Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-13 / 37. szám

Névmeeting S zeged, Tarján, 328/B, negyedik emelet 16. Jómagam emígyen diktáltam be adataimat a kíváncsi hivatal­ban, az 1970-es évek elején, ha az iránt érdeklődtek: ugyan, mégis merre lakik a fiatalember? Régen volt, e furcsa kódszámokra talán már azok se emlékeznek, akik szintén a hármas körzet paneljaiba tértek haza fárasztó munkájuk után. A számok ugyanis már lekoptak a bádog­táblákról, Tarján lakótelepén pedig utcanévvel büszkél­kedhet minden körzet. Köszönhetően egy nagy hevületű felbuzdulásnak, mi szintén még a 70-es években vált eltö­kélt szándékká: márpedig nevekkel kell díszíteni minden utcasarkot a panelos körzetekben is. Szeged polgárait névadó pályázatra invitálta az akkori városvezetés (ta­nács), s tornáztak is az agyak. Igy aztán legjobbnak minő­síttetett ama ötlet (hogy példálózzak is...): ahol a víztorony pöffeszkedik, az legyen a Víztorony tér. Hogy miért is emlékezek most e hasábokon paneltelepi keresztelőkre? Csupán csak azért, mert újfent efféle ün­nepre készül Szeged városa. A Tisza két szegedi hídjának szeretnénk végre nevet adni. Mert hát több mint húsz év­vel a hídavató után mégiscsak furcsa, hogy a Felsőváros­ról Újszegedre ívelő betonmonstrum még mindig „újhíd­nak" szólíttatik, mint ahogy a „régihid" névvel sem lehet­ne túl sok babért aratni egy leleménypályázaton. A szán­dék tehát dicséretes. S most mindössze arra ösztökélném a városatyákat: ha már keresztelünk, szorgalmunk ne lan­kadjék. Mert Szeged városában találtatik jó néhány olyan köz­intézményünk is, amely igencsak rászorul a keresztapa­ságra. Kezdhetném a sort iskoláinkkal. Vajon mi az aka­dálya annak, hogy a Rókus l-es és a Rókus 11-es megkap­hassa egykoron élt nagy magyar egyéniségek nevét. Med­dig jelölik még Tarjánban lll-asnak az egyik iskolát? Jó­magam azt is le tudnám képzelni, hogy a Tisza-parti álta­lános iskola (amelyről a szegediek jó része azt hiszi, hogy gimnázium, s a híd szegedi oldalán van, holott az a Tisza­parti már Széchenyi...) átessen egy keresztelőn, mint ahogy a szomszédságában lévő Odessza 11-es sem egy névadási bravúr eredményeként szerepel e megjelöléssel a szegedi telefonkönyvben. Pár héttel ezelőtt még azt javasoltuk volna - ha már keresztelünk, ki ne felejtődjék a Horváth Mihály utca képtár sem. Most óvatosabban fogalmazok: ha ez az épü­let a sok vita után mégiscsak a képzőművészeteket szolgál­ja, igenis vegye föl valamelyik jeles alföldi alkotó nevét, s ezzel a lendülettel akár még az Újszegedi sportcsarnok és a Felső-Tiszaparti stadion is kaphatna új nevet, az átépí­tések (mert hogy ezekre nagy már a remény...) befejezése után. S ha a nagy munka bevégeztetett, már csak néhány üz­letemberünknek kellene elmagyarázni: semmivel sem lesz kevesebb a vevője, ha a nonstop shopját éjjel-nappali boltként kínálgatja, mint ahogy az sem főbenjáró bűn ám, ha a vállalkozásának olyan nevet ad, amiből kiderül, mégis mivel foglalkozik. Mert nemcsak nevet tudunk ám adni, mi magyarok, ha nagyon nekiveselkedünk, hanem talán még az anyanyelvünkön is sikerül megszólalnunk. Vagy ez utóbbira ne kössek nagy összegű fogadásokat, amikor a korszerű ifjúság már face to face beszéli meg a világ dolgait (mondjuk a marketingmenedzselés, valamint a píárbiznisz legújabb irányzalait) a house partykon fit­nesz, netán body building edzés után?... t Zoltán/ Ki jogosult a támogatásra? DM-információ Eddig néhány alka­lommal már