Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-20 / 17. szám

II. STEFÁNIA SZOMBAT, 2001. JANUÁR 20. Csillagkeresztes dámáktól a cselédbér tarifáig Kalendáriumkalauz a könyvtárban Eligazíthatnak a nap­tári, csillagászati és égi jelek világában, leltár­szerű adatokkal segíthe­tik az olvasót a hétköz­napi élet zegzugos vilá­gában. A kalendárium funkciója és tartalmi sokszínűsége, nívója és üzenete koronként, és az olvasók igényeihez igazodva változott. A szegedi Somogyi-könyv­tár hatalmas, mintegy négyszáz évet felölelő „kincsestárában" Csűri Károlyné, a gyűjteményi osztály vezetője kalau­zolt bennünket. A kalendáriumok hagyo­mányosan két részből álltak: a naptárból, illetve az oktató és olvasmányos részből. A naptári részben, a lapok al­ján az egyes hónapokra vo­natkozó rigmusokat nyom­tatták, a másodikban pedig a tulajdonképpeni csillagásza­ti ismeretterjesztésen kívül krónikát, időjárási megfi­gyeléseket, jövendöléseket jegyeztek fel, járványokról, hitbéli dolgokról, és soka­dalmakról. A célközönség­nek szánt olvasnivalók stílu­sa, színvonala és típusai széles skálát mutatnak: ép­púgy találhatunk pár oldalas naptárkönyvecskéket, mint könyvnyi terjedelmű ko­moly olvasnivalókkal kiegé­szítettekei, valamint úgyne­vezett nemzeti, gazdasági, szatirikus és keresztény ka­lendáriumokat. - A szegedi Somogyi-könyvtár mintegy négyszáz évet felölelő gaz­dag kalendárium gyűjtemé­nyében a legrégebbi darab egy muzeális értékű töre­Csúri Károlyné: A gazdag kalendáriumgyűjtemény a könyvtár egyik büszkesége. (Fotó: Schmidt Andrea) dék, amit 1641-ben nyom­tattak Csepregen - meséli Csúri Károlyné a gyűjtemé­nyi osztály vezetője. A fennmaradt tizenkét lapocs­ka (különleges logikával) a következőképpen indítja az évet: Krisztus urunk szüle­tése óta való 1642. esztendő - ez a világteremtése után az 5604. esztendő. A legki­sebb méretű az 1732-es Há­zi és Úti Kalendárium, amit ma már egyszerűen zseb­naptárnak neveznénk. Az apró, zsebbe csúsztatható olvasnivaló a honfoglalástól kezdődően beszámol a leg­fontosabb magyar történel­mi eseményekről, felsorolja a szenteket, a várható csilla­gászati eseményeket. A ka­lendárium történet egyik le­gérdekesebb típusait képvi­selik az úgynevezett szatiri­kusak, melyekben a karika­túrák sokasága mellett az adott korszak politikai sze­replőinek és eseményeinek torzképét rajzolták meg. A címlapon színes és vidám rajzokkal díszített 1862-es Bolond Miska humoros hangvételű írásaiban (már akkor is aktuális volt a kér­dés) az európai divatot egy­fajta kórállapotként jellem­zi. A szintén szatirikus XIX. századi szegedi kalendáriu­mok a fejlécen található hó­napokat szimbolizáló képek alatt kis versekben fricskáz­zák a helyi közéleti embere­ket, mint például a neves szegedi iskolaalapítót. Olt­ványi Pált, aki gazdagsága miatt vívta ki a szerkesztők ellenszenvét. Egészen más világot és nívót képviselnek az úgyne­vezett keresztény naptárak. Egyik reprezentánsuk az Ist­ván bácsi naptára, melyet Mayer István esztergomi kanonok szerkesztett több évtizeden keresztül. Az egész ország István bácsija­ként tisztelt egyházfőnek a Somogyi-könyvtárban talál­ható 1874-es kiadású kalen­dáriumában éppúgy olvas­hatunk valláserkölcsi, pél­damutató írásokat, mint a hétköznapi élet dolgaiban eligazító praktikus informá­ciókat. Ilyen volt akkoriban a selyem- és kirakodó-vásá­rok pontos ideje, a gazda­naptár, a cselédbér tarifa, valamint külön fejezetet szentel a nők naptárának. Lelki kalauzként is használ­ható volt a Szent István Tár­sulat gondozásában 1850­ben megjelent kiadvány, melynek a hónapokhoz kap­csolódó képmetszetei mel­lett kis imák, lelki útmutatá­sok is helyet kaptak. Már szépirodalmi igénnyel ké­szült a Jókai Mór szerkesz­tésében napvilágot látott Országos Nagy Naptár 