Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-27 / 301. szám

4 KAPCSOLATOK SZERDA, 2000. DEC. 27. ajánló MA A SZÁZSZORSZÉP GYER­MEKHÁZ szervezésében dél­előtt 10 órakor a Belvárosi Mo­ziban a Csenő manók cfmű fil­met vetítik (belépés díjtalan), majd játszóház. AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN de. 10 órától Etkajóga. A SZITI EGYESÜLET IF­JÚSÁGI IRODÁJÁBAN (Dó­zsa Gy. u. 5.) 14-től 15 óráig „Újra dolgozom", munkaügyi tanácsadás. 16.30-tól 17.30 óráig mobilitás (külföldi csopor­tos cserékkel kapcsolatos) ta­nácsadás. 17.30-tól AMIGA számítógépes-klub. Megnyílt „Hlr-telen" címmel az amatőr fo­tósok kiállítása. Megtekinthető: január 15-éig, 13-tól 18 óráig. ÉREM- ÉS TELEFONKÁR TYAGYŰJTŐK KLUBJA (Ti­sza L. krt. 14.) szerdán du. fél 3 és fél 5, vasárnap de. 8-12 óra között. ÉPÍTÉSZ-TANÁCSADÁS 15.30-tól 16 óráig a Technika Házában (Kígyó u. 4.). Energia­takarékossági kiállítás munkana­pokon 8-tól 18 óráig. AZ EGÉSZSÉGESEBB ÓVODÁK NEMZETI HÁLÓ­ZATA EGYESÜLET (Gogol u. 3. III. 305., tel.: 423-474) 16-tól 18 óráig óvodás gyermekek szülei részére ingyenes jogi és pszichológiai tanácsadást tart. A FAGYÖNGY-KLUBBAN (Gogol u. 23., tel.: 06-60-448­089) 16.30 órától Bioptron lám­pabemutató, szaktanácsadás és ingyenes próba. HANGFORRÁS ZENEI MŰHELY a Forrás Szálló hall­jában 17 és 20 óra között. Ház­igazda: dr. Polgár Gyula. A SOMOGYI-KÖNYVTÁR Északvárosi fiókkönyvtárában (Gáspár Z. u. 6.) a H. C. Ander­sen kiállítás megnyílt. Megte­kinthető a könyvtár nyitvatartási ideje alatt, január 15-éig. KIÁLLÍTÁS A SOMOGYI­KÖNYVTÁR aulájában: könyv­tárak a millennium tükrében. A magyar könyvtárügy történetét reprezentáló kiállítás a század­fordulótól a 20. század végéig ismerteti jelentős könyvtárain­kat. A nemzeti könyvtár, a Ma­gyar Nemzeti Bibliográfia, a könyvtárosképzés, a könyvtári szaksajtó változásait követhet­jük nyomon a kiállított doku­mentumokban. Az I. emeleten Kovács Sándor Tibor rajzainak kiállítású. Megtekinthető: de­cemberben. Batidá&rt szól o harang enet a jövőnek Az impozáns harangtornyot a későbbiekben egy órával is szeretnék ékesíteni. (Fotó: Tésik Attila) Munkatársunktól A millennium tiszteletére, valamint az 50 éves Batida alapítóinak emlékére avattak a hét végén a kicsiny faluban harangtornyot, mely Rácz Jó­zsef helyi tanító, az építmény ötletgazdája szerint méltó pél­dája annak: nem feledjük a múltat, az elődöket, s általa üzenünk a jövőnek. Az ünnepségen Almási Ist­ván alpolgármester köszöntő­jében egyebek között a ha­rangtornyok múltjáról, s azok jelentőségéről emlékezett meg. Majd a református egy­ház nevében Dányi József es­peres, a katolikuséban pedig Varga B. József atya szentelte és áldotta meg a tornyot. Az építmény Németh Péter tervező és Návay Sándor szobrászművész öntő munká­jának köszönhetően készült el. A faluba vezető bekötőút mel­letti parkban elhelyezett impo­záns, s nem utolsó sorban idő­tálló harangtornyot a tervek szerint a későbbiekben még egy órával is szeretnék ékesí­teni. Tartásból életjáradék § AZ ALKOTÓHÁZ­BAN (Árboc u. 1-3.) min­dennap 10-től 18 óráig népművészeti kiállítás. Özv. K. N.