Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-23 / 300. szám

6 HELYI TÜKÖR SZOMBAT, 2000. DEC. 23. Vasra vert angyal A rabbá lett remény Minden­ki keresi a maga Bet­lehemét és Meg­váltóját. E napokban sokan várják az üzenetet, so­kan néznek a csillagok­ra, hogy megtalálják az utat. Vannak, akiknek ablakából nem is látszik más: csakis az égbolt, a titokzatosan fénylő csil­lagokkal. A „Csillag", vagyis a csillag alakú Szegedi Fegyház és Bör­tön egyik fogva tartott­jával, Kovács Krisztián­nal csillagokról, angya­lokról, egykori és jöven­dő karácsonyokról be­szélgettünk. - A szeretet ünnepe, a család, édcsanyámék. édes­apám, a testvérem, a barát­nőm, meg a három kisgyere­kem. Ez jut eszembe a kará­csonyról - tesz vallomást Kovács Krisztián. A „Csil­lagban" fogva tartott nehéz fiúk nem szívesen beszél­getnek ilyesmiről a kívülál­lókkal. Legalább harmincan elutasítottak, mire Krisztián­ra bukkantunk. - A kará­csony: sütés-főzés, fenyőfa­állítás, utána az ajándékok, a családi vacsora, ami halié, sütemény, diós-mákos bejgli - idézi az egyre messzebb úszó képet. A 23 esztendős fiatalembernek ugyanis nem ez lesz az első börtönbeli karácsonya, de nem is az utolsó, mert nagyjából még 14 évet kell fegyházban és börtönben lehúznia. - Otthon, a gyerekeknek is olyan karácsonyokat csi­náltunk, mint amilyet ne­künk a szüleink. A nagyob­bik és a középső lányom születésekor még kint vol­tam, a fiam egy éves. Az élettársamtól, a szüleimtől, az új barátnőmtől rendszere­sen kapok csomagot és leve­leket. De én is sokat Irok. Akár négy-öt oldalt is: jön­nek a kérdések otthonról, azokra válaszolok, aztán ta­nácsot adok: például a gye­reknevelésben, vagy hogy az élettársam mire költse a pénzt, mire figyeljen ­bölcsködik Krisztián, pedig túl nagy élettapasztalata Kovács Krisztián: A bűnözőkről mindenkinek megvan a véleménye, de sokan elfelejtik, hogy mi is emberek vagyunk. (Fotó: Karnok Csaba) nem lehet, hiszen „kint" nem dolgozott. - Aki nem járt börtönben, nem tudja elképzelni, mit je­lent a bezártság, hogy szigo­rú és állandóan ismétlődő napirend szerint élünk, min­denhez engedélyt kell kérni, az ember nincs a családjá­val, a gyerekeivel - ad pilla­natfölvételt jelen helyzetéről Krisztián. - Ha tudom, hogy ide jutok, az biztos, hogy nem leszek bűnöző! A saját gyerekeimet úgy nevelném, hogy bár megadnék nekik mindent, mint nekem a szü­leim, de állandóan ismétel­ném nekik a történetem: jöttek a haverok, aztán a sok kimaradás, a rossz társaság és tizenhét voltam, amikor először börtönbe kerültem. A gyerekeimnek most in­nen, bentről csak a szerete­temet tudom adni, más lehe­tőség nincs. A legutóbbi be­szélő után, a boltban vettem karácsonyi lapokat. Megír­tam nekik, hogy sokat gon­dolok rájuk, minél hama­rabb szeretnék velük lenni... Az élettársam a gyerekekről fényképeket küld - lép szek­rényéhez Krisztián és előve­szi a paksamétát, tele gye­rekfotókkal. - A beszélő után, mikor az ember a cel­lába lép, nehezebb, egy da­rabig sokkal nehezebb... ­ismeri el, de mégis szeren­csésnek mondja magát, mert bizony nem mindegyik fog­va tartottnak adatik meg, hogy a családja keresi és fönntartja vele a kapcsola­tot. Az emeletes vaságyak melletti falakon a rabtársak kedvenceinek fényképei, csenevész cserepes virágok. A magas ablak alatt, egy széken egy csöpp fenyő vonzza a tekintetet. - Ez nekem jött, csomag­ban: a kis műfenyőt páran földíszítettük, s most már mindenkié, az egész zárkáé - ad magyarázatot, s teszi maga mellé új barátnője ajándékát Krisztián. - Ta­valy is kértem magamnak egy ilyen fenyőfát. Kicsit könnyebbé teszi az ünne­pet... Mert nehéz ilyenkor: zárt közösségben élünk és nem lehetünk együtt a sze­retteinkkel, a családunkkal. - mondja az, akiről tudjuk: embert ölt és kifosztott és sikkasztott, de szeretni is tud. - A legszebb éveimet töl­töm itt. Tudom, ez az én ba­jom. A bűnözőről mindenki­nek megvan a véleménye, de azt sokan elfelejtik, hogy a „Csillagban" is emberek élnek - szól társai nevében és „védelmében" is Kriszti-* án. - Katolikus vagyok. Kint is el szoktam járni a temp­lomba. Segít az idei kará­csonyon, hogy a színjátszó körben, a betlehemes elő­adásban játszom. Egy óra­hosszás az előadás, addig is együtt vagyunk, kívül a zár­kán és valami másra gon­dolhatunk... Örülök a szere­pemnek: angyal vagyok ­néz ki a rácsos ablakon Krisztián és kántálja a lassú sodrású verssorokat: „Vas­ban vagyok, vasban vagyok. Vasban csöngenek a dalok. Rácsikorgok jó anyámra, miért ontott e világra. Kel­lene elszállni innen, s nincs isten, hogy megsegítsen? Vagyok vassá csinált an­gyal. Elsüllyedek, ez a nagy baj. Ertetlenül bámul reám boldogságos kis Máriám. Hiába ég szája húsa, más az ábrám majálisa. Csak pihe­gek, csak pillogatok. A csil­lagok szép szabadok. Udva­rukba azok hívnak, hogy le­gyek nagyhatalmú csillag? Vasban vagyok, vasban va­gyok. Vasban csöngenek a dalok." - Karácsonykor megtart­juk az előadásokat... Szil­veszterkor beszélgetünk, nézzük a tévét a zárkában. Aztán meglátjuk, mit hoz az új évezred. Ha indul valami iskola, kitanulok egy szak­mát, mindegy, mit. Utána megpróbálok elhelyezkedni, itt bent is munkát kapni, kint pedig mindenképpen. Aztán, ha kint leszek, remélem, normális, családi életet élhe­tek, mint bárki más... Újszászi Ilona A németek imádják a szegediek Strauss-gálamüsorát A Monarchia muzsikája Karácsonytól január közepéig összesen 27 újévi Strauss-gálakon­certet ad Németország­ban Molnár László diri­gálásával a Szegedi Nemzeti Színház Zene­kara. A vidám, könnyed műsort indulás előtt, szombaton este a nagy­színházban - mintegy főpróbaképpen - a sze­gedi közönségnek is elő­adják. Molnár Lászlóval - akit a német közönség a bécsi operett autenti­kus tolmácsolójaként is­mer - a vendégszerep­lésről és terveiről beszél­gettünk. - Mióta vendégszerepel­nek újévi koncertekkel Németországban ? - Hét évvel ezelőtt Wolf­gang Alber impresszárió és koncertiroda-vezető felkéré­sére vállaltuk el az első Jo­hann Strauss-gálakoncertet. Pontosabban Strauss-gála­koncertet, hiszen olykor az idősebb Johann Strausstól, sőt Joseph Strausstól is ját­szunk egy-egy darabot. Kez­detben 10-12 koncertet ad­tunk közepes nagyságú né­met városokban, például Ulmban. Idővel fokozatosan emelkedett a koncertek szá­ma, ezúttal december 26-tól január 21-ig összesen már 27 hangversenyt játszunk. Többet is elvállalhattunk volna, de az itthoni kötele­zettségeink ennyit tettek le­hetővé. Németországban roppant népszerűek az új évet