1853-ban, melyben Tompa Mihály és Petőfi Sándor művei is olvashatók. A könyvtár kalendárium gyűj­teményének egyik legkü­lönlegesebbje a vállalt kettős kötődést reprezentáló Első Magyar Zsidó Naptár és Évkönyv vaskos kiadvá­nya. Az 1848-ban kiadott lapozgatni való - a történé­szek és kutatók legnagyobb örömére - név szerint felso­rolja országrészenként az egyházközösséghez tartozó kereskedőket, mesterembe­reket és egyéb tisztségvi­selőket. Fontos táblázatok és statisztikai kimutatásokat közöl az akkori zsidóság történetéből - bepillantást adva a hétköznapi élet min­dennapjaiba. A kor egyik klasszikus naptártípusa azonban a Köz­hasznú honi vezér gazdasági ház és tiszti kalendáriom cí­met viselte. Oldalain a rejt­vények mellett szinte leltár­szerűen közölte a fontosabb politikai, közigazgatási és egyházi funkciókat betöltők nevét és pontos titulusát, így ismerhetjük meg oldalairól például a Csillagkeresztes Dámák Rendjének tagjait, valamint az Aranysarkan­tyús Vitézeket. Lévay Gizella Sminkiskola Természetes festés A sminkiskolában most a szempilla festését, a pirosító megfelelő színét, helyéi ke­ressük, és gyönyörű ajkat va­rázsolunk. A szempillákat szempillas­pirállal dúsíthatjuk, hosszít­hatjuk, sötétíthetjük. Fontos, hogy ne legyen túl sok a fes­ték a kis kefén, mert összera­gadnak a pillák. Ha jó minőségű a termék, a tokból való kihúzás után megfelelő mennyiségű festék marad a kefén. Mindig a szempilla tö­vétől a végek felé fessünk. Többször megismételhetjük a műveletet. Várjuk meg amíg megszárad, különben elma­szatolhatjuk. Az arcpír élénkí­ti, fiatalítja az arcot. Arcfor­mától, divattól, sminktől függ a pirosító színe, erőssége, he­lye az arcon. Kísérletezzünk! Halvány sminkhez ne hasz­náljunk erős pírt, ne legyen mesterkélt! Törekedjünk a természetes hatásra! Harmo­nizáljon a szemhéjpúder vagy a rúzs színével. Arcon hasz­náljuk, ügyelve arra, hogy a halánték irányába helyezzük el a súlypontját. Ne legyen határozott széle, oszlassuk el! Az ajakfestésnél fontos tudnivaló, hogy minél feltűnőbb a rúzs színe, annál tökéletesebben kell festeni. Kontúrceruzával rajzoljuk meg a száj vonalát, ha kell, korrigáljuk. A rúzst ajakecset­tel hordjuk fel az ajakra, jól eldolgozva a kontúrceruzával. A ceruza lehetőleg ugyano­lyan színű legyen, mint a rúzs, legfeljebb egy árnyalattal sö­tétebb. Kész a tökéletes smink! Tandi Orsolya kozmetikus Autósok illúziója Munkatársunktól A legfrissebb kutatások szerint balesetveszélyes lehet, ha autóvezetés közben mere­ven az utat nézzük, mert érzé­keink megtréfálhatnak ben­nünket. Az ismétlődő ingerek tompítják a sofőr mozgásérzé­kelő agysejtjeinek érzékeny­ségét - beindul az ún. „illuzó­rikus mozgás" folyamata ami oda vezethet, hogy a ve­zető tévesen ítéli meg az uta­zási sebességet és a közeledő tárgyak távolságát. „Az előzés során a illuzóri­kus mozgás hatására az az ér­zésünk támadhat, hogy több időnk van az autó kikerülésé­re, mint azt normális esetben gondolnánk, s ezért gyakran elkerülhetetlen a baleset" - ál­lítja Dr. Roh Gray. az ameri­kai Massachusetts államban működő Nissan Cambridge Basic Research munkatársa. Aki vezetés közben gyak­ran néz körül, valószínűleg nem lesz az illuzórikus moz­gás áldozata. A kutató azon­ban nem feltétlenül tanácsol­ná. hogy tekintgessünk jobb­ra-balra, mert attól tart, a megszokottól eltérő viselke­dés megzavarhatja a normális vezetési képességet. Ezért a kutatók továbbra is keresik azokat a módszereket, melyek segítségével az „illuzórikus mozgás" megelőzhető. Öngyógyító fortélyok Megfázás esetén a táp­lálkozás és gyógynö­vénykúra mellett leg­alább olyan fontos a szi­gorú ágynyugalom az első három napban, hogy a test méregtelenítése nyugodt mederben foly­jék, és beinduljanak a szervezet öngyógyító me­chanizmusai - mondja a természetgyógyász. Az idei tél - évtizedes hőmérsékleti csúcsokat meg­döntve - hidegebb tavasznak vagy ősznek is tekinthető. Az enyhe időjárás, a napfény-, il­letve vitaminhiány miatt szer­vezetünk gyengébb, könnyen fázunk meg, kapjuk el az inf­luenzát. A természetgyógyá­szattal foglalkozó szakember véleménye szerint legfonto­sabb a megelőzés: a tudatosan választott egészséges életfor­ma. Ajánlatos a reggeli tornát követően könnyű reggelit ­legfőképpen gabonaféléket, hajdina kását és tönköly búzát fogyasztani, melyek D-vita­min tartalmuknál fogva erősí­tik az idegrendszert. Napköz­ben többször igyunk meleg gyógyteát fűszernövényekkel - gyömbérrel, fahéjjal és szegfűszeggel - ízesítve. A lé­gutak fertőtlenítésére otthon és a munkahelyen egyaránt kiválóan alkalmasak a külön­féle illóolajok: egy-két csepp fenyő, eukaliptusz és bors­menta csodákra képes, páro­logtatásuk során kitisztulnak a járatok. - Sokan nem tudják, de a legtöbb C-vitamin nem a citromban, hanem a csipkebo­gyóban található - fogalmaz Tóth Gabriella fitoterapeuta. A gyógynövényt hat-nyolc A vitaminpótlásra is kiválóan alkalmasak a gyógynövények. (Fotó: DM-archív) órán keresztül áztassuk hideg vízben, ezt követően szűrjük le, mézzel ízesítve naponta többször fogyasztható. Altalános tapasztalat, hogy az emberek rettegnek a láztól. Pár fokos hőmérsékleti emel­kedés után már a lázcsillapító pirulák után nyúlnak, pedig nem kellene. (Magas láz ese­tén természetesen szükség van a gyógyszerre!) - Hagyjuk a szervezet ön­gyógyító mechanizmusát dol­gozni - magyarázza a szak­ember. A láz ugyanis a test szövetségeseként olyan vé­dőeszköz, mely elégeti és megsemmisíti a támadó kór­okozókat. A láz jótékony ha­tását növelhetjük meleg taka­rókkal és izzadással. Ha a be­teg nehezen izzad, bodzavi­rágteával és citromlével segít­sük. Hasonlóan jó izzasztó hatású a hársfavirágtea, me­lyet akkor érdemes nagyobb mennyiségben inni, amikor a láz a legmagasabb. Ilyenkor viszont már ülőfürdőt lehet al­kalmazni, melynek hőmérsék­lete kezdetben két fokkal le­gyen magasabb az adott láz­foknál. Ezt követően a beteg lábánál folyamatosan enged­jünk hideg vizet a kádba, így tudjuk a legkíméletesebben és leghatásosabban csökkenteni a test hőfokát. Az antibiotikumos kezelés mellett a száraz köhögés eny­hítésére kiválóan alkalmas a következő gyógyteakeverék: kakukkfüvet, orvosi zsáját és majoránnát keverjünk össze evőkanálnyi mennyiségben, ezt követően forrázzuk le két deci vízzel, és tíz perc múlva szűrjük le. Ugyanilyen eljá­rással a papsajt levelének és virágának, a fehérmályvának és gyökeres útifűnek a keve­réke ajánlott a nyákosabb kö­högésre. Tüdő- és mellhártya­gyulladásra a tüdőfűlevél, a cickafark, az útifű és a kamil­la keveréke hatásos. A szerve­zet méregtelenítésére zöldteát fogyasszunk. Lévay Gizella fénye A vérszegénység A vérszegénység (anaemia) gyűjtőfoga­lom. Sokféle oka van, s ennek megfelelően el­térő a kezelése is. A vérszegénység vala­mely állapot, betegség következménye, ami­kor a vörösvértestek száma, mérete, vérfes­ték (hemoglobin) tartal­ma a kor és nem sze­rint meghatározott nor­mális érték alá esik. Ilyenkor a vér oxigén­szállitó képessége is csökken, s a szöveti oxigén hiány egyes szervek működészava­rához vezet. Az anaemia következ­ményei annál kifejezetteb­bek, minél súlyosabb, illet­ve minél gyorsabban alakul ki a vérszegénység. Szeren­csére gyors anaemizálódás­sal, mint amilyen előfor­dulhat például daganatos betegségekben, súlyos vér­zésekben, ritkán találko­zunk. A fokozatosan kiala­kuló anaemiát a beteg min­dig jobban tolerálja. Az úgynevezett „anaemiás tü­netcsoport" a kiváltó októl függetlenül minden fajta vérszegénységben hasonló. Leghamarabb a nagy oxi­gén igényű szervek, az idegrendszer, a