Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-12 / 290. szám

Mikulásinvázió A

Z vesse rám az első, kővel teli puttonyt, aki nem hitt benne. Mert én bizony úgy emlékszem, hogy akkoriban (hatvanas éveket írtunk, a kamaszok belőtt séróval indultak a kultúra élőzenére, az irigyelt tinédzserek fenekét pedig már farmergátyóba szorították...), mi, kerekszemű óvodások pontosan tudtuk: a Mikulás igenis létezik. A jó gyereknek ajándékot rak a cipőcskébe, a rosszak, persze, csak virgácsot kapnak tőle. S amikor megjelent a oviban pirosbundájú Télapó (mert hogy így is szólították egykor), s kiderült, végül mégiscsak több a szaloncukor, meg a csoki, mit a verésre alkalmas gally, belénk költözött a nagy öröm. Nagy vehemenciával korszerűsödő világunkban az ajándék okozta boldogsággal nincs is semmi baj (legfeljebb a szaloncukor helyére álmodnak inkább számítógépes játékot, meg űrkalózos, foszforeszkálós matricát a srácok...), ám mintha a Mikulás-kínálat okozna a kelleténél több fejtörést. Azzal már évekkel ezelőtt megbarátkozhattunk, hogy egy magyar gyereknek, a szülők munkahelyének számától függően jár egy, illetve két szakszervezeti Mikulás. Azt is elfogadtuk, hogy Szeged központjában összefuthatunk minimum három. Kárász utca környékén kóborló Mikulással. De vajon mit kezdhet egy 5-6 éves kiskölyök azzal a ténnyel, hogy immár Mikulás-kommandók trappolnak végig a városon. Amíg a Széchenyi téren jótékonykodásra szakosodó Mikulások szaladgálnak, addig minden magára valamit is adó bolt előtt is ácsorog legalább két-három Mikulás beosztású egyén, hogy tudatosítsa a gyerekekkel (de leginkább a szülőkkel!), náluk pedig nagyobb a vevők iránti gondoskodás és szeretet, mint a télapózáshoz rendszeresített puttony. S bár még meglepően kevés az olyan Mikulás, amelyiknek vereslő hacukájára ráírnák, mely szupershop hányadik rekeszében található árudája szponzorálja a nagyszakállú Miki-mosolyt, a marketing szemlélettől szinte a földig lóg már a mi Mikulásaink vattaszakálla. S mint elnézem, ez a Mikulás-biznisz nem is lehet túl rossz üzlet, ugyanis Szegeden - mit sem törődve hagyományokkal, meg Szent Miklós napjával - a Mikulások csörtetnek, adakoznak, vigyorognak, lassan még akkor is, amikor a fejlettebb addeldegyorsan-statégiával rendelkező üzletemberek arról vitáznak - „Aztán, emberek, mégis milyen gúnyába öltöztessük húsvétra a nyulat?" rv hogy mit szólnak ehhez a Mikulás-invázióhoz a »3 gyerekek? Ezt talán tőlük kellene megkérdezni. De ahogy elnézem az üzleti alapokon álló Mikulásokat, egyelőre attól nem kell rettegni, hogy éppen a gyerekek véleményére lenne bárki is kíváncsi... Bátyi Zoltán A Legfelsőbb Bíróság döntött Pert nyert a város DM-információ Dr. Mezey Róbert jegyző, az önkormányzat ténykedésének törvényességi felügyelője, az alábbi szövegű átiratot küldte dr. Bartha László polgármesternek: „A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint másodfokú bíróság Boros László (Szeged, Budapesti krt. 3.) valamint Mészáros József (Szeged, Zöldfa u. 2.) felperesek SZMJV Önkormányzata, mint alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Legfelsőbb Bíróság végzést hozott, melyben az első fokú bíróság végzését helybenhagyta. Az indoklás kimondja, hogy a felperesek fellebbezése alaptalan, s a pernyertes alperesnek (önkormányzat) a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel. Előzmény: a felperesek a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése 196/1999 (III. 19.) Kgy. számú - iskolát megszüntető - határozat bírósági felülvizsgálatát kérték, előbb a Csongrád Megyei Bíróságtól, majd a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságától. Az ügyben a felperesek keresetlevelére a Megyei Bírósághoz észrevételt nyújtottam be, melyben - érveim figyelembevételével - a felperesek keresetének elutasítását kértem. A „Szeged Megyei Jogú Város oktatási - nevelési intézményrendszerének átvilágítása és racionalizálása" tárgyú határozat felülvizsgálatára, illetve hatályon kívül helyezésére vonatkozó kereseteket a Csongrád Megyei Bíróság 1999. május 7-én, majd a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2000 szeptember 12-én elutasította. A Legfelsőbb Bíróság által hozott végzéseket tudomásul vettem, további intézkedés nem szükséges" - áll dr. Mezey Róbert jegyző tájékoztatójában. Jövőre népszámlálás Számlálóbiztosokat keresnek DM-információ Az 2001. évi népszámlálás végrehajtásában történő közreműködésre számláló biztosnak lehet jelentkezni - összeírási feladatok ellátására. A munka díjazása a törvényben meghatározottak szerint történik. A helyszíni adatfelvételt (népszámlálást) a résztvevők számára biztosított címjegyzék (térkép) alapján meghatározott területen 2001. február l.és 21. között kell végrehajtani. Előzetesen - január hó első felében szakmai tájékoztatáson kell résztvenni valamennyi közreműködőnek. Jelentkezni, illetve a további részletekről tájékozódni a polgármesteri hivatalban lehet (Szeged, Széchenyi tér 11. I. emelet 128. Tel.: 564-313, és az I. emelet 103. Tel.: 564-324, valamint az I. emelet 101. számú szobában. Tel.: 564175). k Torony alatt A Délmagyarország melléklete a szegedi önkormányzat megbízásából Számvetés előtt a nyugdíjasok Egymásról is gondoskodnak... Évi közgyűlésre készülődnek a szegedi nyugdí ja sok. Minden év decemberében, általában a megyeházán találkoznak, ilyenkor számvetést adnak az éves munkáról, vázolják a további terveket. Idén is igy lesz ez, mégpedig december 15én, délelőtt 10 órakor, ezúttal is a megyeházán. A közgyűlési előkészületek előtt beszélgettünk a Szegedi Nyugdíjas Egyesület két vezetőjével, Csejtei Istvánné titkárral és Mészáros Attila társadalmi elnökhelyettessel. Az egyesület titkára szerint jelenleg mintegy 550 tagja van a szegedi nyugdíjasok egyesületének. Fizető tagja, teszi hozzá Csejtei Istvánné. Tudniillik csak azok számítanak tagnak, akik minden év elején befizetik az ezer forintos tagsági díjat. Egyébiránt, ha már ennél tartunk, azt is el kell mondani, hogy az évi közgyűléseken a tagok karácsonyi csomagot kapnak, amelyben tartós élelmiszer van. Ez így lesz idén is. A batyuban rizs, olaj, cukor, liszt, vegeta, tea, most pedig - a Cora Áruház jóvoltából - negyed kiló kávé is lesz. Hogy miről esik majd szó a december 15-i összejövetelen? Összegezik az idén elvégzett munkát. (A költségvetési beszámolót mindig májusban vitatják meg.) Marsi Mihályné elnök, a vezetőségi tagok munkájának összesítője alapján értékeli Mennyit rakhatok a kosárba? Az idős emberek számára nemcsak az anyagi biztonság, hanem a törődés, a jóakaratú közeledés is fontos. (Fotó: Schmidt Andrea) Hétfői találkozás A Kálvária sugárút 14.-be, a Bibliotéka Könyvtárban, minden hétfőn, 14 és 16 óra között találkozhatnak a szegedi nyugdíjasok. „Albérlőként", ingyen használják a helyiséget, a könyvtár jóvoltából gyűlhetnek itt össze. Itt osztják ki a nyugdíjasújságokat, ide jönnek az úgynevezett összekötők is. A hétfői találkozásokra változó számban, de leginkább 25-50-en mennek el a nyugdíjasok. K. F. majd az idei esztendő tevékenységét. Mindenek előtt az érdekvédelem terén kifejtett munkát: azt, hogy hányan kaptak kivételes nyugdíjemelést, hány beteg társuk jutott gyógyszertérítéshez és egyéb támogatáshoz. De szóba kerül a nyugdíjasok társadalmi életének szervezése is. Például, hogy milyen kirándulásokat hoztak össze, hányszor voltak a tagság egy részével múzeumban, a Parlamentben (akkora volt az érdeklődés, hogy négy alkalommal mentek autóbusszal Budapestre a korona ékszereket megtekinteni!), gyógyfürdőkben, állatkertben. A statisztika szerint ebben az évben mintegy 1000 embert sikerült ily módon „megmozgatni". Mészáros Attila elnökhelyettes, arról számol be, hogy sokat fáradoznak a nyugdíjasok komfortérzetének javításán. Ez az ő olvasatukban azt jelenti, hogy egy nagy közösséghez tartoznak, ami azért jó, mert rendszeresen találkozhatnak, társasági életet is élhetnek. A Kálvária sugárúton lévő „albérletükbe" jönnek