foglalkoz­tunk a mozgáskorláto­zottak közlekedési ked­vezményeivel. Most né­hány időpont és összeg konkrét megjelölésével, közöljük azokat a hasz­nos tudnivalókat, ame­lyekre a támogatás igénylőjének szüksége lehet. Parkolási engedélyre az a személy jogosult, aki az or­vosi szakvélemény alapján súlyos mozgáskorlátozottnak minősül (pontjainak száma 7 vagy annál több), valamint nem csak mentő járművel szállítható. Közlekedési támogatásra az a súlyosan mozgáskorlá­tozott jogosult, akinek a sa­ját és vele közös háztartás­ban élők egy főre jutó jöve­delme 2000. éves átlag jöve­delem alapján nem haladja meg a 45 ezer 775 forintot. Személygépkocsi szerzési támogatásra az a súlyosan mozgáskorlátozott jogosult, aki a közlekedési táfobgatás­nál részletezett jövedelmi feltételeknek megfelel, érvé­nyes vezetői engedéllyel rendelkezik vagy gépjármű­vezetői alkalmasságát szak­értő szerv megállapította, il­letve aki vezetői engedéllyel nem rendelkezik, de sze­mélygépkocsival történő szállítását érvényes vezetői engedéllyel rendelkező szü­lője, házastársa vagy a vele legalább egy éve közös ház­tartásban élő élettársa írásbe­li nyilatkozatban vállalja. Egyéb feltételek megléte esetén a szállítást vállaló személy a kérelmező testvé­re és gyermeke is lehet. Nem állapítható meg a szerzési tá­mogatásra való jogosultság, ha a mozgáskorlátozott 7 éven belül mozgáskorláto­zottságára tekintettel már ré­szesült szerzési támogatás­ban vagy gépjármű behoza­tali vámmentességben. Támogatás mértéke a vé­telár, illetve a vám és általá­nos forgalmi adó együttes költségének 60 százaléka, legfeljebb azonban 300 ezer forint. A szerzési támogatást gé­pi meghajtású kerekesszék vásárlására is fel lehet hasz­nálni. Ez esetben a kérelem­hez mellékelni kell a megyei rehabilitációs főorvos javas­latát. Személygépkocsi át­alakítási támogatásra jogo­sult az a súlyos mozgáskor­látozott, aki a közlekedési támogatásban részletezett jö­vedelmi feltételeknek meg­felel, 7 éven belül nem ré­szesült átalakítási támoga­tásban. A közlekedési támogatás és személygépkocsi szerzési támogatás 2001. április 30. napjáig nyújtható be, a sze­mélygépkocsi átalakítási tá­mogatás és parkolási enge­dély iránti kérelem bármikor beadható. A Torom alatt Kiskundorozsma ipartörténeti látványossága a szélmalom. Ma már nyitva a látogatók előtt. (Fotó: Schmidt Andrea) A Délmagyarország melléklete a szegedi önkormányzat megbízásából 16-os körzet: a bicikli esete a vadkörtével Dorozsma - a külvárosi mostohagyerek? több hónapja tartó so­rozatunk­ban Sze­ged város választói körzetei mutatkoznak be. Az el­múlt héten a város déli körzeteiben kalandoz­tunk (Gyálarét, Klebels­bergtelep, Kecskés és Szentmihály gondjait, terveit szedtük csokor­ba), ma pedig Tóth Jó­zsef, a 16-os körzet kép­viselője arról beszél, mi­ért is várnának a do­rozsmaiak több támoga­tást a szegedi önkor­mányzattól. Szeged és Kiskundorozs­ma. Még a legnagyobb jó szándékkal sem állíthatná senki, hogy ez a két telepü­lés hosszú története során mindig felhőtlenül jó vi­szonyban volt egymással. Aztán egyszer csak eljött a nagy városduzzasztások idő­szaka, s ennek egyik ered­ményeként a '70-es évek elején Kiskundorozsma Sze­ged része lett. Sokan akkor úgy vélték, most aztán meg­köttetett az örök békéről szól egyezmény, s Dorozsma Szeged szépen fejlődő kert­városaként fejlődik majd. Ám több mint negyed szá­zaddal később újfent csak az derül ki - ha létezik hiú re­mény, hát Szeged és Dorozs­ma boldog házassága annak bizonyult. Melyik a drágább? -Én azt elfogadom, hogy a Magyarországon élőknek Budapest a legdrágább vá­ros, a főváros üzemeltetése emészti föl messze a legtöbb forintot. Azt is tudomásul veszem, hogy Szegeden jó­val többet költ az önkor­mányzat a városközpont szé­pítése, mint a külterületekre. De azt már nagyon sérel­mesnek tartom, hogy Kis­kundorozsma városrész aránytalanul kevesebb pénz­hez jut a városi kasszából, mint amennyi megilletné ­kezdte Dorozsma gondjaira, terveire szánt beszélgetésün­ket Tóth József. A a 16-os körzet (ebbe tartozik egyéb­ként Kiskundorozsma terüle­tének közel fele, s itt él a 11 ezer lakosú település több, mint 5 ezer polgára...) szená­tora panaszait így folytatta: - A mi Dorozsmánk a Széchenyi térről szemlélve csak amolyan körtöltések kí­vüli körzet. E szemlélet eredménye, hogy még az itt élők által befizetett adóknak is csak egy kisebb részét tudjuk visszacsalogatni saját céljaink megvalósítása érde­kében. Tudom, nem lehet összehasonlítani a biciklit a vadkörtével, egy nagyváros fejlesztési lehetőséget egy, úgymond, falusias város­részre fordítható pénz­mennyiséggel, de az mégis­csak furcsa, hogy például a nagy játszótér építési láz eredményeként csak és kizá­rólag Szeged „belsejében" épülnek űj játszóparkok. Mint ahogy azt is sérelmes­nek tartják a dorozsmaiak, hogy a Klauzál térre, a Ká­rász utcára el lehetett költeni egy esztendő alatt 300 millió forintot, ám Kiskundorozs­ma fejlesztésére a rendszer­váltás óta eltelt 10 év alatt összesen nem áldozott ennyit a város. Már pedig ­bármennyire is hihetetlen ez egyeseknek - a külvárosok­ban élők, így a dorozsmaiak is efféle összehasonlításokat tesznek, így senki ne csodál­kozzon azon: napjainkban még a korábbinál is nagyobb ellentét feszül Szeged és Kiskundorozsma között - je­gyezhettem le a képviselő szavait. Közlekedők - életveszélyben Tóth József beszélgeté­sünk idején nem fogyott ki a panaszokból. Megemlítette: Dorozsmának nincs faluhá­za, nincs helytörténeti mú­zeuma. A főtér közlekedési rendjének megoldására sem jut pénz, a hatalmas átmenő forgalom miatt már életve­szélyes átkelni az utca egyik oldaláról a másikra. S bár a 16-os körzetben, a zsilipcsa­torna, Bence utca, Dorozs­mai út, 48-as utca határolta területen az utaknak mind­össze 20 százaléka földes, a szilárd burkolatok elhaszná­lódása rendkívül gyors. Vagyis az eddiginél jóval több pénz kellene, hogy vég­re ne kohósalakkal, hanem betonnal alapozzanak az asz­falt alá. - A legnagyobb gondun­kat is említeném, ez pedig a nagybani piac - mondta Tóth József. - Szeged szem­pontjából mindenképpen előnyös, hogy egy ilyen fel­vásárló központ van a város­ban, ám a dorozsmaiaknak eddig csak hátrányuk szár­mazott a piac hatalmas for­galmából, az itteni koszból és zajból. A tavaly beveze­tett új forgalmi rend ugyan enyhítette 70-80 család gondjait, ám úgy 10 família élete szinte elviselhetetlenné vált. Éppen ezért mihama­rabb meg kellene kezdeni a piac bővítését, vagy ha erre nincs mód, új területet kéne végre keresni a nagybaninak - mondta Tóth József. A képviselő hasonlóan komoly problémaként emlí­tette a dorozsmai focipálya ügyét. Jelenleg a Legfelsőbb Bíróság kezében van a dön­tés, tehát még az is elképzel­hető, hogy a pereskedés vé­gén az egykori Nagylaki Kálmán féle focicsapat pénz­ügyi manőverei miatt a hite­lezők kezére jutna ez a sport­központ. Ám akkor - a do­rozsmaiak reményei szerint ­majd közbelép a város veze­tése, és semmiképpen nem engedi meg, hogy felszámol­ják az oly sok izgalmas lab­dacsatát megért arénát. Nagyobb önállóságot Ennyi gond közepette azt hihetné a ember, hogy a 16­os körzetben fejlesztésekre már nem is maradt sem erő, sem idő. Szerencsére azért erről szó sincs. A elmúlt években hetven ingatlant kapcsoltak be a csatornahá­lózatba, szilárdabb lett a Vá­lyogos utca burkolata, járda épült az Alpári Gyula utcá­ban, kulturáltabb környezet­ben vásárolhatnak a dorozs­maiak a kispiacon, a tragédi­ával végződött gyermekbal­eset után menekülő sziget épül Dorozsma főútján, így valamivel biztonságosabb lett a közlekedés, s a helybé­liek számára kedvezően vál­tozott a telekadó is, megnyílt a látogatók előtt a híres do­rozsmai szélmalom - sorolta az eredményeket Tóth Jó­zsef. Ám a szenátor szerint mindez nagyon kevés ahhoz, hogy a Dorozsmán élők va­lóban bizakodva tekintsenek településük jövője elé. - A dorozsmai boldog­sághoz az kellene, hogy Szeged vezetése ne kezelje mostohagyerekként ezt a körzetet. Ezért nagyon sze­retnénk. ha Dorozsma leg­alább részleges önállóságot kapna. Részönkormányza­tunk a rendszerváltozás után minden esztendőben maga dönthetett bizonyos pénzek felhasználásáról. Volt, ami­kor ez az összeg csak 13 millió forint volt, de olyan esztendőre is emlékezhe­tünk, amikor elérte a 26 mil­liót. Aztán 2000-ben, a vá­rosirányítók központosítási lendületének következmé­nyeként még ezt a pénzt is megvonták tőlünk. Nem ér­tem. miért gondolják egye­sek, hogy a Széchenyi téren jobban el tudják dönteni, mire van leginkább szüksé­gük a dorozsmaiaknak. Ép­pen ezért azt akarjuk elérni, hogy legfontosabb dolgaink­ról helyben szülessenek a döntések, s pénzünk is le­gyen a megvalósításhoz. Mert beruházásokra igenis nagy szüksége lenne Do­rozsmának. Új utakat szeret­nénk, alájuk új csatornákat. És ha már sorra épülnek Szegeden a körforgalmú ke­reszteződések, talán egyszer a mi főterünkön is megje­lennek egy ilyen csomópont megalkotásában nagy sza­kértelemmel rendelkező az útépítő munkások - beszélt a 16-os körzetben élők ter­veiről Tóth József. Bátyi Zoltán Sportbál a Deákban Munkatársunktól Szeged polgármesteri hi­vatala és a Szeged Városi Sportigazgatóság szervezé­sében február 24-én (19 órá­tól) a Deák Ferenc Gimnázi­um tornacsarnokában rende­zik meg a sportbállal egybe­kötött városi díjátadó ünnep­séget. A több éves hagyo­mányra visszatekintő esemé­nyen jutalmazzák a világ- és Európa-bajnokságokon ki­emelkedő eredményeket el­ért versenyzőket és edzőiket, de sportvezetők is meghívást kaptak az összejövetelre. Ér­dekesség, hogy a sportbálon 50(!) fogásból álló svédasz­talos kínálatból választhat­nak az ünnepeltek és a ven­dégek. A rendezvényen az elismerésben részesülők ter­mészetesen díjmentesen ve­hetnek részt, de aki együtt szeretne ünnepelni a kedven­cekkel, megteheti. Február 15-ig ugyanis a Szeged Vá­rosi Sportigazgatóságon személyesen, vagy telefonon (62/436-386) jegyek rendel­hetők Szekeres Évánál és Kovács Mariannái. Mások Szegedről „Mindig is csodáltam Szeged architektúráját. De ami ennél is lényege­sebb: csupa kedves, jó szándékú emberrel ismer­kedtem itt meg. Az hi­szem, a szerb városok is ezért igyekeznek kapcso­latot teremteni a Tisza­parti településsel. Tudatá­ban vannak, hogy Szeged megkülönböztetett jelen­tőséget kapott a nemzet­közi közösségtől, minde­nekelőtt az Európai Unió­tól." Jovan Kazsics, Belgrád­Óváros polgármestere

Next

/
Thumbnails
Contents