szív- és vázizomzat funkcióképes­sége károsodik. A fáradé­konyság, gyengeség, alu­székonyság, fejfájás, inger­lékenység, szédülés, fülzú­gás, tanulási nehézség, szívdobogás, szívtáji fájda­lom érzése gyakori tünetek. A közérzetet az emész­tőrendszeri panaszok, mint például étvágytalanság, nyelészavar, nyelv égés, hasmenés, vagy éppen székrekedés is rontják. A „válogatós", étvágytalan gyermek a másodlagosan kialakuló vitamin-, nyome­lem-, ásványi anyag hiány miatt a fertőzésekkel szem­ben is fogékonyabb, az is­métlődő fertőzések pedig a vérszegénység rosszabbo­dását eredményezik. Az anaemiás küllemű, sápadt, száraz bőrű, törékeny hajú, körmű gyermek kivizsgálá­sa, a kiváltó alapbetegség tisztázása, illetve a vérsze­génység típusának megáll­apítása és az ennek megfe­lelő kezelés beállítása cél­jából is fontos. Csecsemő és gyermekkorban a vér­szegénység leggyakoribb oka a vashiány. Erre legkö­zelebb részletesen visszaté­rek. Kudas Magdolna gyermekorvos környezetünkért Gyógyszerszennyezés Manapság egyre több hatékony gyógy­szer jelenik meg a pia­con, szinte valamennyi köznapi bajunkra talá­lunk kiváló készítmé­nyeket. Talán ez az oka annak, hogy - kü­lönösen télvíz idején ­egyre több gyógyszert fogyasztunk. Ennek hátránya, hogy a ház­tartásokban szaporod­nak a fel nem használt, lejárt szavatosságú or­vosságok. E patikasze­rek veszélyes hulladé­kok, melyek összegyűj­tése a háztartásokból sajnos nincs megoldva. A jelenlegi szabályozás szerint a lejárt szavatosságú gyógyszerek veszélyes hul­ladéknak minősülnek, ezért kezelésükre szigorú szabá­lyok vonatkoznak. Koráb­ban jó néhány gyógyszertár vállalkozott arra, hogy eze­ket a környezetre veszélyes anyagokat a lakosságtól át­vegye és az ártalmatlanítá­sáról gondoskodjék. Ez a legtöbb esetben azt jelen­tette, hogy egy vállalkozó a különböző egészségügyi in­tézményekből összegyűjtött hulladékot valamelyik — például a dorogi - vesz­élyes hulladék égetőbe szállította ahol azt eléget­ték. Az elmúlt nyáron az egyik gyógyszergyár kez­deményezésére akció in­dult a lejárt szavatosságú gyógyszerek begyűjtésére. Sok gyógyszertárban he­lyeztek ki gyűjtő dobozo­kat, a gyár vállalta a hulla­dék elszállítását és ártal­matlanítását. Az akció szé­les nyilvánossága ráirányí­totta figyelmet a problémá­ra. Kiderült, hogy a gyógy­szertárak nem rendelkeznek veszélyes hulladék kezelés­re, visszagyűjtésre jogosító engedéllyel, ezért a hatósá­gok betiltották a lejárt gyógyszerek visszagyűjté­sét. Amíg a saját veszélyes hulladékaik elkülönített gyűjtésére és környezet­szennyezést kizáró kezelé­sére kötelesek, addig má­sok ilyen hulladékát nem vehetik át. Pedig ez az egyetlen kézenfekvő meg­oldás, tekintettel a hulladék speciális jellegére és vi­szonylag kis mennyiségére. A veszélyes hulladék-keze­lés törvényi szabályozásá­nak felülvizsgálata folya­matban van, többek között ennek a kérdésnek a megol­dását is célul tűzték ki, hi­szen e pillanatban Magyar­országon nincs legális le­hetőség a háztartásban ke­letkező, lejárt szavatosságú gyógyszerek leadására. így minden ilyen veszélyes hulladék a kommunális hulladékba és azzal együtt, jobb esetben a szeméttelep­re, rosszabb esetben a kül­területi zöldsávokba kerül. Addig is, amíg a törvény­hozás szintjén — remél­hetőleg néhány hónapon belül - sikerül megoldást találni a problémára, időn­ként vizsgáltassuk meg or­vosunkkal, vagy gyógysze­részünkkel házi patikánk gyógyszerkészletét. A már nem használható gyógysze­reket különítsük el a töb­bitől, de ne dobjuk ki a sze­métbe, ezzel is csökkentsük a környezetszennyezés le­hetőségét. Várjunk türe­lemmel, hiszen legkésőbb az uniós csatlakozás időpontjáig ezt a feladatot is meg kell oldania az or­szágnak. Szabó Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents