Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-07 / 286. szám

4 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2000. DEC. 7. Egy pedagógus emlékére Egy esztendeje, 1999. de­cember 7-én, közlekedési bal­eset áldozata lett dr. Palásthy Pálnc Baranek Ilona középis­kolai tanár. Egy Kossuth La­jos sugárúti zebrán ütötte el egy eszeveszetten száguldó személykocsi. Hatvankilcne éves volt, de egyénisége, szí­ve, a benne szüntelenül lobo­gó lelkesedés nem engedte megöregedni. Ica néni - aho­gyan mindenki szólította ­örökifjú volt, s most már mindörökre az marad. A Kórösy József Közgaz­dasági Szakközépiskolában, majd a Déri Miksa Ipari Szak­középiskolában tanított. A Déri iskolaújságjának márciu­si számában Így emlékeztek rá: „Mindannyiunk, tanárok és diákok példája volt életkedve, optimizmusa, akarata, a Sors­sal való szembefordulása: a nagy csapásokat és a minden­napi élet kis bosszúságait, hántásait, igazságtalanságait is legyőzte, soha nem törődött bele semmibe, hitte, hogy az. ember mindent megváltoztat­hat, ha van kitartása, elhatáro­zása." Tanítványait „fiaim"-nak szólította, sugárzó hittel, sze­retettel tanított magyar irodal­mat, nyelvtant. Nyitott szívvel fordult diákjai felé is; még a legkomiszabb, legkészületlc­nebb kamaszban is a jót és szeretetre méltót kereste. Temetésén így búcsúztat­ták: „Belső tűzzel, eleganciá­val oktatta tantárgyait. Megta­nított a magyar nyelv szerete­térc és tiszteletére... Mindenki szerette, mert szerény volt. Szétosztotta köztünk minde­nét, tudását, bölcsességét, nyugalmát, emberségét." Egykori tanítványaként négy éven át járhattam Ica né­ni óráira. Huszonöt év után is hallom hangját, amit Heming­way-ről vagy Sánta Ferencről beszél, hallom nevetését, s ha belelapozok egy könyvbe, amelynek szerzőjét irodalmi szakkörön ő ajánlotta figyel­münkbe. még arra is emlék­szem, ahogyan a tábla előtt állt, s „mesélt" íróról, alkotá­sokról, a szavak és gondolatok szépségéről. Ica néni nincs többé. De amfg tanítványai élnek, szí­vükben éltetik őt tovább. Kgy régi kőrösys diákja sms: 06-30 218-tMl Kedves Olvasóink) Szerkesztőségünk a leve­lek és a telefonhívások mellett ezentúl szívesen fogadja a 06-30/218-11­11 -es számra az SMS-üze­neteket is! Észrevételeiket, véleményüket, közérdekű bejelentéseiket köszönjük! Merre mulat? Hiába van kint a Rókusi körúton a Tcsco előtt a kötelező haladási irányt jelző tábla, ami tiltja a jobbra kanyarodást, ha az útburkolati jelet még nem tüntettek el - írja egyik olvasónk, aki arra utal, hogy az útkereszteződés előtti besorolást jelző nyilak még most is lehetővé teszik a jobbra ka­nyarodást. (30/312-15-19) Hol lehet? Egyik olvasónk azt szeretné tudni, hol található Szegeden jelmezkölcsönző. (20/361-22-18) Kóbor ebek. A Hóbiárt basa utcán sokan járnak a közeli étte­rembe, és a közelben van egy óvoda is. Három nagytestű kutya kóborol a környéken. Be kellene őket zárni. (30/239-21-25) A British Council információi a Somogyiban Naprakészen, Nagy-Britanniáról A budapesti brit nagy­követséggel együttmű­ködve 1963 óta dolgozik Magyarországon is az Egyesült Királyság nem­zetközi kulturális és okta­tási kapcsolatait építő szervezete, a British Co­uncil, amely a szegedi Somogyi-könyvtárban is naprakész információkat nyújtó tájékoztató sarkot hozott létre. A német Goethe Instituthoz és a francia Alliance Francaise­hez hasonlóan működő British Council azzal a céllal jött létre, hogy az Egyesült Királyság nemzetközi kulturális és oktatá­si kapcsolatait erősítse, ma di­vatos kifejezéssel élve: hogy az országimázst építse. A szerve­zet ma már 110 országban tevé­kenykedik annak érdekében, hogy kedvező képet alakítson ki Nagy-Britanniáról. Igyekszik lehetővé tenni, hogy mindenki hiteles információkhoz juthas­son az Egyesült Királyságról, hogy Magyarország és Anglia, Észak-Írország, Skócia vala­mint Wales különböző etnikai, kulturális és politikai háttérrel rendelkező polgárai a kultúra és az oktatás terén együttműköd­hessenek. A British Council a magyar oktatási tárcával közö­sen több mint negyven tudomá­nyos programot támogat, amelynek keretében brit és ma­gyar kutatócsoportok ismerhe­tik meg egymás munkáját és dolgozhatnak együtt. A szerve­zet tanárképzéssel, posztgradu­ális képzéssel és szakmai taná­csadással komoly szerepet vál­lal a magyarországi angol­nyelv-tanítás színvonalának emelésében, támogatja a kor­társ művészet ás kultúra legki­válóbb előadóinak, alkotóinak kölcsönös bemutatkozását. A British Council (internetcfme: www.hritishcouncil.hu) min­denki előtt nyitva álló budapes­ti könyvtára 16 ezer kötettel, sok videókazettával. CD-ROM­mal, friss napi- és hetilapokkal, folyóiratokkal várja az olvasó­kat. A vidéki Magyarországról Dr. Szerdahelyi Péterné, a III. emeleti információs sarok kezelője a British Counciltól kapott egyik enciklopédiát mutatja. (Fotó: Karnok Csaba) sem feledkeztek meg, minden megyei könyvtárban informáci­ós sarkokat hoztak létre, ahol hozzáférhetővé tették az Egye­sült Királysággal kapcsolatos tájékoztató kiadványokat. A szegedi Somogyi-könyv­tár III. emeletén 1999 szeptem­berében dr. Paul Dick kulturá­lis attasé, a British Council bu­dapesti irodájának igazgatója nyitotta meg az információs sarkot, amely azóta egyre bő­vül. Mint dr. Szerdahelyi Péter­né tájékoztató könyvtárostól, a részleg kezelőjétől megtudtuk, az olvasók rendelkezésre álló dokumentumok három fő terü­letet érintenek. Az első csoport­ba azok sorolhatók, amelyek ál­talános információt nyújtanak a brit gazdasági, társadalmi, tu­dományos és műszaki fejlődés­ről. A Foreign Commonwealth Office, a brit külügyminisztéri­um által kiadott, gazdagon il­lusztrált 50-60 oldalas füzetek, enciklopédiák megkönnyítik az információszerzést. A második dokumentumcsoportból az ok­tatással kapcsolatban lehet nap­rakész információkhoz jutni, azaz tájékozódhat az olvasó a British Council által támogatott képzési lehetőségekről, tanfo­lyamokról, a brit felsőfokú ta­nulmányi lehetőségekről, ösz­töndíjakról, a diákok nyári munkalehetőségeiről, az önkén­tes munkavállalásról, a Nagy­Britanniában működő nyelvis­kolák tanfolyamairól, egyéni kurzusairól. A turisták számára hasznos a harmadik csoport: útikönyvek, térképek, idegen­forgalmi évkönyvek segítik az utazás megtervezését. A British Council minden hónapban megküldi a Somogyi-könyvtár­nak a London Planner program­újságot és a Time Out Guide el­mű füzetet, amelyekből tájéko­zódni lehet a londoni színház­műsorról, kulturális esemé­nyekről, a szállodák, éttermek, szórakozóhelyek kínálatáról. A Somogyi-könyvtár (www.sk­szeged.hu) több értékes, a leg­frissebb információkat is tartal­mazó kézikönyvet és CD­ROM-ot kapott a szervezettől. Megtalálható többek között a The Hutchinson Encyclopedia idei kiadása, CD-ROM-on az Encyclopedia Britannica 1999­es kiadása, a brit közintézmé­nyek internet címeit témakö­rökre bontva tartalmazó Offici­al UK, az Occupations 2000, amely részletesen leírja az egyes foglalkozási ágakat, azok követelményeit, a munkavégzés feltételeit, az elérhető béreket és a kapcsolódó törvényeket, a The Au-pair and Nanny's Gui­de a baby-sitter ügynökségeket és a munka feltételeit mutatja be. Dr. Szerdahelyi Péterné el­mondta: a British Council ter­vezi, hogy az információs sa­rokhoz a nyelvtanulást és az in­formációszerzést segítő CD­ROM-okkal, internetkapcsolat­tal számítógépet is adományoz a Somogyi-könyvtárnak. A könyvtár addig is várja a Nagy­Britannia és az angol nyelv iránt érdeklődő olvasókat, hi­szen a már rendelkezésre álló anyagból is értékes információk szerezhetők be. Hollós! Zsolt Balázs Mihályné, Nagy Andrea és Lantos László. (Fotó: Somogyi Károlyné) Hiányzik-e önnek a Virág cukrászda? Munkatársunktól Timár László szegedi alpolgármester korábban azt igérte, hogy 1999 ka­rácsonyán már az ismét üzemelő Virág cukrász­dában fog kávézni. Erre az ígéretre az SZDSZ sze­gedi szervezete is emlé­keztetett tegnapi akciójá­val. A több mint egy éve zárva tartó egykor pati­nás vendéglátóhely hi­ányzik a szegedieknek, akik több szempontból is fontosnak tartanák, ha újra kinyitna a Virág - ez derül ki a hét kérdésére adott válaszokból. Balázs Mihályné (rokkant­nyugdíjas telefonközpontos): ­A Virág cukrászda annyira hozzátartozott Szeged város­képéhez, hogy ennek végleges elvesztése ugyanolyan lenne, mintha megszűnne a szabadté­ri játékok. De azt is mondhat­nám, hogy a Virág éppolyan fontos „tartozéka" volt a vá­rosnak, mint a Dóm. Sokszor jártam oda, ismerősöket is vit­tem magammal. A szabadtéri színházi előadások előtt vagy után rendszeresen betértünk a cukrászdába fagylaltozni. Most nagyon hiányzik. Nem­csak nekem, hanem az egész városnak, és azoknak a turis­táknak, aki ide jönnek. A tu­rizmus fellendítése miatt is W a hét kérdése fontosnak tartanám, hogy is­mét kinyisson a Virág. Sajnos azonban a város vezetőin nem látom az igyekezetet, ha na­gyon akarták volna, a korzó mostani felújításával együtt a Virág ügyének végére is pon­tot tehettek volna. Nagy Andrea (német sza­kos egyetemi hallgató): - A Győr-Moson-Sopron megyei Bágyogszovátról jöttem Sze­gedre tanulni. A Virágról már azelőtt hallottam, hogy elkezd­tem volna az egyetemet. Anyukám mesélt róla, hiszen ő is itt tanult. Amióta életem egy részét Szegeden töltöm, időnként megfordultam a cuk­rászdában, és örömmel tapasz­taltam, hogy nagyon finomak a sütemények. Azt hiszem az egész városnak az lenne az ér­deke, hogy újra kinyisson, hi­szen rajtam kívül még sok mindenkinek Szegedről a Vi­rág cukrászda jut az eszébe, s aki akár csak egyszer is járt a városban, biztosan betért oda. Nem követtem a Virággal kap­csolatos híreket, de végzős egyetemistaként attól tartok, amíg itt tanulok, már nem fo­gok süteményt enni ebben a cukrászdában. Lantos László (karbantar­tó): - Úgy gondolom. Szeged fontos része a Virág cukrász­da, amely egy patinás hely, a város büszkesége. Pontosab­ban az volt, és természetesen nagyon szeretnénk, ha ezután is az lenne. S azt is szeret­nénk, ha minél hamarabb ki­nyitna. Ha a város vezetői be­tartották volna azt, amit eddig ígértek, akkor már újra ott ká­vézhatnék. Éppen úgy, mint korábban, amikor hetente egy­egy alkalommal betértem a barátaimmal a Virágba egy fe­ketére, vagy süteményre. Em­lékszem arra is, milyen jó volt nyáron kiülni a teraszra a fele­ségemmel. A cukrászda bezá­rásának ügye, valamint az azt követő események eléggé za­varosak. Megpróbáltam ugyan követni az újságban, de egy­szerűen nem értem, mi törté­nik a háttérben. Egy biztos: azóta, hogy bezárt a Virág, csak elvétve járok cukrászdá­ba, mert egyik hely sem tudja pótolni. r ] hatszög Nóvák István Anod és homlokzatod A z ember ősi kapcsolatban van a színekkel. Különböző kultúrák a szivárvány hét színét a kozmikus rendhez kapcsolták. Az általunk csodált ókori görög épületek kő-, sőt márványfelületeit is részben vé­kony habarcsréteggel simították, és élénk színekkel befestették. Évezre­dek alatt a színek eltűntek, és a fe­hér épületmaradványok szemlélésénél