-né szegedi olvasónk kérdésére vála­szolva ezúttal „a termé­szetbeni tartás átváltozta­tása életjáradékká" fo­galmat tisztázzuk rova­tunkban. (Címünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írják rá: „A jog asztala".) A tartási szerződések köré­ben gyakran előfordul, hogy a természetben való tartás lehelet­lenné válik. Ennek különféle okai lehelnek, bekövetkezhet mind a két félre visszavezethető személyi okokból is. Az eltar­tott rendszerint idős, törődött ember, aki sokszor úgy érzi, hogy átruházott vagyona fejé­ben nem azt az ellátást kapja, amelyei a szerződés megkötése­a jog asztala kor elképzelt, vagy amelyet ígértek neki. Koros, beteges ál­lapotánál fogva érzékenyebb, sértődékenyebb, a kisebb-na­gyobb civódások sokszor el­mérgesítik az eltartóval való vi­szonyát. Másrészről egyes esetekben az eltartók is egyre türelmetle­nebbek a másik féllel szemben. Hosszú tartási viszonynál úgy érzik, hogy a kapott szolgáltatá­sokkal szemben máris többet nyújtottak, egyre ridegebben bánnak a jogosulttal, és a gya­kori nézeteltérések oda vezet­nek. hogy a természetben való tartás a szerződő felek közötti bizalom megszűnése és az ál­landó feszült viszony miatt va­lóban lehetetlenné válik. A tar­tási viszony további fenntartá­sának útját állhatják a feleknek felróható okokon kívül objektív külső tények is. Ilyen esetekre rendelkezik úgy a törvény, hogy bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerző­dés átváltoztatását életjáradéki szerződéssé. Amint arra a jog­szabály is utal, az átváltoztatás történhet ideiglenes jelleggel is, a szerződésszerű teljesítést gát­ló körülmény megszűntéig. Pél­dául indokolt, hogy ha az eltartó vagy az eltartók valamelyiké­nek hónapokig tartó betegsége a jogosult ellátását akadályozza, a természetbeni ellátás helyett pénzbeli életjáradék fizetésével tegyék lehetővé a jogosultról való gondoskodást. Lehet vi­szont, hogy a körülmények folytán a felek között a viszony annyira elmérgesedett, hogy mindkét fél érdekében célszerű­nek látszik az eltartási szerző­dés végleges módosítása, az életjáradékra való áttérés. A bíróság a felek életviszo­nyainak és érdekeinek teljes kö­rű feltárásával dönthet megala­pozottan a tartási jogviszony megszűntetéséről, módosításá­ról vagy életjáradéki szerződés­sé történő átalakításáról. A tar­tási szerződés életjáradéki szer­ződéssé csak akkor változtatha­tó át, ha a szerződés célja ilyen módon megvalósítható. Ifj. dr. Könczöl László Ezredforduló, ezredvég Egy esztendővel ezelőtt már javában harsogta a rá­dió, a tévé, híreitek a napi, heti-, és havilapok, hogy „legolcsóbban most az évez­red nagy alkalmain lehet és kell vásárolni!" A nagyon is tudatosan félreve­zetett nép pedig felült a jó reklám­mal becsapók tábori szekerére, és ment, hogy megspórolt garasát ­nem egyszer mihaszna és haszon­talan dolgokra clköltse. Ha már egyszer ezredvég, akkor legyen üres a buksza az új évezredre. Nem csak a média csalogatta a hiszékeny, a naptárra semmit sem figyelőket, hanem azok a kisebb­nagyobb, sőt óriás plakátok is, amelyek mögött markukba röhögő nyerészkedők sunyítottak. Aztán elérkezett 1999. decem­ber vége, sőt a nyomába szegődő kétezer első hajnala, napja, s a többi, ez évi nap, hét és hónap. Nem hogy az évezrednek nem volt vége akkor, 1999-ben, de még csak az évszázadnak sem, hi­szen - nagyapámtól tudom hogy akár az évtized, akár az év­század, szintúgy az évezred sem­mi mással nem végződik, csak és kizárólag nullával, azaz: 0. Ebből következik, hogy a rávaló év me­postabontás Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. gint egyessel (l-el) kezdődik, ami tehát az évezred fordulón-évezred kezdet idején van, január elsején (mondjuk mostani ezredünk for­dulóján) 2001 lesz. Tudom, (avaly ilyenkor nem csak én dühöngtem a sok-sok ha­zudozás és becsapás miatt. De va­jon mit ért a mi mérgelődésünk, ha a tömeg lángolva rohant a nagy fogásokra, s közben nem vette észre senki (vagy csak kevesen, de már későn), hogy ők maguk lettek a nagy fogás, a halbalekok. Mindebben az a meg bosszantóbb, hogy az ország népét ily gálád módon becsapó reklámistáknak máig eszükbe nem jutott elnézést kérni és ennyit legalább mondai: bocsánat kis balekok, csak viccel­tünk. De hát mi miatt volt szükség a nagy hazudozásra, hiszen elegen­dő lett volna most is csak annyit hírelni, hogy év végi nagy kiárusí­tás lesz, most vegyenek, mert ár­engedmény lesz itt is, ott is, min­denütt. Már hogy találhatunk ki ilyet, gondolhatja a magát mind­annyiónkat igenis átejteni akaró kereskedő, hát akkor mikor és mi­ből jusson nagy százalékú nyere­séghez?! Valamikor írtam egy kisebb ta­nulmányt, amelyben a magam csavaros eszével kiszámoltam, hogy egy kiló szalámi (melynek kilójáért akkoriban 750 forintot kértek a boltosok) mennyiért állí­tódik elő, mennyi a bolti ára és azt, hogy mennyi nyereséget vág zsebre a kereskedő. Mert, hogy a gyár hiába visszafogott, a mi zse­bünkben ugyebár a kereskedelem vájkál. Még szerencse, hogy az évtized-, évszázad- és évezred­fordulókon ők csak félve és mód­jával nyúlnak a törvényileg védett árakhoz. Mi is volna, ha ilyenkor ők is felsrófolnák az árakat és a mi amúgy is meggyengült ideg­rendszerünket... És most megint (?) itt topor­gunk az ezredforduló kiskapujá­ban. Érdekes, ezidén mintha nem harsognának annyira sem a rádi­ók, sem a tévé, sem az újságok, csalogatva minket bukszaürítések­re. Nem. Pedig most valóban ez­redvég, ezredforduló lesz. Minek is, hiszen bolond az, aki felül a hazudozásnak, és elhiszi, hogy akár egy hónapra (nem hogy egy évre!) be tud vásárolni kosztok­ból, meg más szükséges holmik­ból. Most az nyer, aki nyugodtan gondolkodik és aztán veszi a szatyrát és kuporgatott pénzét, hogy a szatyra fontos dolgokkal teljen, a bukszában megmaradjon egy kevés magpénz, amit majd megköpdösnek, mondván: „Apád, anyád idegyűjjön, hogy nyugod­tan léphessek át a jövendő század­ba, a titokzatos harmadik évezred­be. Ámen." Ifj. Lele József Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk a leve­lek, a telefonhívások mel­lett szívesen fogadja a 06-30/218-1 1-1 1 -es számra az SMS-üzenete­ket is! Észrevételeiket, vé­leményüket köszönjük! Köszönet a harmadik kör­úti lámpaerdőért! Gyalog ki­csit gyorsabban lehet haladni, mint autóval, vagy busszal ­írja üzenetében a 20/ 922-24­26-os telefonról „Csigabácsi". Olvasóink közül többen is panaszkodnak a Rókusi kör­úton kialakított lámpaerdőre, ám a Nagykörút zöldhullámá­val sem mindenki elégedett. A 20/ 943-61-44-es telefonról az illetékeseknek azt üzenik, zöldhullám helyett piroshul­lám fogadta az autósokat, és lassította a forgalmat az ünne­pi csúcsforgalomban. Iilesiel a Kapcsolat L hatszög Zelei Miklós korszak ? M ost átmegyünk. Az egyik évez­redhői a másikba. Mégis, ami a szellemi nyomort illeti, maradunk ott, ahol voltunk, leginkább az jel­lemzi ezt a mostani átmeneti korsza­kokat, hogy lassan, nagyon lassan megyünk át a rosszból a jóba: „Ré­mületes álom, élő horror, ahogy el­áraszt itt mindent a szellemi nyo­mor" - énekli egy hazai punkegyüt­tes. A nyomor nemcsak a gazdaságban, a kultúrában is aránytalanságokat teremt. Egy-egy kereskedelmi tv kérdezz-felelek műsorának operatőre egy estére egy­milliós honort is kaphat, ha jól képviseli az érdekeit. Ezzel szemben egy jó író, a mai átlaghonoráriumokat figyelembe véve, 5-10 könyvvel tud ekkora tiszteletdí­jat összeszedni. Könyvenként csak egy évet számítva: 5-10 év alatt keresi meg az egy estés operatőri tényke­dés honoráriumát. A szellemi termékek helyét lassan-lassan teljesen elfoglalják a szellemellenes termékek, a dáridók, a ko­óstolók, a milliók tekintetét magukhoz láncoló eszelős dél-amerikai szappanoperák, és halavány hazai után­zataik. Jobb sorsra érdemes, bulvárba váltott ismerős­sel találkozva azt kérdeztem tőle, mi a titka a példány­szám folyamatos növelésének? A válasz: „Nincs titok. A színvonalat kell minden héten egy kicsit lejjebb vin­ni, és özönlik a nép." Biztosan csak nekem új az igazság: a szellemi nyo­moron a szellemi nyomorítók meggazdagodnak, mi­közben mindenki más egyre szegényebb lesz körülöt­tük. Az átmenet hosszú, az élet rövid, suttogja maga elé az ember, miközben a magasugróversenyt nézi. Csak­hogy ezen a versenyen fel sincs függesztv.e a léc, ha­nem hanyagul a földre hajították, a „versenyzők" el­sétálnak fölötte, és bemondják az eredményüket. Akik­nek a legerősebb a hangjuk, azok lesznek a bajnokok. Egy átmeneti kor örökös aranyérmesei. A többiek meg ugrálhatnak. (A szerző újságíró.) miről írt a DM? 75 éve A karácsonyi Karácsony hete normális körülmények között mindig arany hete volt a kereske­delemnek, mert a szeretet ünnepén mindenki, még a legszegényebb ember is ka­pott és adott ajándékot. A háborúk előtti boldog esz­tendőkben ezen a héten ki­ürült a legbőségesebb áru­raktár is, és a mennyezetig érő karácsonyfák roskadoz­tak az ajándékok terhe alatt. Az idei karácsony a magyar szanálás konszolidált esz­tendejében a karácsonyfa uzsorával kezdődött. Az 50 éve A szobornál forgalomról élelmes árusok alaposan ki­használták az általános pénztelenség konjuktúráját, mert tudták, hogy az embe­rek még a karácsonyi lako­máról is lemondanak, de a karácsonyfa sehonnan se maradhat el. A legtöbb vá­sárló anyagi erejét, már a karácsonyfa piac kimerítet­te, mire az üzletekre került volna a sor már megszűn­tek a vásárlási lehetőségek. Ez az oka annak, hogy ilyen szomorú karácsonyra nem emlékeznek a szegedi kereskedők. (1925) Az eső szemetel, munká­ból hazasiető emberekkel telik meg az utca. Mindenki siet, mégis a Pártbizottság háza előtt sokan megállnak, útjukat a Sztálin-sétányon keresztül folytatják. Kíván­csian, örörmmel nézik a változást, ami az utóbbi he­tekben történt. Nem régen még fekete sár borította az utakat, de most mindenütt vörös salak fedi. Bár de­cember van, mégis kinyílt virágok várják a nagy na­pot, a Lenin - és Sztálin szobor leleplezését. A vá­ros össszes dolgozója sze­retettel és hálával gondol a leleplezési ünnepségre, amelyen Révai József elv­társ, népművelési miniszter szó) Szeged népéhez. (1950) 25 éve Százezer ember új lakásban A Csongrád megyére ju­tó lakásépítési terveket túl­teljesítik, hiszen az eredeti­leg elképzelt 19 050 lakás helyett várhatóan 21 400 új lakásba költözhettek, illetve költözhetnek be. Ha egy ki­csit „bőven számolunk" ak­kor körülbelül 100 ezer em­ber mondhatja el, hogy a negyedik ötéves tervben ju­tott lakáshoz szűkebb pátri­ánkban. Természetesen tisztában vannak a DÉLÉP­nél, hogy sok javítani való­juk van a munkájukban. Szeretnének előbbre lépni a minőséggel, hogy ne le­gyen annyi hiba az átadott lakóházakban. (1975)

Next

/
Thumbnails
Contents