Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-06 / 259. szám

HÉTFŐ, 2000. NOV. 6. MOZAIK 15 Kétszázhatvan tétel kalapács alatt Könyvárverés Szegeden A Kárász utcai antik­várium és a Könyvmoly Antikvárium november 11 -én, e hét szombatján rendezi meg a gyűjtők­nek és a könyv szerel­meseinek szánt esemé­nyét, az első szegedi könyvárverést. A délelőtt tíz órakor kezdődő licit­nek a Somogyi Könyvtár ad otthont. Miközben a fővárosban egymást érik a nemcsak a gyűjtők, hanem a nagyközön­ség körében is népszerű árve­rések, addig a vidéket ez idá­ig csend jellemezte. Mint azt Boross Zsuzsa, a Kárász ut­cai antikvárium munkatársa elmondta, évek óta próbálják a könyv-régiség piacot egy kicsit itt is megmozgatni, így az árverés sikerének nemcsak a profit, hanem a presztízs miatt is drukkolnak. Mint mondja, jó volna, ha ez a sze­gedi aukció hagyományt te­remtene a térségben. Éppen ezért tarthat számot komoly érdeklődésre a késő őszi li­cit, melynek előkészületei több hónapja tartanak. Az alapos válogatás, és némi szerencse révén, várakozáson felüli, kiváló árverési anyag gyűlt össze. Az eseményen 259 tétel kerül majd kalapács alá, ezek a könyvremekek többnyire a tizenkilencedik században, s a századfordu­lón láttak napvilágot. Az aukció kínálata igen széles, a kötetek kikiáltási ára 500 forinttól több tízezer forintig változik. A licitre bo­csátott legrégebbi könyv pa­tinás szép páldány: 1781-ben, Pozsonyban adták ki. Auk­cióra bocsátanak egy 1794­ben kiadott Immánuel Kant által írt restaurált, bőrkötéses darabot is, s minden érdeklő­dő számára csemege lehet egy 1848-as, pesti kiadású Petőfi verseskötet, melyet eredeti díszes egészvászon kötésben kínálnak a szerve­zők. Persze nemcsak a kor adhatja egy-egy könyv érté­két: számos érdekességet ta­lálhatunk Mikszáth, Móra, Juhász Gyula és Bálint Sán­dor, esetenként első kiadású, vagy dedikált munkáiból. A kínálatban ugyan túlsúlyban vannak a szépirodalmi kiad­ványok, ám akad jó néhány különleges irodalmi, történel­mi, művészeti tudományos mü is melyek között igen rit­ka példányokért érdemes li­cittel versengeni. Az aukciók hagyományos menete szerint a vásárra bo­csátott darabokat november 9-ig, a Kárász utcai antikvá­rium kirakatában tekinthetik meg az érdeklődők, a licit ka­talógusát pedig mindkét an­tikváriumban megszerezhetik az érdeklődők. Az árverésen számozott, névre kiadott kár­tyákkal lehet majd licitálni, ezeket a kártyákat az aukció előtt kell igényelni. Fontos tudnivaló, hogy amennyiben a vevő által kiszemelt könyv­re az Országos Széchenyi Könyvtár is igényt tar, az ár­verésen elért legmagasabb áron elővételi jog illeti meg. Azok a vásárlók, akik nem tudnak személyesen részt venni az árverésen, vételi megbízást adhatnak, ám mo­biltelefonon és telefonon ke­resztül licitálni nem lehet. O. K. K. Szegedi pedagógus könyve a drogról „Mindannyian felelősek vagyunk'' A szegedi Gold Bridge Publisher kiadásában nemrégiben jelent meg a Dózsa György Altalános Iskolában tanító pedagó­gus, Makai Rozália Drog című kézikönyve, amely az egyes drogtipusokról, a kábítószer-fogyasztás kia­lakulásáról, okairól, tüne­teiről, jogi következmé­nyeiről, a veszélyeztetett csoportokról, a szülők és pedagógusok tennivalóiról szól. Mindazok számára ajánlható a sok praktikus információt is nyújtó kiad­vány, akik napjaink egyik legégetőbb ifjúságvédelmi problémája, az egyre szé­lesebb körben terjedő ká­bítószer-fogyasztás ellen tenni kívánnak. - Hogyan került kapcsolat­ba a drogkérdéssel? - Gyakorló pedagógusként, a Dózsa György Altalános Is­kola tanáraként az utóbbi idő­ben több gyermekvédelmi tan­folyamon is részt vettem, ahol felhívták a figyelmünket a drogra, mint súlyos társadalmi problémára. Három évvel ez­előtt az egyik nyolcadik osztá­lyosomnál találtak a kollégáim egy kis fapipát, amelyről ké­sőbb kiderült, füvezésre hasz­nálták. Az eset pikantériája volt, hogy a gyanútlan édesapa segített elkészíteni a fiának a pipát, mert nem is sejtette, mi­lyen célra kell. Családommal és az újszegedi református ifi­csoport néhány tagjával rend­szeresen evangelizációt folyta­tunk, többek között bejárunk a pszichiátriára is, hogy reményt adjunk az embereknek. Ott ta­lálkoztam tavaly egy régi ked­ves tanítványommal, akiről el­Varga Istvánné Makai Rozália drogról szóló könyvével is szeretné felhívni a figyelmet a kábítószer-fogyasztás veszélyeire. (Fotó: Karnok Csaba) őször azt gondoltam, ő is csak látogató. De kiderült, hogy a drogozás következményekép­pen komoly problémákkal küzd. Azt követően hetente kétszer meglátogattam, bíztat­tam, ma is tartom vele a kap­csolatot. Rehabilitációjának története a kötetben is olvasha­tó. Őt korábban egy jó képessé­gű, rendes gyereknek tartottam, ezért az esete annyira megdöb­bentett, hogy elhatároztam, va­lamit tennem kell. - Miből gondolta, hogy egy könyvvel segíthet? - A Délmagyarország idén márciusi számában olvastam egy beszélgetést Zsolczai Ist­ván rendőr őrnaggyal, aki el­mondta, hogy drogügyben egy­re jobban érintettek a szegedi gyerekek is, és jelezte, hogy a probléma össztársadalmi össze­fogást igényel. Minden érintett­nek több információra van szüksége. Ezt a felhívást én ko­molyan vettem, időpontot kér­tem az őrnagy úrtól, aki öröm­mel fogadott, és sokféle infor­mációval ellátott. Sok más se­gítőm is akadt, rengeteg szaki­rodalmat kaptam. Nem tudo­mányos szakmunkát akartam írni, hanem egy olyan prakti­kus, enciklopédikus jellegű könyvecskét, amiből a szülők, a pedagógusok és a drogosok is alapvető információkhoz jut­hatnak a drogok fajtáiról, hatá­sukról, a kábítószer-fogyasztás kialakulásáról, okairól, tünetei­ről, jogi következményeiről, a veszélyeztetett csoportokról, a szükséges tennivalókról és a se­gítő szervezetekről, intézmé­nyekről. - Kevés pedagógus veszi ennyire komolyan a hivatá­sát, nemrégiben egy orszá­gos figyelmet kiváltó tragi­kus eset kapcsán kiderült, a drogfogyasztással kapcso­latban gyakran még az in­tézményvezetők sem rendel­keznek kellő ismeretekkel. - Bevallom, gimnazista ko­romban én éveken át pszicholó­gus szerettem volna lenni, de végül 1968-ban matematika-fi­zika szakon végeztem el az egyetemet. Biztos vagyok ben­ne, hogy Isten akarta úgy, hogy ezzel a fajta munkámmal a gye­rekek segítségére legyek. A Humán Szolgáltató Központ Pedagógiai Intézetéből Ábra­hám Ferencné felvállalta a kö­tet népszerűsítését, de megdöb­bentően kicsi volt a kollégák érdeklődése iránta. Pedig a pe­dagógusoknak - és persze a szülőknek is - több információ­val kellene rendelkezniük, sok­kal felkészültebbeknek kellene lenniük drogügyben. Mind­annyian felelősek vagyunk azért, hogy mi lesz az utánunk jövő generációkkal, milyen er­kölcsi normákat követnek. A drog nagy üzlet, sokan élnek a terjesztéséből, ma már számos példa akad arra. hogy a még nem büntethető kisdiákokat is felhasználják a dealerek. - Tapasztalatai szerint Sze­geden ma melyek a legnép­szerűbb drogok? - Vezetnek a füvek és a kü­lönböző amfetaminok. Veszé­lyesen elterjedt az egyetemis­ták, főiskolások körében a Speed, amit sokszor a vizsga­időszakban kezdenek el hasz­nálni, mert azt gondolják, se­gítségével az utolsó három nap alatt felkészülhetnek az egész szemeszter anyagából. Ez vesz­élyes játék, mert nem minden­kire egyformán hat, és sajnos akadt már halálos áldozata is. Fontos lenne, hogy megtanít­suk a fiatalokat nemet monda­ni. Egyetlen barát, osztálytárs sem ér annyit, hogy a kedvéért valaki kipróbálja a drogot, és esetleg függővé váljon. Hollósi Zsolt A táj a régi: az or­szághatár­tól dél felé autózva, semmi mozgás, itt-ott néhány kukorica­kombájn dolgozik még, amúgy a földek rendezet­tek, a búza elvetve, a ku­koricaszár kúpokbon... Szóval, itt semmi változás. Az októberi szerbiai ese­mények a zsíros bácskai termőföldekre még nem „gyűrűztek be", itt nincs fordulat. Egyelőre. De hogy mi változott az em­berekben a Délvidéken, azt az alábbi riportunkban próbáljuk érzékeltetni. Mindenszentek napja Szer­biában nem ünnep, ergo, nem is munkaszüneti nap. Már akinek. Mert például Topolyán néhány tanintézményben nem volt taní­tás, másokban rövidített órákat tartottak, megint másutt: mint­ha mi sem történt volna, dol­goztak „rendesen". A főleg ma­gyarok lakta alföldi városban azonban emberemlékezet óta ilyenkor - munkanap ide, vagy oda - benépesülnek a temetők. Megannyi fehér krizantém, ko­szorú, sok száz lobogó gyertya, díszíti ilyenkor a sírkerteket. Amelyekről nem rí le az elmúlt 13 év nyomora, háborús fe­szültséggel teli gondjai. Rende­zett sírok sokaságát láthatjuk, tiszta, gondozott utak szelik át a temetőket. (A legtöbb temető­ben külön str, vagy emléktábla emlékezteti a betérőt azokra, az 1944-ben, a partizánok állal ár­tatlanul lemészárolt emberekre, akiknek egyetlen bűnük, hogy: magyarok voltak!) Valamire azonban mégis fel­figyel az ember, különösképpen Dé/v/c/éüci emlékezés Hol van már a sok virág?... akkor, ha egy évtizednél is több ideje, hogy nem járt a sírker­tekben. Jelesül arra. hogy mind több a szerb sírfelirat, a hatal­mas márványtömbön lévő cirill betűs megemlékezés, itt-ott még vörös csillag is dtsziti a sfrtömböt. A másik, feltűnő, egyben lehangoló látnivaló: vi­szonylag új, a Milosevics-éra kezdetén emelt magyar sírhan­tokon - nincs virág. Márpedig, ha a síremlék 1990-ben készült, nehezen hihető, hogy a hozzá­tartozók (értsd: gyerekek) is el­hunytak volna. Az pedig még szembetűnőbb, hogy rengeteg az ilyen str a temetőkben. A konklúzió: az utódok elmentek, elvándoroltak, nyilván nem a szomszédba, Magyarországra, hanem Nyugatra, vagy a tenge­ren túlra... Döbbenetes tapasz­talás. De igaz. - Ha azt akarom, hogy me­leg ételt kapjon a család, akkor felhúzom az órát éjfél után ket­tőre, és felkelek - mondja egy topolyai ismerősünk. - Akkor van ugyanis áram. A legújabb „rend" szerint 12 órán keresztül folyamatos az áramszolgáltatás, akkor négyórás kikapcsolás kö­vetkezik. A gond azonban, hogy nappal óriási a fogyasz­tás, mindenki akkor akar mos­ni, főzni, vasalni, porszívózni, így azután, a túlterheltség mi­alt, gyakran meghibásodnak a trafók és kényszer-áramszünet következik... Éjjel ez ritkábban fordul elő, bár egyre többen rá­szoktak erre az időbeosztásra, amit én is készttettem magam­nak. Arról ugyebár ne is beszél­jek, hogy nappal a munkahelye­men miként végzem el a felada­Tisztségviselők A helyhatósági választások után a legtöbb vajdasági városban megválasztották a képvise­lőtestületek tisztségviselőit is. így a nagyobb, zömmel magyarok lakta, városok közül test­vérvárosunkban, Szabadkán ismét Kasza Jó­zsefet választották polgármesterré, a végrehaj­tó bizottság elnöke pedig újra Kern Imre lett Ezúttal jegy zőt is választottak, mégpedig Vörös Kucsmik Gyöngyi személyében. Topolyán Bábi Attila a polgármester, Aleksandar Dudás pedig a végrehajtó bizottság elnöke. Magyarkanizsán a polgármester Balla Lajos-Laci, a végrehajtó bizottság elnöke pedig Puskás Károly. K. F. Slobodan Milosevics: Te jó ég! Ezek nyilván nem rám szavaztak... (A belgrádi Danas napilap karikatúrája) tom. Persze, ha van áram... Az október 5-i fordulat után ugyan jobb a hangulat, eltűntek a Mi­iosevics-képek a kirakatokból, irodákból, az általa „ihletett" jelszavakat is lefestették, de még mindig nincs kolbászból a kerítés. Az országot vissza vet­ték az ENSZ-be. feloldották a szankciókat, de a régi rezsim bűnös hibáit nem lehet egyik napról a másikra kijavítani. így azután továbbra is marad a sor­ban állás tejért, kenyérért, ola­jért, lisztért, meg cukorért. A falusi és kisvárosi ember ilyen szempontból jóval könnyebb helyzetben van. Terem egy kis háztáji főzelékféle, nevel ba­romfit, ha van néhány hold földje, s netán napraforgót ter­mesztett, átadja, nem kér érte fizetséget, hanem étolajat, ak­kor egy sorban állást már kipi­pálhat. Lehet, hogy többet is. Mert cserél azzal, aki cukorré­pát termesztett, neki ugyanis szép fehér kristálycukrot adnak a répáért...A termelők, a csere­kereskedelem mellett, a hiva­talnokokat is ellátják ezekkel az alapvető élelmiszerekkel. Szóval, lassan össze is áll a kép. A kishegyesi határban, ép­pen a földje végén fordul trak­torral és ekével egy fiatalem­ber, akivel szóba elegyedünk. - Ünnep ide vagy oda, a magyar embernek dógozni köll - mondja ízesen, aztán hozzá teszi. - Meg most van üzemanyag...Amikor clhlrlik a faluban, hogy „nafta" érke­zett, a családból valaki rögtön biciklire pattan és fogja a sort. Persze, soha nem igaz a hírverés, mert gyakran napo­kig ott állunk a kút előtt, mire megérkezik az üzemanyag. Pedig most van munka a ha­tárban, minden elveszett óra nagyon drága. Hogy mennyi­be kerül a benzin? Nekünk drága, még akkor is. ha alig haladja meg az egy márkát! Idén éppen hogy csak kaptam pénzt a terményekért, nincs miből vásároljak. Azt azon­ban megsúgom maguknak: mióta elment a Milosevics, azóta jobbakat alszunk, még a nélkülözést is könnyebb elvi­selni! A gépkocsiba való üzem­anyaggal is hasonló a helyzet, csak azt valamennyire enyhí­ti, hogy az embereknek még mindig van kannákban tarta­lékuk. Hogy honnan? Ezt ők sem tudják megmondani. Még a télen szerezték be, vagy egyszerűen nem ültek a volán mögé, csak amikor na­gyon kellett, esetleg egyszer átjöttek Magyarországra és tele tankolták a járművet. Szóval, zajlik az élet a Délvidéken. Az emberek dol­goznak, remélnek, s most már örülni is tudnak. Igaz, némi malfcia van ebben az öröm­ben. Ezt talán Lajbcr György, neves délvidéki publicista, fo­galmazta meg legérzéklete­sebben. Szerinte: „A Milose­vics-rendszer már a múlté, de sok fiatal jövőjét is magával vitte!" Reméljük, hogy nem mesz­szire... Kisimre Ferenc Foglalkoztatási tervek Budapest (MTI) A gazdasági növekedés állami segítség nélkül nem eredményez hasonló ütemű foglalkoztatás-bővülést ­állapítja meg a Gazdasági Minisztérium közelmúltban elkészült tanulmánya. A tárca szerint ilyen, a foglalkoztatottságot javító segítség lehet a közgazda­sági szabályozók tovább­fejlesztése, az infrastruktú­ra kiépítése, a befektetések ösztönzése, az új munkahe­lyek létrehozásának támo­gatása. A célok eléréséhez hoz­zájárulhat a nyugati orszá­gokban már régóta bevált, úgynevezett atipikus fog­lalkoztatási formák alkal­mazása. mint a részmunka­idős, a bedolgozói és a táv­munka. Ezek segítségével köny­nyebben vonhatók be a munkába a fiatalok, illetve az idősek is fokozatosan csökkenthetik munkaerő­piaci részvételüket. A gazdasági és a foglal­koztatáspolitika közvetle­nebb kapcsolatát szolgál­hatja majd többféle forrás koncentrált felhasználása. Az így indttott programok­nak értékkel bíró javakat, szolgáltatásokat kell létre­hozniuk. Az elmaradt térségekben az infrastruktúra fejleszté­séhez történő hozzájárulás lehetőséget ad a befekteté­sekhez. A széles körben hasznosítható munkaerő­piaci információk ugyan­csak javíthatják a progra­mok előkészítettségét, ha­tékonyságát.

Next

/
Thumbnails
Contents