Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-05 / 4. szám

4 KAPCSOLATOK Nyolcvanévesen is segít a szerettein postabontás Dóm téri szilveszter PÉNTEK, 2001. JAN. 5. c ] hatszög Dömötör János A föltaláló A

feltaláló, név szerint Nádudvari Antal jellegzetes személyisége volt a két világháború közötti és egy ideig még a háború utáni Vásárhelynek is. Elmaradhatatlan hricsesznadrág, gyors járás és ugyanilyen beszéd, élénk, villogó tekintet. Számos ötlete és sajnos kevesebb sikeres találmánya volt. Elég gyakori ügyfelünk volt Nádudvari Antal. Neki volt az egyik első mozi engedélye a városban, csak elegendő pénzzel nem rendelkezett a működtetéshez. Ez a mozi Susánhan üzemelt, a Császívay-kút melletti vendéglő helyiségében. A szenvedő alanyok elbeszélése szerint már november volt és elég hideg az idő nemcsak kit, hanem bent a moziban is, ahol a vetítővásznat a közönség soraitól egy vaskorlát zárta el. Ezen belül két vaskályha volt elhelyezve, melyben kissé bizonytalan, de létező lángok „lobogtak". Az előadásra beült, fázékony közönség bizakodva nézett, a hitük szerint előhh-utóbh meleget árasztó kályhákra. Eljött azonban a szünet anélkül, hogy a hőmérséklet bármit is emelkedett volna. Még a nem nagy létszámú közönség sem szuszogta he a helyiséget. Egyik nyugtalan ifjú azután átbújt a vaskorlát alatt, és belenézett a kályhába, ahol nem duruzsoló fahasábot, vagy parázsló szenet, hanem egy-egy gyertyát látott égni. Szegény feltalálónknak azonban egyéb gondja is akadt. Ő üzemeltette talán egyetlenként a világon a szél hajtóerejét kihasználó vitorlás biciklit. Az ülés hátuljához erősített, kh. másfél méteres vasrúd végére rögzítette a vitorlalapokat. Ezek, ha fújt a szél, valóban jóval könnyebbé és gyorsabbá tették a kerékpár haladását. Igen ám, de a zseniális ötlet kiagyalója nem számolt azzal, hogy az országúton akkor még szép számmal közlekedtek lovas kocsik. A forgó szerkezettől, a vitorláktól a lovak közül nem egy megvadult, sőt volt olyan is, amelyik árokba fordította gazdástul a kocsit. Ezt aztán a feldühödött károsult részéről tettlegesség is követte. (A szerző Vásárhely nyugalmazott múzeumigazgatója) miről írt a DM? 75 éve A magyar futballviszonyokról Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk a levelek és a telefonhívások mellett ezentúl szívesen fogadja a 06-30/218-1 l-l l-es számra az SMS-üzeneteket isi Észrevételeiket, véleményüket, közérdekű bejelentéseiket köszönjük! Zámbó Jimmy. A Csörög rovat mellett a szöveges üzeneteket előnyben rcszesítők között is Zámbó Jimmy halála, illetve a Rádió 88 reggeli műsorvezetőinek tálalása volt a slágertéma: „A Rádió 88 tavaly már jól mulatott Falco halálán, így nem meglepő a szerdai adásuk Zámbó Jimmyről. Inkább próbáljanak valami eredetit csinálni." (30/319-16-19). „A tegnapi cikkekhez csak annyit, hogy lehet Szeged kedvenc rádiója az, amelyik ilyen idétlen műsorvezetőket alkalmaz. Tisztelettel: Máté László." (30/228-21-68) „Történnek hasonló balesetek a felelőtlen fegyverhasználat vagy tárolás miatt. Aki a tűzzel játszik felelőtlenül, könnyen megégetheti magát és másokat." (30/25575-85) Örökzöld. A rovat kedvelt témáját jelentik a bevásárlóközpontok. Tegnap egy hozzászólás érkezett ebben a témában: „Tesco: 46 pénztárból 15 működik, 15 perces sor, nincs kosár." (30/357-51-26) Szagos. Hogy nemcsak a hipermarketekre van panasz, azt bizonyltja az alábbi lakonikus szöveges üzenet: „Köszönjük a Diófa húsboltnak az újévi meglepetést! A kan disznó húst! Az egész ház együtt érzett velünk." (70/215-92-27) Ez. történt 2000. december 