Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-26 / 22. szám

PÉNTEK, 2001. JANUÁR 26. NŐ-UNIÓ 9 Sötét bőr: sötét jövő? Tanuljuk egymást! „A kelet-közép-európai térségben a cigány népesség kritikus helyzetben van. A romák nagy tömege szegénységben vagy nyomorközeli állapotban él. A munkaerőpiacról való kiszorulásuk esetükben az átlagosnál jóval magasabb munkanélküliséget jelent, egyészségi állapotuk és lakáskörülményeik igen rosszak. Az oktatáson belüli hátrányuk a többségi társadalomhoz képest is jelentős. Ezért a mindennapi diszkrimináció áldozatai." Az Oltalomkeresők című hírlevél legfrissebb számában olvasható Csongor Anna-tanulmány, a sötét helyzetkép árnyalására, a roma nők jövőképének vázolására Szűcsné Káté Mónika szociális munkást, a Csongrád megyei Cigány Oktatási Egyesület elnökét kértük. Kiindulópontnak azt kell tekintenünk, hogy a rendszerváltást megelőző gazdasági válság és az azt követő szerkezet-átalakítás a romák legalább 60 százalékát megfosztotta munkalehetőségétől, így adófizetési képességétől is, miközben a lakosság átlagának csak 10 százalékát érintette ez a folyamat. Például 1997-ben a felnőtt cigány népesség egynegyede volt munkanélküli, kétharmada egyéb okból inaktív, tehát e népcsoport e korcsoportjának csak egyhatoda .dolgozott. A családfők munkanélkülivé válása előtérbe helyezte a cigány nők munkavállalási hajlandóságát. Ám elhelyezkedésüket nehezíti aluliskolázottságuk. Az 1993-as cigányvizsgálat adatai szerint az akkor huszonéves romáknak is csak 70-80 (a nőknek 72) százaléka végezte el az általános iskolát. Ez az iskolázottsági arány a 60-as évekbeli magyarországi átlagnak felel meg - derül ki Janky Béla tanulmányából. A cigány nők helyzetének vázolásakor tudni kell, hogy mivel egy-egy családban sok a gyerek, a nők igénybevétele folyamatos. A roma nők pszichés többletére, mentalitására jellemző példa Szűcsné szerint - a szoptatáshoz való viszonyuk: nem a védőnők által ajánlott ciklikussággal, hanem akkor adnak enni a csecsemőjüknek, amikor az igényli. A cigány nők életvezetésében a gyerek központi fontosságú. Az örömöt és a bánatot közösen éli meg a tágabb rokonság a gyermekkel. A roma család jellegzetességeiből fakadó előny, hogy a cigány gyerekeknél nincs dackorszak, az óvodába kerülve alkalmazkodási nehézség. Ugyanilyen értéket jelent a roma közösségben az idős ember. A tradicionális női szerepeket viszik a roma asszonyok, ugyanakkor a családot jellemző miliő kialakításához a férfiak is hozzájárulnak. A roma nőkkel kapcsolatos előítéletek közé sorolja a szociális munkás, hogy „kikövetelik azokat a szociális juttatásokat, amelyek helyzetükből következően járnak nekik". Szűcsné tapasztalata az, hogy éppen ellenkezőleg: a juttatásokat többnyire későn igénylik, mert a roma nők érdekérvényesítő képessége nagyon rossz. Az ok: a többség és a kisebbség közötti kommunikációs zavar, hogy az ügyintéző és a segítségre szoruló roma nő az előítéletekből fakadó félreértéseket nem tisztázza már a kezdet kezdetén, ebből kudarc és ellentmondásos kapcsolat fakad. Előrelépésnek tekinti a szakember, hogy a többségi társadalom igényli azokat az információkat, melyek alapján megismerheti a cigányok múltját, kultúráját, vallási és családi szokásait. Példaként említethetők az egészségügyben, a szociális segítő szakmában dolgozóknak tartott előadások, vagy azok a programok, melyek lehetővé teszik, hogy például a különböző hivatalokban dolgozók ne csak „ügyfélként", hanem privát szerepkörben is találkozzanak roma nőkkel. A romák helyzetének javításához a kulcs: az oktatás - Szűcsné Káté Mónika szerint is. A gyerekeket segítve, így általuk a családokat is támogatva érhető el a cigányok integrálódása. Az uniós csatlakozást segítő Phare-programok lökést adnak az eddigi értékek (például a szegedi cigányprogram, az évek óta létező kiskundorzsmai cigányklub) fönntartása mellett az új kezdeményezéseknek is. így például a Cigány Oktatási Egyesület ösztöndíj programjához, az egy-egy továbbtanuló roma fiatal útjának figyelemmel kíséréséhez, ahhoz a mentori tevékenységhez, ami végül az egész családra kiterjed. A romáknak és a többségi társadalomhoz tartozóknak is tanulniuk kell az együttélést, egymás megismerését. Személyes élményeken keresztül érhető el az élőítéletek mérséklése. A romák Szűcsné tapasztalata szerint - ezt akarják, tudják, hogy a gyerekek oktatása esetén bizakodhat a roma család, így a cigányság is valamiféle pozitív jövőképben. Újszászi Ilona Szűcsné Káté Mónika: A többség is tanulhat egy kisebbségtől, például a roma nők pszichés többlete, 0 gyerekek és az idősek, a család iránti odaadása követhető példa lehet. (Fotó: Nagy László) Az anya-gyermekotthon lakói És aztán mi lesz velük? Társuk által elhagyott, elűzött, hajlékukat vesztett anyák és gyermekeik befogadására hivatott a Szegedhez közeli Szentmihálytelken egy régi malomépület átalakításával és felújításával létesített anya-gyermekotthon, a szegedi Humánszolgáltató Központ egyik intézménye. Hat hónapra kaphatnak itt menedéket és segítséget az asszonyok sorsuk rendezéséhez. A nyomorult valóságtól megszabadító, elandalító szappanoperák esti vetítése idején teljes a létszám a társalgónak is használt ebédlőben, nem úgy a délelőtti órán, amikor a személyzeten kívül csak három bennlakó asszony van a szentmihálytelki anya-gyermekotthonban. A portán, az egyik fotelben két év körüli szőke kicsi lány alszik jóízűen, az anyja a gyerek ikertestvérét vitte orvoshoz, ezért vigyáznak a kislányra a gondozónők. Ilyenkor délelőtt csendes a ház - , mondja az igazgatónő, Halmai Mihályné -, mert a nagyobb gyerekek óvodában, iskolában vannak, az asszonyok meg intézik ügyes-bajos dolgaikat a városban. Egyiknek nincs tb kártyája, azért ment a hivatalba, a másik a bíróságra jár a gyermekelhelyezés rendezése miatt, a harmadik nőgyógyásznál van, 3 hónapos terhes, ellenőrzésre ment. Meg hát nézelődnek a városban. Sorsközösség A Szegedtől néhány kilométerre levő Szentmihálytelken egy régi malomépületet alakított át anya-gyermekotthonná 1999-ben a szegedi önkormányzat. Itt azok az asszonyok kapnak menedéket, akik hajlék és társ nélkül maradtak gyermekükkel. A 30 férőhelyes kétszintes épület 9 szobájában jelenleg 21-en húzzák meg magukat. Többségük két-három gyerekkel él ezekben a nem túl tágas, de mégis emberhez méltó környezetet nyújtó szobácskákban. - Bekerülésük és életük története sok hasonlóságot mutat - magyarázza az igazgatónő, miközben megállunk az egyik szoba előtt. - Harmincéves az anyuka, akinek első élettársától született a ma már iskolás fiú - kezdi az itt lakó nő történetét HalHat hónapig fedél van a fejük felett. (Fotó: Schmidt Andrea) mainé. - Az apa ivott, verte az asszonyt, a fiút, aztán fedél nélkül maradtak. Laktak fóliasátorban, elhagyott tanyán, míg bekerültek egy Békés megyei anya-gyermekotthonba, ahonnan a 6 hónap letelte után ismét vándorolni kényszerültek. Most itt, nálunk találtak „otthont", amiről a fiú csak annyit mondott: „legalább van hol aludni." Közben a nő megint barátra lelt, és terhes az új férfitől. A többi szoba lakójának története nem sokban tér el ettől: több élettárs, több gyermek, felborult kapcsolatok, munkahelyvesztés, adósságok, hajléktalanság. A sorsok abban is hasonlóak, hogy szinte valamennyi asszony állami gondozottként nőtt fel, a családi élet ismerete nélkül. Ezért nem tudják igazán, mit jelent anyának lenni. Egy lényeges ponton azonban különböznek szüleiktől, hogy ők ragaszkodnak a gyermekeikhez, nem akarják őket állami gondozásba adni, legalábbis addig nem, amíg valamilyen lehetőségük van az együtt maradásra. Életre tanítani Az átmeneti szállást nyújtó otthon nemcsak arra hivatott, hogy fedelet adjon a rászorulók feje fölé, hanem, hogy tanítsa az itt meghúzódó asszonyokat a normális életvezetésre. Ok mosnak magukra, főznek - napi beosztásban - a közösségnek ebédet, az otthon által biztosított alapanyagokból. Naponta ötször étkeznek, s a „szálló" napirendjéhez igazodniuk kell. Próbálják itt arra is rávezetni őket, hogyan osszák be kevéske pénzüket, s megértetni velük, hogy ne ruhát vásároljanak mert azt úgyis kapnak az otthont támogató karitatív szervezetektől - , ha nincs miből kifizetni az átmeneti szállásért járó minimális térítési díjat. E csonka családok jövedelme a családi pótlékból, munkanélküli segélyből, vagy gyes-bői, esetleg rokkantsági nyugdíjból, rendszeres szociális támogatásból jön össze. Rendszeresen jár ide a védőnő, a gyermekorvos, akik a csecsemő- és gyermekgondozással kapcsolatos ismeretekre tanítják az anyukákat, a pszichológus pedig a családi tüneteket hordozó, legtöbbször lelkileg sérült, problémás gyerekekkel foglalkozik. Hat hónap időnyerés Végigjárva a szobákat, egyikben rendet találunk, a másikban a holmik egymásra dobálva az ágyon, papírfecnik a padlón, szétszórt üdítős flakonok. Látszik, hogy a szoba lakója nem szokott a rendben tartott környezethez. Négy, két különböző apától született gyermekével él itt egy fiatalasszony. Eddigi sorsának forgatókönyve szinte megegyezik az otthonban élő társnőiével: élettársak, gyerekek, munka-, társ- és lakóhelyvesztés. A csonka családok 6 hónapig, esetenként a hosszabbítással 9 hónapig maradhatnak az anya-gyermekotthonban. Ennyi idő alatt kellene lakásmegoldást meg munkát találniuk, amihez kapnak segítséget, de maguknak is tenni kell, kellene ezért. Se számukra megfizethető albérletet, se munkát nem könnyű találni, utóbbit azért nehéz, mert legtöbbjük nyolc általánost végzett, szakképzettségük általában nincs. Tavaly 41 csonka családnak - köztük 10 romaszármazásúnak - adott átmeneti menedéket a szentmihálytelki otthon. Közülük 33-at „gondoztak ki": 12-en találtak albérletet, ketten tanyára költöztek, hármat visszafogadott az élettárs, a többiek rokonokhoz mehettek. A fő cél az apával, az élettárssal való kapcsolat rendezése, illetve az otthonteremtés lenne, de ez sokszor csak ideig óráig sikerül, s aztán kezdődik minden elölről. A 19 éves Tamara is azért jött az otthonba, mert terhesen végképp nem mehet albérletben lakó szüleihez. Evekig volt állami gondozott, a nevelőapja miatt menekült oda, a leendő babával meg sem próbálkozik a régen elhagyott szülőknél megértést és otthont találni. Egyelőre fogalma sincs, mi lesz vele, velük, ha itt lejár az idő. Kalocsai Katalin Munkanélküliség Munkatárunktól Az Európai Unióba törekvő 10 közép- és kelet-európai országnak az EU által statisztikailag nyilvántartott 53 régiójában 1999 második felében 3-24 százalék között volt a munkanélküliség. A legalacsonyabb Prágában, a legmagasabb Bulgária délkeleti részén. A jelölt államokban a női munkanélküliség arányszámai alig térnek el az összlakosságétól. Az EU-ban ellenben a női munkanélküliség régiónként 2-41 százalék között van. Panaszok Munkatárunktól A romák érdekérvényesítő képességét jellemzi, hogy 1997ben a kisebbségi jogok országgyűlési biztosához érkezett 352 panaszból 222 romákat érintett, a többi 12 kisebbséget mindössze 130 ügy. A kisebbségi ombudsman szerint a romákkal kapcsolatos panaszok fele a helyi önkormányzatok munkájával függ össze és a velük kapcsolatos megkülönböztető bánásmódot kifogásolják a szociális támogatások, a lakásügyek és a közoktatás területén. Romológia Munkatársunktól A 800 ezerre becsült hazai cigányság helyzete társadalmi robbanás veszélyét hordozza magában a szakértők szerint. A vészesen ketyegő bomba hatástalanítására dolgoznak ki programot annak a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolának a tanárai, amely a világ felsőoktatási intézményei közül elsőként nyitott 1994-ben romológiai tanszéket. Fölkészítik a pedagógusokat a romák képzésére, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy az előítéletek sokszor elnyomják a megértésükre irányuló szándékot. Mert például a munkanélküliség a cigányok esetében alapvetően az érintettek alulképzettségének a következménye. A Nő-unió, a Délmagyarország Kft. melléklete, a Külügyminisztérium közvélemény-felkészítési programja keretében, Phare-támogatással jelenik meg. A Nő-unió mellékletet szerkesztette: Újszászi Ilona Phare A kívülálló szemében A magyar mintadiák"? #f Munkatárunktól Magyarország 1990 óta állandó jelleggel ötévenkénti csatlakozási készültségben van. Ezért érdekes a kívülálló szempontja, hogy például a párizsi Le Figaro „A magyar mintadiák" című tudósításában budapesti tapasztalatai alapján számol be azokról az erőfeszítésekről, melyeket az európai közvéleményben legesélyesebbnek tekintett jelölt ország csatlakozási erőfeszítéseiről szerzett. Stéphane Kovács értékelése szerint 11 évvel a kommunista rendszer bukása után Magyarország biztos alapokon álló jogállam, a NATO tagja, s minden gazdasági mutatója pozitív tendenciát igazol. A tekintélyes jobboldali lap munkatársa idézi Orbán Viktor egy interjúját, amely szerint Magyarország „unalmas ország, drámai hatásoktól és túlzásoktól mentesen végzi a mindennapi építkezés feladatát". A magyar gazdaság jelentős eredményei - a 6,2 százalékos gazdasági növekedés, a csökkenő arányú munkanélküliség (6,3 százalék), a 27 milliárd dollár nagyságrendű külföldi tőkebefektetetés - mellett azonban a francia lap a brüsszeli bizottság alapvetően pozitív jelentésének azon megállapításaira is utal, melyek számos tennivalót látnak még az infláció elleni küzdelem terén csakúgy, mint a szakszervezetekkel elhanyagolt dialógus felújítása, az igazságügyi rendszer átalakítása és a korrupció letörésének dolgában. De ezeknél is nagyobb hangsúllyal fogalmazta meg elvárásait Brüsszel a roma kisebbséggel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés, a mezőgazdaság és a környezetvédelem megoldatlan problémáiról készített összegezésében - emlékeztetett a konzervatív újság. Az ET a jogokról Párizs (MTI) A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok jogainak hatékony védelme az egyetlen mód az etnikai feszültségek csökkentéséhez és a társadalom demokratikus egységének és sokszínűségének biztosításához - állapította meg az a jelentés, amelyet Rudolf Binding német képviselő terjesztett az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elé. Tabajdi Csaba, a téma másik jelentéstevője a migrációs, menekültügyi és népességpolitikai bizottság nevében emlékeztetett arra, hogy az európai kisebbségek jogaival legutóbb 1993-ban foglalkozott a közgyűlés, s azóta két jogi értékű nemzetközi egyezmény született, a nyelvi charta és a kisebbségi keretegyezmény. Fontos változás az is, hogy a kisebbségi kérdés felvételi kritériummá vált az ET-ben, sőt az Európai Unióban is. Tabajdi szükségesnek ítélte, hogy az Emberi Jogi Európai Egyezményhez készüljön kiegészítő jegyzőkönyv, amelynek alapján a nemzeti kisebbségek jogsérelem esetén a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnának. Európában mintegy 100 millió embert érintenek a kisebbségi jogok.