Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-30 / 304. szám

IV. STEFÁNIA SZOMBAT, 2000. DEC. 30. Naponta 30-40 percnyi edzésre lenne szükségünk Szégyen a futás, de hasznos Szilvesztérkor gyakran teszünk fogadalmat, s g - ta ilyenkor ' sokan határozzák el, hogy új életet kezdenek, többet mozognak, egészségesebben étkeznek. A döntés mögött a rossz közérzet, a felesleges kilók mellett olykor az a felismerés áll, hogy az emberek jobban el tudják adni munkaerejüket, ha nagyobb a munkabírásuk és egészségesebbek. Az elhatározást követően már csak az a kérdés, van-e bennünk kellő elszántság a rendszeres testedzésre, s ha igen annak milyen formáját válasszuk. Egy kicsi mozgás mindenkinek kell... - csendült fel a hetvenes-nyolcvanas években minden este a magyar televízióban sugárzott tévétorna szignálja. S ha az ötperces gimnasztikától nem is izzadtak meg azok, akik a tévé előtt „másolták" a mozdulatokat, a rendszeres mozgásra nevelés igényét bizonyos mértékig kielégítette a műsor. Hatékonyságáról viszont merülhetnek fel kétségek, különösen ha arra gondolunk, hogy a testedzést sokan még ma sem tartják igazán fontosnak, vagy ha tisztában vannak is jótékony hatásaival, mégsem szánnak rá időt a „rohanós" hétköznapokon. Ugyanakkor a társadalom egy részében úgymond kezd divattá válni a test fittségének megőrzését szolgáló mozgásformák végzése. Erre utaló jel, hogy egyre szaporodnak az elnevezésükben az angol „budy building" szó tükörfordítását használó testépítő szalonok, s különösen a nők körében terA testedzés divattá válását jelzi, hogy egyre szaporodnak a kondicionálótermek. (Fotó: Miskolezi Róbert) jed a heti egyszeri-kétszeri aerobikfoglalkozásra járás. - A testedzés divattá válása annak felismerésével is magyarázható, hogy az emberek jobban el tudják adni munkaerejüket, ha nagyobb a munkabírásuk és egészségesebbek. A munkáltatók egy része ma már nemcsak elbeszélgetésre hívja be az állásra jelentkezőket, hanem azok egészségi állapotát is felméri - magyarázza a testedzés egészségmegőrzésen túlmutató fontosságát Kiss Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán működő Testnevelési és Sporttudományi Intézet docense. A szakember ügy vélL. a mozgás fontosságának felismerését nagyban segítheti, ha a testünk állapotáról való gondoskodásra nevelés már az általános iskolában elkezdődik. Kiss Gábor szerint azonban az oktatási intézményekben még ma sem jut elegendő idő a testnevelésre. A tornaórák számának növelése talán előrelépést jelenthet e téren. Az iskola szerepe azért is jelentős, mert mára megszűnt a szocializmus idején a munkahelyeken részben politikai megfontolásból szervezett közösségi sportélet, amivel a tömegsport is más stkra terelődött, és a tudatos életvitelt propagáló rendezvények részévé, s bizonyos mértékben üzletté vált. A sportba az államnak és az önkormányzatoknak is érdemes befektetniük, mert a mozgásra késztetett emberek sportés tisztálkodási szerekre, belépőkre, klubdíjakra költött pénzének egy részét adó formájában befizető cégek az állami és helyi költségvetést gazdagítják. Közösségben sportolni nemcsak azért jó, mert mások társaságában kellemesebben telik az idő, hanem a csoportos testmozgás során a társak nagyobb teljesítményre ösztönözik egymást, mtg egyedül hajlamosabbak vagyunk arra, hogy „ne erőltessük meg túlzottan magunkat". Éppen ezért a videókazettákon teijesztett edzésprogramokat elsősorban azoknak ajánlják a szakemberek, akikben kellő elszántság van a testmozgásra. Kiss Gábor szerint ezek 30-40 perces mozgásprogramot tartalmazó, 1000 és 2000 forint közötti áron kapható kazetták megbízhatóak, de az egyéni testedzés csak a sportolás fizikai hatásairól legalább némi tapasztalattal rendelkezők számára ajánlott. Tapasztalat hiányában érdemes tanácsért fordulni a testépítő szalonok szakembereihez, bár szakszerű tanácsadással nem minden kondicionáló teremben tudnak szolgálni. Ezek a szalonok alkalmanként 200-500 forint közötti díj ellenében vehetők igénybe. A legkönnyebben elérhető és széles körben elterjedt mozgásforma a futás, amely egyike a szervezetet leginkább igénybe vevő testedzésnek. A szakember szerint csak akkor fussunk aszfalton, ha jó minőségű edzőcipőnk van, egyébként válasszunk füves területet, mert a kemény beton ártalmas hatással lehet a bokára, a térdre és a csípőre. Mivel a gépkocsik kipufogógázai károsítják a tüdőnket, ezért ne fussunk forgalmas utak mentén. Ha valaki több év eltelte után kezd újra futni, néhány hétig lassabb tempóban szoktassa hozzá a szervezetet a nagyobb igénybevételhez. Ajánlott inkább este futni persze nem teli gyomorral -, mert japán kutatók szerint az éjszaka lassabban keringő vér áramlását felfokozó reggeli futás növeli az infarktus veszélyét. A fiatal kori rendszeres testedzés egyébként nemcsak a vérkeringésre, hanem a csontrendszer fejlődésére is jótékony hatást gyakorol, ami csökkenti az idősebb kori csontritkulás veszélyét. A szakember szerint testünknek legalább napi harmincnegyven percnyi edzésre van szüksége. De ha valaki a szobában nyitott ablak mellett „lenyom" ötven-száz fekvőtámaszt, guggolásokat és felüléseket végez, már azzal is sokat tesz az egészségéért. A mozgással azonban csak akkor érjük el a várt eredményt, ha mellette a jól tervezett étkezésre is ügyelünk. Hegedős Szabolcs Kutatás az ember eredetéről Afrikából jöttünk Munkatársunktól Százezer évnél nem régebben hagyták el a ma is élő modern emberek ősei afrikai hazájukat és népesítették be az egész világot. Az állítás az eddigi legalaposabb mitokondriális DNS-vizsgálatokon alapul. A kutatások eredményei megerősítik az ember eredetének egyközpontú elméletét, mely szerint a modern ember ősei Afrikából származnak, s onnét kiindulva népesítették be az egész világot. Azoknak utódai, akik százezer évnél korábban vándoroltak ki a fekete kontinensről, s akiknek maradványai bizonyíthatóan fellelhetők a világ különböző részein, az újabb génanalízisek szerint kihaltak már. Erre a megállapításra jutott egy svéd és német tudósokból álló kutatócsoport, amely következtetéseit a Naturc brit tudományos hetilapban tette közzé. Kutatásaik során a tudósok ötvenhárom, különböző etnikai csoportból és földrajzi helyről származó személy genetikai anyagát vizsgálták meg, és arra a megállapításra jutottak, hogy a világ modern népessége nagyon fiatal és egységes (genetikailag igen hasonló) csoportot alkot, amely fejlődéstörtcnclileg rövid idő alatt népesítette be a Földet: 40 ezer évvel ezelőtt Európát, 67 ezer évvel ezelőtt Ázsiát, 40-60 ezer évvel ezelőtt Ausztráliát, a Beringszoroson keresztül 20 ezer éve Észak-Amerikát, s végül mintegy 13 ezer éve DélAmerikát. A kutatások során a kiválasztottak teljes mitokondriális genetikai anyagát vizsgálták, amire eddig nem volt példa (korábban a genetikai anyagnak csak töredékét, körülbelül hét százalékát analizálták). Az afrikai származás megerősítése mellett az is kiderült, hogy egy igen szűk, körülbelül 40 (XX) főből álló egykori populáció leszármazottai vagyunk, ugyanis 40 000 évvel ezelőtt valamilyen ok miatt talán egy globális katasztrófa vagy járvány következtében ennyire apadt az emberiség lélekszáma. A modern ember (Homo sapiens) legkorábbi ismert leletei mintegy 130 (XX) évesek. Az eddigi genetikai vizsgálatok alapján fajunk körülbelül 200 000 éve jelent meg Afrikában. A tudóscsoport felhívta a figyelmet arra, hogy nemrég a Nagy-hasadékvölgy (Rift Valley) kenyai területén kenyai és francia paleontológusok hatmillió éves csontvázdarabokat áslak ki, amelyek forradalmasíthatják az