Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-02 / 1. szám

KEDD, 2001. JAN. 2. CSONGRÁD MEGYE 3 Évezred-búcsúztató hajtás az Árpád vadásztársaságnál Ha a zsákmány teritéken Mindenki örül a hétvégéken, mert az egészhetes, fár a s z t ó i u n k a után végre az ember kialudhatja magát. De nem mindenki tölti pihenéssel a szombatot. A mórahalmi vadászok és vendégeik hajnalban keltek és a hideg, az esö dacára terepjáróikba ültek, hogy kihajtsanak a határba. Az Árpád vezérről elnevezett társaság évezred-búcsúztató hajtásán 88 nyúl, 50 fácán, 10 szarka, illetve egy-egy róka és gerle került terítékre. A sikeres zsákmányfogás mellett egy ifjút nyúlvadásszá is avattak, hiszen most lőtte ki élete első tapsifülesét. Mórahalom és Zákányszék közti úton haladók szombaton kora reggel fegyverdörgésre lehettek figyelmesek. Az esőtől áztatott szőlőtőkék között közel hatvan vadász várta, hogy a 14 hajtó feléje terelje a különféle apróvadakat. - Balról jön a róka feléd! kiáltotta az egyik vadász a társának. A kartársat megérte figyelmeztetni, mert a második lövés után fel is bukott a ravaszdi. Ennek leginkább a térség nyúlfiai és fácánjai örülhettek, mert kevesebb lett a pusztítójuk. Azért nem sokáig röhöghettek a mancsukba, illetve a szárnyukba a nyuszkók és a fácánok, mert kisvártatva ellenük fordultak a puskák. Nyolcvannyolc tapsifüles és ötven fácán frissen kihullott vére festette pirosra a mórahalmi határt. A szakadó eső ellenére A terítékre került nyulak, fácánok mögött a vidám vadászok és segítőik. (Fotó: Gyenes Kálmán) szép számmal gyülekeztek szombaton kora reggel a város szélén a vadászok. Heller Szabó Tibor, az Árpád vezér vadásztársaság elnöke magaköré gyűjtötte a tagokat és eligazítást tartott nekik. A vadászok megtudhatták, mely területre mennek hajtani, illetve mit szabad elejteniük. A mórahalmi művészeti iskola fúvósai, Czirok Zoltán, Pakó Attila, Nagy Róbert és Németh Péter hangszereikbe fújtak és kezdetét vette az évezred-búcsúztató vadászat. Mórahalom és Zákányszék közti szántóföldeken és szőlőkben zajlott a három hajtás. A tizennégy hajtó szebbnélszebb nyulakat, fácánokat terelt a puskacsövek elé. A több órás vadászat végén az „elbírálásnál" kiderült, hogy a nyulakon, fácánokon kívül egy róka, egy gerle és tíz szarka is terítékre került. A régi vadászhagyományoknak megfelelően megadták a végtisztességet az elejtett vadaknak. A glédába rakott jószágok mellett máglyákat gyújtottak, s a vadászok kalaplevéve hajtottak fejet előttük. A szemerkélő esőben sercegve égett a tölgy, s egykét rakéta is előkerült. A társaság elnöke értékelte az egész napot és megköszönte a tagok egész éves munkáját. A 86 éves Fodor József volt a rangidős a vadászok között. Az ásotthalmi bácsit úgynevezett elállóra tették a társai. Ez az jelenti, hogy az idősek a hajtás szélén állnak, hogy ne kelljen nekik sokat gyalogolni. Józsi bácsi 15 éves könnyű, egylövetű IZS-e egy szép fácánkakast „hozott" a gazdájának. A társaság legfiatalabb tagjának is sikeres volt a szombat. A 18 éves mórahalmi Fődi Tibor két nyulat lőtt. A terítéknél avatásra is sor került. Siroki Miklós vadászmester újabb „áldozattal" gyarapította a keresztgyerekeinek számát. Ifj. Kotogán János ugyanis most ejtette el élete első tapsifülesét. így a vadászmester nyúlvadásszá avatta a legényt. Jancsinak rá kellett hasalnia a nyúlra, míg Siroki úr egy mogyoróvesszővel többet is húzott a fenekére. Ez a vadászat is úgy ért véget, mint a többi. A résztvevők között szétosztották a zsákmányt, sőt még a hajtókról és a zenészekről sem feledkeztek meg. Már rég besötétedett, de a mórahalmi vadászok az egyik helyi vendéglőben a sokadik áldomást itták a nyúlpörköltes összejövetelükön. Karmos Tamás Malacsült után fogyókúra? Szeretjük a hasunkat Ünnepek idején nem kérdés, hogy a magyar emberek mernek-e jókat enni vagy sem, ám az esztendőt búcsúztató malacsült után már sokan határozzák el: januártól fogyókúra! A testsúlyra vonatkozó kutatásokból többek között ez is kiderül. A hazai étkezési szokások, a gasztronómiai sajátosságok, valamint nyilvánvalóan a genetikai adottságok is közrejátszanak abban, hogy felmérések szerint a magyarok több mint egyharmada szenved a felesleges kilóitól. A túlsúlyosak aránya férfiak és nők között nagyjából egyforma. A magyarországi tapasztalatok rendre azt mutatják, hogy az életkor előrehaladtával egyenes arányban növekszik a felszedett, ám felesleges kilók száma. A diagramon jól látható, hogyan tolódik el a testsúly a normál feletti értékek felé. Míg a 15-19 éves ifjak mindössze hat százaléka túlsúlyos, addig közel minden második idős ember kénytelen kora mellett plusz kilóit is viselni. A test súlyának ilyen jellegű változása negyven éves kor táján következik be, s mind a , férfiak, mind a nők körében ez az egészségre igen veszélyes időszaknak számít. Míg negyven év alatt az átlagnál alacsonyabb a teltkarcsúak aránya, az ötvenesek közül már minden második ember „tartalékol" egy kis többletsúlyt. A kutatás igazolja azt, amit egyébként mindenki tud: fogyni, jóval több nő szeretne, mint ahány férfi, ám az elhatározást inkább a hölgyek veszik valóban komolyan. Főzni tudás szempontjából figyelemreméltó a helyzet, a számok szerint ugyanis az ételkészítés komoly kísértést jelent a hasukat szeretők számára. A főzni tudók körében - akár szeretnek, a tűzhely mellett állni, akár nem - az országos átlag feletti a túlsúlyosok aránya, miközben a főzni nem tudók körében az átlagnál ritkábban fordulnak elő telt idomok. O. K. K. Testsúlymegoszlás és korcsoportok (a megkérdezettek százalékában) | Normál testsúly alatti ] Normál testsúly j Normál testsúly feletti 20 40 60 80 Forrás: Gfk Piackutató Intézet ÍOO % A hely, ahol élünk: Dorozsma Ezredvégi mozaik A kívülálló számára titok az ok, a dorozsmaiak számára viszont magától értetődő, hogy a Szegedhez tartozó, mégis önálló lüktetésű településrészen), Kiskundorozsmán két helyi újságocska is kell az otthonosság érzetéhez. Ilyen szellemiségű helyen az is természetes, hogy másfajta nyomdai termék, a dorozsmaiakról és a dorozsmaiaknak szóló könyvek is gazdára találnak. Igy hát örömteli ajándék a Dorozsma, Ezredvégi mozaik című kis kötet. A könyv az évezred utolsó évtizedéről készített mozaik. Az írások egykor a Dorozsmai Napló, majd Új Dorozsmai Napló című helyi kis újságban láttak napvilágot. De kötetté szervezve, különböző témakörök szerint egymás mellé rendezve új értelmet nyernek az írások, az apró mozaikkockáiból összeálló kép érdekes a jövendőbeli olvasók számára is. Sokfajta életút találkozik a Dorozsmában: a szerzők között ott a tizenéves gimnazista és a huszonéves szociális gondozó, az óvónő és a tanár, a könyvtáros és a kőfaragó, az egyetemi tanár és a lakatoshegesztő, az aktív dolgozó és a nyugdíjas. írásaikat Anderle Ádám történész-professzor, a szegedi egyetem Hispanisztika Tanszékének vezetője szervezte-szerkesztette kötetté. A helyi lap írásaiból készült szociografikus válogatásban szó esik az önkormányzat nélküli település(rész)ről; föl-fölvillan, hogyan élnek a dorozsmaiak; az olvasó előtt arcképek úsznak el; fölidéződik a múlt. A 90-es évtized írásait áttekintve a megoldatlan gondok egymásra torlódásának élménye az, amit szorongatónak érez a szerkesztő. Anderle szerint ilyen „a kispiac és a nagybani ügye, a közbiztonság hiánya a szemét, ami fojtóan öleli a községet, a közlekedés kínjai, a halálúttá züllő Dorozsmai út forgalma. És mindezen gondok mögött az alapélmény: Dorozsmának nincs gazdája, illetve Szeged város önkormányzata nem jó gazda." A portrék mellett a kötetben helyet kapnak a dorozsmaiak szépirodalmi ujjgyakorlatai is. A szerkesztő és a szerzők - Vass József, Takács János, Szakácsné Molnár Mária, Ollainé Puskás Éva, Olajos Ágnes, Móra Mihályné Bálint Klára, Lukovics Gabriella, Jeney Zsuzsanna, Jakus Edina, Farkas Dezsőné Donga Irén, Barnáné Gyuris Ágnes, Anderle Ádám - az évezred utolsó évében e kötettel meglepték önmagukat és Dorozsmát. Ú. I. múlt (223! Benedekek V

alamivel éjfél után a hetven feletti popsztár, Uhrin Benedek is helyet kapott az egyik kereskedelmi televízió nagyszabású, év(ezred)búcsúztató zenés műsorában, így két szám erejéig belekóstolhattam művészetébe. Amíg nem hallottam élőben, kicsit szimpatizáltam is az öregúrral, de főleg azzal a világhálón lógó, Szigeten az ősz énekest többször is visszatapsoló ifjúsággal, amely nem kevés polgárpukkasztással és az internet segítségével abból csinál sztárt, akiből akar. A mester zavartan köszönte meg a fellépési lehetőséget, s reményét fejezte ki: nem ez az utolsó. A produkció elég borzasztó volt, annak ellehére, hogy a tizenévesek együtt énekeltek későn érő „dédnagyapjukkal", s a hetedik x után ez a mozgáskoordináció már egyenesen dicséretes. Az agymosás már elég fiatalon elkezdődik, s ebben mostanában az egyik kereskedelmi csatornán futó Tábi-sorozat tűnik verhetetlennek. A gyermekek imádják, s bár a Nyomorultak rajzfilmváltozatának zenéjére is abbahagyják a játékot, s szeretik a Varázslatos iskolabuszt, illetve Vacakot is, Tinki-Vinki, Dipszi, Lá-Lá és Po egyszerűen verhetetlenek. Mindez persze üzlet is, játékokkal, hátizsákokkal, színes füzetsorozattal. Amikor már nyolcadszorra olvassuk fel a három-négyéves emberpalántáknak a Tábi puding lakoma című füzetecskét, azt hisszük, rosszabb már nem jöhet. A tartalom összefoglalója egyébként a hátsó borítón olvasható: „Tábi puding ömlött az egyik Tábi székre, s a Tábik megpróbálnak rájönni, hogyan ülhetnének le mindannyian úgy, hogy ne csücsüljenek a Tábi pudingba." A 440forintos színes füzetben körülbelül ennyi a történet. Egyszerű üzenetek, szájbarágósán, félreérthetetlenül, ez a Tábi-jelenség, ez az újkori benedekség elég hű tükre annak, ami a közéletben, a politikában történt az elmúlt esztendőben. Jöttek és mentek a Benedekek, s Tábi-nyelven kommunikált alattvalóival, választóival a hatalom. Igaz, az ellenzék is, alig valamivel több bővített mondattal. Persze majd azok is elfogynak a kormányrúdnál. A szavazók előtt folyó nyilvános versenyben legfontosabb a közérthetőség, a világos bugyutaság előrébb való a kicsit is bonyolult valóságnál. ~wy~ét napilap is bátran vállalkozott arra, hogy karáJV csony előtti, ünnepi számát elrontsa a politikai közvélemény-kutatás legfrissebb eredményeivel. „A Gallup szerint erősödött a Fidesz", valamint „Nem kedvezett az év vége a Fidesznek" - így a két cikk címe, az utóbbi természetesen egy másik kutatás adataira hivatkozva. Az olvasó ilyenkor óhatatlanul arra gondol, hogy minimum az egyik hazudik, ám a politikában az ilyen típusú egyszerűsítéseknek nincs helye. A különböző címbeli végkövetkeztetés érdekessége: meglehetősen hasonló adatsorból indul ki. A különbség csupán az, hogy a Gallup mind a pártot választók, mind a biztos szavazó pártválasztók körében 31 helyett 33 százalékra teszi a Fidesz eredményét, míg az MSZP 46, illetve 49 százalékában már mindkét csoportnál hajszálpontosan egyeznek a közvélemény-kutatók. Ami a Benedekeket illeti, az elmúlt esztendőben akadt belőlük néhány, s maradt is, annak ellenére, hogy egyetlen év alatt hét személycsere történt a kormányban. Persze nem minden távozó és érkező miniszter illethető a benedekséggel, de a Fidesz-elnökké előlépett Kövér bársonyszékébe ülő új titokminiszter - a tárcáért pártot is váltó megélhetési politikus -, Demeter Ervin már tavasszal súrolta ezt a határt. Átalakult a közlekedési vonal is, az önálló véleményének hangot adó Katona Kálmánt rövid úton Nógrádi László követte, akinek később túlságosan hosszú reakcióideje és persze a halálos baleset - a székébe került. Majd elővették Fónagy Jánost, aki ősfideszes, ősz hajú és aki ezzel az erővel még további tucatnyi tárca vezetésére alkalmas lenne. Nem szép dolog az előítélet, de a minőségi váltásról azoknak is lehet véleményük, akik nem is olyan régen a Szegedi Nemzetközi Vásárban végighallgatták Katona és Fónagy urak - e sorok írója által vezetett - beszélgetős fórumait. Maradjunk annyiban, nem biztos, hogy jó irányba megyünk. A kormány nagy Benedekje, Pepó Pál júniusig bírta, utódja, Ligetvári azonban több hibát is vétett ahhoz, hogy néhány hónapnál hosszabb időt töltsön a környezetvédelmi bársonyszékben. Már az MSZP-s múltat is nehezen akarták megbocsátani neki a régi kisgazdák, ám a rendcsinálásban túlbuzgó - további, zeneértő Benedekeket találó - Ligetvári sok lett a kisgazda-miniszterelnök Torgyán Józsefnek. Ezúttal a húsz esztendővel idősebb őskörnyezetvédő, főkisgazda Turi-Kovács Bélával fiatalított a kormány, igaz, a keresést úgy kezdték, hogy először minden szóba jöhető jelölttől megkérdezték, ugye, Te még nem voltál környezetvédelmi miniszter. Decemberben a számolásban nem túl erős egészségügyi miniszter, s a jegybankelnöki szék várományosa, Járat távozott a kormányból, maradt viszont Szabó (Benedek) János, akinél már induláskor sem sikerült produkálni azt a minimális elvárást, hogy a múltjában sorkatonaság és szerepeljen. Továbbá, makacsul tartja magát az anekdota: Brüsszelben autózva a kelleténél néhány sarokkal előbb fordította volna jobbra sofőrjét, összetévesztve a NATO és a Mercedes emblémáját. Persze lehet, hogy csak az ellenzék gyártja az országimázs-romboló vicceket, rt zzel együtt sem ő a főbenedek a kormányban, ez a 12j népszerűségi lista utolsó helyére csúszott Torgyán Józseftől ebben a ciklusban már elvehetetlen.