Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-11 / 9. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. JAN. 11. RIPORT 7 LG CD-s rádiómagnó 3 égős gáztűzhely Újévi vásár a Szeged Nagyáruházban 10-40%-os * **m árengedmény Moulinex takarítógép 1600 W-os Elektrolux Moulinex takarítógép hűtőszekrény 64 900Ft helyei 79 SQO Ft AEG vasaló, acéltalp émé^r 8690Fthel*ett . - 18 l-es fagyasztó - 238 l-es normál hűtő - „A" kategóriás Daewoo rádiós ÍT r magnó Kave-tea főző HITELAKCIÓ 0%­ELŐLEG WELKULI INGYENES HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS SZEGED TERÜLETÉN T: 424-975. [ Részvételi felhívás előminősítési eljárásra ÉDASZ RT. Az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Részvénytársaság (ÉDÁSZ Rt.) nyílt előminősítéses versenytárgyalási eljárást hirdet a tulajdonában lévő elosz­tóhálózatok (0,4 kV, 10 kV, 20 kV, 35 kV-os szabadvezetékes és kábelháló­zatok és ezek transzformátorállomásai) 1 éves építési tevékenységének villamos kivitelezési feladatainak ellátására a 2001. 04. 01-2002. 03. 31. közötti időszakban. A teljesítés helye az ÉDÁSZ Rt. szolgáltatói területe. A versenytárgyalás el­ső szakaszát jelentő előminősítési eljáráson megfelelt vállalkozók tehetnek ajánlatot a második pályázati szakaszban. Az előminősítési eljáráson történő részvételhez szükséges dokumentáció megvásárolható az ÉDÁSZ Rt. Logisztikai Osztályán, a 9027 Győr, Kandó K. u. 13. címen, a mai naptól munkanapokon 9-12 óra között, 20.000 Ft+áfa készpénz ellenében. A részvételi Jelentkezés határideje: 2001. február 7-én 15 óra. Helye: ÉDÁSZ Rt. Logisztikai Osztály, 9027 Győr, Kandó Kálmán u. 13. sz. További felvilágosítás kérhető: Horváth György beszerzési szakterület vezetőtől a 96/521-781-es telefonszámon. Farkas Csaba könyv­bemutatója Munkatársunktól Yasmina belém olvas. Ez a címe Farkas Csaba ­lapunk munkatársa - leg­újabb könyvének, amely­nek bemutatóját pénteken délután 6 órai kezdettel tartják Szegeden, a Bálint Sándor Művelődési Ház­ban. A szerzővel Vécsey Ág­nes újságíró beszélget a kötetről, amelyből Kiss Er­nő olvas fel részleteket. A montázstechnikával készült, tárcákat tartalmazó könyv a budapesti Accor­dia Kiadónál jelent meg a közelmúltban. Szász Imre, József Attila-díjas író utó­szavával. Kutatásra hatmilliárd Budapest (MTI) A kormányzat Széchenyi tervében a Nemzeti kutatási és fejlesztési programokra biztosított 6 milliárd forintos keretösszegre március 5-éig pályázhatnak a gazdasági szféra szereplői. Az Oktatási Minisztérium most közzétett pályázati ki­írása szerint a támogatást azok igényelhetik, akik 2000 őszén már részt vettek az előpályázaton. Pokorni Zoltán oktatási miniszter Korábban elmond­ta: a 200l-es évre a központi költségvetésben elkülönített támogatási lehetőségre 717 pályázat érkezett, 35 milli­árd forintos igénnyel. A szaktárca vezetője en­nek kapcsán úgy vélte, hogy a kétfordulós pályázatnak si­került katalizálnia a két terü­let együttműködését: a gaz­daság a kutatás-fejlesztés ér­dekében mobilizálta forrása­it. Pokorni Zoltán szerint a kutatásfejlesztésre fordított forrásokat fele-fele arányban kellene finanszíroznia az ál­lamnak és a gazdasági szfé­rának. A tárca öt kutatási te­rületre írt ki pályázatot és mindegyik mellé akadémi­kusok által irányított bizott­ságot állított. Freund Tamás az életmi­nőség javítása, Roska Tamás az információs és kommuni­kációs technológiák. Bor Zsolt a környezetvédelmi és anyagtudományi, Kondorosi Adám az agrárgazdasági és biotechnológiai, valamint Szegedy-Maszák Mihály a nemzeti örökség és a jelen­kori társadalmi kihívások programjai felett gyakorol szakmai ellenőrzést. A prog­ram átfogó gazdasági céljait jelzi, hogy az első négy programra legalább 100, míg az ötödikre legalább 10 mil­lió forintot kell igényelniük a pályázóknak. A kiírók arra is felhívták a figyelmet, hogy az egyes területek között nincs ará­nyos leosztás. Elképzelhető az is, hogy egy kiemelkedő­en hasznos és jó pályázatra fordítják majd a pénzkeret jelentős részét. A pályázat értékelését követően, május-június fo­lyamán kerül majd sor a szerződések megkötésére. A nemzeti program kere­tében 2002-ben már 10 mil­liárd forintot fordítanak a kutatás-fejlesztés és a gazda­sági szféra egymásra találá­sát ösztönző projektre. Lóhajtású logisztika És még mondja valaki, hogy régiónk (úgy is, mint Csongrád megye...), Ma­gyarország fokozatosan le­szakadó térségei közé tarto­zik! Az igaz ugyan, hogy szűkebb pátriánkban már csak azért gyártanak lakato­kat, hogy legyen elég e fon­tos alkatrészből a gyárak be­zárásához. De mint képünk is mutatja, komoly technikai háttérrel rendelkező logiszti­kai bázisok is létrejönnek Szeged határában. A Békete­lepre vezető úton például va­súti átkelő, élőállat-meghaj­tású vontatómű, valamint egy félig kész (vagy félig roncs?...) személygépjármű együttes jelenléte jelzi, Dél­Magyarország minden szem­pontból felkészült a XXI. század kihívásaira. Hogy ho­va tart a szekér, pontosan nem tudni. Csak annyi biz­tos: az Európai Unióban már nagyon várják... (Fotó: Schmidt Andrea, szöveg: Bátyi Zoltán) Délvidéki hétköznapok Demokrácia van, pénz nincs Nos, azóta bebizonyoso­dott, hogy eufória ide, eu­fória oda, a demokrácia beköszöntével még nem lett kolbászból a kerítés! Sőt. Svájc, csak álom A háborús bűnökkel vá­dolt nacionalista népvezér 13 éves országlása alatt olyannyira lezüllesztette Ju­goszláviát, azon belül pedig Szerbiát, hogy az új hata­lom bárhova néz - csak ro­mokat talál. A Milosevics klán ügyesen lavírozott az elmúlt időszakban. A nacio­nalizmus „szinten tartása" mellett, igyekezett azt a lát­szatot kelteni, hogy minden rendben van az országban. Az időszakos élelmiszerhi­ány és az áramszünet csak azért van, mert a piszkos kapitalisták összeesküdtek az ország ellen és tönkre akarják tenni az általuk 2-3 év alatt svájci fejlettségi szintre predesztinált Szerbi­át. Ez bizony nem sikerült. Kiderül ez abból is, hogy Szabadkán, a patinás város­háza szinte minden sarkán áll egy valutázó: Forinté, marké, dolare? - kérdezik és meglebegtetik a kezük­ben lévő dinárköteget. Kun­csaft ilyenkor, télvíz idején, ritkán van, de ők kitartóan álldogálnak a főtéren. Vár­ják a tavaszt, amikor többen Nagy volt az eufória három hónappal ezelőtt: a jugoszlá­viai de­mokratikus változások egyik napról a másikra megváltoztatták az emberek hangulatát. Legalábbis azokét, akik szívből akarták e demokráciát. Mosoly­gósabbak lettek a hét­köznapok, az emberek vidámabban jártak, keltek az utcán. De­cember 23-án, a szer­biai parlamenti válasz­tásokon újfent bebizo­nyosodott, hogy az or­szág többsége válto­zást akar. Az ellenzék egyszerűen félretette a Milosevics-gárdát, va­lamint a felesége, Mir­jana asszony által ve­zetett Egységes Balol­dalt (JUL-t). Szabadka főtere - a sok történelmi esemény szemtanújával - a Népszínházzal. (DM-fotó) dékről. Utánpótlás pedig nincs. Élelmiszer - aranyárban Korábban hosszú sorok kí­gyóztak az üzletek előtt, mi­kor hol cukorra, lisztre, éto­lajra, vagy a legalapvetőbb élelmiszerre - tejre és ke­nyérre várva. Ma már nincs szükség erre. Szinten minden alapélelmiszerből van elegen­dő a boltokban. Csak mintegy 30-40 százalékkal drágábban, mint a sorban állós időszak­ban! Ilyen mértékben drágul­tak a közműdíjak is. A fizeté­sek viszont maradtak a régi szinten. Már ahol adnak fize­tést. Mert akadnak olyan vál­lalatok. ahol - munka sincs ­nem okoz különösebb gondot a bérszámfejtés: hónapok óta nem kapnak egy dinárt sem az alkalmazottak. Nincs mi­ből. A határt járva viszont azt láthatjuk, hogy a kedvező időjárást igyekeznek kihasz­nálni a gazdák. Teszik a dol­gukat a jó zsíros bácskai föl­dön. A parasztembernek ugyanis - lehet bármilyen re­zsim Belgrádban - a földet meg kell művelnie. Ez pedig biztató jelenség, a városiak számára is... Kisimre Ferenc jönnek majd Magyarország­ról, s váltanak is. Ki ne emlékezne a régi szép időkre, amikor a sza­badkai bolhapiacra igyekez­vén, az ember megállt vala­melyik burek sütőnél és el­fogyasztott egy adag finom balkáni túrós specialitást? Akkor még albánok sütötték a pirospozsgás, leginkább réteshez hasonlítható étket. Ma? Kizárólag szerbek. Az albánok elmenekültek még az „első háború" (1992-94) idején, vissza sem tértek so­ha. A szabadkai zsinagóga mellett van egy kis burekos üzlet, betérünk, kérünk egy­egy adagot. Dinárunk nincs. Jó lesz márka is, mondja az örökké mosolygó hölgy. Az sincs. Ellenben forintunk ­igen. Jó az is, bólint bele­egyezőn és máris kapjuk a finom burekot. Evés közben jegyzem meg, hogy néhány hónappal ezelőtt még nem voltak mindenütt ilyen kész­ségesek a magyar szó halla­tán... Pénztelenség, minden szinten Egy egész oldalas írás sem lenne elegendő arra, hogy felsoroljam mindazt, amit észak-bácskai kör­utunk során hallottam a szegénységről. Tudniillik nemcsak az önkormányzat panaszkodnak az anyagiak hiányára, hanem a vállala­tok, az iskolák, a kulturális egyesületek, a sajtó mun­katársai, a nyomdák, a kór­házak is. Találkoztunk olyan újságszerkesztővel, aki elmondta, hogy az ot­tani „átkosban" még meg­megjelenhettek, mert ak­kor szükség volt a magyar betűvel történő buzdításra, majd később a választó­polgárok tájékoztatására, ma már erre nincs szükség. Ergo: pénz sem jön a ház­hoz. Ha nem kapnak gyor­san, mondjuk külföldről, nagyobb összeget, becsuk­hatják a boltot. Mégis, az egyik legszo­morúbb információ, amikor arról tájékoztatnak, hogy az egyik Tisza-menti kórház­ban 40 éves altatógépeket működtetnek. Minden pilla­natban meghibásodhatnak a masinák, s akkor bekövet­kezhet a tragédia. De nincs palack a vérvételhez, illetve tároláshoz se. Meg kötszer, meg... Sorolhatnánk a vég­telenségig. De most üt vissza az a korábban keve­set emlegetett körülmény, hogy az elmúlt évtizedben rengeteg fiatal magyar szakember távozott a Délvi-

Next

/
Thumbnails
Contents