Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-25 / 21. szám

4 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2001. JANUÁR 25. Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk a levelek és a telefonhívások mellett ezentúl szívesen fogadja a 06-30/218-1111 -es számra az sms-üzeneteket is! Észrevételeiket, véleményüket, közérdekű bejelentéseiket köszönjük! Kutyadolog. Szeretném megtudni, hogy mikor gyűjtik be a rengeteg, falkában járó kóbor kutyát a Sárga üdülőtelepen? - kérdi olvasónk a 30340-911-ről. Árak. Miért nincs a magánfogorvosi rendelőkben az árlista feltüntetve? - kérdi a 30-308-42-17-ről olvasónk. Terek. Nem tudom, miért van kiakadva mindenki azon, hogy nem takarítják a tereket. Erre azt mondom, nem kell eldobni a szemetet. 30-356-6743. Konzerv. Nyáron Szegedtől 300 kilométerre, a Királyhágónál jártunk, amikor megtudták, honnan jöttünk, azt kérdezték, van-e eladó szegedi konzervünk. Most ez a gyár zárt be... (30-99-52-041) Kultúra. A város vezetésének az a célja, hogy Szeged kulturális értékeit módszeresen tönkretegye? (Kortárs balett, Képtár) (30-998-92-67) Információ. Kedden este a Volán-információ a járat késésére azt az információt adta, hogy amíg nem ér oda a busz, csúszkáljunk - majd az úr letette a telefont. (20-315-9979) hleslel a Kapcsolat Nem könnyű segíteni a tanyai embereken Erzsi néni hazavágyik Alig egy hete szállították kórházba a mentők a Dorozsma melletti Öreghegy-dűlőn düledező tanyájából a félig megfagyott Szűcs Erzsébetet, máris vissza szeretne térni a tanyavilágba. Igaz, nem saját, lakhatatlan házába, hanem a szomszédaihoz, akik gondoskodnának róla. Az idős asszony esete nem egyedi, a környékbeli tanyákon élő idősek közül sokan hozzá hasonló helyzetben vannak, ám azt sem mindig engedik, hogy segítsenek rajtuk. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság '97ben indította „tanyaprogramját", amelynek keretében elsőször is felmérték a tanyákon élő emberek életkörülményeit. A tanulmány meglehetősen sötét képet fest a mai tanyai életről, nemcsak azért, mert a tanyákon elsősorban idős, egzisztenciális problémákkal küzdő emberek élnek, hanem azért, mert sokuk az évek során teljesen elszigetelődött a külvilágtól -- tudtuk meg Schádné Zámolyi Judittól, a főkapitányság pszichológusától, a tanulmány egyik szerzőjétől. „Általában jellemző a hosszú ideje tanyán élőkre, hogy családi kapcsolataikat felszámolják - vagy azok egyszerűen megszűnnek - és folyamatosan kerülnek egyre rosszabb fizikális, egészségügyi és szociális állapotba. Ráadásul - éppen az emberi kapcsolatok megszakadása miatt - ezekről az emberekről a szociális ellátó intézmények sem tudnak. A tanyai ember Erzsi néni szíve szerint már menne is haza, az Öreghegy-dűlőre. (Fotó: Miskolcxi Róbert) autonóm, önálló személyiség - éppen ezért lakik tanyán - s próbálja egyedül megoldani a gondjait. S emiatt gyakorta előfordul, hogy még a legválságosabb helyzetben sem kér segítséget" - hangsúlyozta a szakember, aki Erzsi néni esetét is ismeri. Schádné Zámolyi Judit szerint fontos szerep juthat ezen idős, a „hivatalos" segítséget olykor elutasító emberek gondozásában a civil szervezeteknek, amelyek rugalmasabbak, nyitottabbak mint a szociális ellátó hálózat. A pszichológus szerint azonban nemcsak az okozhat problémát, hogy a „segítő rendszer" egyes elemei nem mindig állnak össze teljes egésszé, azaz az intézményhálózat működésében fellelhetők hiányosságok. De legalább ekkora gond, hogy a tanyán élők csak nehezen barátkoznak meg azzal a gondolattal, hogy például szociális otthonba költözzenek. Sokkal inkább saját életterükben, a tanyán szeretnének maradni. Ám gondozásuk így csak nagyon nehezen megoldható, főképp a felmérés eredményeinek ismeretében. A megkérdezett 700 ember közül 118an egyedül élnek, és 257 tanyai polgár lakhelyétől két kilométeren belül telefonkészüléket sem talál. Visszatérve Erzsi néni esetéhez: Novkov Veszelinkától, a szegedi önkormányzat egészségügyi és szociális irodájának helyettes vezetőjétől megtudtuk, a dorozsmai, Kamilla utcai családsegítő központ két Öreghegy-dűlői idős embert is gondoz, ám közöttük nem volt Erzsi néni, ő ugyanis nem kért segítséget. Az irodavezető-helyettes szerint Erzsi néni ellátása a krónikus belgyógyászati osztályon megoldható arra az átmeneti időszakra, ameddig egy szociális otthonban sikerül helyet találni számára. Ennek azonban feltétele, hogy ő maga is beleegyezzen a szociális otthonban való elhelyezésébe. Ha a szomszédai szeretnének gondoskodni róla, és ő valóban hozzájuk szeretne költözni, akkor a hivatal nem tehet semmit. Az idős asszony végleges gyámját azonban csak a bíróság jelölheti ki. Kéri Barnabás m a hét kérdése Busszal vagy trolival utazik-e? Kócsó Mihály, dr. Süveges Ernő és Nagy Sándorné. (Fotó: Somogyi Károlyné) Szeged abban a kivételes helyzetben van, hogy háromféle tömegközlekedési járművet is igénybe vehetnek a városlakók. Évek óta vitatkoznak a szakemberek is azon, a busz- vagy a trolihálózatot érdemes-e hosszú távon fejleszteni. Most olvasóinkat kérdeztük meg arról, melyik járműre ülnek fel a legszívesebben, vagyis a trolit vagy az autóbuszt részesitek-e előnybe, ha közlekedni akarnak. Kócsó Mihály, nyugdíjas műszerész: - Mindkettővel szívesen utazom. Szerintem a buszközlekedést kellene erősíteni a városban, mert az nincs helyhez kötve, s ezért gazdaságosabb, könnyebben átcsoportosítható egyik járatról a másikra. Nekem sajnos, már nem kell fizetnem se a jegyért, se a bérletért, mert elmúltam hetvenéves. Bár drága a közlekedés, mégis szívesen vennék jegyet, mert az azt jelentené, még fiatal vagyok. Dr. Süveges Ernő, nyugdíjas főtanácsos: - Én a harmadikat, a villamost szeretem a legjobban, mert nem szennyezi a levegőt. Ha sorrendet kellene felállítanom, akkor ezt a troli kövemé, mert modem és gyors jármű, legkevésbé az autóbuszjáratokat fejleszteném. Gyerekkoromból még emlékeszem azokra az időkre, amikor a Tisza Lajos körúton konflisok és fiákerek jártak a kockaköveken. Tisztább is volt a város levegője, mint most. Nagy Sándorné, tanár: Én maximálisan trolipárti vagyok. Kellemes utazni ezeken a járműveken, mert halkan járnak és gyorsak. Arról már nem is beszélve, hogy óvják a környezetünket is. Úgy gondolom, ha a buszjáratokat is fejlesztik, akkor csak gázüzemű járművekben szabad ma már gondolkodni. Szeged levegője így is eléggé szennyezett, jobban kellene vigyáznunk rá. R. G. Hagyományaink Ha fényös szent Pál... ## ff Piroska napjáról azt tartották hajdan volt eleink, hogy „ha fagy, negyven napig el nem hagy". A negyvenes szám bibliai eredetű, amely Jézus kínszenvedésével kapcsolatos, s amely szolgál ma is a húsvét előtti negyvennapos böjt idejére is. Nyilván voltak régi idősek, akik megjegyezték, némelyek fölírták, hogy legyen összevetni valójuk arra nézvést, hogy ha Piroska napján fagyott, akkor körülbelül negyven napig tartotta magát a hideg idő. Á lányok bűvös hiedelemvilágban éltek és nyakukra piros kendőt kötöttek, hogy mihamarabb férjhez tudjanak menni. Nálunk a név Szent László király lánya név viselése (ő volt az első, aki apjától a Piroska nevet kapta) után vált népszerűvé. Január 20-ától már mézgásodnak a fák. Nem egy gyümölcsfa koronájánál kicsordul a mézga, amely rendesen a termésben szokott hasznossá lenni. Ahol az idő engedte, ott már nyestek és metszettek, a farsangi bálra pedig sült a zsíros fánk. Azért ették minden háznál ezen a napon és a bálba batyuban elvittet is, hogy a böjti szelek majd ne vigyék le a ház nád-, vagy szalmatetejét. Mindkét név szerepel személynévként és családi névként is. Ágnes (január 21.) ha fagy, majd engesztel Vince, hogy teljék meg a pince. Borral. Ha Vince napján nem csordult meg az ereszet, akkor a szőlős gazdák egy fazék vizet fellöttyintettek a tetőre, így akarták biztosítani a jó bortermést. Január 25-e Pál apostol megtérésének emléknapja, szögediesen pálfordulása. Régi tanyaiak mondották ezen a napon: „Ha fényös Szent Pál, mindön termés szépen áll." Ami azt jelentette, hogy ha ilyenkor „farkasordító hideg volt", de vastag hótakaró fedte az őszi árpa- és búzavetést, akkor a hó eltakarodását követően szépen nekiindulnak a kalászosok és lesz bőven kenyér. És mondtak ilyet: „Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel." ehhez nem kell magyarázat, hiszen a ködös idő nem csak az állatokat tizedeli, ezért jó, mint elődeink is tették, minél több mézzel édesített meleg teát inni. Február másodika Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Ezen a napon ma is gyertyákat szentelnek a templomban, mely ősi szentelményt igen sokan alkalmaznak. Kisgyermekkel azért nyelettek egy pici darabkát, hogy ne legyen ijedős, de a torka se fájjon. A szentelt gyertya tulajdonképpen végigkíséri életünket: ott ég keresztelőnk idején, akkor is, amikor az ifjú pár Isten és ember előtt esküszik egymásnak örök hűséget, de akkor is ég, amikor - magához szólítván az Úr az embert - a koporsóban fekszik. A gyertya a hajdani parasztház „nagyházának" szentsarkában függött, a sarokpad szegletében lévő kenyérkosár fölött. Két oldalt Jézus szíve- és Mária szívekép volt. Egyszer megkérdeztem Nagy Bence Pali bácsit, mondana-e valamit a szentelt gyertyáról. Mondta: „Az vót az asszony száján a lakat". Nagyot néztem. „Azért" - folytatta -, „hogy ne káromkodjon, ne beszéljen csúnyán." És ha az ember tette azt? Erre felelte Pali bácsi: Ha az asszony elrosszult, olyan lett a család, a gyerekek is. Ha meg az ember elkáromkodta magát, hát istenöm, az volt katona." Hümmögtem. Február harmadikán sokan megyünk „Balázs áldásra". Ez is igen régi szokás, amit azért tettek a papok, hogy ne legyünk torokfájósok. Hajdan ugyanis az egyik legsúlyosabb betegség volt a torokgyík és a toroklob. Ha a régi halálozási anyakönyveket nézünk, megdöbbentő, mily sokakat vittek el ezen gyógyíthatatlan betegségek; így nem csoda, hogy a balázslással kívánták elejét venni. Ma sem csak megszokásból tartjuk torkunkat a két égő gyertya közé, hanem azzal a hittel, hogy nem leszünk betegek. If j. Lele József hatszög Nóvák István Jk Mars A

szegedi Mars tér rendezésére tett próbálkozásaimat nem sorolhatom sikereim közé. Nagyon merész lehettem, amikor főépítészi működésem kezdetén egy interjúban azt közöltem: mindent elkövetek, hogy a tér a szegediek számára vonzó piactérré és köziérré alakuljon át. Azóta több mint öt év telt el, és a téren a helyzet csak rosszabbodott. A „minden" kevés volt. A Nagypiac, több évszázadon keresztül a vár és a városháza közötti területet foglalta el. A későbbiekben ezt a szerepet a „kilső" piac, a Mars tér veszi át. Az 1950-es években a terület ugyan megúszta a lakótelepi beépítést, de a '60-as, '70-es években rákényszerített új funkciók - autóbusz-pályaudvar, nemzetközi vásár - miatt, mára igazán egyik feladatának sem felel meg. 1996-ban tervpályázatot írtunk ki, melynek programja a pályaudvar, a vásár kitelepítésével és korszerű piac, kereskedőház kialakításával számolt. A pályázat győztesei - (Sipos György vezetésével) - maradéktalanul megoldották a feladatot: rekonstrukciós tervük a megvalósíthatóság és a városfejlesztés szempontjait is egyesítette. A győztes Tér és Forma Kft. megbízást kapott a részletes rendezési tervek kidolgozására. Elképzeléseik beépültek Szeged Építési Szabályzatába. A terv, azonban pénz és akarat hiányában mégsem valósult meg. Talán ennek a fiaskónak köszönhetően módosította az új önkormányzat várospolitikai elképzeléseit. Ennek értelmében: az autóbusz-pályaudvar marad, de áthelyezésre kerül a jelenlegi vásár területére, a piac, a tér másik oldalán helyezkedik el. A tér beépítési lehetőségét a Szent Gellért utca építési vonalként való átvezetése korlátozza. Ezzel a megoldással jelentősen növekedik a köztér. Az új elképzelés meggyőzőnek tűnik, mégis az autóbusz pályaudvar harmadik körút melletti elhelyezése kedvezőbb lett volna. Amikor a Közgyűlés döntését elfogadom, Szent Ágoston írására gondolok: Videó meliora tamquam pejus sequor. (Látom a jobbat, mégis a rosszabbat követem.) A városépítészet, az urbanisztika, kompromisszumok árán jut el a végeredményig. Olvasó, reménykedjünk, hogy a megújult Mars tér hosszú ideig szolgálja majd városunkat és lakóit. (A szerző Szeged főépítésze.) miről írt a DM? 75 éve Örömhír a sörivóknak Az utolsó évek folyamán óriási mértékben megszaporodott Magyarországon a sörivók száma. A magyar közönség mind jobban megkedvelte ezt az üdítő és tápláló hatású, pompásan habzó italt és egy-egy szegedi sörcsarnok, melyben a Polgári serfőzde világhírt Szent István idénysörét, és a felülmúlhatatlan jóságú Porter sörét mérik ki, már 50 éve alig különbözik a müncheni sörcsarnokok látogatottságától és a közönség sorain ugyanaz a barátságos, meleg hangulat ömlik végig, mint ottan. A Polgári serfőzde friss sörremekeihez tódul a közönség és a pompásan, habzó, csillogó színi Szent István idénysör száz és száz pohárból ragyogóan veri vissza a téli napsugár szelíd fényét. (1926) A tömegek nevelése Az új típusú, szocialista ember kialakításában, a tömegek közötti nevelő munkában igen fontos szerepet tölt be a mivészet és az irodalom. Különösképpen nagy jelentőségi most a tömegek nevelésében, az egyre inkább kibontakozó kultúrforradalom keretei között. Éppen ezért propagandistáinknak az is fontos feladatuk, hogy felismerve a szocialista mivészet és irodalom nevelő hatását, rávezessék a tömegeket a mivészet, az irodalom alkotásainak megismerésére. Ezzel még inkább meg tudják állni a helyüket a termelőmunkában és a békeharcban. (1951) 25 éve Szeged fejlődéséről Az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára is szót kért a Szeged városi pártbizottság legutóbbi ülésén: — Őszintén kell beszélnünk: eddig sem a vállalatok, sem a lakosság lényegében nem érezték azokat a nehézségeket, amelyeket a népgazdaság érez az úgynevezett egyensúlyi problémák miatt. Most az történik majd, hogy 1976-ban és 1977-ben elsősorban a vállalatok, de némiképp a dolgozók is érezni fogják ezeket a gondokat. A város dinamikus fejlődése szemmel látható. Ha a tervidőszak végén megkérdezik tőlünk, mire költöttük a milliárdokat, válaszolnunk kell rá, s úgy érzem, emelt fővel állhatunk a város lakossága elé. (1976) m api