Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-09 / 34. szám

6 HELYI TÜKÖR CSÜTÖRTÖK, 2001. FEBRUÁR 8. Gyerekmosoly L ehetünk vagy ötvenen. De inkább többen. Tömör sorokban vérvételre várakozunk. A helyszín tehát ismert. A társaság vegyes: fiatal fiúk és lányok, a kézi­táskából a sminkes tükröt időnként előszedő hölgyek, őszülő halántékú férfiak, botra vagy járókeretre tá­maszkodó idősek. A téma is adott: kinek milyen nyava­lyája van. Mindenkinek, persze, a sajátja a legsúlyo­sabb, azt próbálja bizonyítani alkalmi beszélgetőtársá­nak. Igy telnek, múlnak a percek, lassan az órák, a tár­saság is cserélődik. A személyi összetétel igen, ám a korra, a nemre és a piperés tükörre vonatkozóan, már nem. Megérkezik egy anyuka, aprócska, kocsiban ülő gyermekével. Beállt a sorba, nem kér kivételezést, vár. Szólítják. Gyorsan körbe kémleli a tömeget, sehol egy ismerős. A legközelebb állókat kéri, vigyáznának már a pici lányra. O, hogyne, szívesen, jelentkeznek többen is. A kicsihez legközelebb álló, nagymama korú hölgy, fogja a kocsit, ez az ő kiváltsága, fontosnak is érzi ma­gát. A körülötte állók pedig elkezdenek beszélni a gye­rekhez: ki gügyög, ki csak kérdezősködik (választ nyil­ván nem is vár, hiszen a pici még nem beszél), egyesek mókás mutatványokra ragadtatják magukat, megint mások halkan énekelni kezdenek. (Hogy mit gondol a kocsiban ülő főszereplő? Hogy milyen viccesek ezek a felnőitek!) A pici elmosolyodik, hol az egyik, hol a má­sik „szomszédra" néz. Ez további produkciókra sarkall­ja a körben állókat. Spontán, hangulatos kis színdarab készül a váróteremben. Anyuka kijön a vérvételről, odamegy a gyerekhez, megsimogatja kipirult arcocská­ját, megkérdi tőle, hogy jól viselte-e magát, mire a so­kaság kórusban: tündér volt, aranyos volt, micsoda in­telligens baba! Anyuka megköszöni a pesztrálást, az­után kicsinyével el. A társaság pedig összecsuklik. Percekig néma csönd. Majd minden kezdődik elölről: reggel 210 volt a vérnyomásom; jaj, már napok óta nem bírok enni; ful­ladok; én a meg nem tudok felvenni egy kanalat sem, annyira fáj a derekam; az semmi, nekem a nyakam me­revedett meg, se jobbra, se halra nem fordíthatom; mondja, magát nem a klinikáról ismerem?... Kisimre Ferenc Segítség Munkatársunktól Az üllési belvízkárok föl­számolásában vállal szerepet a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat. A tavalyi belvíz Üllésen is több lakóházban okozott Üllésnek komoly károkat. A máltai sze­retetszolgálat pályázat útján szerzett támogatással segíti a helyreállítást: a közelmúltban nyolc család otthonának újjá­építése kezdődött meg. Egy festő Bécsből DÉL-BALATONI BO­ROKAT kóstolhatnak ingye­nesen ma és holnap a szegedi­ek az Átrium borpince étte­remben. A kéthelyi Öregbag­las pincészet termékeivel 11 és 15 óra között ismerkedhet­nek meg az érdeklődők. LAKÁSHITELEKRŐL kaphatnak a többi között in­formációkat ma, este negyed nyolctól a szegedi vtv „Ma­holnap" magazinjában. A stú­dió vendége Németh Mihály. a szőregi takarékszövetkezet munkatársa lesz. DM-informácó Kelcs László festőművész a mostani Horvátországhoz tar­tozó Baranya térségében. Vö­rösmarton született. Alig 7 éves volt, amikor szüleivel át­költözött a Duna másik old­alára, a délvidéki Apatinba. A vendéglátóiparban dolgozott, majd 1969-ben Bécsbe távo­zott, s ott él ma is. Ausztriá­ban kezdett festészettel foglal­kozni. A művész a bácskai tá­jat, a gyermekkori élmények­ből fakadó témákat, valamint a tenger és a folyók varázsla­tos látványát láttatja a vászna­in. Kelcs László most bemutat­kozik a szegedieknek is: ma este 6 órakor a Wagner Ud­varban lévő bútorszalonban (Klauzál tér 7.) nyílik meg it­teni önálló kiállítása. A kiállí­tást Kisimre Ferenc újságíró ajánlja a közönség figyelmébe. Negyvenegy év a vasútnál Nyugdíjba ment a „sajtos"... BAKA-MU AZ Ml-EN. Baka István: Szekszárdi mise című novellájából az MTV Szegedi Stúdiója Bodnár Ist­ván rendezésében készített té­véjátékot. Liszt Ferenc szere­pében Kenderest Tibort. Sé­ner János szerepében Mészá­ros Istvánt láthatják a nézők. Az alkotást ma, pnteken 22.50 órakor láthatják az ml-en. A SZEGEDI KIRÁLY­KŐNK; Péter Zeneiskola há­rom tanulója a zeneiskolás zongoristák területi válogató­ján bejutott az országos dön­tőbe. A nyíregyházi verse­nyen Sanda Kinga (tanára Kiss Mariann), Tóth Zsuzsan­na (tanára Szelezsán Istvánná) és Tihanyi Zsuzsanna (tanára Demeter Lászlóné) képvisel­heti a szegedi iskolát. VÁROSHÁZI HÍR­MONDÓ A VTV-N. Ma este 8 órakor ismét jelentkezik a Szegedi Városi Televízió szo­kásos önkormányzati magazin műsora - a Városházi hír­mondó. Az adásban szó lesz a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet dél-alföldi régiójának munkájával kapcsolatos kér­désekről, véleményt monda­nak a szegediek a városi köz­lekedésről, bemutatjuk a 17­es (kiskundoroz.smai) válasz­tókörzetet, s megnézhetik az ifjú sporttehetségek köszönté­séről szóló összeállítást. Stú­dióvendég lesz dr. Bosnyáko­vits Tünde, a Nemzeti Egész­ségfejlesztési Intézet dél-al­földi régiós irodájának veze­tóje és Thurzó Ferenc, önkor­mányzati képviseló. Riporter: Farkas Mária. Jeszenszky Zoltán és Szeberénvi Klára. Szerkesztő-műsorvezető: Kisimre Ferenc. Szolnoki Apollónia nadrágszerepben debütál Oberon, a tündérek királya Iráni muzsikusok Szegeden A Gulbang zenekar tradicionális hangszerein iráni népzenét játszott. (Fotó: Miskolczi Róbert) Munkatársunktól A szegedi önkormányzat meghívására az iráni Gul­bang zenekar adott koncertet szerdán este a Bálint Sándor Művelődési Házban. A hangverseny előtt dr. Vá­nyai Éva alpolgármester mondott köszöntót, amely­ben a város kultúrdiplomáci­ai sikerének nevezte az ósi zenei hagyományaikat ápoló teheráni muzsikusok bemu­tatkozását. Hoszein Zakeri, az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetségének titkára magyarul elmondott beszédében az iráni-magyar kapcsolatok múltját bizonyí­tó perzsa jövevényszavaink mellett arra is emlékeztetett, hogy ma is sok iráni diák ta­nul a szegedi egyetemen. A Gulbang zenekar az egyik leghíresebb tradicionális ze­nét játszó kamaraegyüttes Iránban, vezetóje és szólis­tája, Behnaz Zakeri a Tehe­ráni Egyetemen végezte ta­nulmányait. A zenekarban muzsikálnak leányai, Nazila és Azadeh is, valamint két fiatalember, Sziavos Borha­ni és Mahim Karogal. A Gulbang zenekar - amely Németországtól Kínáig vi­lágszerte fellépett már - sze­gedi koncertjén is sikert ara­tott. Bő négy évtizedes va­súti szolgálat után nyug­díjba vonult Gellért Jó­zsef, a MÁV szegedi igaz­gatósának sajtófelelőse, aki huszonnyolc eszten­dőn át tájékoztatta az új­ságírókat a vasút munká­járól. „Huszonnyolc éven át min­den reggel a Délmagyaror­szág elolvasásával kezdtem a napot" - mondta Gellért Jó­zsef a MÁV Szegedi Területi Igazgatóságának sajtóreferen­se, aki pontosan negyvenegy és fél esztendei szolgálat után köszönt el első, és egyetlen munkahelyétől. Örökölte a vasút szeretetét: édesapja harmincnyolc éven át dolgozott a szegedi Nagy ál­lomás hivatalvezetőjeként. A vasutas technikumban, 1959­ben érettségiző fiatalember maga is forgalmistaként kezd­te: a szatymazi állomáson irá­nyította az őszibarackkal, al­mával szőlővel megrakott szerelvényeket. Öt év múlva a MÁV-igaz­gatóság pénzügyi osztályára vezényelték. Munkakörének ellátása mellett vasúti tiszt­képzőt, közgazdasági szakkö­zépiskolát, mérlegképes könyvelói tanfolyamot vég­zett. Vasúti pályáján 1972-ben váltott új vágányra: első igaz­gatója, Kiss Károly már akkor fölismerte a jó sajtókapcsola­tok fontosságát, s Gellért Jó­zsefet nevezte ki a frissen kia­lakított sajtófelelősi munka­körbe. E beosztás a MÁV-nál akkoriban ritkaságszámba ment: csak az igazgatóság bu­Szolgálatátvétel. Az utód, Drágityné Kovács Gabriella és az elköszönő Gellért József. (Fotó: Schmidt Andrea) dapesti központjában dolgo­zott sajtos - vidéken bő más­fél évtizedig egyedül Gellért József töltött be hasonló be­osztást. A vasúti „sajtóösszekötő" megbízatása után ismerkedett meg közelebbról a hírlapké­szítők világával. Újságírók nemzedékeivel kötött jó ba­rátságot. A sajtóberkekben tett elsó lépéseiről így mesélt: „Az újságírás alapismereteit a Délmagyarország és Csong­rád Megyei Hírlap akkori munkatársaitól lestem el, akik gyakran a Sajtóház klubjában üldögélve, egy korsó sör és két biliárdparti között készí­tették a másnapi lapot, és mindig szántak időt az én ta­nítgatásomra is." Feladatköre szerint, a vasút munkáját ismertette az újsá­gok, a rádió és a televízió munkatársaival. S bár a hetve­nes évek sajtóvilága kevéssé hasonlított a maira, kényes helyzetek akkoriban is adód­tak. Először a szegedi kisva­sút 1975-ös megszüntetésekor derült ki, mit jelent, ha a „fentről" kiadott utasítás saj­tóvisszhangja nem felel meg a kívánalmaknak. Akkor - egy korabeli szófordulattal élve ­Gellért Józsefet „a szőnyeg szélére állították..." Vasúti és sajtófelelősi munkáját egyaránt szolgálat­nak tekintette. Szót értett fő­nökökkel és újságírókkal; úgy tartotta, kölcsönös jóindulattal minden „ügy" elrendezhetó. Helyreigazítást sosem kellett kérnie. Nyugdíjasként tovább ír még a vasutas lapokba, s ha kérik, segíti utódja munkáját. Fönnmaradó idejében pedig várja első szolgálati helye, Szatymaz, ahol kertjének gyü­mölcsfáit, virágait gondozza. Utódja, Drágityné Kovács Gabriella Szentesen született. Orosházán járt általános isko­lába, majd a sarkadi postafor­galmi gimnáziumban érettsé­gizett. A szegedi Juhász Gyu­la Tanárképző Fóiskolán ma­gyar-orosz, valamint dráma­tanári diplomát szerzett. Négy évig tanított az űjszentiváni általános iskolában, s vezetóje lett a „Tilia" kulturális egye­sületnek és egy színitanodá­nak. Rövid ideig igazgatta a deszki faluházat is. Két helyi újság írásában, szerkesztésé­ben vett részt. A MÁV-hoz pályázat útján került. Tavaly november óta a szegedi igaz­gatóság sajtóreferense és PR­kommunikációs munkatársa. Ny. P.-K. I. Benjámin Britten, a Szentivánéji álom kom­ponistája eredetileg kontratenorra irta Obe­ron, a tündérkirály szó­lamát. Zsótér Sándor rendező szegedi produk­ciójában egy szimpatikus főiskolás altra, Szolnoki Apollóniára osztotta a szerepet. A férfias jelen­ségnek semmiképp nem nevezhető tehetséges ifjú opera-énekesnőnek ez az első főszerepe. - Hogyan került a pro­dukcióba? - A budapesti Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főisko­lán tanulok, harmadéves va­gyok, jövőre diplomázom. Azért tudtam elvállalni Obe­ron szerepét, mert épp évet halasztok. Valló Péterrel dol­goztam együtt a Radnóti Színházban, aki hamarosan Verdi Falstaffját rendezi Sze­geden. Amikor meghallotta, hogy Oberfrank Péter egy al­tot keres, ajánlott neki. így ismerkedtem meg a zene­igazgató úrral, aki meghall­gatott és szerepszerzódést ajánlott. Hihetetlenül örül­tem, mert Oberon egy izgal­mas, összetett feladat. - Énekelt már operaszín­padon? - Tavaly ősszel Maddale­naként debütáltam a Pécsi Nemzeti Színház Galgóczy Judit rendezte Rigoletto-pro­dukciójában. Oberon egé­szen más feladat, ahhoz ké­pest igazi főszerep, sokkal nagyobb felelősség játszani. Óriási élmény Zsótér Sán­dorral dolgozni, mert ő egy abszolút szokatlan rendezőe­Szolnoki Apollónia: Oberon férfias karakterjegyeit éppúgy meg kell mutatnom, mint a nőies finomságát és puhaságát. (Fotó: Miskolczi Róbert) gyéniségnek számít az opera műfajában. A hagyományos operarendezókkel szemben inkább színészi szempontból közelíti meg a feladatainkat. - Kitől tanul énekelni? - A főiskolán Schmidt Annamária a tanárom, sokat segített Schultz Katalin is, jelenleg pedig a legendás mezzoszopránnál, Komlóssy Erzsébetnél tanulok. - Mi a legnagyobb kihí­vás Oberon szerepében? - Nemcsak a férfiasságát kell hangsúlyoznom, hanem a benne rejtőzködő feminin vonásokat is. A férfias, ke­ményebb, feszesebb karak­terjegyeit éppúgy meg kell mutatnom, mint a nőies fi­nomságát és puhaságát. Mindannyiunk számára szí­nészi szempontból is óriási kihívás ez a darab, nemcsak a mozdulatainkkal kell ját­szanunk, hanem arcunkkal, szemünkkel is. A rendezőtói kapunk ugyan instrukciókat, de alapvetően saját egyéni­ségünkből kell megformál­nunk a szerepünket. - Szereti Britten zenéjét? - Tavaly nyáron hallot­tam először a darabot Szen­tendrén, ahol Kovalik Balázs rendezésében az akadémia operatanszakosai adták eló. Már akkor megfogott ez a zene, szinte azonnal belesze­rettem. Hollós! Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents