Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-12 / 36. szám

HÉTFŐ, 2001. FEBRUÁR 12. A DÉL SPORTJA III. Német és holland arany a Népligetben gyorskorcsolya Munkatársunktól Szombaton és vasár­nap Budapesten, a Nép­ligetben vendégesked­tek a világ legjobb gyorskorcsolyázói. A négytávú összetett vb-t a tavaszt idéző hőmér­sékletben is megrendez­ték. A női mezőny esélyese, a nyolcszoros összetett vb­első német Niemann-Stirne­mann óriási meglepetésre 3 ezer méteren pályát tévesz­tett, így kizárták. - A pálya jobb oldalán próbáltam kor­csolyázni, hogy minél in­kább szélárnyékban legyek, közben pedig nem váltottam - magyarázta az olimpiai bajnok hölgy. A nőknél az összetett győzelmet a német Anni Friesinger, a férfiaknál pe­dig a holland Rintje Ritsma szerezte meg. Egyed Kriszti­na a 19. helyen zárt. Eredmények, 500 m, nők: 1. Anni Friesinger (né­met) 39.99 mp, új pálya­csúcs (régi: 41.56, Ponjee (holland) 2000), 2. Jennifer Rodriguez (amerikai) 40.29, 3. Cindy Klassen (kanadai) 40.49, ...18. Egyed Kriszti­na 42.13 mp. Férfiak: 1. Christian Breuer (német) 37.55 mp, új pályacsúcs (ré­gi: 37.86 mp, Baló Zsolt, 2001), 2. Usijama Takiro (japán) 37.59, 3. Ids Postma (holland) 37.61 mp. 1500 m, nők: 1. Friesin­ger 2:03.38 perc, új pálya­csúcs (régi: 2:09.79 p, Schöne, német, 1985), 2. Claudia Pechstein (német) 2:04.35, 3. Klassen 2:05, ...17. Egyed 2:10.84 perc. Férfiaké 1. Potsma 1:54.12 perc, új pályacsúcs (régi, 1:57.03 p, Joesten, német, 2000), 2. Rintje Ritsma (holland) 1:54.18, 3. Alek­szandr Kibalko (orosz) 1:54.98 perc. 3000 m, nők: 1. Renate Groenewold (holland) 4:16.57 perc, új pályacsúcs (régi: 4:34.68 Opitz (német) 2000), 2. Pechstein 4:18.32, 3. Friesinger 4:19.78, ... 20. Egyed Krisztina 4:36.80 perc. 5000 m, nők: 1. Pechs­tein 7:21.68 p, új pályacsúcs (régi: 8:06.68 p, Schulze, NDK, 1984), 2. Groene­wold 7:25.02, 3. Klassen 7:25.78 perc. Férfiak: 1. Bart Veldkamp (belga) 6:43.69 perc, új pályacsúcs (régi: 7:03.86 p, de Ruycer (holland) 2000) 2. Postma 6:49.51, 3. Frank Dittrich (német) 6:49.69 perc. 10 000 m, férfiak: 1. Veldkamp 13:44.19 perc, új pályacsúcs (régi: 15:47.80 p, Kopacz Tibor, román, 1982), 2. Ritsma 13:56.07, 3. Dittrich 13:58.41 perc. Összetett, nők: 1. Frie­singer 169,69 pont, 2. Pechstein 169,791, 3. Groe­newold 170,133, ...19. Egyed Krisztina 131,876 pont. Férfiak: I. Ritsma 158.731 pont, 2. Postma 159.476, 3. Veldkamp 159.731 pont. Kafelnyilcov, az orosz nehéztüzér a példakép A kis Zsiga nagy ütései tenisz Egy gyerek soha sincs könnyű helyzetben ak­kor, ha a szülei közül valamelyik neves sporto­ló volt, szép sikereket ért el. Megszokott dolog, hogy a fiatalokat mindig az édesapához vagy az édesanyához hasonlít­ják. Ebben a szituáció­ban van Zsiga Márton is, a Gellért Tenisziskola utánpótlás-válogatott versenyzője, hiszen apu­kája - aki egyben tréne­re is - egykor második volt a magyar ranglis­tán, s több remek ered­ményt ért el aktiv pálya­futása alatt. Két éve kezdett el edzős­kődni a szegedi Gellért Te­nisz Iskolánál dr. Zsiga Lász­ló. Az egykori újpesti teni­szező Németországból tette át a székhelyét a Tisza-parti városba. A trénernél a GTI-s gyerekek egyre figyelemre méltóbb eredményeket émek el a versenyeken. A remeklő fiatalok között találhatjuk Zsiga Mártont is, a vezető­edző fiát. Mennyire nehéz közösen dolgozni, s mennyi­re szigorú az édesapa az utánpótlás-válogatott sporto­lóval? - ez a kettejükkel ké­szített beszélgetésből kiderül. - Mindig is csak tenisze­zet? - kérdeztük a tizen­négy éves versenyzőtől. - Édesapám tizenegy éven keresztül Németországban edzőskődött, ebben az idő­szakban több sportágat is ki­próbáltam. Fociztam, kosa­raztam és karatéztam, de a végén a tenisz mellett kötöt­tem ki. Egykori otthonom­ban, Deggendorfban is jó eredményeket értem el, beke­rültem a bajor válogatottba, sok-sok győzelmet arattam. - Gyerekként nem volt furcsa egy új környezetbe belecsöppenni? - Nagyon szeretek Szege­den lakni. Itt barátokra lel­tem, s ez Németországban nem adatott meg, nem voltak pajtásaim A tanulásra sem panaszkodom, egy nagyon jó közösségbe kerültem a sze­gedi Tarján III. Altalános Is­kolában, így könnyű volt megszoknom a váltást. - Mennyivel nehezebb a dolga, hogy az édesapja egyben az edzője is? - Bátran kijelenthetem: velem sokkal szigorúbban bánik, mint a többiekkel. A kritikáit elfogadom, a véle­ményét meghallgatom. Soha­sem szoktam ellenkezni, mert tudom, hogy ő is azt szeretné; jó teniszező váljon belőlem. Sokat tréningezünk, jó lenne egyszer olyan jól játszani, mint a példaképem, Jevgenyij Kafelnyikov, aki ugyanolyan ütővel (Fischer) játszik, mint én. Arra nagyon büszke vagyok, hogy a kö­zelmúltban sikerült autogra­mot szereznem tőle. - Nézzük edzői szemmel Márton eddigi teljesítmé­nyét. Mennyire elégedett gyermekével? - fordul­tunk dr. Zsiga Lászlóhoz. - Mindig azt vallottam, hogy ebben az időszakban nem az eredmények számíta­nak, hanem az, hogy a gyere­kek fejlődése töretlen marad­jon. Márton szeret edzésre járni, már most 14 évesen re­mek adottságokkal rendelke­zik: 183 cm magas, 67 kg. A korosztályában tavaly beke­rült a nemzeti együttesbe, a magyar bajnokságon egy második és egy harmadik he­lyezést ért el. Nagyon bízom benne, hogy továbbra is ennyire kitartó lesz, mert ak­kor szép sikereket arathat a hazai és a nemzetközi viada­lokon. Éppen, most is egy ilyen nagy tornára készü­lünk, február 16-18-áig Mosztárban lép majd pályára a magyar válogatott tagja­ként. Az eseményen az oszt­rák, a török, az olasz, a jugo­szláv, a szlovén csapatok el­len kell majd megküzdeniük a legjobbjainknak, mint csa­patvezető kíváncsi vagyok, ezt milyen sikerrel teszik. Süli Róbert Dr. Zsiga László (balról) büszke lehet eddig gyermekére, Márton stabil tagja lett a magyar utánpótlás-válogatottnak. (Fotó: Schmidt Andrea) Új arcok a Csongrádi FC-ből (5.) Hleba, az ukrán átlövő Szergej Hleba neve nem ismeretlen a ma­gyar labdarúgásban. Az ukrán támadó középpá­lyás a Csongrádi FC egyik új szerzeménye. Sorozatunkban ezúttal őt mutatjuk be. - Hol tanulta meg ilyen jól a nyelvünket? - kér­deztem az ukrán középpá­lyást. - Kijev után Munkácson fociztam a második ligában, de ott nem igazán beszéltünk magyarul. Kiskőrösön kezd­tem tanulni a nyelvet 1993­tól a Stadler FC-ben, aztán