Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-02 / 256. szám

KAPCSOLATOK 9 CSÜTÖRTÖK, 2000. Nov. 2. Ciiffflfflimni Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED. SAJTÓHÁZ. PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Jk hét fotója Láblógatva MM r Tanulj meg, fiacskám, komédiázni.*.!" Egy régi reklámkampány, még a fényeskedve ránk köszöntö piaci gazdaság hajnalán, igyekezett min­ket rávenni arra, hogy pénzünket a megjelölt bankba (részvénybe?) fektessük, majd vessük magunkat azonnal hintaszékbe (zoknira vetkezve), oszt' nincs más dolgunk, mint egy iszonyatosan nagy ollóval sze­letelni a hasznot hozó szelvényeket. „Láblógatva", ahogy hónapokon által rágták a szájunkba. Az emele­ti ablak párkányán kacérkodó fiatalember talán azóta harangoz a lábával, s - mint valami pozitív Olló­kezű Edvárd - nyesegeti befelé a profitot. De az is lehet, hogy halált megvető bokakihelyezésével csupán imponálni kíván az integetés irányában elhelyezkedő célszemélynek. Vagy nem talált tiszta zoknit, s ki­csit kiszellőzteti a tegnapit. De az sem kizárt, hogy már cipőre (papucsra) se futja, s éppen a nyomtalanul eltűnő, egykori befektetéstől vesz érzékeny búcsút. (Fotó: Schmidt Andrea, szöveg: Nyilas Péter) Szegedért van az egyesület? A rendszerváltásig elég sokat nyelt a magyar nép. ami azóta folyik, az kész ka­baré. Az „előadásból" hadd emeljek ki néhány jelenetet. A nézőközönség (a választó­polgár) érdekeit figyelmen kívül hagyják. A családi adókedvezmény csak a (dísz)páholyban ülők, a nagyjövedelműek, tudják igénybe venni. Akik a kaka­sülön ülnek (a főállású anyák, a jövedelempótló tá­mogatást „élvezők", a mun­kanélküliek) nem élhetnek vele. Mert: „Magyarország nem olyan gazdag, hogy azokat az életerős embereket támogassa, akik a társada­lom számára hasznos tevé­kenységet nem folytatnak." (Idézet Orbán Viktor mi­niszterelnök parlamenti fel­szólalásából.) Az előadás gyakran bot­rányos. A „színészek" (a po­litikusok) rosszul alakítanak, egymást szidják. Ha valaki „rosszul játszik", azt kikö­zösítik, kígyót-békát kiálta­nak rá. De ha bizonyítják az ártatlanságát, elfelejtenek tőle bocsánatot kérni. Miért is tennék? így van munkája a kritikusoknak (bíráknak) is. A nézőközönségnek fel­tűnik, ha a statiszták (kor­mányközeli cégek, vállalko­zások) hibáznak. Azokon Munkatársunktól Az otthoni számítógép­és internethasználat széles körű elterjedését segítendő a kormány meghirdette a Családnet programot, amelynek keretében 1400 netcsomag kedvezményes vásárlására nyílik lehetőség. A program keretében meg­hirdetett számítógépekre meghatározott feltételek alapján lehet jelentkezni. A jelentkezés feltételei: nagy­korúság, legfeljebb 67 év. A jelentkezőnek érvényes adókártyával, személyi iga­zolvánnyal, állandó bejelen­tett lakcímmel, saját nevén levő vezetékes telefonnal, valamint minimum 32 ezer forint igazolt havi nettó jö­vedelemmel és legalább egy éves folyamatos munkavi­szonnyal kell rendelkeznie. A jelentkezés további felté­tele, hogy a pályázó az el­múlt 6 hónapban saját tulaj­donú telefonvonalán a táv­közlési szolgáltató által egyirányúsítás nem történt és telefonszámláját rendsze­resen fizette. A pályázó csa­ládjában két 18 év alatti gyermeknek kell lennie, akik közül az egyik leg­azonnal segítenek, fű alatt el lehet intézni mindent. Nagy palást sok mindent eltakar. Csak a kritikával nem szá­molnak. Ha a nézőközönség sorai­ból van valakinek adóssága, azt rögtön büntetik. Elzárják a vizét, fűtését, villanyát. A nagy cégek élnek, mint hal a vízben, pedig ott is felszapo­rodnak milliárdos, milliós adósságok. A nagy színház előadásá­ban a jogerős bírói ítéletek­nek érvényt tudnak szerezni. Ott valószínűleg nem húzó­dik hat évig egy munkaügyi per. Ott a végrehajtó és a felszámoló nem pereskedik azon, hogy ki fizessen. A kisember pedig ez idő alatt a süllyesztőbe kerül. A szegedi „finálé" még­sem olyan rossz. Az előző önkormányzat terveit a mos­tani - a díszletek némi átala­kításával - végrehajtja: a Klauzál tér nem zöldül, de szépül, a Hősök kapuját, ha hibásan is, de fölűjították, s új játszóterek épülnek ­ugye nem a kutyák számá­ra? Ugyanis sétáitatást tiltó táblát eddig nem láttam. Bár arról a gazdáknak kell gon­doskodni, hogy a játszóterek csak a gyerekeké maradja­nak. Nyári Ferenc József Szeged alább 8 éves. A pályázók hitelképességének meg kell felelni a Postabank által tá­masztott követelmények­nek, amelyek ellenőrzése a jelentkezési lapon megadott adatok alapján történik. A kedvezményes csomagok megvásárlására november 10-ig lehet jelentkezni. Amennyiben a jelentkezési feltételeknek megfelelő ér­deklődők száma meghalad­ja a rendelkezésre álló cso­magok számát, abban az esetben sorsolnak a jelent­kezők között. A sorsolás időpontja november 20. A kedvezményes csomag tartalmaz egy multimédiás számítógépet, a világháló megismeréséhez és haszná­latához 2 évig havi 20 órás internet hozzáférési lehető­séget és 2 évig havi 20 órás díjmentes telefonhívást, va­lamint 1 e-mail címet 2 MB tárterülettel. A Családnet csomag 29 ezer forintos kezdő összegre és 3 éves futamidő alatt, havi 6800 forintos részletre vásárolha­tó meg. További információ a 06-40-200-275-ös számon kérhető. .V ' - : - - ' É ' • -* 1 " te - • "osss " ' lr-v- m ' W-- ­Akinek van szeme, az lát­ja, hogyatx szépül Szeged vá­rosa (pl. a Fogadalmi temp­lom impozáns megvilágítása, a belvárosi gyönyörű épüle­tek felújítása, a megújult Klauzál tér lenyűgöző látvá­nya, stb.). A városlakóknak ez nagy öröm és büszkeség, s különösen annak kellene len­nie a nevével is e nemes célt sugalló társulásnak, azaz a „Szegedért Egyesülef'-nek . S itt ért a döbbenet: az egyesület elnökségének meg­nyilatkozásai (hírlevélben, rá­dióban) nyílt városellenesség­ről vallanak, amely arcpiritó­A tarhonya szögedi specialitás - írja Bálint Sándor noha fogyasz­totta a csongrádi és a do­rozsmai kubikos is ép­púgy, mint a makai, vagy a tápai embör is. A tápai asszonyok nagy fűzfateknőben készítették, hozzá tavalyi búzalisztet és aranysárgájú, sót nem egy helyen szinte piros sárgájú tojásokat használtak. És ter­mészetesen szögedi szitások­nál vásárolt nyárfakeretes rézhuzalos restákat. Abban aztán volt kisebb és nagyobb szemű, merthogy több mére­tű tarhonyát készítettek. Tarhonyakészítés idején szinte minden ház udvarán a fa, vagy kocsiszín hűvösében gyúrták és restázták az asszo­nyok, lányok, majd a szemek nagyságától függően napra te­rítették őket. Szárításhoz megfelelt