Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-15 / 12. szám

HÉTFŐ, 2001. JAN. 15. CSONGRÁD MEGYE 3 Újság, könyv, szórólap, ügyviteli nyomtatvány, meghivó, névjegy, IGENYES KIVITELBEN: DM 62/466-847 Csúcsok az FVM-hivatalnál Munkatársunktól A külső üzletrész-tulajdonosok április 15-ig adhatják be igényléseiket a megyei FVM-hivatalba, s itt kapják majd meg pénzüket is a szükséges egyeztetések után. A szövetkezetek úgyszintén a hivatalba kötelesek elküldeni nyilvántartásukat az üzletrész-tulajdonosokról. A jogosultság ellenőrzését követően az igénylők értesítést kapnak az összeg nagyságáról. Ezt a pénzt a szövetkezet vagy átutalja a hivatalnak, vagy jelzi, hogy erre nem képes és állami hitelt vesz fel. (Cserében az államot jelzálogjog illeti meg a szövetkezet vagyonának terhére.) Mivel a kifizetés rendjét szabályozó rendelet előreláthatóan csak február elején jelenik meg, alig két hónap alatt kell pontot tenni az ügyek végére. Az első csoport július l-ig veszi át a jussát, a második kör kifizetésének határideje 2002. május 31. rosban élő örökösök és a nyugdíjasok - a szövetkezetnél maradtak. Az ő részük tehát „fizikailag" is megvan, fedezetet nyújthat azon hitelek felvételére, amelyekből ki lehet fizetni az üzletrész-tulajdonosokat. Hiszen magának a vagyonnak az eladása hónapokat is igénybe vehet, addig pedig nem lehet várni a kifizetésekkel. A Mezőgazdasági Termelők Csongrád Megyei Érdekképviseleti Szövetsége a múlt héten felmérést készített arról, mekkora vagyonvesztésre számíthat a térség mezőgazdasága a külső üzletrészek kiadása miatt. Kiderült, hogy azok a szövetkezeti külső üzletrész-tulajdonosok, akik a vagyonnevesítés első körében, 1992-ben kaptak üzletrészt, mintegy 6-700 millió forint értékű vagyont vihetnek ki a mezőgazdaságból. A második körben (az 1999-ig kiadott üzletrészek tulajdonosairól van szó) pedig további 1,5 milliárd forintos vagyon, vagyis összesen 2,2 milliárd kerülhet partvonalon kívülre. Ha úgy számolunk, hogy az utolsó két esztendőben állami forrásokból körülbelül 3 milliárd forint jutott Csongrád megyében a fejlesztésekre, akkor azt is mondhatjuk, olyan, mintha nem csináltunk volna semmit. A bankok az üzletrész-törvény január 1 -jei életbe lépése óta nem adtak hitelt a tavaszi mezőgazdasági munkákra, miközben a háttérben az agrárhitelek átsorolása is megkezdődött a kockázatos kategóriákba. Egyelőre a felszámolók is tanácstalanok, hogyan elégítik ki a külső üzletrész-tulajdonosokat, mert nem tisztázott, azok vajon háttérbe szoríthatják-e a várakozólistán a bankokat és az egyéb hitelezőket. (Csongrád megyében különben pillanatnyilag egy szövetkezetben tart a felszámolási eljárás, ez a szentesi Termál.) Fekete Klára A lakosság bizalmi indexének alakulása ki is valójában, az nem mosolyog lenézően azon, hogy a mai teenagerek milyen zenéket hallgatnak és kiknek a posztereit tűzik kuckójuk falára, de azon se csodálkozik, hogy a fél ország dáridózik,jó kéthete pedig egy. Királynak is nevezett énekes halálán szenveleg. Talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom: egy évtized viszonylagos szabadság után egy országot is kamasznak tekinthetünk. Egy kamasz pedig, mint a szivacs, úgy szívja magába az ilyen, de az olyan információt is, gyűjt innen és onnan is élményanyagot. Igen, szappanoperákat is néz, és ha a sors úgy hozza, bizony szirupos történetek szereplőjévé is válik, üe ha nem keveri össze a mesél és a valóságot, ha a történetben nem veszik el, hanem képes azt kívülről is nézni és értelmezni, nincs semmi baj. Kinövi ezt a hóbortot is. Ezért jó, hogy a kamaszodó Magyarországod közbeszéd tárgya lett a Jimmy-jelenség. Ha akarja, ha nem, mindenki megnyilvánul Zámbá (Jimmy) Imre, pontosabban a halálával érzékelhetővé lett jelenség ügyében. A téma megkerülhetetlen. Ezért most azok is megjelenítik Jimmyt, akik eddig agyonhallgatták. A kínálatban a vájkálós (ál)hírgyártástól kezdve, a megértést sugalló ismertetőn át, a hűvös értelmező szövegig minden megközelítési mód és műfaj megtalálható. Az újságos standokon kínált lapokban, illetve az egymással versengő kereskedelmi televíziókban valóban királlyá, pontosabban médiasztárrá lett Jimmy, akinek meg kellett halnia ahhoz, hogy elérje azt, amire életében vágyott. /

,mmár egész Magyarország tudomásul veszi, hogy éli itt egy Imi, aki négy és fél oktávos énektudással született, de csak Jimmyként lehetett sztár, ráadásul csak amolyan magyar csillagocska és csak a fél országé. Azé a feléé, amelyik nem „a legnagyobb magyar vendéglátó-ipari énekesnek", hanem „Királynak" nevezte. A Jimmy-legenda rólunk, a kettészakadt Magyarországról is szól. Egy olyan élőlényről, melynek egyik harmada dúskál a javakban, a másik kettő meg nélkülözni, nyomorogni kénytelen; melynek egyik szerve már menedzserré idomult, de a másik proli maradt; melynek az egyik része fölvette a rohamosan fejlődők európai ritmusát, a másik meg balkanizálódás felé lassul. Csoda-e, hogy egy ilyen ország lakói fehéren-feketén látnak, jóra és rosszra osztják a világot, de közben, mivel hogy emberek: mégis vágyakoznak valami magasztosabb, valami példakép és/vagy hit után, reménykednek egy igázságosabb világban?! Jimmy egyszerre volt a gúny céltáblája és a Király. Ebbe a kettős szerepbe mások is beleroppantak már. Ez az egyén tragédiája. De hogy mi hogyan jövünk ki ebből a keserű-szirupos történetből, hogy kinőjük-e Jimmyt, az csak a temetés, a legendagyártó hisztéria csúcspontja után néhány hónappal lesz látható. Mint ahogy idő kell ahhoz is, hogy kiderüljön, mi lett a kisgazda lázadók torgyátlanító erőfeszítéseiből. Liebmann, Molnár, Csúcs, Lányi és Kiszely kiszállt, s az egyszemélyessé betonozott párt demokratizálását követelve önmagát ajánlja a párt élére. Torgyán azonban már többször nyolc éve Cseh és Németh ellenében, legutóbb pedig Maczóval szemben - bizonyította, hogy kimozdíthatatlan. De most még mindig kétesélyes a játszma. Vagy visszatér Torgyán, s primadonna feleségével az oldalán továbbra is főszerepet játszik az általa operettesített politikai játékban. Vagy a kisgazda reformpártiak mégsem torgyáni áldozatok, hanem győztes eszközök lesznek: megvalósítják a célt, azokét, akik a maguk hatalmának bebetonozásán dolgoznak. Mert mi más, mint kívülről érkező hatalmi csábítás köti össze a kisgazdaoperett újabb felvonásának oly különböző szereplőit?! Bár nyílt színen mindenki tagadja, de a vak is látja: a két legnagyobb párt, a hatalmát visszaszerezni törekvő MSZP, illetve a megtartani óhajtó Fidesz egymásnak feszülése gyengül, s a színfalak mögött már azon dolgozik Nagy és Kövér, hogy miképpen adják elő a nagy-nagy kibékülést. A szappanoperákra, a „boldog végre" hitelestitett néző képe lebeg azok előtt, akik elfelejtik, hogy a színen eddig csak jelenlegi, lemondott és leváltott; pontosabban egzisztenciálisan Torgyánnak elkötelezett, neki valami nagyobb koncért hátat fordító és általa kirúgott kisgazda vezetők szócsatáját közvetíthette a média. De taggyűlést még sehol sem hívtak össze, vagyis a vidék, az igazi kisgazdák még hallgatnak. óluk, a lehetséges szavazókról rendre megfeledkeznek A az ilyen-olyan műfajú politikai játékokban önmagukat főszereplőnek tekintők. A nagy kiszorítósdiban csak Dávid az, aki kimondja: idő előtti választási szövetségekről tárgyalni és csak kész program alapján hajlandó társulni, de csak azzal, aki írásba adja, hogy 2002 és 2006 között se a baloldallal, se a liberálisokkal nem áll össze. A fórumosok elnöke az, aki szerint a korai hatalmi osztozkodás helyett inkább időszerű és sürgető feladatokat kellene megoldani. Ilyen lehet az infláció visszaszorítása, de az energiaszektor fenyegető privatizációjának megakadályozása, vagy éppen a globális felmelegedés esetleges következményeinek megelőzése is. Kicsi és nagy feladatok várnak megoldásra. Mindenesetre fontosabbak, mert jobban izgatják a választókat annál, mint hogy mely párt(ok) leszi nek) hatalmon a következő kormányzati ciklusban. A politikai porondon megjelenített műfajból és szerepfelfogásból következik, hogy Torgyán sereghajtó azon a népszerűségi listán, ahol az első hely: Dávidé. 3Uw A felszámolók is tanácstalanok Hogyan lehet kivinni a vagyont? O. K. K. Szappanoperák A

ki a felnőttek közül emlékszik még arra, milyen kamasz is volt ő egykoron, milyen vargabetűkkel kereste. Forrás: GKI Ki., Szonda Ipsos Pénzügyi vállalkozási szakértők lettek Másoddiplomások Munkatársunktól A Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kara Szegedre kihelyezett képzésén 76 hallgató vette át „pénzügyi vállalkozási szakértői" másoddiplomáját szombaton délután az újszegedi Rendezvényházban. A most diplomát kapott hallgatók tavaly júniusban fejezték be tanulmányaikat, és novemberben tették le a záróvizsgát. A főiskolai kar 1994 óta szervezi képzéseit Szegeden, ahol az elmúlt években félévente 60-80 diplomát adtak ki. A szombati ünnepségen átnyújtották az 1999-ben, a Pénzügyi Számviteli Főiskoláért alapított emlékérmet olyan oktatók részére, akik nem a főiskola alkalmazottai. A szegedi tanárok közül Heiter Júlia és dr. Papp István részesült kitüntetésben. Ezekben a napokban várhatóan megnő majd a Csongrád Megyei Földművelésügyi Hivatal telefonforgalma az érdeklődők rohama miatt. A szövetkezeti külső üzletrész-tulajdonosok ugyanis a hivatalnál jelenthetik be igényüket a törvény szerint őket megillető vagyonra. A megye közel hatvan szövetkezete összességében több mint 2 milliárd forintos vagyonkivitellel számolhat. A szövetkezeti üzletrészekről tavaly december 19én elfogadott törvény minden szövetkezetet - még a gazdasági társaságokká alakult volt téeszeket is - érint, tudtuk meg Stadler Ferenctől, a Mezőgazdasági Termelők Csongrád Megyei Érdekképviseleti Szövetsége ügyvezetőjétől. Ez azonban csak a paragrafusok alapos áttanulmányozása során derült ki. Először ugyanis azt gondolták a szakemberek, mindössze a hagyományos mezőgazdasági szövetkezetekre ró kötelezettségeket a törvény, a gazdasági társaságokká átalakultakra nem vonatkozik. Márpedig a megyében a közel 60 szövetkezetből eddig 40 alakított különböző gazdasági társaságokat. Mint utóbb kiderült, csak részleges átalakulásokról lehet beszélni, mivel a teljes tagság sehol sem szavazta meg a kft.-be való átváltozást. (Emiatt voltaképpen nincs olyan szeglete a megyének, ahol ne szembesülnének a gazdálkodók a törvény végrehajtásának nehézségeivel.) A rendelkezésre álló adatok szerint a volt közös tagjainak általában a 90 százaléka döntött a gazdasági társasággá alakulás mellett, a többiek - a váVége a pesszimizmusnak? Derűlátóbbak a dél-alföldiek Zűrzavar vidéken. Arat-e idén, aki tavaly szántott? (Fotó: Gyenes Kálmán) A Gazdaságkutató Rt. megfigyelései szerint tavaly egész évben nem volt annyira borús a magyar lakosság szemlélete, mint novemberben. Decemberre az általános pesszimizmus eltűnt, sokak szerint az új év új lehetőségeket hoz a hazai gazdaságnak. A lakosság várakozásait tükröző bizalmi index tavaly novemberi mélypontja után a december már enyhülést hozott. A szakemberek szerint ezzel megtört a háztartások várakozásainak az elmúlt évre jellemző lassú, de folyamatos romlása. Az év vége felé haladva mintha megszelídültek volna az indulatok, a jövőkép kezdett színesebb lenni. A lakosság decemberben saját pénzügyi helyzetét sokkal kedvezőbbnek érezte, mint korábban, s a következő 12 hónapban is számottevő javulást várnak az emberek. Az inflációt az előző évivel azonosnak érzékelték a válaszadók. A munkanélküliségtől most az átlagosnál többen tartanak, s sokak szerint nem javulnak majd a mutatók a következő egy évben sem. A karácsonyi ünnepeknek köszönhetően a gazdasági mutatók jelezték a tartós fogyasztási cikkek iránti vásárlói kedv növekedését, s 200l-re ismét keresletbővülést vetítenek elő az optimista válaszok. Decemberben csökkent az eladósodók és nőtt a megtakarítók aránya is. Mint az az ábrán is látható, Magyarország hat régiójában mindenütt javult a bizalmi index. (Az index a vélemények változását jelzi, a plusz százas érték az abszolút derűlátás jele, a mínusz százas értéknél pedig mindenki mindenben rosszra számít.) Legnagyobb mértékben az Alföld déli megyéiben emelkedett a bizalmi index, az itt élő polgárok optimizmusának lendülete a legnagyobb az országban. A közép- és észak-magyarországi háztartások várakozásai átlagosnak mondhatók, míg az észak-alföldiek és a dél-dunántúliak az átlagnál kevésbé számítanak jó évre.