Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-05 / 4. szám

4 KAPCSOLATOK Nyolcvanévesen is segít a szerettein postabontás Dóm téri szilveszter PÉNTEK, 2001. JAN. 5. c ] hatszög Dömötör János A föltaláló A feltaláló, név szerint Nádudva­ri Antal jellegzetes személyisé­ge volt a két világháború közötti ­és egy ideig még a háború utáni Vásárhelynek is. Elmaradhatatlan hricsesznadrág, gyors járás és ugyanilyen beszéd, élénk, villogó tekintet. Számos ötlete és sajnos kevesebb sikeres találmánya volt. Elég gyakori ügyfe­lünk volt Nádudvari Antal. Neki volt az egyik első mozi engedélye a városban, csak elegendő pénzzel nem rendelkezett a működtetéshez. Ez a mozi Susán­han üzemelt, a Császívay-kút melletti vendéglő helyi­ségében. A szenvedő alanyok elbeszélése szerint már november volt és elég hideg az idő nemcsak kit, ha­nem bent a moziban is, ahol a vetítővásznat a közön­ség soraitól egy vaskorlát zárta el. Ezen belül két vas­kályha volt elhelyezve, melyben kissé bizonytalan, de létező lángok „lobogtak". Az előadásra beült, fázé­kony közönség bizakodva nézett, a hitük szerint előhh-utóbh meleget árasztó kályhákra. Eljött azon­ban a szünet anélkül, hogy a hőmérséklet bármit is emelkedett volna. Még a nem nagy létszámú közön­ség sem szuszogta he a helyiséget. Egyik nyugta­lan ifjú azután átbújt a vaskorlát alatt, és belenézett a kályhába, ahol nem duruzsoló fahasábot, vagy parázsló szenet, hanem egy-egy gyertyát látott ég­ni. Szegény feltalálónknak azonban egyéb gondja is akadt. Ő üzemeltette talán egyetlenként a világon a szél hajtóerejét kihasználó vitorlás biciklit. Az ülés hátuljához erősített, kh. másfél méteres vasrúd végé­re rögzítette a vitorlalapokat. Ezek, ha fújt a szél, va­lóban jóval könnyebbé és gyorsabbá tették a kerékpár haladását. Igen ám, de a zseniális ötlet kiagyalója nem számolt azzal, hogy az országúton akkor még szép számmal közlekedtek lovas kocsik. A forgó szer­kezettől, a vitorláktól a lovak közül nem egy megva­dult, sőt volt olyan is, amelyik árokba fordította gaz­dástul a kocsit. Ezt aztán a feldühödött károsult ré­széről tettlegesség is követte. (A szerző Vásárhely nyugalmazott múzeumigazgatója) miről írt a DM? 75 éve A magyar futballviszonyokról Kedves Olvasóink! Szer­kesztőségünk a levelek és a telefonhívások mellett ezentúl szívesen fogadja a 06-30/218-1 l-l l-es számra az SMS-üzeneteket isi Észrevételeiket, vélemé­nyüket, közérdekű beje­lentéseiket köszönjük! Zámbó Jimmy. A Csörög rovat mellett a szöveges üzene­teket előnyben rcszesítők kö­zött is Zámbó Jimmy halála, il­letve a Rádió 88 reggeli műsor­vezetőinek tálalása volt a slá­gertéma: „A Rádió 88 tavaly már jól mulatott Falco halálán, így nem meglepő a szerdai adásuk Zámbó Jimmyről. In­kább próbáljanak valami erede­tit csinálni." (30/319-16-19). „A tegnapi cikkekhez csak annyit, hogy lehet Szeged ked­venc rádiója az, amelyik ilyen idétlen műsorvezetőket alkal­maz. Tisztelettel: Máté Lász­ló." (30/228-21-68) „Történnek hasonló balesetek a felelőtlen fegyverhasználat vagy tárolás miatt. Aki a tűzzel játszik fele­lőtlenül, könnyen megégetheti magát és másokat." (30/255­75-85) Örökzöld. A rovat kedvelt témáját jelentik a bevásárló­központok. Tegnap egy hozzá­szólás érkezett ebben a témá­ban: „Tesco: 46 pénztárból 15 működik, 15 perces sor, nincs kosár." (30/357-51-26) Szagos. Hogy nemcsak a hi­permarketekre van panasz, azt bizonyltja az alábbi lakonikus szöveges üzenet: „Köszönjük a Diófa húsboltnak az újévi meg­lepetést! A kan disznó húst! Az egész ház együtt érzett ve­lünk." (70/215-92-27) Ez. történt 2000. decem­ber 31-én, szilveszterkor, az