Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-04 / 283. szám

HÉTFŐ. 2000. DEC. 4. CSONGRÁD MEGYE 3 'lA hírek ÁRVÍZI VÉDEKEZŐK KITÜNTETÉSE. Nógrádi László közlekedési és víz­ügyi miniszter november 29­én kitüntette az idei árvízvé­dekezés idején kiemelkedő munkát végzőket. „A vizek kártételei elleni védekezé­sért" érdemérmet az ország­ban 237 vízügyes kapta meg; kívülük elismerték még hat közúti közlekedési szakember, s két vasutas munkáját is. A Szegeden működő Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság hu­szonkét munkatársa része­sült a miniszteri elismerés­ben: Andó Mihály, Hajdú Dezső, Plesovszki Pál, Kel­ler Péter, Szilléry László, Sági János, Lázár Miklós, Kemény László. Gyovai Ág­nes, Mészáros István, Benke György, Szúnyog Zoltán, Tripolszky Imre. Dobos Fe­renc, dr. Simon Sándor, Zsó­tér Sándor, Nagypál József, Lábdy Jenő, Benyó György, Mezősi Tamás, Takács La­jos és Fehér József kapott ár­vízvédelmi érmet. A vízü­gyes szakembereken kívül Basa Zoltán, a Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Kht. ügyvezető igazgatója munkáját ugyancsak „A vi­zek kártételei elleni védeke­zésért" érdeméremmel jutal­mazta a közlekedési és víz­ügyi miniszter. HUMOR(MOR)ZSÁK PÁLYÁZAT. Olvasott mos­tanában olyan könyvet, amelynek bizonyos részei nevetésre késztették? Van olyan kedves olvasmánya, amit újra és újra elővesz, ha jókedvre vágyik? A szegedi Somogyi-könyvtár olvasó­szolgálata Humor(mor)zsák az irodalomból címmel pá­lyázatot hirdet, amelynek keretében mindenki köz­kinccsé teheti kacajra fa­kasztó, humoros idézeteit. A kiválasztott részlet lehet egyetlen mondat, egy bekez­dés vagy legfeljebb egy ol­dal. Ha az idézet megértésé­hez szükséges, akkor érde­mes néhány sorban vázolnia az előzményeket is. Feltétle­nül szükséges viszont közöl­nie a mű szerzőjét, címét és a kiemelt rész oldalszámát. A névvel és lakcímmel ellá­tott pályázatokat a Somogyi­könyvtár 2. emeleti köl­csönzőjében elhelyezett „Humorzsákba" lehet be­dobni 2001. január 10-ig. A pályázatokat három fős sza­kértő zsűri bírálja el. Ered­ményhirdetés 2001. január 22-én egy ismert humorista közreműködésével. A leg­jobb részletek beküldői könyvjutalmat kapnak. Szegfűk, gyertyák a konzervgyár előtt Nem hisznek az ígéreteknek i% 0 atKatresi 10 naponta Balról: búcsú a munkahelyektől. Jobbról: a szebb jövö. (Fotó: Karnok Csaba) A Sze­gedi Kon­zervgyár tulajdono­sa, a Ma­gyar Fej­lesztési Bank pén­teken sajtótájékoztatón jelentette be: nem bezár­ni, eladni szeretné az üzemet. Még ebben az évben, ha lehet, két hé­ten belül. A dolgozók­nak azonban rossz az eióérzetük, mivel semmi jelét sem látják annak, hogy a gyár december 15. után folytatná a ter­melést. Ezért nem mond­tak le december 2-ára, szombatra meghirdetett békés, néma, gyárbú­csúztató demonstráció­jukról. A tüntetésen kö­zel négyszáz szegedi vett részt. Szombaton délelőtt fél ti­zenegyre hirdette meg de­monstrációját a Szegedi Konzervgyár szakszervezeti bizottsága, de már 10 órától folyamatosan érkeztek az emberek. Egy-egy szál szegfűt és gyertyát tartva a kezükben. Csoportokba verődve beszélgettek, hol sírtak, hol nevettek. Sírtak, mert úgy érzik, de­cember 15-én bezár a gyár. Nevettek, mert a tömegben újabb és újabb barátot, régi munkatársat ismertek föl. Akadt olyan család,, ame­lyiknek négy tagja együtt száz évet dolgozott a Szege­di Konzervgyárban. Ott volt Rósa László, a „békeidők" utolsó igazgató­ja, aki 1990-ben ment nyug­díjba. A jelenlegi menedzsmen­tet egyedül Novákné Halász Anna kereskedelmi igazgató képviselte - mint mondotta, egyszerű szakszervezeti tag­ként. Beszédtéma volt, mi tör­tént egy nappal korábban, pénteken. A gyár tulajdono­sa, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Budapestre saj­tótájékoztatót hívott össze, amelyen Havai János vezér­igazgató-helyettes bejelen­tette: szakmai befektetőnek kívánják minél hamarabb el­adni a gyárat. Ha ez mégsem sikerülne, a gyár leáll. A dolgozókat is csak azért ér­tesítették az elbocsátásról, hogy törvényes kötelezettsé­güknek eleget tegyenek arra az esetre, ha az értékesítés mégsem sikerülne. Az emberek azonban nem hisznek a huszonnegyedik órában megcsillogtatott le­hetőségnek. sokkal inkább a szóbeszédnek, hogy teleks­pekuláció zajlik a háttérben. Azt is mesélték, Jójárt Miklós, a Szegedi Konzerv­gyár igazgatója péntek dél­után a jó hírekre hivatkozva megpróbálta leállítani a tün­tetést. Az alku során a szak­szervezeti bizottság arra kér­te az igazgatót, jöjjön el, és közölje az emberekkel, nincs mitől tartaniuk. Jójárt Mik­lós azonban ezt nem vállalta. A dolgozókkal viszont meg­ígértette: csak kevés táblát visznek magukkal... És a tömeg elindult. Bé­késen, fegyelmezetten járta körbe a konzervgyári telket, a Vásárhelyi Pál utcáról el­indulva, a Kossuth Lajos su­gárúton keresztül át az Iza­bella-híd alatt. Ennyivel tar­toztak múltjuknak, a kon­zervgyárban leélt életüknek. - Nehogy már az legyen, hogy visznek bennünket akasztani és még a kötelet is mi adjuk - mondta egyikük a legelkeseredettebbek kö­zül. - El akarjuk búcsúztatni a gyárat - folytatta tárgyilago­sabban Laczi Józsefné szak­szervezeti bizalmi hiszen a csapat másképp nem tudja kifejezni az érzelmeit és azt. hogy összetartunk. Magunk miatt vagyunk itt. nem rossz szándékkal, hanem azért, hogy fölébresszük a várost. Hívtuk a ruhagyáriakat is, kár. hogy nem jöttek el. - Huszonkilenc évig dol­goztam a konzervgyárban ­fordult hozzám Papos István 1992-ben mentem nyug­díjba. Eljöttem, mert az ér­zelmeim ehhez a gyárhoz, az emberekhez, a gépekhez kötnek. Amikor elköszön­tem, még együtt volt min­den, most pedig darabokban pusztul. És ezt behunyt szemmel nézi a kormány. - Családos embereket 50 éves fejjel fognak elküldeni - mondta Kulcsár Józsefné -, a vezetés pedig még min­dig alkudozni próbál. A zöldségvonalat a szemünk láttára vitték el potom pén­zekért, csomagológépeket hulladéknak adták el... A négyszáz ember kissé megzavarta a szegediek be­vásárlós szombat délelőttjét. A menet élén haladók, mint­egy figyelmeztetésül az au­tósok felé mutatták tábláikat: „Textilművek, kábelgyár, ru­hagyár, konzervgyár. Követ­kező?" „2000. december 15. Ez nem a mi napunk." A konzervgyár főbejárata elé érve ki a villamosmegál­lónál, ki a gyár előtt helyezte el gyertyáját, szegfűjét. Majd - ahogy ilyenkor mon­dani szokás - szétoszlott a tömeg. Berkecz Lászlóné, a szak­szervezeti bizottság titkára azt mondta, nem gondolta volna, hogy ennyien eljönnek a néma demonstrációra. - Mi nem a szavak embe­rei vagyunk, amit érzünk, így szerettük volna kimutatni. Arra a kérdésre, bízik-e abban, hogy eladják a gyá­rat, és az tovább működik, csak ennyit mondott: „Na­gyon rövidnek találom az időt." Az MFB ezen a héten pszichológust küld a Szegedi Konzervgyárba - a dolgozók megsegítésére. Fekete Klára múlt if-M'yjj Gyomorrontás X/olt egyszer egy belügyminiszter Magyarországon, V aki egy válságosnak tetsző pillanatban úgy „poli­tizált", hogy majdnem kieseti a parlament ablakán. Szó szerint. Akkor azt hihettük, ennél szerencsétle­nebb, rosszabb stílusú politika már nem lehet. Lett. A színvonal mutatója az országgyűlésben szerdán meg­kezdett vita arról a Torgyán-javaslatról, hogy parla­menti bizottság tárja fel, miként gyarapodott a képvi­selők vagyona a demokrácia tíz éve alatt. Aki elolvas­sa a Népszabadság szombati számában közölt összeál­lítást erről a vitáról, okkal töltheti el mély szomorúság amiatt, hogy a közbeszéd végképp a bányászbéka alfe­le alatti szintre süllyedt, ráadásul semmi de semmi je­le, hogy innen már csak fölfelé veheti az irányt és nem halad még lejjebb. Tévedés ne essék, nem egyszerűen a beszédstílussal van baj, bárha ez - mint tükör. Nem az a fő baj, hogy a hazai politikai élei egyik legerede­tibb gondolkodású, a szóbeli kifejezőkészség tekinteté­ben (is) kimagasló egyénisége, Kuncze Gábor arra szánja el magát, hogy politikai gusztustalanság közérthető kifejezésére gusztustalan hasonlatot mond és a teljes közegét leokádó részeg handabandázóhoz hasonlítja Torgyán József pártelnök urat. A fő baj az, hogy Torgyán azt mondja a vitában: az ország vagyo­nának több mint 80 százaléka eltűnt. És ezt az ország­lakók többsége hajlandó is elhinni, mert erről szólnak a tapasztalatai. De ki beszél itten? Pont ő? Hát ez a fő baj. Be vagyunk kerítve. A lopós időnként tolvajt kiált és ezzel el is van intézve, hogy lopjon nyugodtan to­vább. M ára megérthető emberi gyengeséggé nemesüll amaz egykori belügyminiszter illuminált fickán­dozása a parlamenti ablakban. Mert a politikai ciniz­musnak elképesztő fokozatait ismertük meg azóta. És mondhatja nekünk az exminiszierelnök a „reggeli" té­vében, hogy igenis vannak becsületes politikusok... Úgy érti, akik nem lopnak. Na ja. Lehetnek ilyenek. De vajon csak ennyit tesz: becsületes? Van egy - Fodor Gábor. Meg is nézheti magát. Mintha kibérelte volna az örök vesztes pozíciói. Mivel maradt, mi volt, liberális, kénytelen volt kilépni a Fi­deszből. Az MSZP-SZDSZ-kormányban miniszter lett, elvei szerint gyakorlatozott a napi darálóban, mígnem az SZDSZ beáldozta a koalíció oltárán. Most, hogy el­vállalta a, Demszky-rivális politikailag hálátlan szere­pét és megint eredeti elvei szerint beszélt, saját párttár­sai ,Jerózsaszínezlék". Holott, 1996-ban, amikor az SZDSZ-berkekben fölmerült a koalícióból való kilépés szüksége, ő érvelt a kilépés mellett és nem Demszky. A hét végi SZDSZ-tisztújtíás papírforma-végeredmé­nye után annak ellenére vállalt ügyvivőséget, hogy rettentően zavarhatja a „láttam már ilyef'-érzés. Lát­ta, 1992-ben, vezető Fidesz-politikusként, hogy a hir­telen jobbrafordulás mellett hogyan változik át akkori pártjának demokratikus légköre tekintélyelvüvé, an­nak vezetője autokratává, tagsága parírozó papagáj­kommandóvá. Talán most abban bízik Fodor, ha ott­marad az SZDSZ irányító testületében meg tud akadá­lyozni egy ilyesmi folyamatot? Egy fideszizálódást? A közönség - mi mást tehetne - nyilván figyeli, mer­refelé halad ezután az SZDSZ. Vagy nem. Meri tapasztalatai alapján sejti, hogy tíz év egy hivatalból engedelmes és lojális sereg élén nem arra szocializál, hogy megmaradjon a vezető kontroli-igénye. Hanem az ellenkezőjéhez szoktat hozzá. Még akkor is, ha ezt a vezetőt Demszky Gábornak hívják. És aki nyilvánvaló­an elég muníciót érez magában. Mihez? Dakota-stl­lusban szólva ahhoz, hogy korpa közé vegyülve se za­bálják föl a disznók. Vagy legalább kapjanak tőle gyo­morrontást. O fi SZEGED, ALGYŐI UT, A 47-ES UT MELLETT 00 INTERFRUCT Ml/ Cash&Carrt} KAJSER 0. 5 L KOKTÉL KRÉKER 200 C LAMBA CITROMLÉ MJIKA ALPESI CSOKOLÁDÉ ARIEL MOSÓSZER 3 FAJTA ,r TÖRLEY PEZSGŐK CHARMANT. CHARMANT ROUGE. MUSCATELIER. TAI.l5M.Abi, FORTUNA. GÁLA 0.73 L MAXI JOKER PAPÍRZSEPKENDŐ 200 08 QUEEN COLA, NARANCS. LEMON jÁ TONIK nr JWa CYIRMELYI TÉSZTA fOOROS NAGYKOCKA, NAGYKOCKA. ORSÓ SíXJC DARUNC SZÁRAZ KUTYAELEDEL 1 uttN 10.1 KG f* • (1469, HEY-HO NARANCS 10 0% 2 L ROYAL VODKA STOLLWERCK ZSELÉS SZALONCUKOR NACYRÉDEI HÁRSLEVELŰ 0.75 L /—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents