Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-14 / 292. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. DEC. 14. SZEGED 5 Szocialisták a polgármester „ügyeiről" Újhelyi támadja Barthát Munkatársunktól Rendkívüli sajtótájékoztatót tartott tegnap Újhelyi István, az MSZP városi frakciójának tagja. A politikus - elmondása szerint azért tárta a sajtó képviselői elé a polgármester egészségügyi cégének működéséről, illetve a szegedi szakellátás tervezett privatizációjáról tudomására jutott információkat, mert dr. Bartha László a tegnapi közgyűlésen sem reagált az ezeket, firtató, az országos sajtóban megjelent cikkek állításaira. Újhelyi István tegnapi sajtótájékoztatóján tulajdonképpen megismételte az elmúlt héten egyes pesti lapok által közölt cikkek tartalmát. Az írások elsősorban dr. Bartha László polgármester korábbi vállalkozói tevékenységével, illetve a szegedi egészségügyi szakellátás funkcionális privatizációja kapcsán fölmerült személyi összefonódásokkal foglalkoztak. Mivel dr. Bartha Lászlót tegnap nem sikerült elérnünk, a polgármester reagálásával, válaszaival kibővített cikket pénteki lapunkban közöljük. Nincs veszélyben Szeged ivóvízellátása Vízdíjtarifa - megállapodás nélkül A tegnapi, elsősorban e célból összehívott rendkívüli közgyűlés sem szentesítette az önkormányzat és a Szegedi Vízmű Kft. másik tulajdonosa, a Vivendi Water közötti megállapodás tervezetét. Ugyanakkor a képviselők elfogadták a korábban javasolt vizdíj tarifákat, és azt is megszavazták, hogy az önkormányzat a Micromeat Kft.-vel együtt pályázzon a konzervgyár üzemeltetésére, így megmentve 130 munkahelyet. Tegnap délelőtt zárt ajtók mögött ült össze Szeged képviselő-testülete. Az első, legnagyobb érdeklődéssel várt napirendi pontban a Vivendi Waterrel való megállapodás tervezetére nem került pecsét. A közgyűlés eddig kétszer vitatta meg a szerződést, és egyszer sem szavazott róla. A helyzet most sem alakult másként, a képviselők megbízták a polgármestert, tárgyaljon tovább a francia féllel, próbáljon meg újabb engedményeket elérni. A képviselők ugyanakkor elkötelezték magukat: a jövő szerdán mindenképpen döntenek e kérdésben. Palkó György, a Vfzmú Kft. vezérigazgatója a hír hallatán leszögezte: nem látható előre, milyen következményekkel jár majd ez a döntés, de az biztos, hogy „egyre nehezebben tartható kézben az ügy". Mint ismeretes, az önkormányzat és a Vivendi közötti jogi vita a közeli jövőben a genfi választott bíróság elé kerül. Az előzetes meghallgatások már meg is kezdődtek. Bár mindkét fél a peren kívüli megállapodásra törekedett, eddig nem sikerült olyan tervezetet kidolgozni, melyet mindkét fél elfogadott volna. Az első szerződésben a felek arról állapodtak meg, hogy a két tulajdonos mellé „beemelik" az Alfa-Nova Kft.-t és a Szeviép Rt.-t. Amikor a közgyűlés elhalasztotta a döntést, egy új tervezetet dolgoztak ki. így az elmúlt pénteken a képviselők már arról szavazhattak volna, hogy a Vivendi 49 százalékos tulajdonrészét 26-ra csökkenti, mfg az önkormányzati hányad 51-ről 74 százalékra emelkedik. Ekkor a képviselők azért nem szavaztak a szerződésről, mert nem hivatalos értesítést kaptak arról, hogy a legfelsőbb bíróság helyben hagyta az elsőfokú tanács, a szegedi vizes cégek bejegyzését megtagadó határozatát. Dr. Bartha László ugyanakkor kijelentette: egyetlen másodpercig sem fenyegeti veszély a szegedi vízellátást, mert a város által alapított Víziközmű Üzemeltető Rt. azonnal át tudja venni a feladat ellátását, ha a tárgyalások nem hoznának eredményt. A képviselők elfogadták viszont a vízdíj-tarifarendszer korábban tárgyalt tervezetét. Eszerint más-más díjat fizetnek majd a közületi és lakossági felhasználók. A polgárok a rendszer fenntartására 100 forintos alapdíjat fizetnek majd, és egy köbméter ivóvízért 177 forintot kell kiadniuk, amely már tartalmazza a csatornadíj mellett a szennyvíztisztító üzemeltetési költségét is. (A díjak ÁFA nélkül értendők.) A képviselők támogatták a javaslatot, amely szerint az önkormányzat konzorciális szerződést köt a Micromeat Kft.-vel, és a céggel együtt pályázik a konzervgyár hasznosítására. A város már tegnap délután, közvetlenül a közgyűlés után beadta pályázatát a tulajdonoshoz, a Mag)líl Fejlesztési üunNlroz, amely legkésőbb péntekig dönt az ügyben. A polgármester szerint így a város 130 munkahelyet menthet meg. Kéri Barnabás A Klauzál - „csak" menyasszonyi ruha? Ami életet lehelhet a térbe Borvendég Béla szerint a Klauzál térbe életet lehelni nehéz, de talán mégsem reménytelen vállalkozás. (Fotó: Nagy László) Köztér újult meg közpénzből. Ezért jogos csokorba kötni mindenféle véleményt, az elismerőt és a bírálót is. A Klauzál tér bármilyen mércével mérve is sokkal szebb lett, mint volt, de nem hiba nélküli. Ez Borvendég Béla Ybl-díjas építész véleménye, aki szerint érdemes tárgyilagosan számba venni azokat a hibákat, amelyekből tanulni lehet. Hiszen még ránk vár a Kárász utca és a Széchenyi tér fölújitása Páczay kenyérszelőjét Borvendég nem hiányolja. A helyette kapott szökőkút azonban rossz - jelentette ki az építész. Nem is azért, mert „jelképei hajuknál fogva ideráncigáltak". Inkább azért, mert elhibázott a mérete, a megformálása, a kompozíciója, a medence tagolása. De szerencsétlen a hely kijelölése is, ugyanis az a térbeli tengely, amit hangsúlyoz, ilyen megerősítést már nem kívánt. A Kossuth szobor, már csak mérete miatt is, inkább másodlagos, lapos ellensúlyt kívánt volna. Olyat, ami a Kígyó, vagy az Oroszlán utca felől kiegyensúlyozza a szobor onnan nézve kissé bizonytalan helyzetét. A városi tér jelenség, amit abban mozogva és minden részletét, üzenetét befogadva érzékelünk. A Klauzál téren sétáló - Borvendég szerint - érzékelhet némi léptékzavart. Azért, mert például a tér „kőbabái" körülbelül egy számmal nagyobbak a kelleténél, megformálásuk nélkülözi a megkívánt finomságot. E bajra utólagos gyógyír lehetne, ha a „kőbabák" rendeltetést kapnának például úgy, hogy felkerülnének rájuk olyan dfszítmények, mint mondjuk a testvérvárosok cfmere, a díszpolgárok neve, a szegedi tudomány, művészet, sport, halhatatlanjainak névsora. E részletektől eltekintve, felújított házhomlokzatokkal együtt szemlélve e tér: megnyerő lett. Olyan, mint mennyegzői ruha a kirakati próbababán. A ruha azonban igéző hölgyet öltöztetve nyeri el értelmét. Ám életet lehelni e térbe nehéz, de talán mégsem reménytelen vállalkozás - véli Borvendég építész. A városi terek nagy része piacérből alakult ki. Olyan helyek voltak, ahol áruk és hfrek cseréltek gazdát, ezért ott különféle emberek találkoztak, (gy azokat is vonzotta, akik ebben a kommunikációban csupán bámészkodóként vettek részt. A mi Klauzál terünkön az ötvenes években is vagy százötven városi funkció koncentrálódott az úri szabótól kezdve a lakásokon át a Virág cukrászdáig, tehát érdemes volt vagy kellett arra menni. Mára e funkciókból szinte semmi nem maradt - mond ítéletet az építész, aki arra hívja föl a figyelmet, hogy a Klauzál tér a bankok terévé vált. S bár e bankok segítettek megmenteni több palotát is a szocialista nemtörődömség el-' fekvőjéből, ezek az intézmények nem éltetik, hanem fogyasztják a városi teret. Mert például a bank szünnapokon és esténként halott, nincs ácsorgásra ingerlő kirakata, nem teremt közösséget, ismeretséget, mert legfontosabb sugallata éppen a diszkréció. A patika is fontos, de nem feltétlenül itt - véli Borvendég. A Virág egy éjszaka úgy fonnyadt el, mintha leforrázták volna. Hiányzik. Nem a térről, hanem Szegedről. Kétségtelen, a Klauzál téren létezik ugyan néhány fényes üzlet, ám ez édes kevés ahhoz, hogy a tér sajátos egykori vonzása helyreálljon. Ebből a szempontból sajnos szinte közömbös hangsúlyozza az építész -, hogy az új burkolat milyen mintájú szőnyeget terít a lábunk alá. Az emberek a Kárász utca nyomát követik, vagy átlósan átgyalogolnak a téren. A Klauzál tér: a Széchényi tér előszobája. Ám e két tér karaktere annyira ellentettje egymásnak, hogy helyesen csak együtt értelmezhetőek, mert egymást kiegészítik. Az előbbi a közvetlen, személyes találkozások helye, az utóbbi a pihenésé, a nézelődésé. Éppen ezért Borvendég a Klauzál téren vendéglőket, sörözőket, kávéházakat, nyáron teraszokat, tarka ernyőket szeretne látni. Olyan vendéglátó helyeket, ahol lehetőleg olyasmit kap a vendég, amit máshol nem. A Virág cukrászda annyira ilyen volt, hogy polgári hangulatába még a kommunista vezetés is beletörődött. A Rétesbolt belseje sajnos nem utal méltó módon arra, hogy itt sajátosat, jellegzetesen magyar terméket kapni. A jövőről szólva Borvendég Béla abban bízik, hogy az elektronikus kereskedelem viharos terjedése akár tíz év alatt is alapvetően átalakíthatja a bankszakmát, ami szükségtelenné és értelmetlenné teheti a csillogó-villogó, nagy alapterületű bankfiókokat. A ma elfoglalt földszintek egy részét a tudatos városvezetés visszaszerezheti, és más, odaillőbb célra hasznosíthatja. Ámde addig is árgus szemmel kellene figyelni azt a kevés városi értéket, ami megmaradt, és megmenthető. Ugyanakkor támogatni kellene minden olyan törekvést, ami Szeged sajátosságainak megerősítését és kifejezését szolgálja. Újszásii Ilona JV!ilyen ajándékot I? Lassan a karácsonyi készülődés finiséhez érkezünk, hiszen jó másfél hét van már csak hátra addig, hogy a fenyőfa alá tegyük szeretteinknek az ajándékot. De vajon ki, mivel szeretné vagy tudja meglepni családtagjait? Inkább praktikus dolgokat, vagy luxus holmit igyekszünk venni másoknak? - erre kerestünk ezen a héten választ. Földesi Zoltán (nyugdíjas gyógyszerész): - Igazából semmilyen ajándékot nem veszünk az idén. A négy unokánknak inkább pénzt adunk, uu.iuol megvehetik azt, anurc leginkább szükségük van. Általában is a praktikus dolgokat részesítjük előnyben, amire év közben nem telik, sokszor ilyenkor, az ünnep előtt * p Földesi Zoltán, Nagy Mihályné és Gercsó Margit. (Fotó: Somogyi Károlyné) vásárolja meg az ember. Úgy számoltunk, hogy ttz-tizenöt ezer forint alatt már nehéz elfogadható ajándékot találni, i ci meszelésen a ielnölt gyerekeinket is meglepjük valamivel. Nagy Mihályné (nyugdíjas tisztviselő): - Nyugdíjból ajándékba is csak a legszüka hét kérdése ségesebbet tudjuk megvenni, esetleg egy kis luxust mellé. Hónapokig kell előre spórolni, hogy a kisnyugdíjból meg tudjuk lepni egymást. Az idén is leginkább a piacon vásárolunk, mert ott minden olcsóbb. Nagyon keresni kell, hogy hol találunk megfelelő meglepetést, amit még elbír a pénztárcánk. Mi kétezer forintnál többet nem költhetünk egy-egy ajándékra, ezért pedig nagyon keresni kell, hogy mit is kap az ember. Gercsó Margit (adminisztrátor): - A családban csak a hároméves kislányomnak veszünk ajándékot. Természetesen ennek pénzügyi oka van, hiszen ma már minden nagyon sokba kerül. A legszükségesebb dolgokat sem könnyű előteremteni. A gyermekeknek azonban mindenképen szükségük van valamilven apró meplepetésre a karácsonyfa alatt. Az egész családban azt valljuk, hogy az ajándék mellékes, a legfontosabb az, hogy mindnyájan együtt legyünk szeretetben, egészségben. A tökéletes megoldás: 300 000 FT ÁRELŐNNYEL! Részletek az Opel márkakereskedőknél.