ember fejlődéstörténetét. Növényi antibiotikumok A gyógyszer: hagyma, torma Náthaszezonban nem tanácsos saját szakállunkra gyógyszerek, főleg nem antibiotikumok után kapkodni. A természet patikája bőséggel kínál szereket, antibiotikus hatású növényeket a meghűlés, a légúti megbetegedések, az influenza ellen is. A méreg(be guritóan) drága patikaszerek válogatás nélküli megvásárlása és beszedése helyett érdemes elgondolkodni Diószegi Sámuelnek, az 1813ban kiadott Orvosi Füvészkönyv szerzőjének megállapításán, miszerint: „A mi számtalan plántákkal ékeskedő mezeink, réteink, erdeink olyan rakott patikák, melyekben minden történhető betegségek ellen orvosságot lehetne reményleni...". Több ezer éves tapasztalatok bizonyítják, hogy a „számtalan plánták" között olyan antibiotikus hatású növények, fitoncidok is vannak, amelyeknek nincs kóros mellékhatásuk, s kiválóak a nátha, a köhögés, az influenza ellen. Ezúttal a torma, a fokhagyma, a vöröshagyma, jótékony hatására hívjuk fel a figyelmet. A torma baktériumokat elpusztító antibiotikumként viselkedik, gyógyítja az orrmelléküreg-gyulladást, hatásos A fokhagyma természetes fertőtlenítő. (DM-fotó) nátha, köhögés, légcső- és hörghurut ellen inhalálni vele. A lereszelt tormát egy kevés időre pohárral le kell takarni, majd fölé-fölé hajolva be kell lélegezni az „erejét". A torma ecetei keverve segít az asztmásokon is. A fokhagyma és a vöröshagyma antibiot-ikus hatását már nagyon régen bevetik a gyógyászatban. A néphit szerint: „A reggel chhomra ett vereshagyma tisztítja a tüdőt". Megfázás, köhögés ellen jól bevált gyógyító szer a hagymatea, a láz és a köhögés csillapítására pedig a hagymahéjtea. Hurutoldásra, gyulladáscsökkentésre nagyon jó a vöröshagyma, kitisztítja az orrmellék-üreget, a hörgőket, fogyasztható nyersen, főzve. A hagymaleves a náthásoknak ugyanolyan jótékony, erőt adó eledel, mint a tyúkhúsleves. A fokhagyma baktériumölő hatását is érdemes bevetni „gyógyszerként" a meghűléses megbetegedések, az influenza ellen. A növényben lévő kén hatására tisztul az orr, enyhül a torokfájás. Akinek a gyomra bírja egyen meg napi 3x2 gerezd fokhagymát, aki kíméletesebben tudja csak befogadni, az pirítósát dörzsölje be vele alaposan. Hatékony még felaprítva, préselve, összekeverve mézzel vagy kevés almaecettel. Szabó Magdolna sze A légúti betegségek A légúti betegségek a gyermekkor elmaradhatatlan velejárói. A gyermekközösségből való hiányzást leggyakrabban e betegségek okozzák. Tudatos odafigyeléssel, óvintézkedésekkel elérhetjük, hogy gyermekünk a fokozott fogékonyság ellenére se legyen „állandóan" hurutos. A születés után az immunválasz lényegesen gyengébb, mint a későbbi életszakaszokban, emiatt az újszülött esendőbb a fertőző betegségekkel szemben. Jól tudjuk, hogy az anyai ellenanyagok, és a szoptatás által bekerülő védőanyagok segítenek átvészelni azt a periódust, amíg a kisded saját immunrendszere nem képes a hatásos védekezésre. Az azonban már kevésbé ismert tény, hogy az immunrendszer érése hosszú folyamat, mely a gyermek 8-12 éves koráig is eltarthat. Ez a magyarázata annak, hogy a légúti betegség gyakoriságánál fogva legtöbbünk szemében a kisgyermekkor úgyszólván „természetes velejárója". Valójában szó sincs természetes állapotról, tudatos odafigyeléssel, óvintézkedésekkel elérhetjük, hogy gyermekünk a fokozott fogékonyság ellenére se legyen „állandóan" hurutos. Más betegségekhez hasonlóan a légúti fertőzések megelőzésében is fontos szerepe lehet a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozásnak. Válogatós gyermek étrendjét érdemes kiegészíteni vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket (mangán, réz, cink) tartalmazó készítményekkel; ezek a védekező apparátus működéséhez is nélkülözhetetlenek. A kórokozók a szervezetbe a nyálkahártyákon keresztül hatolnak be. A behatolási kapuk épségét óvnunk kell! Ezt szolgálja a nyálkahártyák jó vérellátása, állandó 37 °C körüli hőmérséklete, megfelelő nedvességtartalma. A hideg levegő, a dohányfüst, a kiszáradás, (elhúzódó orrcsepp használat), csökkentik a védekezés hatékonyságát. A gyermekközösség a légúti kórokozók kimeríthetetlen tárháza. A három éves kor alatti gyermekek különösen érzékenyek ezekre a fertőzésekre, s a megbetegedésből való lábadozás a következővel szemben a fogékonyságot növeli. így a vírusfertőzéseket bakteriális szövődmények követhetik. Kialakul egy önmagát rontó folyamat, melyet a gyermeknek a közösségből való átmeneti kiemelésével megszakíthatunk. A természetes védekezőképesség jelentős mértékben a kórokozókkal szemben kialakuló immunválasztól függ. Az orvostudomány igyekszik reprodukálni e jelenséget. A védőoltások jó része ezen a folyamaton alapul; a szervezetet a kórokozó önmagában betegséget nem okozó részanyagaival hozzuk érintkezésbe. Ujabban ez az érintkezés már nem csak „oltás" révén valósulhat meg. A bakteriális anyagokat a nyálkahártyákra visszük, vagy több kórokozó anyagát kapszulában, szájon keresztül bejuttatva ismertetjük meg a szervezettel. Sajnos a jól bevált védőoltások hasonló módszerekkel nem válthatók ki, rossz hír a gyermekeknek: a „szűrik" egyelőre maradnak. Rudas Magdolna gyermekorvos környezetünkért A házikazán nem hulladékégető! Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a háztartási hulladék mennyisége és kedvezőtlenül változott meg az összetétele: egyre nagyobb a környezette veszélyes, környezetidegen anyagok aránya, melyek közvetlenül vagy bomlástermékeik révén károsíhatják a talajt, talajvizet, a felszíni és felszín alatti vizeket, a tiszta levegőt, ezeken keresztül az élővilágot és hosszútávon az emberiséget is. Az otthon használt vegyszerek, mosó- és tisztítószerek, oldószerek, festékek, gyógyszerek, zsírok, olajok, elektromos elemek és akkumulátorok, különböző célú műanyagok száma sokszorosára nőtt. Sokan állítják azt, hogy a háztartásukban keletkező hulladékot elássák vagy elégetik. E megolodások mindegyike közvetlen környezetszennyezést okoz, de különösen az égetés jelent kiemelkedő környezeti kockázatot. Ne gondoljuk azt, hogy a vegyes tüzelésű kazán bármilyen éghető anyag, így a ház körül keletkező szemét, háztartási hulladék elégetésére is alkalmas. Az ilyen kazánok viszonylag alacsony tűztérhőmérséklete miatt nem biztosítható a felsorolt anyagok tökéletes elégetéséhez szükséges 1200 fokos hőmérséklet és a folyamatos oxigénellátáshoz szükséges állandó légfelesleg. Ennek következtében a - szerencsés esetben a kéményen keresztül távozó - füstgázok jelentős mennyiségű erősen mérgező, legtöbbször mutagén, rákkeltő vegyületeket tartalmaznak. Ez ugyan közvetlen mérgezést a legritkább esetben okoz, de ennek csak az az oka, hogy a kéménytől távolodva a füstgáz gyorsan felhígul. Hosszú távon azonban jelentősen veszélyezteti mind a környezetszennyező és családja, mind a településen lakók egészségét és életét. Különösen akkor fokozott a veszély, ha egy lakókörnyezetben sokan égetnek hulladékot. Elsősorban a vezetékes gázzal nem rendelkező családi házas és kiskertes övezetek a veszélyeztetettek. Hosszú távon meg kell oldani a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtését és ártalommentes kezelését, addig azonban a legmegfelelőbb megoldás, ha ellenőrzött körülmények között, az egyéb hulladékokkal együtt, rendezetten történik az ártalmatlanításuk a települési hulladéklerakó telepeken. Kerüljük a hulladékégetést otthon, erre a háztartási tüzelőberendezések - az alacsony nedvesség- és magas cellulóztartalmú fa és papír hulladékok kivételével - nem alkalmasak. Szabó Ferenc