Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-03 / 2. szám

4 KAPCSOLATOK SZERDA, 2001. JAN. 3. MA AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN de. 10 órától Etkajóga. A SZITI EGYESÜLET IF­JÚSÁGI IRODÁJÁBAN (Dó­zsa Gy. u. 5.) 14-től 15 óráig „Újra dolgozom", munkaügyi tanácsadás, 16.30-tól 17.30 óráig mobilitás (külföldi cso­portos cserékkel kapcsolatos) tanácsadás. 17.30-tól AMIGA számftógépes-klub. Megnyílt „Hír-leien" címmel az amatőr fotósok kiállítása. Megtekint­hető: január 15-éig, 13-tól 18 óráig. EREM- ÉS TELEFON­KÁRTYAGYŰJTŐK KLUB­JA (Tisza L. krt. 14.) szerdán du. fél 3 és fél 5, vasárnap de. 8-12 óra között. ÉPÍTÉSZ-TANÁCSADÁS 15.30 órától 18 óráig a Techni­ka Házában (Kígyó u. 4.). Energiatakarékossági kiállítás hétköznap 8-tól 18 óráig. AZ EGÉSZSÉGESEBB ÓVODÁK NEMZETI HÁLÓ­ZATA EGYESÜLET (Gogol u. 3. ÜL 305., tel.: 423-474) ló­tól 18 óráig óvodás gyermekek szülei részére ingyenes jogi és pszichológiai tanácsadást tart. A FAGYÖNGY KLUB­BAN (Gogol u. 23., tel.: 06-60­448-089) 16.30 órától Bioptron lámpa bemutató, szaktanácsa­dás és ingyenes próba; 17 órá­tól „Szellcmgyógyászat" cím­mel Oláh Albert előadása. HANGFORRÁS ZENEI MŰHELY a Forrás Szálló hall­jában 17 és 20 óra között. Há­zigazda: dr. Polgár Gyula. A STEFÁNIA GALÉRIÁ­BAN (Stefánia 10.) a Szegedi Szépmíves Céh „Alkolótelep 2000" kiállítása. Megtekinthe­tő: március végéig, hétfőtől péntekig 10-től 22 óráig. FARKAS GYULA festőmű­vész állandó kamaratárlata megtekinthető naponta 10-től 18 óráig, a Wellington Club­házban (Vörösmarty u. 7., az Állami Biztosító volt épületé­ben). A SOMOGYI-KÖNYVTÁR északvárosi fiókkönyvtárában (Gáspár Z. u. 6.) a H. C. Ander­sen kiállítás megnyílt. Megte­kinthető a könyvtár nyitvatartá­si ideje alatt, január 15-éig. A DÉL-MAGYARORSZÁ­GI MÉH Galériáján (Bocskai u. 8/B.) megnyílt Szécsi Valéria (Szolnok) és Lőrincz Kinga (Marosvásárhely) Színek szen­télye című kiállítása. Megte­kinthető: január 12-éig, hétköz­napokon 8-tól 17 óráig. A FEKETE HÁZBAN (So­mogyi u. 3.) „Toronyórák lánc­cal" - fejezetek a szegedi órás­művesség történetéből, kiállí­tás. HOLNAP KÖZÉLETI KÁVÉHÁZ a városháza dísztermében 18 óra­kor: Szeged, 2001. Dr. Bartha László polgármesterrel dr. Trá­ser László újságíró beszélget. A RÉGI ZONGORISTÁK » . KLUBJÁBAN (Forrás Szálló) 19 órakor Jimmyre, a tragiku­san elhunyt popkirályra emlé­keznek a klubesten. A SOMOGYI-KÖNYVTÁR aulájában a 175 éve született Gyulai Pál írót, költőt, kritikust, - a kiegyezés utáni hivatalos irodalom vezéralakját; a 125 éve született Jack Londont - a századelő amerikai irodalmá­nak ünnepelt alakját és életútját mutatja be a kiállítás; az I. eme­leten Csala Károly grafikus ki­állítása tekinthető meg. AZ ALKOTÓHÁZ­BAN (Árboc u. 1-3.) mindennap 10-től 18 óráig népművészeti ki­állítás. is kiadják Esterházy 1 könyve A 2000-es esztendő leg­nagyobb hazai szépirodal­mi szenzációja Esterházy Péter Harmónia caelestis cí­mű (család)regénye volt, ami fél év alatt több mint 25 ezer példányban fogyott el. Az íróval - aki idén ün­nepelte ötvenedik születés­napját, és akit nemrégiben az Európai Irodalom Oszt­rák Állami Dijával tüntettek ki - a szegedi Fókusz Köny­vesboltban beszélgettünk. - Mennyire tartotta fontos­nak, hogy sajátos családre­gényében ragaszkodjon a történelmi tényekhez? - Semennyire, sőt ellenkező­leg: a regény igazságának sem­mi köze a történeti igazsághoz. Időnként - ez főleg a Számozott mondatok az Esterházy család életéből című első részre vonat­kozik - miután utánanéztem, szándékosan elrontottam az ada­tokat. Abból a célból, hogy ne gondolja a szöveg: azért jó, mert minden pontosan stimmel ben­ne. Persze tudom, emberek (egy részük) mégiscsak úgy (referen­ciálisan) olvassák, mintha a va­lóság egy szép képét kapnák... - Önnek mindig volt egy lel­kes olvasótábora, de mintha a Harmónia calestis a szo­kásosnál is jóval szélesebb körben aratna sikert... - Gyerekesen mindig erre számítok. Azt gondolom, min­den könyvem száll, mint a ma­dár. És eléggé szálldosnak is. Ehhől a szempontból a Harmó­nia cxlcstis fogadtatása nem új­donság. Valóban igaz azonban, hogy 1990 után ilyenfajta „moz­gás" ritkán volt egy könyv kö­rül. Jó látni, hogy hatása túl­megy a szokásos irodalmi kö­rön. Az ember mindig reméli, hogy valamibe beletrafál. Úgy tűnik, most sikerült. - A; Esterházy család tagjai hogyan fogadták a könyvet? - Irodalomszerető emberek, ezért fegyelmezetten tűrték. - Milyen sorsa lehet a nem­zetközi könyvpiacon? - A németek már megvették és a francia Gallimard könyvki­Esterhózy Péter a szegedi Fókusz Könyvesboltban. (A szerző felvétele) adó is fordíttatja. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor 2001 őszén, a Frankfurti Könyv­vásárra mindkét nyelven megje­lenik. Hogy milyen sors vár rá? A műveim magyar kiadásainál is mindig tárgyszerűen tudtam, miért fogják venni, mint a cuk­rot. Aztán sohasem úgy vették. Senki sem tudhatja előre, hogy miért lesz siker egy könyv, vagy miért nem. Más munkáimhoz képest a Harmónia ctelestisben több a referencialitás. Jelent va­lamit. A Kis magyar pornográfi­ával egy chilei vagy egy hanno­veri olvasó nehezebben boldo­gul, egy arisztokrata család tör­ténete viszont bárhol érdekes le­hel. Ráadásul több olyan pontja van, ahol legitim módon félre lehet érteni, ezért nagyobb az esélye, hogy nemzetközi szinten is siker legyen. - Az ÉS-ben olvasható I könyv című sorozatában gyakran felhívja a figyelmet egy-egy íróra, költőre, akit a szélesebb közvélemény ke­véssé ismer. Emlékezetes volt például a Szepesi Attilá­ról szóló dolgozata. Nem za­varja, hogy irodalmi rangja miatt sokan sokat adnak ar­ra, hogy kiről mit mond? Nagy felelősség lehet így ír­ni... - Igyekszem nem gondolni erre. Az 1 könyv-sorozatommal kapcsolatban sok mindent a sze­memre vetnek, többek között azt is, hogy irodalompolitizálok. Ha tudnák, milyen véletlenszerű, hogy kiről írok, kiről nem, nyil­ván nem mondanák. Hajlandó vagyok magamra nézve is elfo­gadni Radnóti mondását: re­gényírónak még elmegyek, de kritikusnak talán a legrosszabb volnék az országban. Ezek az írásaim nem igazi kritikák, in­kább kékharisnyás lelkesedések. Szepesi Attila például ugyano­lyan nagy költő számomra, mint bárki, akiről sokat szoktak be­szélni. Van még néhány alkotó - például Pályi András is ilyen -, aki mindent tud, szemernyi­vel sem rosszabb, mint a legna­gyobb nevek, de valamilyen ok­nál fogva kevesen ismerik, nem tartják fontosnak, amit csinál. De a fontosság nem irodalmi ka­tegória. Lehet valami nem fon­tos, és közben nagyon jó. Szepe­si Attila a kevés valódi költő kö­zé tartozik. Rezzenéstelen a hangja, és kísértésbe nem jött, amikor pedig sokan kísértésbe estek. Róla mindig szívesen írok, nem azért, mintha rettentő­en okosakat tudnék mondani, egyszerűen azért, mert lelkese­dek a verseiért. Az ÉS karácso­nyi dupla számába Keresztury Tibor Reményfutamok című könyvéről írtam, ami annyira tetszett, hogy nem bírtam három flekkbe sűríteni a mondandó­mat, hatot írtam róla. Az 1 könyv-szövegeim mind ilyen ki­csit nevetséges lelkesedések. Olyan a kultúránk természete, hogy sok mindenre nem figye­lünk. Nekem rössz érzés, ha el­megyünk valami mellett, ami jó. Ebből az indíttatásból alakult ki ez a sorozat, meg abból, hogy közvetlenül politizáló cikkeket kevésbé szeretek mostanában ír­ni, mert úgy érzem, a vélemé­nyemnek nincs jelentősége. - Készül a Harmónia cceles­tishez hasonló nagy munká­ra? - Inkább kicsi könyveket szeretnék írni, ami ugyanolyan nehéz feladat. Hollós! Zsolt Alig van olyan városunk már, ahol a városközpontot kisebb, vagy nagyobb mér­tékben ne építették volna új­já. Ebben én Pécset tartom jó példának sétáló utcát hoztak létre a Zsolnay porcelán ter­mékeivel, ami mintaszerű. Kérdés, ami itt Szegeden tör­tént, az miért került ilyen sokba. Meglátjuk... A jót röviden össze lehet foglalni és remélhetőleg a városközpont rekonstrukció­ja, meg a többi utcáké csak megindult a Klauzál térrel és folytatódni fog. Remélhetően körültekintőbben, nagyobb felelősséggel, ha indokolt nagyobb helyi ismerettel és feltétlenül a város múltjának tiszteletben tartásával, nem utolsósorban olcsóbban. Bor­vendég Béla építészmérnök véleményével ellentétben a postabontás Közpénzből megújulás bankok számát nem tartom soknak. Ellenben azt a sok furcsasá­got, ami itt történt, talán bár­gyúság lenne véletlennek gon­dolni: honnan jöttek elő a bo­hóc szobrok. Gondolom nem a Szabadtéri Játékok ihlette ezek megalkotására a művészt. Mi­ért nem lehetett a szegedi szobrászművészektől kérni Szeged múltját is figyelembe vevő szobrokat? Remélem, nem fejejtettük el Bálint Sándor és mások írá­sait, miszerint a szegekből ala­kult ki városunk neve, itt a környező vizekben halászó emberek tették várossá mai te­lepülésünket. Miért kell drága pénzért be­hozni különböző fákat, cseijé­ket, növényeket, amikor az or­szágnak alig van hasonló nagyvárosa, ahol annyi tehet­séges kertész dolgozna és ter­melné nemcsak a magunk, ha­nem a külföld számára is a ró­zsát, a tulipánhagymát és más szívet-lelket gyönyörködtető növényt. Nagy blöffölés és semmi egyéb, hogy mi minden áron mediterrán városképet akarunk és ide kellenek a drá­gán vásárolt díszítő elemek. Valaki válaszolja már meg ezeket a kérdéseket! Senkit sem akarok megbántani, mert sok rendes, tisztességes ember került Szegedre, a város befo­gadta az értelmes, tanulni vá­gyó embereket, köztük nagy tudósokat, de „gyütt-möntnek" nevezték azokat, akikkel csak több volt a létszám. Tartok tő­le, hogy néhány „gyütt-mönt" ott van a város vezetésében. Végül még egy dolgot. A tér - Borvendég Bélával együtt mondom - megérdemel egy szép szökőkutat. De ez az oroszlán-csimborasszó idegen a tértől és Kossuthtal szembe­állítva egyszerűen deheroizá­ló. Kimondom: e kutat sürgő­sen el kellene távolítani a megfelelő helyre, mondjuk a budapesti állatkertbe. Dr. Perjési László Zoltán Kedves Olvasóink! Szer­kesztőségünk a levelek, a telefonhívások mellett ezen­túl szívesen fogadja a 06­30/218-1 l-l l-es számra az SMS-üzeneteket is! Észrevé­teleiket, véleményeiket kö­szönjük! House. „Fiatal korom ellenére szentségkáromlásnak tartom, hogy a Dóm téri szilveszteri mu­latságon a house-zene is „teret" kapott" - írta 20/381-49-73-as hí­vószámú olvasónk. Blues Brothers. A 60/303­002-es hívószámról küldött üze­Westel-üzenet net föladója szerint „a Dóm téri tűzijáték utáni, egyetlen élő, és leghangulatosabb produkció", a Blues Brothers zenekar föllépése nem kapott kellő méltatást. A ze­nekar produkcióját egy másik hí­vónk is dicsérte. Kábeles internet. Hattyasi ol­vasónk (30/9989-570) örül a Sze­gedi Kábeltelevízió Rt. fejleszté­seinek, de szívesen venné, ha a jelenleg „egyirányú" hálózatot „kétirányúsítanák", mert akkor kábelen is internetezhetnének a hattyasiak. „A kábeles internet ugyanis négyszerte gyorsabb a te­lefonosnál" - írta olvasónk. Úszó lány. „Van-e olyan sportklub vagy egyesület, amely szívesen fogadna egy 15 éves, eddig rendszeresen úszó lányt?" kérdezi a 20/3132-797-es számról hívónk. A leánykát „ko­ra" miatt mindenhonnan elutasít­ják, viszont a kislány sportolni szeretne. Troli. „A 9-120-as trolit nem 1981-ben, hanem 1975-ben gyár­tották. Korábban Pesten, 820-as pályaszámmal futott" szólt hozzá a rovatunkban nyitott „trolitörté­neti vitához" 30/3139-674-es hí­vószámú olvasónk. Iilesiel a Kapcsolat L ] hatszög Zelei Miklós Legenda születik A Z emberek többsége, ha - a vizs­gáló rendőrtisztet idézem! ­„külső körülmény zavarja meg" őket, maximum kikáromkodik az ablakon. Zámbó Jimmy kilőtt. A zenészek szerint Zámbó isten áldotta tehetség volt: négy oktávot minden előkészület nélkül, álmából {elköltve is ki tudott énekelni, ami állítólag fölötte van a világszínvonalnak. Hogy olyan volt, amilyen volt - az köszönhető annak is, hogy ott élt ahol élt, vagyis Magyarországon, és hogy ilyen számokat írtak neki. Minden személyes énekesi adottsága megvolt hozzá, hogy jobb (= híresebb!) legyen, mint M. Jackson, D. Russos... De magyar világsztár nem lesz az énekiparban, hacsak nem úgy, ahogy S. Quatro csinálta: kint született, és soha sem volt hajlandó elárulni, hogy hívták őseit, amikor Magyarországot elhagyták... A fegyver logikája kegyetlen. Azaz jobb, ha nincs, mert ha van, akkor használni kell, különben elveszi a támadó, és a tulajdonosa ellen fordítja. Mi lehetett a zavaró külső körülmény, ami fegyverhasználatra bírta Zámbó Jimmyt? A beköszöntött új évezred? Más hallucináció? Hívatlan vendég - és egyből tűz?! Egyelőre nem tudjuk. De azt alighanem jól ítélem meg, hogy az engedéllyel tartott fegyver tartási szabályainak sem felel meg, hogy az ember csak úgy kilő az ablakon, ahogyan az ötvennek látszó, de csak negyvenhárom éves Zámbó Jimmy tette. A fantáziadús közönséggel ilyen lövöldözéses halál, ,Jegyverbaleset" esetén könnyen elszalad a fantázia négylovas fogata: piásan lövöldözve ünnepeltek a popsztárék? És valóban véletlenül maradt-e egy golyó a fegyverben, vagy az énekes gondolta úgy, hogy ebbe az évezredbe inkább nem fog bele, éppen elég volt a múltkori is?... Legenda fog születni. Az a sok-sok bánatos ember, nő és férfi, aki oly megrendülten szokta hallgatni,-amikor Jimmy kiénekli, hogy „szerelem, szerelem" nem fog hinni a véletlenben. Nem fogják elhhini, hogy egy szándéktalan tévedés rabolta el kedvencüket. Az esemény nagyságához mérten ez kevés, és az emberek, meghallgatva a hírt, bólintanak, „Igen, igen". Majd felteszik maguknak a kérdést: „De mi történt valójában?" És magyarázatot kezdenek gyártani. (A szerző újságíró) miről írt a DM? 75 éve Móraváros helyzete Azok a boldog halan­dók, akik a belvárosban laknak, vagy ennek a szé­lesterületű városnak a ren­dezettebb városrészében, el sem tudják képzelni azt a kétségbeejtő képet, amely a szemlélő elé tá­rul, ha véletlenül a baran­golásai közben az úgyne­vezett Móra városrészbe téved. Kövezett gyalogjá­róknak, kocsiutaknak itt nyoma sincs. Öles árkok, öles vizekkel tátonganak a keskeny hepe-hupás jár­dák szélén. A kocsiutakon feneketlen a sár, közben tavak, tócsák az udvaro­kon, víz, víz mindenfelé. Mintha ebben a városrész­ben nem élnének kultúr­igényú, higiéniával is is­merős emberek. Mintha nem fizetnének ezerféle adót az ezrekre menő adó­alanyok. A móravárosi adófizető polgárról meg­feledkeztek a torony alján, és valósággal másodrangú polgárrá degradálták őket. (1926) 50 éve A takarékosság éve Szocializmusunk építé­sében döntő határozatot hozott néhány napja a mi­nisztertanács. Olyan kér­désben teremt végre ren­det ez a határozat, mely­ben éveken át a legna­gyobb rendszertelenség, felelőtlenség, sőt igen gyakran bűnös mulasztás 25 éve mutatkozott. Ez a kérdés a takarékosság. A szegedi és Csongrád megyei dol­gozók értekezleten, gyűlé­seken, levelekben, sőt egyéni beszélgetésekben ismételten felvetették azo­kat a rendellenességeket, melyeknek gyűjtőneve: pazarlás. (1951) Új kút Móravárosban A szegedi olajmezőn nem pihentek az ünnepek idején sem. A kutaknál, a gyűjtőállomásokon és a főgyűjtőnél helyt kellett állni. A gázüzemek is dol­goztak. Újév napján 3360 tonna kőolajat és 9,4 mil­lió köbméter földgázt ter­meltek. A készülő új gá­züzemben telefonszerelők dolgoztak, a leendő üzem berendezéseit kezelő sze­mélyzet pedig ismerkedett a szerkezetekkel. Az olaj­termelési üzemegység új mezővel gyarapodott az ünnepekben. Karácsony előtt próbatermelésbe kez­dett Móravárosban egy kút, s azóta folyamatosan adja a kőolajat. (1976)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents