Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-08 / 6. szám

HÉTFŐ, 2001. JAN. 8. CSONGRÁD MEGYE 3 Merre billen a munkaerőmérleg? Nyolcból hetet mór ledolgozunk! Csökkent a többmüszakos munkarend: az iparban 16 napos a hiányzás. (Fotó: Karnok Csaba) Egy hét­tel többet tartózko­d u n k évente a munkahe­lyünkön, mint négy évvel korábban - álla­pítja meg az a legfris­sebb munkaerömérleg, amelyet a KSH Csongrád Megyei Igazgatóságá­nak munkatársa, Fekete Istvánné készített. Az el­múlt néhány évben egész Csongrád megyé­ben jelentősen javult a munkaidő kihasználtsá­ga. Az ok egyszerű: egyre többen félnek ál­lásuk elvesztésétől, s sokszor még olyankor sem mennek el beteg­szabadságra, amikor azt egészségi állapotuk valóban indokolná. Míg tíz évvel ezelőtt, a teljes foglalkoztatottság illú­zióját kergetve még jelentős mértékű „kapun belüli" munkanélküliséget regiszt­rálhattak országszerte, addig az elmúlt években radikáli­san átalakult a foglalkozta­tottság. A profitorientált cé­gek térhódításával ország­szerte egyre jobb lett a mun­kaidő kihasználtsága. Csongrád megyében jelenleg a nyolc órás munkaidő 84 százalékát, azaz csaknem hét teljes órát töltenek az alkal­mazottak valóban munkával, s a napi munkaidőből mind­össze egyetlen óra esik ki, amit pihenéssel, dohányzás­sal, kávézással vagy beszél­getéssel ütnek el. A legjob­ban a megyében dolgozó ke­reskedők használják ki mun­kaidejüket. Ez nem is csoda, hiszen ha megjelenik a vá­sárló, nem ülhet ölbe tett kézzel az eladó. Sokkal ke­vésbé feszes még a munka­idő kihasználása az iparban. Ez többek között annak is betudható, hogy míg a keres­kedelemben átlagosan mind­össze 7 napot hiányzott egy alkalmazott tavaly, addig az iparban dolgozók 16 napot voltak távol különféle beteg­ségek miatt. A fizetett sza­badnapok aránya továbbra is az oktatásban a legmaga­sabb, meghaladja a munka­időalap 12 százalékát, szem­ben a kereskedelemmel, ahol ehhez képes szinte minimá­lis. Érdekes és változó képet mutat az is, hogy az évi 256 munkanapból valójában mennyit is dolgoztak le a megye nagyvállalatainak, vállalkozásainak alkalmazot­tai. Átlagosan 216 napos volt a ténylegesen munkával töltött év, miközben a több­ség 40 napot volt távol kü­lönféle jogcímeken munka­helyéről. Ez a közel másfél hónapos kiesés azonban hét munkanappal kevesebb, mint négy esztendővel ko­rábban. Ez is azt mutatja, az emberek többsége csak ak­kor megy el szabadságra, vagy él a táppénz adta lehe­tőségekkel, ha az valóban in­dokolt. A túl sűrűn hiányzó és rendszeresen betegséget jelentő dolgozóktól ugyanis a legtöbb cég igyekszik gyorsan megválni. Ezt tá­masztja alá a táppénzes na­pok számának jelentós csök­kenése is: négy év alatt öt nappal esett vissza a beteg­napok száma, s jelenleg 12 napot vannak átlagosan távol munkahelyüktói azok, akiket valamilyen kór dönt le a lá­bukról. R. G. 674 milliós adócsalás Lámpással keresték a petróleumot A szegedi ügyészség vádat emelt adóbevételt különösen nagy mérték­ben csökkentő adócsa­lás és más bűncselekmé­nyek miatt az érdi K. László, a soltvadkerti Ny. Gábor és a szegedi K. Zoltán ellen. Utóbbi férfit az adónyomozók egy másik, 600 milliós olajos csalással is gya­núsítják, miként arról az elmúlt napokban beszá­moltunk már. K. László volt az ügyve­zetője az 1995-ben alakult Duna-Store Kft.-nek. amely­ben tulajdonrésszel nem ren­delkezett. A cégnek telepe működött Dunavecsén. A megalakulást követő eszten­dőben az üzemanyag kis- és nagykereskedelemmel fog­lalkozó társaság 7 millió 330 ezer liter petróleumot impor­tált 233 és fél millió forint értékben. A tulajdonosok úgy tudták, hogy a termék dermedésgátló adalékanyag gyártásához kell. K. László a kiskőrösi vámhivataltól en­gedélyt kapott arra, hogy a petróleumot fogyasztási adó­mentesen hozza be. A vádlott azonban nem adalékanyag bekeveréséhez használta az általa importál árut, hanem petróleumként, vagyis áfaköteles termék­ként értékesttette. Papíron persze „elvégződött" a beke­verés, a jegyzőkönyvben az szerepelt, hogy adták hozzá a lenolajat és a paraflow ne­vű anyagot. Hamis számlá­kat szerzett be az Alkímia Kft. bélyegzőjével, amelyek arról szóltak, hogy K. 3 mil­lió 165 ezer liter lenolajat vásárolt 253 millió 264 ezer forintért. Dr. Szántó Gábortól, a szegedi ügyészség vezetőjé­től megtudtuk, hogy az Alkí­mia Kft. 1995 és 1998 kö­zött gazdasági tevékenységet nem végzett, adóbevallást sem nyújtott be. Hasonlóan fiktfv számlák voltak azok is, amelyek azt igazolták, hogy a Duna-Store 105 ezer 900 liter paraflowt vett 114 millió forintért a Reál-Coop Kft.-tői. Afféle „adalék­anyagként" belekeverték az ügyletbe a szentesi Lázó Bt.­t, amely azonban az említet­tek közül nem állt kapcsolat­ban egyik kft.-vel sem. A 14 számlát a soltvadkerti Ny. Gábor a Reál-Coop tulajdo­nosaként biztosította K. Lászlónak. Hiába csak papíron léte­zett a dermedésgátló, azt ér­tékesíteni is kellett, mivel anyag nem vész el... Ekkor lépett be a képbe a szegedi K. Zoltán és az általa veze­tett K & Profit Kft. Tizenhá­rom számlával igazolta a két cég közötti üzletet, miszerint megvette az anyagot és azt továbbadta. Sajnos K. Zoltán a továbbadásról szóló szám­lákkal már nem tudott szol­gálni a nyomozók számára, mivel cégét ismeretlen jugo­szláv személyeknek el­passzolta. Az ügyészség is kiállított egy számlát, azonban ez nem tűnik fiktívnek. K. László (és a neki segítséget nyújtó Ny. Gábor és K. Zol­tán) 437 millió 606 ezer fo­rint fogyasztási adó, 182 millió 822 ezer forint általá­nos forgalmi adó, 53 millió társasági adó meg nem fize­tésével, összesen: 673 millió 818 ezer forinttal károsította meg az államkasszát - állítja a vádirat. K. László és társainak ügyét a szegedi bíróság tár­gyalja majd. V. Fekete Sándor Dr, Martonosi a Széchenyi-tervről E a hagyma marketingjére A Széchenyi-terv leg­újabb kötete szerint tá­mogatni fogja a kor­mány a már meglévő üzemi bázisra épülő ipa­ri parkokat. Fontosnak tartja a terv, hogy a kis­térségek a gazdaságfej­lesztési mintaprogram elkészítéséhez is jelentős segítséget kapjanak, és támogatja a hungariku­mok piacra juttatását segítő marketingmunkát is. E három alprogram­ban többek között a nagylaki ipari park és a makói hagyma miatt válhat érdekeltté Makó térsége. A statisztikai-tervezési régióknak is lesz szerepük abban a gazdaságfejlesztési folyamatban, melyet a Szé­chenyi-terv fogalmaz meg. A terv legújabb kötete a re­gionális gazdaságépítési programot fejti ki, s ennek három alprogramja a mi vi­dékünkön, Makó térségén is segíthet, ha az itteniek él­nek a lehetőségekkel ­mondta a Széchenyi-terv legújabb kötetét bemutató tájékoztatóján dr. Martono­si György. A makói ország­gyűlési képviselő, aki töb­bek között a területfejlesz­tési bizottságnak is tagja, elmondta, hogy a terv fon­tos célja csökkenteni a régi­ón belül a fejlődés egyen­lőtlenségeit. - A regionális innovációs rendszerek fejlesztését célzó alprogramot azért fontos ki­emelni, mert ebbe a körbe tartoznak az ipari parkok fej­lesztésével kapcsolatos prog­ramok is. Erre azért van szük­ség, mert a száztizenkét ma­gyarországi ipari parkból szá­mos gyakorlatilag nem mű­ködik; szükség van olyan pénzforrásokra, melyek segí­tik a parkok működését, to­vábbfejlesztését. Ez utóbbi lehetőség elsősorban nem a makói ipari park, hanem a nagylaki, már meglévő üzemi bázisra alapuló kezdeménye­zés számára jelent lehetősé­get. Támogatja ez az alprog­ram a logisztikai központok kialakítását és fejlesztését is; ez meg a nagylaki határátke­lőhely gyarapítására lenne al­kalmas, az uniós csatlakozás­ra hivatkozva számos olyan szolgáltatás telepíthető, amely kiszolgálná, mondjuk az unióba irányuló áruszállí­tást. Az alprogram finanszíro­zására harminchárom száza­lékos vissza nem térítendő tá­mogatást tervez a Gazdasági Minisztérium, ez százmillió forintig terjedhet - mondta dr. Martonosi. A második, szintén meg­fontolandó lehetőség: a kis­térségi gazdaságfejlesztési mintaprogram. Ez esetben az a cél vezérli a minisztériu­mot, hogy segítse azoknak a kistérségeknek a gazdasági fejlődését is, melyek eddig nem nagyon fejlődtek. - Nekünk, Makó térségé­nek ez nagy lehetőséget je­lentene, s a vállalkozási öve­zet jelenléte is segít. A min­taprogramok kidolgozására ötven százalékos vissza nem térítendő támogatás adható, a mintaprogram megvalósítását célzó szervezet kialakítására is ugyanilyen arányú a segít­ség, sőt, a mintaprogram ta­pasztalatainak átadását is tá­mogatják. A konkrét beruhá­zásokat egy másik program támogatja, ám ha egy kistér­ség pénzt kapott a programki­dolgozásra, nagyon valószí­nű, hogy a programjaira épü­lő fejlesztésekre is kapni fog. A harmadik érdekesség a kiemelkedő magyar termé­kek, hungarikumok piacra ju­tását segítő alprogram. Támo­gatja a GM a már befutott hungarikumokat, és azokat is, melyeknek nincs még nagy nevük, viszont piac- és ver­senyképesek. A makói hagy­ma az egyik kategóriába biz­tos belefér. A cél a piacra ju­tás ösztönzése, a marketingte­vékenység támogatásával; ez harminchárom százalékos vissza nem térítendő támoga­tást jelent, és ötmillió forintig terjedhet. B. A. Kisgépek tulajdonosra várnak Munkatársunktól A Szegedi Rendőrkapi­tányság Újszegedi Rendőr­őrse lopás elkövetésének alapos gyanúja miatt folytat nyomozást ismeretlen tettes ellen. Az eljárás során négy darab, feltehetően bűncse­lekményből származó kisgé­pet foglaltak le, melyek tu­lajdonosai eddig nem ismer­tek. Ezek a következők: Black & Decker GT 221 tí­pusú sövénynyíró, Bosch sa­rokcsiszológép, Bosch kör­csiszoló, Bosch szúrófűrész. A rendőrség kéri, hogy aki­től a közelmúltban lopták el ilyen gépeket, jelentkezzen személyesen az újszegedi rendőrőrsön (Bérkert utca 2.) hétköznap 8 és 15 óra kö­zött vagy hívja a 425-340-es telefonszámot. Készül a nagykoalíció? A kkor el van kezdve a harmadik évezred. Itt ülünk egy újabb ezer év alján hivők, hitellenek, ateisták és istentele­nek - egy dologban mégis egyek: Jézus születése szerint mér­jük a múló ütőt. lenyugodhatunk, van most már ütőnk elég. Bő egy hete már csak napjaink, óráink, perceink voltak hátra, ma már ellenben ezer esztendő áll előttünk, nem kell ideges­kedni: „Az ezredforduló láza lassan talán múlóban. Túl va­gyunk a számítógépek átállításának sokkján, már üres frázis­ként is sokalljuk az új évszázad, évezred emlegetését. Az ülő lassan visszazökken rendes kerékvágásába. A kérdések persze nem csökkentek. A jövőt kutató tekintet idehaza és világszerte latolgatja az esélyeket: merre tart a világ, hogyan alakul az életünk?"-firtatja múltat és jövőt a Vigílüt januári számának élén Ijikács László. Mindig csak a jelenben élve azonban könnyen érezheti úgy az ember, hogy az ülő különösebben ki sem zökkent - nem a rendes kerékvágásból, hanem abból, amelyikben eddig is járt. Itt vannak például a kisgazdák. Hát, pléhpofit azt lehet ta­nulni Torgyán József rózsadombi főparaszttól és világutazótól, a dél-amerikai tenyérajkú indiánok kedvencétől. így belemon­dani a képernyőbe, hogy az FKGP egyre egységesebb, ahhoz azért kell tehetség. Miközben a közbeszédben új fogalom szü­letett és vált elfogadottá: a kisgazdabotrány. Valamikor régen kezdődött ez, amikor Torgyán megkapta Antall József miniszterelnöktől a borítékot, amely azt tartal­mazta, hogy Torgyán nem ment át az átvilágításon: Szatmári Lajos fedőnéven volt ügynök. Azután Torgyán kimosta magát, de az FKGP kettészakadt ebben a nagymosásban. Most megint szakadnak a kisgazdák, de ezúttal úgy tűnik, hogy nem ketté, hanem Torgyánra és FKGP-re. A főnök lassan teljesen egye­dül marad. A tv-bemondóból pártvezetővé avanzsált Uebmann Katalin párttagságát az FKGP vezérkara felfüggesztette, azért, mert Liebmann nem fogadta el leváltását, és továbbra is budapesti elnöknek tekinti magát. Pokol Béla lemondott a frakcióvezető helyettesi tisztségéről, Nagy Ferenc József, az Antall-kormány egykori földművelésügyi minisztere pedig az év végén Balaton­földváron másik Kisgazdapártot alapított, amelyet a múlt hé­ten a bíróságon be is jegyeztek. Ez a sok „egységesülési küzdelem" mind csak arról beszél, hogy megtörténhet, mire elérkezik a választások ideje, az FKGP teljesen szélesik. Ahogy annak idején az „újrakezdés asszonya", Petrasovits Anna is addig egységesítette a szociál­demokratákat, amíg tökéletesen meg nem szűntek. Mi készül itt? Csak nem a nagykoalíció? Tkjézzük, kik vannak a párttérképen? A koalícióban a Fi­1V desz mellett egy szétzuhanó FKGP és egy gyenge MDF. Az ellenzékben az MSZP, egy gyenge SZDSZ, illetve egy erősödő MIÉP. Demszky Gábor, az új SZDSZ-líder oly­kor pontosan úgy hadonászik, ahogy Csurka István szokott. Megeshet hát, hogy az SZDSZ is erősödni fog egy kicsit, de valószínűleg nem annyit, hogy komoly százalékokat hozzon össze a választásokon. És akkor marad a Fidesz és az MSZP... Meg közös cél­ként a tagság az Európai Unióban. Az EU-országoknak is van közös céljuk, mégpedig az, hogy a bekerülő országokban nyugalom meg stabilitás le­gyen. És mi biztosithat nagyobb nyugalmat annál, mini hogy a Fidesz meg az MSZP koalícióra lép, és a szocialistá­kat is Orbán Viktor kormányozza majd? Ha ez bekövetkezik, akkor a gyakorlatban is megvalósul a mai realitás, miszerint a politikai balnak és jobbnak nincs már túl sok értelme. Akkor se, ha szelídítve balközépnek meg jobbközépnek nevezik magukat. Különben is, miféle bal(közép)? A Horn-kormány négyé­ves országlása alatt az MSZP bebizonyította, hogy át tudott alakulni igazi burzsoá párttá. Mi több: a nagyburzsoázia pártja lett. Megvalósult az álom: a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején a budapesti Andrássy út kipakolt villái­ba, meg a budai zöldövezet árnyas palotácskáiba behurcol­kodott, akkor még zavart, nyakkendőt kötni sem tudó, csor­ba fogú, kispolgár komcsijaiból fényes öltönyökben cirkáló, milliárdok fölött rendelkező tulajdonosok - a kispolgár komcsik egykori szóhasználatával: burzsujok! - lettek. Miközben Hollandiában az élelmiszertermelésre már zárt láncú, de eleven hús- és növényközpontokat terveznek, ame­lyeknek kerítései mögül a növény és az állat élve soha ki nem jöhet, hanem csak feldolgozva távozhat onnan, ugyan mi szükség volna - ebben az új évezredben! - egy évtizedek­kel ezelőtti kisgazda programra? TT" a gazdagodó kisgazda pártvezetőkre, és a szegényedő íl falusi kisgazdákra tekintünk, akkor tényleg van vala­mi alapja annak a gondolatnak, hogy az FKGP legfőbb pil­lére a politikai nosztalgm, nem pedig a realitás. És most ak­kor, a jövő érdekében, a hős FKGP beáldozza magát? Zajo­san, csörömpölve és átkozódva elvonul a politika színpadá­ról, hogy helyét átadja az új erőknek? Nincsen már klasszikus értelemben vett munkásosztály, nincsenek már klasszikus értelemben vett munkások. A klasszikus értelemben vett munkáspárt, vagyis a szociálde­mokrata párt lényegében így ujjá sem fejlődött nálunk. Klasszikus értelemben vett parasztok sincsenek. Akkor miért kellene nekik FKGP? Valami más alakul. Nem csak mi, az egész emberiség ku­tatja a jövő útjait.

Next

/
Thumbnails
Contents