Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-12 / 36. szám

HÉTFŐ, 2001. FEBRUÁR 12. CSONGRÁD MEGYE 3 A megyei nagygyűlés egyharmada akarta csak a vezetőség leváltását Kigazdák - vaskapun belül és kívül Szükséges a pártal­kotmány módosítása, ám erre csak a jövő évi választások után nyílik lehetőség. A kisebbség­nek is tolerálnia kell a többség véleményét ­fogalmazott Turi-Kovács Béla a kisgazdák me­gyei nagygyűlésén, amelyen a jelenlévők harmada próbálta meg kezdeményezni a ve­zetőség leváltását. A Csongrád megyei kis­gazda alapszervezetek elnö­kei és titkárai kaptak meghí­vást a szombat délelőtti nagygyűlésre a párt szegedi székházába, a Teleki utcába. Feketébe öltözött biztonsági őrök felelősségük teljes tud­tában közölték, csak az lép­het be a nagykapun, akinek meghívója van. Megmutat­ták a képzeletbeli vonalat, ameddig a sajtó merészked­het a járdán. A feszült légkört Turi­Kovács Béla - aki ezúttal nem miniszterként, hanem főtitkár-helyettesként jött elmagyarázni a tagságnak, hogy merre van az előre ­érkezése törte meg, ám a vaskapu becsapódott az őt szállító hatalmas autó mö­gött. Turi-Kovács azonban hamarosan felbukkant és tréfásra vette a figurát: ­Tudják, milyen kapósak mostanában az Audik, biz­tonságba helyeztük. Előadás után szívesen válaszolok kérdéseikre. Grecsó az utcán Vaskapu, be. Lévay End­re, a párt megyei sajtosa, ki. Igyekezett becsalogatni az újságírókat, ám szava ke­vésnek bizonyult a bizton­ság őreinél. Üzenet érkezett, a miniszter úr engedi, hogy 1-2 percre bemenjenek a fo­tósok és az operatőrök. Másfél óra múlva tájékozta­tót tartanak, viszontlátásra. Az utcán magányosan ácsorgott Grecsó Lajos, a Jó lesz egyeztetni az időt is kisgazdáéknál. Pancza István megyei elnök (balról) és Turi-Kovács Béla miniszter. (Fotó: Miskolczi Róbert) csanyteleki kisgazda, akinek tagságát felfüggesztették, így nem hallhatta, mi történt éppen a székházban. - Az apátfalvi Antal Sa­roltával és a mórahalmi Csányi Lászlóval aláírtunk egy nyilatkozatot, amelyben a pártban történtekkel kap­csolatban fogalmaztuk meg elégedetlenségünket - ma­gyarázta Grecsó Lajos. ­Nekünk nincs egzisztenciá­lis függésünk a párttól, mi­vel vállalkozók vagyunk. Bizony kevés, hogy Tor­gyán József a miniszter­ségről lemondott, ha a párt élén marad, akkor tovább süllyedünk lefelé. Az elnök úr három esztendő alatt csak rontott a mezőgazdaság és a kisgazdák helyzetén. A ve­zetőváltást megyei szinten is végre kellene hajtani. Kérdés, lesz-e elég bátorsá­ga a tagságnak, hogy ezt meglépje. Kísérlet a vezetőség­váltásra Kiderült, nem volt. Oda­bent ugyan feszegették a megyei nagyválasztmány összehívását, ám a kezde­ményezőket leszavazták. - A megyei nagygyűlés az előre közölt napirendi pontok szerint tanácskozik — közölte Pancza István el­nök, országgyűlési képvi­selő, amikor a sajtó képvi­selőinek „állófogadást" tar­tott. - Érkezett ugyan javas­lat a megyei nagyválaszt­mány összehívására a ve­zetőség leváltása érdekében, ám a 74 jelenlévőből csupán 24-en támogatták, 12-en tar­tózkodtak, a többség pedig elvetette. - Ez azt jelenti, hogy a résztvevők 30-40 százalé­ka a jelenlegi vezetés el­len van? - Ezt nem