a gyékényszövő rá­ma két bakja a ráhelyezett deszkákkal, amelyre szövött gyékényszőnyeget, arra meg hófehér lepedőt teritettek. Es­tig többször is megforgatták az egyre sárguló és száradó tarhonyát. Emlékszem, édes­anyám a készítés idejének utolsó mozzanataként piros sárgájú tojással még azért döggölgette át a már méretes­re restázott tarhonyát, hogy an -szégyenletes, éppen az el­nevezésük miatt is. Hisz ne­kik kellene élenjárniuk a vá­ros szépítésében - ehelyett egy közcélt jelölő társulás mögé bújva, személyes ér­deksérelmeiket publikálják a hatalomból kiesett, kudarcot vallott, sikertelen emberek az állapotukra jellemző, aberrált megnyilatkozásaikkal. Mert kérdezem: mi ez, ha száradás után szép rózsaszín legyen, amitől majd szép színt kapott a vele-belőle főzött étel. De maradt fakóbbra res­tázott is, hiszen a tejeslevesbe mégsem tett piros tarhonyát. A megszáradt tarhonyát mére­tenként rakta külön-külön „acskó"-ba, s így akasztotta a kamrába, de úgy, hogy lehe­tőleg ne érjen a falhoz. Innen fogyott egész évben. A gyékényszedő bandák munka közbeni főétke volt a kruplistarhonya. Egy-egy bandában hatan voltak, s köztük volt főzni tudó ember is. A főzésért a banda meg­szedett és kévézett gyékényé­ből napi egy plusz kévét ka­pott. A kis bográcsban főtt krumplis tarhonyát körül ül­ték és abból kanalazgatták, hozzá otthonrul vitt kenyeret ettek, majd szomjukat vízzel csillapították. Emlegetik, hogy Diósviszló­ra járó tápai gyékénybandá­ink egyikének Kószó Kúdús András bácsi volt a szakácsa. nem beteges tévelygés, ha a közügyek (Szeged városáért -sic!) helyett a város vezető­inek privát életében és zsebé­ben turkálnak?! És az igényességet nélkü­löző, infantilis, totális dilet­tantizmust tanúsító iromány­ban, az úgynevezett „Hírle­vélben" lázítják és uszítják a polgárokat azok ellen, akik már két éve láthatóan is a vá­aki furfangosan cselekedett a tarhonyával. Főzés közben odament hozzá egy viszlai, birkáit közel legeltető juhász, mert hogy igen finom illat csalogatta. A kérdésre: „Mit főz maga, jóember?", András bácsi válaszolt: „Krumplis­tarhonyát". A juhász hümmö­gött, majd újra kérdezett: „Tarhonyát, hát az mi a cso­da?" András bácsi látta, hogy itt elő lehet venni a Mórától már rég ismert tápai furfan­got, hát megmondta vala: „Ez kérőm egy nagyon sza­pora termés, amibül sokmin­dönt lőhet főzni mifelénk, Tápén." Az ember kérte, ad­jon néki vetőmagnak valót, cserébe ád egy kis kerek bir­kasajtot. Haza is szaladt érte, mert a közelben lakott. Az idő alatt András bácsi el­mondta a bandatagoknak, mi készül, s mire a juhász visszaérkezett fél kilónyi tar­honya várta, amit egyszerűen csak egy újságstaniszliba tet­tek. A termesztés mikéntjét is ros szépítésén, jobbításán dolgoznak. Kérem a tisztelt elnökségi urakat, számoljanak be egy Hírlevélben arról, hogy Ok mit tettek (korábbi közéleti pozícióikban) és jelenleg mit tesznek Szeged városáért! Türelmetlenül várom az ilyen tartalmú publikációju­kat! Javaslom a Biblia intelmét szem előtt tartani: „Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet." H. J. L. városát szerető nyugdíjas elmondották néki: „Őszi szántásba tavasszal boronált és megutalt (vonalazott) föld­be kell szemenként, egymás­tól húsz