az összekötők. Ők is - mintegy 60-an vannak - a tagság köréből kerülnek ki, területi felosztásban működnek, s havonként, kéthavonként keresik fel a nyugdíjas tagokat. Gyakorlatilag a feladatuk abban merül ki, hogy az embereken segítenek, feljegyzik ügyes-bajos dolgaikat, intézkednek, mégpedig az egész város területén, beleértve a peremkerületeket, sőt Algyőt és Deszket is. Klsimre Ferenc Néhány hete egy riportunkban igen részletesen foglalkoztunk Magyarország és régiónk idegenforgalmi helyzetével. A kifejtett nézetekkel azonban nem mindenki ért egyet. Nem sokkal az írás megjelenése után Kuncz Péter, a Novotel igazgatója telefonált szerkesztőségünkbe. Szerinte a leírtak sok helyen nem fedik a valóságot, ezért úgy gondoltuk, az ö véleményét is meghallgatjuk. Az említett cikk végső és legfontosabb konklúziója az volt, hogy a turizmus hazánkban még gyerekcipőben jár, az utóbbi években pedig még ehhez, a nem túl magas szinthez képest is erősen visszaesett, köszönhetően a ciánszennyezésnek és a jugoszláviai helyzetnek. Kuncz Péter elmondta: Magyarország húzó ágazata a turizmus, kiforrott iparág. Természetesen - mint mindent - ezt is lehetne jobban csinálni, de ez nem jelenti azt, hogy úgy ahogy van, rossz. Ugyanakkor hozzátette, a déli régió csak minimálisan részesedik az országos turizmusból, és összehasonlítva Budapesttel vagy a Balatonnal, itt Turisztikai cikkünk visszhangja A vendég elé kell menni! Jó lenne, ha a vendégek benépesítenék a teret... (Fotó: Nagy László) korábban sem volt jelentős az idegenforgalom. Tény, hogy a régió idegenforgalmát befolyásolta az elmúlt időszak, véleménye szerint azonban nem egyértelműen károsan. A cián valóban rengeteg embert elrettentett a Tiszától, de nem Szegedtől. Ez a város ugyanis nem az üdülő, - hanem a konferencia és kulturális turizmusra épít. Ugyanakkor a háború az átutazó turizmust rendkívül károsan befolyásolta, de a háború alatt, Kunz Péter véleménye szerint, a szállodáknak, panzióknak mégis „jobban ment", mint előtte, hiszen egyrészt, akik tehették, átmenekültek hozzánk, másrészt az eseményekről tudósító nemzetközi sajtó stábjai is nálunk szálltak meg. Mindez azt is jelenti, hogy a vendégek nem tülekednek a szállodaszobákért. Mint ahogyan az előző írásban említett vendéglátóhelyek, a Novotel sem teltházzal üzemel: jelenleg 30 százalékos az épület kihasználtsága. Ez azonban, a szakirodalom szerint, egy nemrég nyitott szállodánál nem számít rossz eredménynek. Az igazgató meg van győződve arról, hogy 2-3 év múlva akár 60 százalékkal is működhet majd a szálloda. Az aktivitás a fontos. Nem vámi kell a vendéget, hanem elé menni. Szegednek megvan a lehetősége, hogy a vendég 2-3 napot tartalmasan eltölthessen, csak ajánlani kell neki programokat. Egy vendéglátónak ugyanis az is feladata, hogy ne hagyja a vendéget unatkozni. A szállodában most van készülőben egy ismertető, melyben azt gyűjtötték össze, amit ebben a városban érdemes megnézni, kipróbálni. Ami van, azt ugyanis el lehet adni. Sokan szorgalmazzák á gyógyturizmus hangsúlyossá tételét, pedig Szegednek nincs nemzetközileg elfogadott gyógyvize, csak termálvize. Szintén a megfontolandó fejlesztés kategóriájába tartozik, Kuncz szerint, az 15002500 fős konferenciaközpont építése. A legtöbb tudományos tanácskozás ugyanis maximum 500-1000 fő részvételével zajlik, a nagyobbra tervezett termek és épületek kis kihasználtsága miatt, csak deficitesen működtethetők. Építkezés helyett, első lépésként, jóval kevesebb pénzből, inkább a szintén kihasználatlan Ifjúsági Házat, és 800 fős termét lehetne átalakítani és modernizálni. így jól járnának az ide látogatók, hiszen bővülne azoknak a helyeknek száma, ahol konferenciákat rendezhetnek. De jól járnának vele a szállodák is, mert így még több konferenciavendéget kapnának. És jól jáma a város és a régió is. Ennek ellenére az eddigi kezdeményezések - legalább is látszólag - süket fülekre találtak. Talán túl jó, ha mindenki jól jár? Timár Kriszta