseskötetei is várják az olvasókat. Az irodalomtudományon kívül filozófiai, számítástechnikai, vállalkozástani, történelmi, biológiai, földrajzi és vallástörténeti szakkönyveket is kaptak, valamint néhány nyelvkönyvet is, bár ez az a terület, hol a kisebb a kínálat. Az első emeleti kölcsönzőben kaptak helyet a folyóiratok: Siences et Avenir, A l'Ecoute, Femina, Le Nord, La Revue de l'Amopa, a filmtörténettel kapcsolatos könyvek és a fotóalbumok. Az ASF adományából több mint száz ifjúsági regény került a gyermekkönyvtárba. Ez az állomány egyelőre nem igazán forog, mert viszonylag kevés gyerek tanul Szegeden franciául. A könyvtárosok szeretnék felvenni a kapcsolatot a franciatanárokkal, hogy könyvtári foglalkozás keretében bemutathassák a vonzáskörzetben élő diákoknak a nyelvi tudásszintjüknek megfelelő könyveket. A Somogyi-könyvtár idegen nyelvű állományában az utóbbi években az angol és a német nyelvű könyvek kerültek túlsúlyba. A könyvtárosok azt remélik, a gyarapodó francia anyag segíthet a nyelvtanulóknak, és ezzel hozzájárulhatnak az ASF határok nélküli célkitűzéseinek megvalósításához is. Hollós! Zsolt Az Amis Sans Frontieres könyvei a Somogyiban Határok nélkül - franciául Bereczkiné Nagy Katalin és Muresán Orsolya Mária a könyvtár francia állományának kezelői. (Fotó: Schmidt Andrea)