Sopronban, Szegeden és Haj­dúnánáson is csiszoltam raj­ta. - Magyar a felesége, négy éve Debrecenben született a kisfia. Nem gondolko­dott még a magyar állam­polgárságon? - Beszélni már aránylag tudok, de az olvasás és az írás még nem megy százszá­zalékosan, így a vizsgán egyelőre nehézségeim támad­nának. Az viszont biztos, hogy itt kívánunk élni. - Akikkel idáig egy csa­patban focizott Magyar­országon, kik maradtak meg barátjaként? - A magyarok közül Csehi Zoltán és Szabó Béla, a hon­fitársaim közül pedig Mak­rickij, Jeremejev és Nyicsen­ko. - Befolyásolta a legutóbbi igazolásában, hogy a ko­rábbi edzői éppen itt, Csongrádon dolgoznak? Szergej Hleba immár nyolcadik éve van barátságban a magyar labdákkal. (Fotó: Gyenes Kálmán) - Hogyne, Sándor Istvánt és Teliinger Vilmost a világ végére is elkísérném. Annak meg kifejezettem örültem, hogy ők hívtak. - Mire számíthatnak majd Szergej Hleba ellen­felei a bajnoki mérkőzése­ken? - Iszonyatos módon sze­retek támadni: érkezni a be­adásokra, a kipattanó labdá­kat összeszedni és a máso­dik hullámból tüzelni. A vé­dekezés már nem annyira testhez álló feladat, de azt meg muszáj... - Láthatólag jól érzi ma­gát Csongrádon. Minek volt köszönhető a gyors beilleszkedése? — Annak, hogy ebben a városban és ebben a klub­ban mindenki egyszerű és kedves ember. Révész János A Betoné a Silver-kupa Munkatársunktól Szegeden, a Topolya sori tornacsarnokban Rú­zsa István szervezésében rendezték meg a Silver­kupa 4+l-es teremlab­darúgótornát, s a győ­zelmet az Első Beton gár­dája szerezte meg. A viadalon két NB l-es (Első Beton, FC Rubeóla) magyar, egy jugoszláv elsőli­gás (KMF-Pansped Belgrád), az NB II Keleti-csoportjának éllovasa, a Küklopsz-Kecs­kemét és két megyei bajnok­ságban küzdő (Charlton Gel­lért Szabadidőközpont, Silver team) gárda két hármas cso­portban küzdött először egy­mással. . A Silver-kupa eredmé­nyei: A csoport: Első Be­ton-Charlton Gellért Szaba­didőközpont 3-3, Küklopsz­Kecskemét-Charlton Gellért Szabadidőközpont 7—1, Kük­lopsz-Kecskemét-Első Be­ton 3-1. B csoport: FC Rubeo­la-Silver team 10-2, KMF­Pansped Belgrád-Silver team 4-2, FC Rubeola-KMF­Pansped Belgrád l-l. Az elődöntőben: Első Be­ton-FC Rubeóla 2-2 (bün­tetőkkel 6-5), Küklopsz -KMF-Pansped Belgrád 3-1. Helyosztók, az 5. helyért: Charlton-Gellért Szabad­időközpont-Silver team 7-3. A 3. helyért: KMF-Pans­ped Belgrád-FC Rubeóla 4-4 (büntetőkkel: 3-2). A döntőben: Első Beton-Küklopsz­Kecskemét 2-0 (1-0) Topolya sori tornacsarnok, 100 néző. Vezette: Bába, Kalmár. Első Beton: Kovács - Er­dei, Nemes, Keller, Tóth Cs. Cserék: Vasuth, Vass, Er­hardt. Tokai, Geleta, Sza­bó, Balázs. Edző: Bódi Atti­la. Küklopsz: Koós - Tóth F., Gazdag, Király, Süle. Cse­rék: Ronkó, Virágh, András, Kemenes, Váczi. Játékos­edző: Kemenes György. Gólszerzők: Vass, Ko­vács. A toma legeredményesebb játékosa Zsámár László (FC Rubeóla) 10 góllal, a legjobb mezőnyjátékosa Jovanovics Petar (Belgrád), a legjobb kapusa Koós Károly (Kük­lopsz) lett. Utánpótlás-nevelés - Varga Zoltán módszerével Domaszéken fontos a foci Domaszék - a lélek­száma még a kétezer főt sem éri el - két város