centire vetni, aztán, ha kikel, legalább kétszer meg kell kapálni. A két dolog - a tarhonya, meg a sajt - gazdát cserélt, majd hozzáláttak a kanala­záshoz. A juhásznak is volt kanala, szívesen kínálták, hogy egyen. Evés közben a tápai atyafiak kuncogtak, amitől juhászunk gyanút fo­gott, hát elmondták neki a színigazságot, s azt is, ho­gyan kell kruplistarhonyát főzni. Jót nevettek, de porté­káikat nem cserélték vissza. Mondták is a hajdani tápaiak: „Dunántúlon azóta ösmerik a tarhonyát, miúta Kúdús And­rás egy sajtért elárulta készí­tés titkát." Másnap megint jött a ju­hász, mostmár asszonyostúl, hadd hallja a saját fülével, miként is kell tarhonyát csi­nálni. Az asszony jelenléte is A gyermek­klinika köszöni A SZTE ÁOK Gyer­mekgyógyászati Klinikán ismét sokan fáradoztak azért, hogy a gyermekek ittléte kellemesebben tel­jék. Ezért köszönet illeti az alábbi felajánlókat, segítő­ket: az I. emeleti játszószo­ba és kezelő kifestéséért a burkolásáért a Móra Ferenc Szakközép- és Szakmun­kásképző Iskolát. A II. emeleti játszószoba függö­nyeiért Asztalos Istvánnét. A szobát borító műanyag padlóért Juhász Jánost. Rácz Antal szobafestőt a nővérszoba festéséért. Va­lamint a klinika teraszainak növényekkel való díszíté­séért Törő Jánost és Török Lászlót, illetve a Domagro Kft.-t. A gyermekgyógyászati klinika vezetősége Miért szűnt meg a Virág? Az, hogy a Virág cuk­rászda megszűnt, azt a tisz­telt önkormányzatnak kö­szönhetjük. Ha nem pisz­kálják állandóan Szer­vánszky urat, akkor még mindig létezne a Virág cukrászda, és Szegednek lenne mire büszkének len­ni, de vannak, akiknek ez nem tetszett, és tettek róla, hogy ne így legyen. Külföldön is híres volt a Virág cukrászda. Sokan nem tudták elviselni, hogy ez így van, s ezért választás elé vitték az ügyet. Szer­vánszky úr az irigység mi­att bezárta a cukrászdát. Remélem, örülnek azok, akik elűzték a tulajdonost. Kántor Zsolt tette tán, hogy gyékénysza­tyor aljáról az egyik tápai szödő elővette a cserépbutel­lát, hogy a benne lévő pálin­kával megkínálja a juhászé­kat. Csettintettek is nagyot, majd megkérdezték: „Hát en­nek van-e fortélya Tápén, miből készült ez?" András bácsi erre is megválaszolt: „Ez kérőm szépen gyékény­pálinka. A juhász már érezte, hogy ez újabb tápai furfang, végig nézett a tápaiakon, va­jon megmondják-e, milyen pálinkát kaptak? András bá­csi folytatta: ... Valódi ve­gyespálinka ez, szögedi ta­nyárul való. Mivel a szövött gyékény árából adtunk érte, vagyishát nem készült ez gyékénybül, ezért egymás közt mink csak így nevezzük: gyékénypálinka." A kis butella, lévén közel a levesmars (dél), most is körbe járt, és most már nyolcvan kanalazták a finom tápai krumplistarhonyát, mert a jó illatú és italú gyékénypá­linka után igencsak ötette magát. Messze már az az idő, amikor ez valóban megtör­tént, de ha Tápén szóba kerül a „kis Kúdús András", mind mosolyogunk, mert miszerin­tünk ő volt és nem más, az utolsó tápai furfangos. ilj. Lele József Jelentkezési feltételek Indul a Családnet Hagyományaink - szögedi szemmel Tarhonya és gyékénypálinka fordulhat, 'HOZ­ZÁNK! Hirdetését feladhatja személyesen: hétköznap 8-18 óráig, Sajtóház, Szeged, Stefánia 10. DÉLMAQYARORSZÁQ KFT.

Next

/
Thumbnails
Contents