év utolsó napjának utolsó fé­lórájában a Dóm téren. Igyekszem visszafogottan „közvetítetni" az ott történ­teket. Dóm tér. Tömeg. Ricsaj. Fél tizenkettő. Nem hallat­szik más, csupán ordítás. Pár zenész a színpadon. Nem tudni, mit énekelnek, nem tudni, kik ők. Hangos a gitár, és kiabálnak. Ordft a zene. Az együttes után valami tánc. Két kar látható, pár fej; és talán mintha egy láb is a magasba lendülne. Minden­nek csak a „tetejét" látjuk. Felháborodva, illetve értet­lenül olvastam december I l-i számukban a „Baktói zöngék" cfmű olvasói levelet. Az írás­ban nagyon is valós, rendkívül kiélezett, többirányú problé­máról van szó. De korántsem mindegy, hogy a valós goftdo­kat csak saját érdekem szem­pontjából értékelem, vagy azt a többség számára is elfogadható módon szeretném megoldani. Miről is van szó? Arról, hogy a baktói kiskert tulajdo­nosok egy része szerelné belte­rületté nyilváníttatni a kérdéses területet, másik része pedig nem. Mindkét részről érvek, ellenérvek sokasága hozható fel. Tény, hogy lakóterületté nyilvánítás esetén több száz család lakásgondjában lénye­ges, mindenképpen pozitív változás következne be. Sok­sok szülő pedig ily módon gyermekei lakásgondján is alapvetően segíteni tudna. Köztudott, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az ön­kormányzat az égető lakásgon­dok felszámolására másképpen nem képes. Tény azonban az is, hogy lakóterületté nyilvánítás sok tulajdonos érdekét sértheti. Biztos vagyok azonban abban, hogy közös erővel, az önkor­Alacsonyan lenne a színpad? Újra nem halljuk a zenét. Őrjöng a tömeg. Bulit akar ­tulajdonképpen én is. Páran összenézünk. Egyöntetűen csóváljuk a fejünket. Nem hallunk, nem látunk sem­mit. Azt váruk, jó hangulat lesz. Gondoltam, együtt is énekelhetnénk - persze vala­mi hangulatkeltő számot. mányzat segítségével, illetve megfelelő önkormányzati ren­delet alkotásával ez a sérelem jelentős mértékben csökkent­hető. Megítélésem szerint a két tábor közti ellentét informált­ságunk hiányából is fakad. Előttem véletlenül sem „isme­retes", hogy egy-egy ingatlan­ra mekkora összegű kiadás jut­na. Biztos, hogy nem kevés. Fontos lenne azt is tudni, hogy a bekerülési összegből hány év alatt, mennyit, milyen módon kell majd a tulajdonosnak tör­leszteni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a közelmúltban Szeged csatornaépítésre, közművesí­tésre, úthálózat-építésre jelen­tős összegeket nyert pályázat útján. Nagyon nagy hiba volna a baktóinkat kirekeszteni ebből a lehetőségből, hiszen jelenleg is nagyon sokan élnek itt - so­kan legálisan, sokan féllegáli­san, még többen kényszerűség­ből... A cikk írója azonban olyan esetekben is kongatja a vész­harangot, amikor az teljesen indokolatlan. Véleménye sze­rint „a Hosszútöltés út átépítési terheit a telektulajdonosokra van szándékuk terhelni..." Kér­désem: kiknek? Honnan tudja? Ekkorra már valaki énekel a színpadon. Lassút persze. Újra őrjöng a tömeg: a „las­sú" nem ide való. Dudálnak, nem tetszik a zene. Nekem sem. Tíz perc múlva éjfél. Kér­lelnek bennünket, marad­junk csendben. Persze senki sem akar csendben maradni szilveszter éjjelén. Én sem. Ha csak valami érdekes nem Mekkora összeggel? (Megíté­lésem szerint a megalapozatlan találgatások okozzák az ellen­téteket. Tudomásom szerint a költségek összegére pontos költségbecslés sem készült. Nagyon sokan ennek hiánya miatt nem küldték vissza a kér­dőíveket, nem pedig azért, mert elleneznék a lakóterületté nyilvánítást.) Vajon a levélíró a „boldog és boldogtalanok út­használatáról" szóló állítást mire alapozza? Ha netán a vá­sárhelyi, illetve 5-ös utat összekötő út mégis itt haladna, az biztos nem az itt lakók hoz­zájárulásán múlna, hiszen ez régiós érdek, mondhatnánk or­szágos ügy. Az, hogy ki csúsztat és mit, ki ver át és kit, az írásból telje­sen világosan kiderül: egyér­telműen a cikk írója. Az pedig már egyenesen becsületsértő, hogy legálisan megválasztott önkormányzati képviselőt vélt hatalommal va­ló visszaéléssel vádoljon meg valaki. Demokráciának nevezett körülmények között természe­tesen mindenkinek joga van korrekt módon véleményt al­kotni, de jó lenne, ha felhatal­mazással nem rendelkező ál­lampolgár csak saját nevében történne... Ennyi ember fi­gyelmét bizony le kell kötni, ha valaki csendet akar. Vártunk valami figyelem­felkeltő műsort, amelynek hatására valóban elhalkult volna a tömeg. Ehelyett tíz percnyi hangzavar követke­zett - mert nem történt sem­mi. Se kivetített óra a visszaszámláláshoz, se han­gos visszaszámlálás, se jó hangulat. Csak kiabálás és dudálás. A Himnusz után tűzijáték. De még milyen! Tetszett, nekem is. És aztán csend lett... Név és ctm a szerkesztőségben nyilatkozna, főleg akkor, ha ezen nyilatkozat minden való­ságos alapot nélkülöz. Letűnt rendszerek propa­gandista vezetőire emlékeztet a cikk utolsó bekezdése: „Akik nem nyilatkoztak azok nem kérik..." Határozottan vissza­utasítom ezt az álltást, hiszen én sem nyilatkoztam, jóllehet a belterületté nyilvánítás mellett foglalok állást! Nyilatkozatom pedig azért maradt el, mert kellő információ hiányában nem akartam idő előtt véle­ményt nyilvánítani. Utólagos tájékozódásom szerint nem va­gyok egyedül. Szeretném meg­jegyezni még azt, hogy a no­vember 8-án megtartott lakos­sági fórumon nem tudtam részt venni, de ezt megelőzően kü­lönböző helyeken tartott fóru­mokon részt vettem, s a látható többség igenis a lakóterületté nyilvánítás mellett foglalt ál­lást. Meggyőződésem, hogy a cikkel ellentétben lényegesen többen kívánják a lakóterületté nyilvánítást, mint az azt ellen­zőt, s remélem, hogy az Ön­kormányzat mielőbb bölcs döntéssel véget vet ennek az értelmetlen torzsalkodásnak. Név és pontos ctm a szerkesztőségben Ismeretes az a harc, amelyet a budapesti MLSZ elnöksége és az OTT kö­zött kitört. A viszályt az okozta, hogy az OTT ulti­mátumszerű parancsot kül­dött az MLSZ-nek, amely­ben felszólítja, hogy záros határidőn belül csinálja meg az amatőr és a pro­fesszionalizmus szétvá­lasztását, illetve vezesse be a professzionalizmust. Már régi keletű problémá­ja az MLSZ-nek a pro­25 éve Magyarország A Francé Football, a ne­ves francia labdarúgó szak­lap összeállította az európai nemzeti válogatottak 1975. évi rangsorát. Az első helyre Csehszlovákia került, amely tavaly nem talált legyőzőre. A további sorrend: második Jugoszlávia, harmadik a fesszionalizmus bevezeté­se és hosszabb idő óta folynak az érdekeltek kö­zött a bevezetés lehetősé­géről a tárgyalások. Az MLSZ már el is készítette a tervezetet, aztán kalkulá­ciót csinált és kimutatta, hogy a professzionalizmus életképességének semmi elvi akadálya nincs, ha az életképességét veszélyez­tető horribilis adókat az il­letékes hatóságok mérsé­kelni fogják. (1926) huszonegyedik Szovjetunió, negyedik NSZK, ötödik Wales, hato­dik Anglia, hetedik Lengyel­ország, nyolcadik Belgium, kilencedik Skócia, tizedik Spanyolország. A magyar válogatott a szerény huszon­egyedik helyet foglaja el a francia lap listáján. (1976) Baktó legyen belterület! 50 éve A Magyar Kender dolgozói Az ötéves terv első évé­ben igen eredményes és jó munkát végeztek a Ma­gyar Kender dolgozói. Az üzemben kiváló szakmun­kások eddig még nem lá­tott eredményeket értek el és a termelés emelésével, újítással, selejt- és energi­acsökkentéssel anyagtaka­rékossággal harcoltak a terv túlteljesítésért, nép­gazdaságunk erősítéséért. A jó munka jutalmául népi demokráciánk Hévízen, az ország egyik legszebb üdülőhelyén ajándékozott a Magyar Kender dolgo­zóinak hatalmas parkkal körülvett üdülőt. Nyári pi­henő idejüket itt töltik majd a dolgozók, hogy még többszörös erővel fogjanak azután a termelő munkához. (1951) A balástyai „juhász" berbécsei Bitó Mátyás még nyolc­van felé járva is sokat se­gít a családjának. Ha az idő engedi a bácsi kihajt­ja a legelőre a birkákat, s kint van velük szinte egész nap. A hadifogsá­got is megjárt Bitó Má­tyás mind a mai napig a szülőházában él feleségé­vel. A balástyai tanyához öt hold föld is tartozik, ezen a lánya és az uno­kák gazdálkodnak. Botjára támaszkodva figye­li a tizennyolc birka legelését. Kutya htján ez az egyetlen se­gítőtárs. Nagyon nem számit az évszak, lehet meleg nyár vagy enyhe tél, a balástyai Bi­tó Mátyás a „berbécsekkel" kint van a határban. - Öregember ehhez ért a legjobban - mosolygott Matyi bácsi. Február elején tölti a nyolcvanat, de Így is kiveszi a részét a házkörüli munkákban. Hat körül már felkel, ellátja az aprójószágot és a gyors regge­li után irány az. akol. A 18 bir­ka már nagyon várja az idős gazdát. Az. ajtót kinyitva az állatok kitódulnak a karámból, s a mező felé indulnak. Matyi bácsi pedig követi őket. A balástyai Bitó-birtok ko­rábban sokkal nagyobb volt. A nagyapa még 56 holdon gazdálkodhatott. Aztán jött a téesz és „ment" a föld. Matyi bácsi a kárpótlással csak öt holdat kapott vissza az. örök­Az idős balástyai bácsi mind a mai napig abban a ta­nyai házban él, ahol született. A második világháborúban, pontosabban 1942-ben Sze­gedre vitték katonának. Gyorsan a fronton találta ma­gát. Három éve volt már tá­vol hazájától, családjától, mi­kor angol fogságba esett. A németországi Oldenburgban kialakított táborban majdnem egy évig raboskodott. Haza­térése után a gazdaságukban kezdett el dolgozni. A hatva­nas évek elején „beindult" a téesz-mozgalom. Mivel Bitó Mátyás nevén is volt föld, így nem tehetett mást, mint belépett. A téesz majorban fogatos lett belőle. A szövet­kezet széthullásával csak egy kis töredékét kapta vissza az egykori vagyonból. Húsz éve ment nyugdíjba, s a gazdasági munkák nagy részét mára már átvette tőle a lánya és a veje. A két unoka is besegít a szülőknek. Azért az öregeket sem kell félteni! Matyi bácsi és felesége még most is aktívan dolgozik. Ha kell, a földekre mennek, ha kell az állatokat látják el. Matyi bácsi leginkább a bir­kákkal törődik, legelteti, gon­dozza őket. Leakasztja a fo­gasról a kalapját, kézbe veszi a botot és ha az idő engedi, a tizennyolc birkával és bá­ránnyal meg sem áll a legelő­ig­Kormos Tamás - Ez való leginkább az öregembernek. Nyugodtan terelgetni a nyájat ­vallja Bitó Mátyás. (Fotó: Gyenes Kálmán) ségből. Most ezzel kell beérni. Lánya és veje termeszt rajta „ezt-azt". Gabona és fűszer­paprika a legtöbb, de a gyere­kek bulgárkodnak is. A fóliák alatt karfiol, burgonya és pap­rika nevelkedik. A birkákon kívül még egy hízót is tartanak. Korábban már levágtak két cocát és ez a mostani sem kerülheti el a kést. - Itt az ideje, hogy mala­cokat vegyünk - mondta Ma­tyi bácsi. Vasárnap át is men­nek a kisteleki vásárba, hogy tájékozódjanak az árakról. Húsvétkor a bárányoknak jön el szezonja. Szerencsére a ba­rikat nem kell befuvaroztatni a piacra, mert a felvásárló házhoz jön. Az olasz és görög importra szánt „ünnepi cseme­gét" tizenhárom kilótól veszik át. Iilesiel a Kapcsolat

Next

/
Thumbnails
Contents