mondanám ­válaszolta Pancza István. — Inkább úgy fogalmaznék, valami változást szeretné­nek. - És hogyan fogalmaz a főtitkár-helyettes? - kér­deztem Turi-Kovács Bé­lától. - Az indítványt a demok­rácia szabályai szerint a többség elvetette - magya­rázta a környezetvédelmi miniszter. - Nem szabad, hogy személyes sértettsé­gek, amelyeknek lehetnek valós alapjai is, a párton be­lüli zavarok erősítéséhez ve­zessenek. A személyes problémákat orvosolni kell. A helyi szervezetek joggal igénylik a demokratikus utak egyengetését. Torgyán, Bánk és Gyimóthy - Ugorjunk helyből a párt országos vezetésé­hez. Elégedett-e Torgyán József javaslatával, hogy Gyimóthy Géza kövesse őt a miniszteri székben? - Bánk Attila neve is sze­repelt a kalapban. Mivel már a bejelentés megtörtént, én csupán annyit mondhatok, mindkét jelöltről volt pozitív és negatív véleményem is. Az alkalmasság majd a po­zíción belül derül ki. Turi-Kovács belátta, hogy pártalkotmányuk vál­toztatásra szorul, ám ezt csupán 2002-t követően tartja megvalósíthatónak. A választásokig lehetőleg mellőzni kell az antidemok­ratikus elemek alkalmazá­sát. A nyugati keresztény­demokrata pártokéhoz ha­sonlót kell létrehozni a ha­zai sajátosságokkal kiegé­szítve. - Az elmúlt héten nem történt más a kisgazdák­nál, mint Bánk, Torgyán és Gyimóthy szerepet cserélt. Úgy tűnik, ez ke­vés, elég, ha a megyei nagygyűlés megosztott szavazati arányaira gon­dolunk. Hogyan kom­mentálja a 30-40 száza­lékos ellenhangot? - Az alkotmánytól füg­getlenül, a pártban kezd fel­éledni a demokrácia - Ter­mészetesnek tartom, hogy legyenek ellenvélemények. Nekem is volt ellenvélemé­nyem a párt elnökségében, csak nem eléggé eredmé­nyes. Ha helyben és a me­gyében is megjelenik ez, ak­kor annak eredménye lesz. Persze, ez kétirányú utca: a kisebbségnek is tolerálnia kell a többséget. V. Fekete Sándor Májusban megnevezik a párt jelöltjeit Kormányváltásra készül az MSZP Nem épült Szeged irá­nyába tovább az M 5-ös autópálya, az ipari ter­melés Csongrád megyé­ben visszaesett, a har­madik híd helyett a meglévő kettő névadó ünnepségére futja a Fi­desz ígéreteiből, ere­jéből, ezek után nem le­het más cél, mint a kor­mányváltás - fogalmaz­ták meg a Magyar Szo­cialista Párt hét végi megyei küldöttgyűlésén. A Fidesz helyi politikájá­ban az országos mintát kö­veti: agresszív és kirekesztő - fogalmazott Botka László elnök, az MSZP megyei küldöttgyűlését követő sze­gedi sajtótájékoztatón az el­múlt hét végén. A fórumon értékelték, hogy a vezető kormánypárt ígéreteiből mi valósult meg: nem lett sem­mi a megyei beruházások­ból, nem épült Szeged irá­nyába tovább az M 5-ös, csökkent Csongrádban az 'pari termelés, a harmadik híd megépítése helyett a meglévő kettőnek keresnek nevet. Nem kérdés a szocia­listák számára, hogy a Botka László, Szili Katalin és Újhelyi István a párt országos elnökségének tagja (jobbról) a tájékoztatón. (Fotó: Miskolczi Róbert) 2002-es választásokon le kell váltaniuk a jelenlegi kormányt - fogalmazott Botka. Elmondta, hogy má­jus végéig valamennyi ön­kormányzattal, civil szerve­zettel tárgyalni akarnak, ezt követően pedig nyilvános­ságra hozzák a 7 választási körzetben képviselőjelöltje­ik nevét. Szili Katalin, az MSZP elnökhelyettese nem túl derűlátóan nyilatkozott a ma, hétfőn kezdődő tavaszi parlamenti időszak hangula­táról. A kormány hibát hibá­ra halmoz — fogalmazott, nem működnek megfelelően az állami vállalatok. Szé­gyenletes, ami a Magyar Televíziónál, azon belül a regionális szerkesztőségek­nél történik, hasonlóan ma­gára hagyta a Malévot is a felelőtlen tulajdonosa. Bez­zeg, ahoLnem kellett volna, lásd: Dunaferr, ott beleavat­kozott a gazdaság normális menetébe. A tavaszi ülésszakban 50 törvénytervezettel kell meg­birkózniuk a képviselőknek, az eddigi gyakorlat szerint félő, hogy továbbra sem munkaparlamentként műkö­dik majd az országgyűlés. Jó lenne, ha nem a vizsgáló bi­zottságoké lenne a főszerep, hanem a szakpolitikaiaké. A politikus kifejtette, hogy az MSZP tudatosan ké­szül a következő választásra. Csongrád megye elöl járt a fiatalításban, ez is része an­nak a folyamatnak, amellyel a kormány leváltására ké­szülnek. Az elmúlt hetek és napok kisgazda-villongásai­ról szólva úgy vélte, a kor­mányfő felelősségét is fel kell vetni, amiért idáig fajul­tak az események. Befejezé­sül így fogalmazott: Madarat tolláról, Orbánt Torgyánról ismerni meg... V. F. S. Vasorrú bábák ísjem hiába született Immánuel Kant a későbbi Szov­1V jetunióhoz tartozó területen - sőt ugyanott temet­ték el is, ahol világra jött: Königsbergben, a jelenleg kalinyingrádi orosz külbirtokon! Egykori vezetőink bi­zonyosan olvasták, s a maguk javára értelmezíék azt a pár sort, amely a Vallás a puszta ész határain belül című munkájából hívható segítségül legfrissebb hely­zetértékelésünkhöz. Az idézet így szól: „Bevallom, nem­igen tudok mit kezdeni azzal a különben bölcs emberek által használt kifejezéssel, miszerint egy bizonyos nép (amely el akarja érni a törvényes szabadságot) nem érett a szabadságra, egy földesúr jobbágyai nem érettek a szabadságra, és ráadásul az emberek még nem éret­tek a hit szabadságára. Ilyen előfeltevések mellett soha nem fog beköszönteni a szabadság, mivel az ember arra nem érhet meg, ha előzőleg nem kerül a szabadság ál­lapotába (szabadnak kell lennie, hogy erőit a szabad­ságban célszerűen használhassa). Az első kísérletek mindenesetre nyersek és közönségesek lesznek, terhe­sebb és veszélyesebb állapotokkal fognak járni, mint mikor az ember még mások parancsa de egyben azok gondoskodása alatt állt, de hát az észre sehogy máskép­pen, csak saját kísérletekkel lehet megérni; s az ember­nek szabadságában kell álljon e kísérletek megtétele." Hiszen a - már régóta! - aktuális kérdés: miképp es­hetett meg velünk, mindnyájunkkal, hogy például Tor­gyán földesúr hatalmába kerültünk? Mert senki nem mondhatja, hogy annak az embernek, aki a hatalmat birtokló második legnagyobb pártnak az elnöke, ne vol­nánk valamilyen módon mindnyájan a hatalmában... Ha másképpen nem, hát akkor úgy, hogy adóforintja­inkat a mi ellenőrzésünk - és részvételünk! - nélkül költi, költheti el. A kérdés még pontosabb úgy, ha azt kérdezzük, mi­képp eshetett meg velünk, mindnyájunkkal, hogy Tor­gyán földesurat megválasztottuk egymásnak? Hogy bárkik megválaszthatták őt nekünk, mindnyájunknak? A z 1990-es választásokat megelőző időkben a hivata­los ideológusok a leggyakrabban azt az - egyéb­ként hamis - ítéletet ismételgették, hogy Magyarorszá­gon nincsenek demokratikus hagyományok, ezért nem lehet a demokráciának utat engedni minálunk. Hiszen annak következtében, hogy Magyarországon nincsenek demokratikus hagyományok, a magyar nép éretlen a demokráciára. Gondoskodás kell neki, nem a demokrá­cia veszedelmei. Aztán mindez egy csapásra elmúlt. Este lefeküdtünk mint demokratikus hagyományok nélküli, a demokrá­ciára éretlen, bugyuta nép. Reggel pedig arra ébred­tünk, hogy már hatkor kinyitottak az első szabad vá­lasztások fülkéi, irány a szavazókörzet, éljünk demok­ratikus lehetőségeinkkel, felelősen és éretten, ahogy az egy demokratikus parlamenti választáson illik! És kiket választottunk? Ha még így tettük volna fel a kérdést... De az 1990­es választáson is, ahogy azóta a másik kettőn is, bün­tető szavazás ment végbe. Nem kit választottunk, ha­nem kit nem. , Ennek következtében az igent bárki elnyerhette, aki a rendelkezésre állt néhány hónap alatt rokonszenves lett, aki képes volt arra, hogy valamilyen körben, vagy épp egyetlen választási körzetben, népszerűvé tegye ma­gát. És a messziről, a ki tudja honnan - esetleg épp a háromperhárom valamelyik bugyrából - érkezett embe­rek azt mondtak, amit akartak. Illetve pontosan tudták, hogy mit akar tőlük hallani a nép, s hajszálra azt is mondták. Hát, hogy finom legyek, a nép nem sok mindent akart hallani... Emlékszem, '90 tavaszán Torgyán sztárügyvéd a legócskább lakodalmi rigmusokat csi­szolta át „politikai csujogatokká", a nép dőlt a röhö­géstől, és biztos volt a befutás... Mit tudott akkoriban a választó bárkiről, aki jelölte önmagát? Főleg azt, amit a jelölt önmagáról-önmagától elmondott. Tanulságos volt elnézni, ahogy a hirtelen-pártirodák feslett bútorai közt kitérdesedett nadrágokban ültek a manusok, és zsemlekupacok, száraz serclik halmai mö­gül sunyítva lestek a miniszteri posztra. Ki tudott róluk bármit? Igaz, hogy szabad választások voltak. Igaz, hogy ezek a választások többnyire demokratikusan folytak le. De a választható emberek és pártok nem egy hosszú és szerves politikai fejlődés eredményeképpen kerültek fel a szavazólapra, hanem a gyors, szemfényvesztő idők paklijaiból pattantak elő tromfnak, és ütötték-ütik a bankot. Bálványokat választottak maguknak az emberek. A bálványok pedig sokat fogyasztanak. Gyerekmeséink vasorrú bábája alighanem az ősi imádat ama bálványai közül való, akit már etetett a nép. A fából faragott bál­ványszáját fémből készítették el, hordták elébe a finom­ságokat, cserébe azt kérték, intézze el nekik, hogy pá­lyázatot nyerjenek az agrárkamaránál, a PHARE-pén­zekből kapjanak néhány zsetont a bionyáj szaporításá­ra... anthoz visszatérve: manapság a parancsoló gon­J\. doskodás, vagy a gondoskodó parancsolás, az atyáskodásnak álcázott diktatúrát követő nyers, közön­séges időket éljük. Veszélyes állapotokat, amelyekben veszélyes emberek kerülnek fölénk. Ma azonban már nincs teljesen kizárva, hogy ezektől a harmadik évez­redben vasorrú bábáktól megszabaduljunk. Uu-uJ,

Next

/
Thumbnails
Contents