közelében fekszik és próbál meg fejlődni. Sze­ged és Mórahalom nagy csábítás a fiataloknak, több sportolási lehetősé­get kínálva a mozogni vágyóknak. így volt ez mostanáig, de két el­szánt ember - Vajas Im­re és Klötzl János - már két esztendeje azon munkálkodik, hogy megtartsák a tehetsége­ket és a Domaszéki SE egyre több szakosz­tállyal gazdagodjon. A Domaszéki SE keretein belül otthonra találtak a lab­darúgók (megyei III. osz­tály), a teremfocit űzők (NB II) és a női kézilabdások (NB II) is. De a legfonto­sabb, hogy az egyesület két vezetője, Vajas Imre elnök ­egyben alpolgármester is ­és Klötzl János, a szakmai igazgató a hangsúlyt az utánpótlás-nevelésre helyezi. Ezúttal a fociról lesz szó. Az egyesületnek és a he­lyi általános iskolának a kapcsolata jó és ez nagyban köszönhető Bereczki János­né igazgatónőnek, aki test­nevelő kollégáival együtt szívügyének tekinti a fiata­lok sportos képzését. A foci alapjaival az intézményben ismerkednek meg a gyere­kek. A szisztematikus mun­ka eredményeképpen már hét(!) korcsoportban száz­nyolcan rúgják a bőrt, s a legjobbak (előkészítő A és serdülő) egy-két szegedi já­tékossal kiegészülve az UTC utánpótlásaként a „megye­egyben" szerepelnek. A gye­rekek pallérozásával, heti há­rom tréningen, Zsótér Mi­hály, Madarász Ottó, Selep Gábor és Klötzl János fog­lalkozik. Az orvosi háttér is biztosított, a fiatalokat folya­matosan vizsgálja, figyelem­mel kíséri dr. Kovács Zsu­zsanna, így a terhelhetőség­gel nem „lőnek mellé" a tré­nerek. A versenyeztetés is megoldott: minden hét vége foglalt, valamelyik korosz­tály mindig pályára lép vala­hol. A szponzorációban az ön­kormányzat éves támogatás­sal és egy kisbusz rendelke­zésére bocsátásával segít, de a terhek jelentős része Vajas Imre vállán nyugszik. A két domaszéki „Don Quijote" időnként úgy érzi, szélma­lomharcot folytat, mert so­kan még arról sem hallottak a faluban, hogy a DSE két NB Il-es szakosztállyal is rendelkezik. A reményre az adhat okot, hogy a település fiatal, így a sport, a mozgás­helyet követel majd magának az életükben. Az egyesület „mindene­sei" azt is tudják, hogy felnőttcsapat, így példaképek nélkül az ifjak képzése sem lehet eredményes. Ezért a megyei III. osztályú nagy­csapatnál (is) rendet tettek (18 ponttal a 8. helyen zárták az ősz), s a stabil együttessé válás után a következő baj­noki szezonban (2001/2002) már a feljutást tűzték ki cé­lul. A magasabb osztályban való szereplés érdekében rendbe hozzák a sportpályát, ami jelentős földmunkákat is igényel. A létesítmény kerí­tést is kap, s a korrekt belép­tetés szintén megoldott lesz. A munkálatokat tavasszal kezdik meg, s lehet, hogy még ősszel is tartanak majd, ezért a gárda Zákányszéken, vagy Mórahalmon, „albérlet­ben", játssza majd a mérkőzéseit. Az utánpótlás-neveléssel kapcsolatban meg kell még említeni, hogy Klötzl János Varga Zoltán módszerére es­küszik, persze, azt a doma­széki viszonyokhoz átalakít­va alkalmazza. Viszont en­nek szellemében a labdarú­gópálya mellett egy kis komplexumot hoznak létre, melyen a technikai képzést segítő eszközök kapnak he­lyet. Imre Péter

Next

/
Thumbnails
Contents