hiányukat már nem is érzékeljük. A gótikában a homlokzatok kőfelüle­teit többnyire nyersen hagyták, de a vakolt homlokzato­kat többszínű, élénk árnyalatú mintákkal díszítették. A magyar tájban helyenként még megtalálható pa­rasztházaink fehér színe; együtt él a napszakok változó színességével. Felszínes tarkaság helyett: a vörös mus­kátlival, feslett felületeivel, kis területre koncentrálja szí­neit. Józan világszemlélete folytán a magyar városi pol­gár is inkáhh az egyszerűség, a klasszikus művészetek fe­lé vonzódott. Szegeden a Belváros legtöhh polgárháza is ezt az ökonomikus konzervatívnak mondható szemléletet tükrözi. A Belváros szívéhen egy-egy épület felújítása során a színezésre, íiihh kísérlet is történt már, találunk itt kékre, málnaszínre feslett házakat. Ezek általában nem törőd­nek a „szomszédokkal". A legszerencsésebbek a város „alapszínéhez" az okkersárgához közelítő színezetűek. Jól választottunk, amikor Szögi IMSZJÓ építész és szín­dinamikus szakmérnökre bíziuk a Klauzál tér és a Kárász utcai épületegyüttes színvilágának meghatározását. Rész­letes műemléki, városképi, tájolási vizsgálat alapján rög­zítette építészeti, esztétikai és színdinamikai elképzeléseit. Az új köntösben pompázó épületegyüttes az egyes épüle­tek eredeti színvilágát visszaadva, egységesen, komponál­tan jelenik meg. Az új térburkolatokkal, kisarchitektu­rákkal együtt, remélhetőleg, kisugárzó erővel bír. Az etalonra, a jó példára szükség van, mert egyesek környezetükkel nem törődve citromsárga, lila, hupikék harsogó színeket alkalmaznak házaik festésénél. Az épü­let homlokzata a tulajdonosról sok mindent elárul, arcát is kendőzetlenül tárja elénk. Olvasó, házaddal is őrizd emberi méltóságodat! (A szerző Szeged főépítésze.) 75 éve miről írt a DM? A díszített hát Az idén a legdivato­sabb újítás azoknak, akik a garderobejukat otthon a házban készttik, nem kis gondol okoz. Pedig alap­jában véve oly könnyű en­nek a kérdésnek a megol­dása. Képzeljünk csak el egy georgett ruhát, amely elől sima, hátul harang­szabású és végig a háton a megkötések hatását kelti. Egy ilyen modell hangsú­lyozza ugyan a divatot, de nagyon diszkrét és finom modorban, mivel az elvá­lasztott hátrészek a kivá­gásnál hosszú szalagokkal lesznek összefogva. A ki­vágást azonban átlátszat­lan, testszfnű gazé fedi úgy, hogy az elválasztott hatás megmarad ugyan, a ruha mégis teljesen zárt és ezért feltétlenül diszting­vált marad. (1925) 50 éve Minisztertanácsi ülés A minisztertanács Dobi István elnökletével ülést tartott. A népművelési mi­niszter előterjesztésére a minisztertanács elhatároz­ta, hogy Bem Józsefnek, a 48-as szabadságharc hős tábornokának halála év­fordulója alkalmából de­cember hó 10-én, vasár­nap a budapesti Bem-szo­bornál koszorúzási ünnep­séget rendez. A földműve­lődésügyi miniszter elő­terjesztésére a miniszter­tanács rendeletet fogadott el az ipari munkások, bá­nyászok és közlekedési al­kalmazottak ingatlanainak az állam részére történő felajánlásairól. A rendelet az ingatlanfelajánlás ese­tén a felajánlók részére je­lentős kedvezményeket biztosít. (1950) 25 éve Nem csak múltja van Szegeden is felvetődött a gondolat, hogy meg kel­lene vizsgálni, vajon a vá­ros közlekedésének fej­lesztésében érdemes-e számításba venni a troli­buszt, mint lehetőséget. Ez a gondolat azóta is él, s az új villamosremiz terve­it eleve úgy készttik, hogy - ha utóbb ilyen döntést hozna a városi tanács - az új telephelyet alkalmassá lehessen tenni trolibuszok fogadására. Úgy tűnik, hogy az a jármű amely el­őször 1882-ben indult út­jára Németországban, nem vonul vissza a múze­umok csöndjébe. (1975)

Next

/
Thumbnails
Contents