Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-05 / 284. szám

KEDD, 2000. DEC. 5. UNIVERSITAS 9 A rektorok a minőséget féltik Gólyák - tudás nélkül? 60 éves Makk Ferenc történészprofesszor „Szakmai viták mindig lesznek" Dr. Makk Ferenc: „A középkori történelem értékelésében nem történt gyökeres változás, viták persze vannak a régebbi korok megítélésében." (Fotó: Gyenes Kálmán) Életút Munkatársunktól Dr. Makk Ferenc történészprofesszor 1940-ben szü­letett Baján, ahol a III. Béla Gimnáziumban érettségi­zett. A szegedi egyetemen 1964-ben történelem-latin, 1966-ban ógörög szakos diplomát szerzett. 1965 óta az egyetem oktatója, 1983-ig a Klasszika-Filológia Tan­széken dolgozott, 1984 óta vezeti az általa alapított Történeti Segédtudományok Tanszéket, 1992-től egye­temi tanárként, közben 1991-ben akadémiai doktor lett. Kutatásai a középkori magyar-bizánci történeti kapcsolatokra, az Árpád-kori magyar történelemre és a segédtudományokra terjednek ki. Három és fél évti­zedes kutatómunkája során eddig 26 könyvet írt, to­vábbi 13 kötetet szerkesztett, mintegy 170 tanulmánya jelent meg több nyelven itthon és külföldön. Az oktatási tárca elké­szítette a felsőoktatási fel­vételi módosításáról szóló rendelettervezetet - ennek tartalmáról múlt heti Uni­versitas oldalunkon ír­tunk. Az egyetemek veze­tőit tömörítő Magyar Rek­tori Konferencia (MRK) szükségesnek tartja a fel­vételi eljárás módosítását, de a tervezet néhány pontjával ka'pcsolatban kételyeket fogalmazott meg. A felvételi eljárás módosí­tását szükségesnek és idősze­rűnek tartjuk, a kormányrende­let-tervezet koncepcióját elfo­dadjuk. a változtatások többsé­gével egyetértünk - írja az MRK észrevételeit tartalmazó dokumentum bevezetőjében Mészáros Rezső, a Konferen­cia elnöke, a Szegedi Tudo­mányegyetem rektora. A testü­let e dokumentumban fogal­mazza meg a felsőoktatási fel­vételi módosításáról szóló ren­delettervezettel kapcsolatos észrevételeit. Az MRK a legnagyobb problémát a szakcsoportok be­vezetésében látja. A miniszté­rium 14 szakcsoportba kívánja besorolni az egyetemi és főis­kolai szakokat, és az államilag finanszírozott képzésre felve­hető hallgatók számát már jö­vőre sem intézményekre és ka­rokra, hanem szakcsoportokra határoznák meg. Így az egyes intézményeknek versenyezni­ük kellene a hallgatókért és az államilag finanszírozott hallga­tói helyekért. A Rektori Kon­ferencia nehezményezi, hogy nincs tisztázva, ki, mikor és milyen gyakorisággal adja meg a szakok szakcsoporti besoro­lását. Ha a szakcsoport szak­mai kategória lesz - mint aho­gyan az MRK javasolja -, és nem finanszírozás szerinti be­sorolás, a szakcsoportra meg­állapított létszámból nem lehet majd finanszírozási normatívát számolni. A testület érthetetlennek tartja azt az elképzelést, mely szerint a felvehető hallgatók­nak a többletpontok nélkül ele­gendő az elérhető felvételi pontszám 50 százalékát teljesí­teni a bejutáshoz. Ez azt jelenti - fogalmaz, az. állásfoglalás -, hogy nulla felvételi vizsga­ponttal is bekerülhet valaki a felsőoktatásba, de kettes érett­ségivel is. Gyakorlatilag tudás nélkül érkező hallgatókat ve­szünk fel - szögezi le az MRK. Mindez ellentmondásban van a minőségbiztosítás kívánalmai­val, és azzal az előírással, hogy az. egyetemek csak 4 százalé­kos csökkenést engedhetnek meg a hallgatói létszámból. Nem ért egyet a Konferen­cia azzal, hogy a szóbeli felvé­teli vizsga - mert kevésbé ob­jektív - csak egyharmad arányban, míg az írásbeli két­harmad arányban számftson a felvételi eredménybe. Az MRK szerint meg kellene hagyni az 50-50 százalékos arányt, mert a felsőoktatásban oktatott sza­kok jelentős részénél fontos a szóbeli megnyilvánulás, ezért a felvételizők képességeinek és komplex teljesítményének ob­jektív megítéléséhez ez a meg­oldás járulna hozzá leginkább. Keczer Gabriella A középkori magyar történelem szakmailag el­ismert szegedi kutatója, dr. Makk Ferenc professzor december elsején ünnepel­te hatvanadik születésnap­ját. Változatos életpályája során foglalkozott ókori és bizánci történelemmel, majd érdeklődése az Ar­pád-kori magyar história felé fordult, de munkája kiterjedt a történeti segéd­tudományok müvelésére is. A születésnap fényét az is emelte, hogy ezzel egyi­döben jelent meg Makk Fe­renc és Kristó Gyula pro­fesszor legújabb könyve, Az Árpádok. - Milyen motivációs ténye­zők irányították a tudomá­nyos pályára? - Már az általános iskola nyolcadik osztályában - kiváló magyar-történelem szakos osz­tályfőnököm hatására - elhatá­roztam, hogy magyar-történe­lem szakos tanár leszek. Ez a gondolat tovább erősödött ben­nem a bajai III. Béla Gimnázi­umban, ahol szintén kiváló ta­nárok oktatták a magyart és a történelmet. így vezetett az utam a szegedi egyetemre, ahol Hahn István és Szádeczky-Kar­doss Samu professzorok voltak rám nagy hatással, és keltették fel az érdeklődésem a kutatói pálya iránt. A történelem mel­lett latin és görög szakon tanul­tam, és először ókori történe­lemmel kezdtem foglalkozni. Sallustiusszal, Catilinával és Cicero korával. A görög antik­vitás tanulmányozásáról a bi­zantológiára áttérő és a kárpát­medencei avarokkal foglalkozó Szádeczky professzor javasolta, hogy görög szakon középkori bizánci témából írjak szakdol­gozatot. S mivel a bizánci for­rások nagyon fontosak a 12. századi magyar történelem megismeréséhez, így kezdtem foglalkozni az Árpád-kori törté­nelemmel és azon belül a ma­gyar-bizánci kapcsolatokkal. - Az Árpád-kori és a bizán­ci történelem kutatását egé­szítette ki idővel a történeti segédtudományok művelé­sével. Hogyan kapcsolódott ez a tudományos munkájá­hoz? - Egy évvel azután, hogy 1983-ban a Klasszika-Filológia Tanszékről átkerültem az akko­ri történeti szakcsoportba, létre­jött a Történeti Segédtudomá­nyok Tanszék, a budapesti után másodikként az országban. Fel­Grafikonunk azt mu­tatja, hogy az egyes or­szágok a GDP, azaz a bruttó hazai termék mek­kora hányadát költik ok­tatásra. A következőkből pedig az is kiderül, ebből hány százalék jut a fel­ső-, és mennyi a közokta­tásnak. Mint látható, az elemzésbe bevont országok közül Dánia és Svédország szán a legtöb­bet a GDP-ből oktatásra, de míg Dániában két év alatt je­lentősen csökkeni ez az arány, Svédországban nőtt. Ausztria. Finnország, Fran­ciaország is több mint 6 szá­zalékát fordítja a bruttó hazai termékének oktatásra. Öt szá­zalék alatt csak Hollandia, Olaszország és az Egyesült Királyság költ erre a célra. Magyarország oktatási kiadá­sai az 5 százalék közelében mozognak. A felsőoktatási kiadások tekintetében azonban már le­maradni látszunk a középme­zőnytől: míg Svédország és kértek a tanszék megszervezé­sére és vezetésére, mivel latin és görög forrásokkal foglalkoz­tam, és a segédtudományok fő témája éppen a forráskutatás. A tanszék létrejöttének időpontja egybeesik azzal az időszakkal, amikor a korabeli magyar törté­netfilozófia felismerte, hogy források nélkül nem lehet mű­velni a történettudományt. Ad­dig ugyanis igen sokan dogmák alapján írták a történelmet. A tanszéknek ma is fontos felada­ta a forráskutatás, illetve azok kiadása. Felvállaltuk például, hogy közreműködünk az An­jou-kori oklevéltár elkészítésé­ben. Már 12 kötet meg is jelent, s a teljes mű legalább 50-60 kö­tet lesz. Ha a sorozat elkészül, a teljes Anjou-kort több szem­pontból újra fogják értékelni a kutatók. - A rendszerváltással a ma­gyar történelem 20. századi Finnország 1,7; Ausztria 1,5; Írország 1,4; Dánia, Francia­ország, Görögország, Hollan­dia és Spanyolország 1,2 szá­zalékot költ egyetemeire és főiskoláira, addig Magyaror­szágon ez az arány mindössze eseményeit sok tekintetben átértékelték. Az Árpád-kori történelemnek vannak-e olyan epizódjai, amelyeket újra kellett írni? - A középkori történelem értékelésében nem történt gyö­keres változás, hiszen a marxiz­mus és a politika számára a 19­20. századnak volt különösen nagy jelentősége. Ettől függet­lenül vannak viták a régebbi korok megítélésében. A törté­nészek egy része például ma azt mondja, feudalizmus nem léte­zett. Én kitartok korábbi véle­ményem mellett, miszerint a fe­udalizmus önálló társadalmi­gazdasági formáció volt, s a fo­galmat nem is a marxizmus, ha­nem a 18. század végi francia történészek találták ki. Viták a jövőben is lesznek, mivel min­dig kerülnek elő új források. Vannak például, akik azt állít­ják, hogy 1301-ben nem halt ki 1 százalék (1997-es adatok). Nálunk kevesebb GDP-há­nyadot csak Olaszország és Portugália költ a felsőoktatás­ra. Ennek az az oka, hogy a felsőoktatási kiadások még akkor sem emelkedtek szá­az Árpád-ház férfi ága, de ezt eddig nem tudták bebizonyíta­ni. Nem dóit el egyértelműen az sem, hogy a honfoglalás idő­szakában nomádok voltunk, vagy letelepült életmódot foly­tattunk. Nem tudott megnyug­tató választ adni a történettudo­mány arra a kérdésre sem, hogy hányan voltak a honfoglaló ma­gyarok, illetve az előttünk már itt lakó népek. A vitatott kérdé­sek sorát természetesen még le­hetne folytatni. - Az ön nevét gyakran lehet olvasni könyveken Kristó Gyula professzoréval. A na­pokban megjelent „Az Ár­pádok - fejedelmek és kirá­lyok" című munka is közös művük. Mennyiben hoz ez a könyv újat az eddigi ismere­tekhez képest? - Jó szakmai és kiváló em­beri kapcsolat van közöttünk, hiszen 1959 óta barátok va­gyunk. Több évtizedes közös munkánk vetette meg a szegedi középkorász műhely alapjait, amelyben számos szakember dolgozik együtt, közülük jelen­leg tíznek van tudományos fo­kozata. A most megjelent könyv alapjait 1987-ben írtuk meg az Interpress Magazinban, ahol sorozatban jelentek meg az Árpád-házi királyok életraj­zai. A kötet most a legújabb ku­tatási eredményeket is tartal­mazza. A hagyományos törté­nelemkönyvektől eltérően az életrajzokban az uralkodók em­beri vonásait, a rájuk jellemző lélektani mozzanatokat, a törté­nelem életközeli tényeit dom­borítottuk ki. Hegedűs Szabolcs mottevően Magyarországon ­mindvégig csak I százalék körül mozogtak -, amikor az oktatásra költhető GDP-há­nyad 1991-1994 között 6 szá­zaléknál magasabb volt. Igaz, akkor sem csökkentek jelen­Ifjúsági Bolyai-pályázat Budapest (MTI) Még egy hétig pályázhatnak a középiskolás diákok az okta­tási tárca és a Bolyai Alapít­vány ifjúsági díjára. A pályáza­ton a magyarországi középis­kolák harmadik évfolyamán ta­nuló nappali tagozatos diákok,, valamint felsőoktatási intézmé­nyek hallgatói vehetnek részt. Az idén a középiskolások az epilepsziás emberi agyszövet szerkezeti abnormalitásairól, az egyetemisták a tanulási memó­riafolyamatokért, illetve sze­lektív figyelési folyamatokért felelős agyi hullámtevékenység szerkezeti és működési alapjai­ról készíthetik el pályamunká­jukat, amelyeket december 10­ig kell benyújtani. A legjobban sikerült írásos anyagok szerzői szóban 2001. február elején védhetik meg munkáikat. A bírálóbizottság döntését követően 2001. márci­us közepén egy középiskolás diák, illetve egy egyetemi, főis­kolai hallgató veheti át az Ifjú­sági Bolyai Pályázat nyertesé­nek járó díjat. A győztes kö­zépiskolás felvételi nélkül ke­rül be egy általa szabadon vá­lasztott felsőoktatási intéz­ménybe, a nyertes egyetemi vagy főiskolai hallgató pedig doktori képzésben vehet részt. A nyertesek és felkészítő taná­raik ezenfelül 300-300 ezer fo­rintos pénzjutalomban is része­sülnek. Nyakkendő nélkül Munkatársunktól Dr. Tandori Károly mate­matikus lesz a vendége az „Akadémikusok nyakkendő nélkül" című beszélgetés-soro­zat következő estjének, ame­lyet december 6-án, szerdán délután fél ötkor rendeznek a Móra Ferenc Múzeum díszter­mében. A professzorral dr. Csákány Béla matematikus be­szélget. Tudósklub Munkatársunktól Göncz Árpád volt köztársa­sági elnököt hívták meg a Sze­gedi Akadémiai Bizottság tu­dósklubjának szerda esti be­szélgetésére. A délután öt óra­kor kezdődő rendezvényen az érdeklődők kötetlen beszélge­tést folytathatnak az idén lekö­szönt államfővel. Az est ház­igazdája Galambos Gábor egyetemi tanár, a tudósklub tit­kára. tősen, amikor az oktatási bü­dzsé 1995-ben a bruttó hazai termék 5 százalékára, majd az alá esett. Érdekes a felsőoktatási ki­adások megoszlása is. 1999­ben a 110 milliárd forintos bü­dzséből átlagosan közel 60 milliárdot személyi juttatások­ra és azok járulékaira fordítot­tak a felsőoktatási intézmé­nyek, a kiadásokból hozzáve­tőleg 25 milliárd dologi, közel 10 milliárd felhalmozási jelle­gű, és még 5 milliárd sem ju­tott felújításra. Az egyeteme­ken ezek a kiadások a követ­kezők: személyi juttatásra és járulékra közel 40 milliárd, dologira 17 milliárd, felhal­mozási célokra hozzávetőleg 8 milliárd, felújításra 3 milli­árd jutott. A főiskolákon a személyi jellegű kiadások kö­zel 20 milliárdot, a dologiak hozzávetőleg 8 milliárdot, a felhalmozás körülbelül 2 mil­liárdot, a felújítások kevesebb mint 1 milliárdot tettek ki. (Forrás: dr. Katona Ta­más, SZTE) K. G. Újraindul a portugálképzés A portugálképzés újra­indításáról tárgyalt a sze­gedi bölcsészkaron az ibé­riai ország budapesti nagykövete, aki segítsé­get is ígért az oktatási fel­tételek megteremtéséhez. Portugália budapesti nagy­követe, Joao Carlos Versteeg tett látogatást múlt pénteken a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol dr. Berta Árpád dékánnal és dr. Pál Józseffel, az Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék ve­zetőjével a portugál képzés elindításáról folytattak tárgya­lást. A bölcsészkaron néhány hónappal ezelőtt született az el­határozás, hogy négy év után újraindítják a portugálnyelv-ok­tatást, majd pedig a képzést to­vábbi elemekkel bővítve idővel önálló portugál szakon folytat­nak oktatást. A jövő februártól az olasz tanszéken elkezdődő nyelvi kurzust Femando Costa, a budapesti Camoes Intézet munkatársa tartja, aki szintén részt vett a múlt heti megbeszé­lésen. Szeptembertől már olyan hat féléves speciális képzést hirdetnek meg a karon, amely­nek részeként a portugál nyelv elsajátítása mellett az ibériai or­szág kultúrájának, irodalmának és történelmének megismerésé­re is lehetőségük lesz a hallga­tóknak. A későbbi tervek között pedig szerepel a portugál szak akkreditálása, és külön tanszék létrehozása. A portugál nagykövet la­punknak nyilatkozva elmond­ta: támogatja az új képzés elin­dítását, és a két-háromszáz hallgatót vonzó budapesti por­tugál szak sikerét látva biztos abban, hogy Szegeden is ha­sonló érdeklődéssel fogadják a kezdeményezést. Joao Carlos Versteeg úgy véli, a szegedi képzés lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar hallgatók hazá­jukon kívül is kamatoztathas­sák tudásukat, akár az Európai Unióban, akár a világnak azo­kon a területcin, ahol mintegy 200 milliós népesség beszéli a portugál nyelvet. Portugália is segítséget nyújt a képzés elin­dításához: három éven keresz­tül fizetnek egy főállású okta­tót, továbbá könyveket és okta­tási segédanyagokat adnak a szegedi bölcsészkarnak. H. Sz. A portugálképzésröl Pál József, Berta Árpád, Joao Carlos Versteeg és Fernando Costa tárgyalt a bölcsészkaron. (Fotó: Gyenes Kálmán) A felsőoktatásról - számokban Ki mennyit leölt? IMIIÉ tv c« a> o> o> ™ o> oi cn o> cs o> ai JC — .w* .<0 .(C -aj -aj -tó -tv = -tv »cs """NNNN'WNN W „ W ,V „ , — »V IV — -.V -,v , •jr»™cAcACAEjcAcocACAo)cncA - - 000=0000^00 m W Ot O .i X « fa i- O S* | ö s z c cs CL tn V) 11995 11997

Next

/
Thumbnails
Contents