köszöntő Neujahrs-kon­certek, a német polgár ad ar­ra, hogy ilyenkor elegánsan felöltözve elmenjen a városi színházba és meghallgasson egy jó gálahangversenyt. A zenei igényesség mellett alapvető követelmény, hogy a műsor vidám legyen, ezért az énekes betétek is humor­ral fűszerezettek. Nem egy­szerű koncertről van szó, ha­nem a díszletelemekkel, a jelmezekkel, a kellékekkel és főként a színészi játékkal igyekszünk jó hangulatot te­remteni. Ezúttal a Szegedi Nemzeti Színház két kitűnő magánénekese, a német kö­zönség körében már népsze­rűséget szerzett Vajda Júlia és a fiatal baritonista, Bátki Fazekas Zoltán lépnek fel a Molnár László. (DM-fotó) színház zenekarával. Első­sorban A cigánybáróból ad­nak elő dalokat, jeleneteket, a zenekar pedig nyitányokat, polkákat, mazurkákat, indu­lókat, népszerű keringőket játszik, valamint zenei tréfák is szerepelnek a műsorban. - Sok Strauss-darahot di­rigált már, A cigánybáró­val nyáron is nagy sikert aratott a szabadtérin. Szereti ezt a műfajt? - Bevallom, fiatalabb ko­romban - kissé arisztokrati­kusán - igyekeztem magam távol tartani az operettől, mert egyszerűen a szórakoz­tató zene kategóriájába so­roltam. Az évek során azon­ban annyira megszerettem Strauss muzsikáját, hogy ma már a szívem egyik csücske. Amikor operaigazgató vol­tam, bemutattam a Denevért is, amit különösen az ünnepi időszakban nagyon szeretett a közönség. Strauss zenéje magasrendű művészet, rend­kívül ötletgazdag, kifino­mult, a hagyományokat őr­ző, ugyanakkor meg is újító muzsika, méltó tükörképe a fényesen ragyogó Monar­chia korszakának. Németor­szágban úgy tartják, Strauss muzsikáját csak az osztrákok és mi tudjuk autentikusan közvetíteni. A német zene­karok mindig valahogy me­revebben, „szögletesebben" játsszák. A kritikák általában kiemelik, hogy a finom ritar­dandókat, a keringős maní­rokat, a váratlan fordulato­kat, azaz magát a straussi stílust a nyugat-európai ze­nekaroknál sokkal jobban érezzük és tudjuk. - Milyen az érdeklődés a gálakoncertek iránt? - Mindig telt ház előtt ját­szunk, a legkisebb színház­terem, ahol fellépünk, 5-600 személyes, míg a legna­gyobb hangversenyterem mintegy 1200 főt képes be­fogadni. Az impresszáriónk szerint az elmúlt évek sike­rei után a német közönség szívesebben vesz jegyet egy gálaestre, ha a szegedi zene­kar nevét látja a plakátokon, mintha más városokból vagy a környező országokból ér­kezett együttesét. Ennek az az oka, hogy a farsangi idő­szakban alkalmilag szerve­ződött haknibrigádok vállal­tak fellépéseket Németor­szágban, és alaposan lejárat­tak egy-egy városnevet, ránk pedig szívesen emlékeznek. - A döntéshozók időről időre felvetik, szükség van-e Szegeden két zene­karra. Hogyan látja ezt? - A színházi zenekar kez­detben csak a Szegedi Szim­fonikus Zenekar árnyékában működött, nagy előadás­számban kizárólag operette­ket és zenés darabokat ját­szott, mert a Vaszy Viktor idejében kialakult munka­megosztás szerint a szimfo­nikusok látták el az összes filharmóniai és operai szol­gálatot. Idővel ez a merev felosztás megváltozott, ma már az operaelőadások leg­alább felét a színházi együt­tes játssza, és mellette az összes operett, musical és zenés játék kíséretét is ellát­ja. Jó színvonalúnak, tehet­ségesnek tartom a zömmel fiatal muzsikusokból álló színházi zenekart. Alapvető­en más a két együttes karak­tere, szerencsés dolog, hogy mostanra egészséges, jó kap­csolat alakult ki közöttük, és egymást gyakran kisegítve tudnak dolgozni. Mindkettő­re szükség van, hiszen maxi­málisan teljesítik az előírt szolgálatokat. - Ebben az évadban mi­lyen darabokat vezényel Szegeden? - Irányításommal újítot­tuk fel az ősszel a Lammer­moori Luciát és a Traviatát, a Strauss-gálát szombaton este Szegeden is bemutatjuk. Németországból hazatérve egy nagyszabású Verdi-ope­ragálát dirigálok, majd részt veszek a Valló Péter rende­zésében színre kerülő Fals­taff-produkcióban, amit Oberfrank Péter zeneigazga­tó úrral ketten vezényelünk. Hollós! Zsolt RANDI-rovat 'Hogyan hirdethetsz a RANDI-rovatban? Vágd ki a - hetente változó ­ábrát és ragaszd a be­küldendő szöveget tartal­mazó borítékra. Várjuk névvel, címmel kiegészí­tett üzeneteiteket, hirde­téseiteket, de értük és tartalmukért felelősséget nem vállalunk. (Nevete­ket, címeteket természe­tesen nem tesszük köz­zé.) Címünk: Délmagyar­ország/Délvilág Szer­kesztősége, 6740 Sze­ged, Stefánia 10., Sajtó­ház. A borítékra írjátok rá: RANDI-rovat! Szegvári, 21 éves, 165 cm magas, átlagos kinézetű, káros szenvedélyektől men­tes lány vagyok, aki komoly kapcsolatra, és nem futó kapcsolatra vágyik. Szeretek zenét hallgatni, moziba, diszkóba járni. Szeretnék megismerkedni olyan, 21-25 éves fiúval, aki őszinte, és ő sem futó kalandot keres. Ha e sorok felkeltették az ér­deklődésedet, írj a „Várom a párom" jeligére! A „Nem csak barátság" jeligéjű lánynak üzenem: So­raid nagyon tetszettek. Hu­szonéves, őszinte, makói srác vagyok. A számomra a külső megjelenés, a (dísz) csomagolás, a belső érték az igazi ajándék. Legyél 9-én, 17-kor az sztk előtti telefon­fülkénél. Fekete farmert és kék farmerkabátot fogok vi­selni. Ha az időpont nem megfelelő, és érdekellek, írj a „Zöld sál" jeligére! Az „Igazi" jeligére üze­nem: Sajnálom, hogy a múlt héten nem tudtunk találkoz­ni, pedig ott voltam az álta­lad javasolt helyen. Ha rá­érsz, találkozzunk vasárnap délután, 17-kor, a vásárhelyi Korsós lánynál. Ha nem jó az időpont, írj „Remény" jeligére. Ismertetőjelem: hosszú, barna haj, kék sze­mek. A „Szívdobbanás" jel­igéjű lánynak üzenem: Szia! 189 cm magas, 21 éves, sze­gedi, főiskolás srác vagyok. A bulizás, mozi és beszélge­tés részemről is rendben. Szeretem az élet vidámabb oldalát nézni, és a romantiká­val sincs semmi gondom. Fontosnak tartom az őszinte­séget, úgyhogy meg kell mondanom, külsőre nem va­gyok egy Brad Pitt, de hátha így is szeretnél velem ta­lálkozni. Ha igen, írj az „Együtt, egymásért" jeligé­re! Az „Együtt jobb" jeligé­re: Soraid felkeltették az ér­deklődésem irántad. Én szin­tén már hosszú ideje keresek valakit, akiben megbízhat­nék, és igazi társam lenne. Remélem, nem hiába írtam neked, és eljössz a randira! Legyél 9-én a Szeged Plazá­ban a szökőkútnál! Ismer­tetőjelem: szőke a hajam, és lesz nálam egy ilyen újság! Ha azonban nem tudnál el­jönni, írj „Egyedül nem megy" jeligére! Én nem keresem az iga­zit, hiszen már megtaláltam Dobó Andrea személyében, akinek üzenem, hogy nagyon szeretem, és nem tudok nél­küle élni! Remélem, egyszer viszonzásra talál ez az érze­lem! A „Szívek" jeligéjű srác­nak: Mivel a neked szóló üzeneted a 16-i újságban je­lent meg, nem tudtam a 11 -i találkára elmenni. Ne hara­gudj! Remélem, még mindig szeretnél megismerni, és tü­relmesen vársz rám. Ha igen, akkor íij nekem újból egy vá­laszt, írj magadról egy kicsit bővebben. Találkozni csak a következő évezredben tu­dunk, mivel én nem szentesi vagyok, és most téli szünet van. Találkozzunk 2001. jan. 4-én, du. 2-kor, a szentesi nagyposta előtt. Jelige: „Fé­lénk lány". „Scorpi"-ka üzeni annak a srácnak, aki nem fél a „Skorpióktól": Örömmel ol­vastam a válaszod. Találkoz­zunk a hirdetés megjelenése napján, 16.30-kor a Fren Club báljában. Szegeden. Le­gyen nálad egy ilyen újság, rendben? Ha nem jó az időpont, írj! A „Romantikus séta" jel­igére: Ne haragudj, hogy nem tudtam elmenni a mega­dott időpontban. Találkoz­zunk a hirdetés megjelenése utáni vasárnap, 11 -kor a Cor­vin szakközép előtt. Legyen nálad egy ilyen újság, nálam is lesz. A „Ke-baby" jeligéjű lány üzeni Zolinak: Sajná­lom, de az időpont nem volt jó, találkozzunk a hirdetés megjelenését követő kedden, du. 17.30-kor a szegedi busz­pályaudvar várójában. Le­gyen nálad egy ilyen újság, nálam is lesz. Az „Éjféli randevú" jel­igéjű lánynak: Szia! Örülök, hogy írtál! Szegedi, 21 éves, főiskolás, 189 cm magas srác vagyok. Humoromat jónak mondják. Szeretnélek megis­merni, őszinte, romantikus, szerelemteljes kapcsolat ki­alakítása céljából. Ha te is így gondolod, és szeretnél megismerni, gyere el a No­votel szálló előtti szökőkút­hoz, az újság megjelenésé­nek napján, 17-kor, vagy írj a „Sweethart" jeligére. Le­gyen nálad egy ilyen újság. Hogy megismerjelek, nálam is lesz. 18 éves, 186 ctp magas, szegedi lány vagyok. Szere­tek sportolni, diszkóba, mo­ziba járni. Szeretnék megis­merkedni olyan, 18-25 éves sráccal, akinek szintén van kedve ezekhez. Ha hirdeté­sem felkeltette az érdeklődé­sed, és szeretnél velem talál­kozni, akkor hívj vissza az „Együtt mindig jobb" jeligé­re! A „Nem csak barátság" jeligéjű lánynak: 25 éves, makói srác vagyok. Szá­momra sem a külső az elsődleges szempont, nem elsősorban a kinézet után íté­lek meg valakit. Magadról nem írtál túl sokat, csak a ko­rodat. A többit biztos a talál­kozásra bízod. Én tartós kap­csolatot szeretnék kialakítani, ha neked megjelel, találkoz­zunk a hirdetés megjelenése utáni szombaton, 13-kor a mozi előtt. Ha az időpont nem felel meg, írj „Tartós kapcsolat" jeligére. A „Szeretnék boldog len­ni" jeligére: Szia! Hirdetésed felkeltette az érdeklődésem, és szeretnék megismerkedni veled. 17 éves, 165 cm ma­gas lány vagyok. Barna, rö­vid hajam, barna szemem van. Szeretek bulizni járni. Én is kedvelem a romantikus sétákat, csak még a megértő társ hiányzik, akivel megte­hetném ezt. Remélem, ne­kem sikerülne téged kimoz­dítani magányodból. Ha te is így gondolod, írj időpontot! A helyszín nekem Szentesen felelne mg. Jelige: „Édes élet". A „Szeretnék boldog len­ni" jeligére: Hirdetésed fel­keltette az érdeklődésem, és szeretnék találkozni veled. Találkozzunk dec. 29-én, ló­kor Vásárhelyen, a zeneisko­la előtt. Legyen a kezedben egy ilyen újság. Ha nem jó az időpont, írj „Felhő" jel­igére.

Next

/
Thumbnails
Contents