31-én, szilveszterkor, az év utolsó napjának utolsó félórájában a Dóm téren. Igyekszem visszafogottan „közvetítetni" az ott történteket. Dóm tér. Tömeg. Ricsaj. Fél tizenkettő. Nem hallatszik más, csupán ordítás. Pár zenész a színpadon. Nem tudni, mit énekelnek, nem tudni, kik ők. Hangos a gitár, és kiabálnak. Ordft a zene. Az együttes után valami tánc. Két kar látható, pár fej; és talán mintha egy láb is a magasba lendülne. Mindennek csak a „tetejét" látjuk. Felháborodva, illetve értetlenül olvastam december I l-i számukban a „Baktói zöngék" cfmű olvasói levelet. Az írásban nagyon is valós, rendkívül kiélezett, többirányú problémáról van szó. De korántsem mindegy, hogy a valós goftdokat csak saját érdekem szempontjából értékelem, vagy azt a többség számára is elfogadható módon szeretném megoldani. Miről is van szó? Arról, hogy a baktói kiskert tulajdonosok egy része szerelné belterületté nyilváníttatni a kérdéses területet, másik része pedig nem. Mindkét részről érvek, ellenérvek sokasága hozható fel. Tény, hogy lakóterületté nyilvánítás esetén több száz család lakásgondjában lényeges, mindenképpen pozitív változás következne be. Soksok szülő pedig ily módon gyermekei lakásgondján is alapvetően segíteni tudna. Köztudott, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az önkormányzat az égető lakásgondok felszámolására másképpen nem képes. Tény azonban az is, hogy lakóterületté nyilvánítás sok tulajdonos érdekét sértheti. Biztos vagyok azonban abban, hogy közös erővel, az önkorAlacsonyan lenne a színpad? Újra nem halljuk a zenét. Őrjöng a tömeg. Bulit akar tulajdonképpen én is. Páran összenézünk. Egyöntetűen csóváljuk a fejünket. Nem hallunk, nem látunk semmit. Azt váruk, jó hangulat lesz. Gondoltam, együtt is énekelhetnénk - persze valami hangulatkeltő számot. mányzat segítségével, illetve megfelelő önkormányzati rendelet alkotásával ez a sérelem jelentős mértékben csökkenthető. Megítélésem szerint a két tábor közti ellentét informáltságunk hiányából is fakad. Előttem véletlenül sem „ismeretes", hogy egy-egy ingatlanra mekkora összegű kiadás jutna. Biztos, hogy nem kevés. Fontos lenne azt is tudni, hogy a bekerülési összegből hány év alatt, mennyit, milyen módon kell majd a tulajdonosnak törleszteni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a közelmúltban Szeged csatornaépítésre, közművesítésre, úthálózat-építésre jelentős összegeket nyert pályázat útján. Nagyon nagy hiba volna a baktóinkat kirekeszteni ebből a lehetőségből, hiszen jelenleg is nagyon sokan élnek itt - sokan legálisan, sokan féllegálisan, még többen kényszerűségből... A cikk írója azonban olyan esetekben is kongatja a vészharangot, amikor az teljesen indokolatlan. Véleménye szerint „a Hosszútöltés út átépítési terheit a telektulajdonosokra van szándékuk terhelni..." Kérdésem: kiknek? Honnan tudja? Ekkorra már valaki énekel a színpadon. Lassút persze. Újra őrjöng a tömeg: a „lassú" nem ide való. Dudálnak, nem tetszik a zene. Nekem sem. Tíz perc múlva éjfél. Kérlelnek bennünket, maradjunk csendben. Persze senki sem akar csendben maradni szilveszter éjjelén. Én sem. Ha csak valami érdekes nem Mekkora összeggel? (Megítélésem szerint a megalapozatlan találgatások okozzák az ellentéteket. Tudomásom szerint a költségek összegére pontos költségbecslés sem készült. Nagyon sokan ennek hiánya miatt nem küldték vissza a kérdőíveket, nem pedig azért, mert elleneznék a lakóterületté nyilvánítást.) Vajon a levélíró a „boldog és boldogtalanok úthasználatáról" szóló állítást mire alapozza? Ha netán a vásárhelyi, illetve 5-ös utat összekötő út mégis itt haladna, az biztos nem az itt lakók hozzájárulásán múlna, hiszen ez régiós érdek, mondhatnánk országos ügy. Az, hogy ki csúsztat és mit, ki ver át és kit, az írásból teljesen világosan kiderül: egyértelműen a cikk írója. Az pedig már egyenesen becsületsértő, hogy legálisan megválasztott önkormányzati képviselőt vélt hatalommal való visszaéléssel vádoljon meg valaki. Demokráciának nevezett körülmények között természetesen mindenkinek joga van korrekt módon véleményt alkotni, de jó lenne, ha felhatalmazással nem rendelkező állampolgár csak saját nevében történne... Ennyi ember figyelmét bizony le kell kötni, ha valaki csendet akar. Vártunk valami figyelemfelkeltő műsort, amelynek hatására valóban elhalkult volna a tömeg. Ehelyett tíz percnyi hangzavar következett - mert nem történt semmi. Se kivetített óra a visszaszámláláshoz, se hangos visszaszámlálás, se jó hangulat. Csak kiabálás és dudálás. A Himnusz után tűzijáték. De még milyen! Tetszett, nekem is. És aztán csend lett... Név és ctm a szerkesztőségben nyilatkozna, főleg akkor, ha ezen nyilatkozat minden valóságos alapot nélkülöz. Letűnt rendszerek propagandista vezetőire emlékeztet a cikk utolsó bekezdése: „Akik nem nyilatkoztak azok nem kérik..." Határozottan visszautasítom ezt az álltást, hiszen én sem nyilatkoztam, jóllehet a belterületté nyilvánítás mellett foglalok állást! Nyilatkozatom pedig azért maradt el, mert kellő információ hiányában nem akartam idő előtt véleményt nyilvánítani. Utólagos tájékozódásom szerint nem vagyok egyedül. Szeretném megjegyezni még azt, hogy a november 8-án megtartott lakossági fórumon nem tudtam részt venni, de ezt megelőzően különböző helyeken tartott fórumokon részt vettem, s a látható többség igenis a lakóterületté nyilvánítás mellett foglalt állást. Meggyőződésem, hogy a cikkel ellentétben lényegesen többen kívánják a lakóterületté nyilvánítást, mint az azt ellenzőt, s remélem, hogy az Önkormányzat mielőbb bölcs döntéssel véget vet ennek az értelmetlen torzsalkodásnak. Név és pontos ctm a szerkesztőségben Ismeretes az a harc, amelyet a budapesti MLSZ elnöksége és az OTT között kitört. A viszályt az okozta, hogy az OTT ultimátumszerű parancsot küldött az MLSZ-nek, amelyben felszólítja, hogy záros határidőn belül csinálja meg az amatőr és a professzionalizmus szétválasztását, illetve vezesse be a professzionalizmust. Már régi keletű problémája az MLSZ-nek a pro25 éve Magyarország A Francé Football, a neves francia labdarúgó szaklap összeállította az európai nemzeti válogatottak 1975. évi rangsorát. Az első helyre Csehszlovákia került, amely tavaly nem talált legyőzőre. A további sorrend: második Jugoszlávia, harmadik a fesszionalizmus bevezetése és hosszabb idő óta folynak az érdekeltek között a bevezetés lehetőségéről a tárgyalások. Az MLSZ már el is készítette a tervezetet, aztán kalkulációt csinált és kimutatta, hogy a professzionalizmus életképességének semmi elvi akadálya nincs, ha az életképességét veszélyeztető horribilis adókat az illetékes hatóságok mérsékelni fogják. (1926) huszonegyedik Szovjetunió, negyedik NSZK, ötödik Wales, hatodik Anglia, hetedik Lengyelország, nyolcadik Belgium, kilencedik Skócia, tizedik Spanyolország. A magyar válogatott a szerény huszonegyedik helyet foglaja el a francia lap listáján. (1976) Baktó legyen belterület! 50 éve A Magyar Kender dolgozói Az ötéves terv első évében igen eredményes és jó munkát végeztek a Magyar Kender dolgozói. Az üzemben kiváló szakmunkások eddig még nem látott eredményeket értek el és a termelés emelésével, újítással, selejt- és energiacsökkentéssel anyagtakarékossággal harcoltak a terv túlteljesítésért, népgazdaságunk erősítéséért. A jó munka jutalmául népi demokráciánk Hévízen, az ország egyik legszebb üdülőhelyén ajándékozott a Magyar Kender dolgozóinak hatalmas parkkal körülvett üdülőt. Nyári pihenő idejüket itt töltik majd a dolgozók, hogy még többszörös erővel fogjanak azután a termelő munkához. (1951) A balástyai „juhász" berbécsei Bitó Mátyás még nyolcvan felé járva is sokat segít a családjának. Ha az idő engedi a bácsi kihajtja a legelőre a birkákat, s kint van velük szinte egész nap. A hadifogságot is megjárt Bitó Mátyás mind a mai napig a szülőházában él feleségével. A balástyai tanyához öt hold föld is tartozik, ezen a lánya és az unokák gazdálkodnak. Botjára támaszkodva figyeli a tizennyolc birka legelését. Kutya htján ez az egyetlen segítőtárs. Nagyon nem számit az évszak, lehet meleg nyár vagy enyhe tél, a balástyai Bitó Mátyás a „berbécsekkel" kint van a határban. - Öregember ehhez ért a legjobban - mosolygott Matyi bácsi. Február elején tölti a nyolcvanat, de Így is kiveszi a részét a házkörüli munkákban. Hat körül már felkel, ellátja az aprójószágot és a gyors reggeli után irány az. akol. A 18 birka már nagyon várja az idős gazdát. Az. ajtót kinyitva az állatok kitódulnak a karámból, s a mező felé indulnak. Matyi bácsi pedig követi őket. A balástyai Bitó-birtok korábban sokkal nagyobb volt. A nagyapa még 56 holdon gazdálkodhatott. Aztán jött a téesz és „ment" a föld. Matyi bácsi a kárpótlással csak öt holdat kapott vissza az. örökAz idős balástyai bácsi mind a mai napig abban a tanyai házban él, ahol született. A második világháborúban, pontosabban 1942-ben Szegedre vitték katonának. Gyorsan a fronton találta magát. Három éve volt már távol hazájától, családjától, mikor angol fogságba esett. A németországi Oldenburgban kialakított táborban majdnem egy évig raboskodott. Hazatérése után a gazdaságukban kezdett el dolgozni. A hatvanas évek elején „beindult" a téesz-mozgalom. Mivel Bitó Mátyás nevén is volt föld, így nem tehetett mást, mint belépett. A téesz majorban fogatos lett belőle. A szövetkezet széthullásával csak egy kis töredékét kapta vissza az egykori vagyonból. Húsz éve ment nyugdíjba, s a gazdasági munkák nagy részét mára már átvette tőle a lánya és a veje. A két unoka is besegít a szülőknek. Azért az öregeket sem kell félteni! Matyi bácsi és felesége még most is aktívan dolgozik. Ha kell, a földekre mennek, ha kell az állatokat látják el. Matyi bácsi leginkább a birkákkal törődik, legelteti, gondozza őket. Leakasztja a fogasról a kalapját, kézbe veszi a botot és ha az idő engedi, a tizennyolc birkával és báránnyal meg sem áll a legelőigKormos Tamás - Ez való leginkább az öregembernek. Nyugodtan terelgetni a nyájat vallja Bitó Mátyás. (Fotó: Gyenes Kálmán) ségből. Most ezzel kell beérni. Lánya és veje termeszt rajta „ezt-azt". Gabona és fűszerpaprika a legtöbb, de a gyerekek bulgárkodnak is. A fóliák alatt karfiol, burgonya és paprika nevelkedik. A birkákon kívül még egy hízót is tartanak. Korábban már levágtak két cocát és ez a mostani sem kerülheti el a kést. - Itt az ideje, hogy malacokat vegyünk - mondta Matyi bácsi. Vasárnap át is mennek a kisteleki vásárba, hogy tájékozódjanak az árakról. Húsvétkor a bárányoknak jön el szezonja. Szerencsére a barikat nem kell befuvaroztatni a piacra, mert a felvásárló házhoz jön. Az olasz és görög importra szánt „ünnepi csemegét" tizenhárom kilótól veszik át. Iilesiel a Kapcsolat