Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-06 / 259. szám

HÉTFŐ. 2000. NOV. 6. BELFÖLD 3 3 röviden Kövér az „üvegzsebröl" Budapest (MTI) Az utóbbi hetek történései ártanak a kormányzat megítélésének. a kritikák egy része jogos mondta újságírók előtt Kövér László, a Fidesz elnöke, amikor a nagyobbik koalíciós partner körül zajló események megítéléséről faggatták. A politikus szerint a megjelenő kritikák másik része azonban az ellenzék azon próbálkozásait szolgálja, hogy miután nincs mondanivalójuk a társadalom jelentós része számára - előrébb hozzák a választási kampányt. Kövér László a kisgazda pártelnök javaslatáról, amely a képviselők vagyongyarapodását vizsgáló bizottság felállítását indítványozta, úgy fogalmazott: minden olyan javaslatot támogatni kell. amely a politikusok „üvegzsebúvé válását" segíti elő. Kongresszusi előkészületek Budapest (MTI) Az MSZP szombati választmányi ülésével lezárult a párt kongresszusi előkészületeinek folyamata - jelentette ki Földes György választmányi elnök a testület budapesti tanácskozása után tartott sajtótájékoztatón. Elmondása szerint nyugvópontra jutott az MSZP-ben a politikai kérdésekről és a hosszú távú pártprogramról folyó vita. Eldőlt, hogy a novemberi kongresszuson nem lesz miniszterelnök-jelölt állítás. Varga és Giczy Budapest (MTI) Új elnökséget választott a magát törvényes Kereszténydemokrata Néppártnak nevező szervezet szombaton a fővárosban. Az országos elnökségi ülésen Varga Lászlót választották a párt elnökének. Giczy György, a KDNP bejegyzett elnöke pénteken feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen, arra hivatkozva, hogy egy meghívó tanúsága szerint néhány aláíró a KDNP elnöksége nevében november 4-re, jogszerűtlenül kezdeményezte a párt választmányának összehívását. A kiszomboriak nyugalmáról is szó esett Makón Tanácskoztak a határörök A kiszombori átkelő közelében élők nyugalma fontos a román és a magyar oldalon is. (Fotó: Karnok Csaba) A magyar és a román határörök a jövőben nem csak az embercsempész bandák leleplezésében, de a lopott autók, s a hamis okmányok felfedésében is segíteni fogják egymást. Erről Makón, közös értékelő tanácskozásukon született megállapodás. Magyar és román határőrtisztek találkoztak a hét végén Makón. Az elmúlt egy év munkájának eredményességét értékelő tanácskozáson magyar részről Dávid Károly dandártábornok, az Orosházi Határőr Igazgatóság igazgatója, román oldalról Boboc Viorel ezredes, a Temes megyei határrendőrségi felügyelőség vezetője, Tarchita Petru alezredes, az Arad megyei határrendőrségi felóügyelőség vezetője, valamint Stancu Gheorghe ezredes. Románia határmegbízottja, s Totorcea Vasile dandártábornok, a leköszönő határmegbízott vett részt. A tanácskozás után sajtótájékoztatót tartottak a résztvevők. Mint elmondták, a román és a magyar fél ezután még szorosabb együttműködésre készül, ami elsősorban a bűnüldöző munkában nyilvánul meg. A folyamatos kapcsolattartást az immár nemzetközivé váló embercsempészet felderítésének szándéka indokolja; az köztudott, hogy az embercsempészettel foglalkozók a határ menti román városokban készülnek fel a határ megközelítésére, ugyanakkor az utóbbi időben egyre több jel utal a magyar szerepvállalásra is. A magyar és a román határőrségnek sem csak a kalauzok elfogása a célja; ha a munka közben megszerzett információikat kicserélik, a román határrendőrség eredményesebb lehet a csempészet szervezőinek lefülelésében, a magyar határőrök pedig a román információk alapján fel tudnak készülni egy-egy újabb csoport „fogadására". Abban is egyet értettek a tanácskozás résztvevői, hogy mindkettejük érdeke bebizonyítani: jól fogják őrizni a schengeni határt. Szóba került a Temes megyével közös határszakasz; a kiszombori átkelőhely megnyitása után várhatóan megjelennek azok is. akik nem tisztességes úton próbálnak hasznot húzni a határból. Az ő megjelenésükre mindkét oldalon felkészülnek a határőrök. A tanácskozáson elhangzott: kell a kollektív bölcsesség a ma már nagyon megtévesztő hamis okmányok felismeréséhez, a gyanúsnak tűnő autók adatainak ellenőrzéséhez is. A román-magyar zöld határon a becslés szerint több mint hatvan százalékkal nőtt a „forgalom" egy év alatt; míg a határátkelőkön a személyforgalom húsz százalékkal, a járműforgalom közel ötven százalékkal növekedett. Előfordult, hogy az átkelőkön, így például Nagylakon is naponta több mint 2200 gépkocsi lépte át az államhatárt, ami óriási tehertétel az ott dolgozók számára. B. A. Budapest (MTI) Országszerte megemlékezéseket tartottak szombaton az 1956-os forradalom és szabadságharc-leverésének 44. évfordulóján. Mádl Ferenc köztársasági elnök. Ader János, az Országgyűlés elnöke, valamint Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett a Fiumei úti Nemzeti Az szabadságharc leverésének évfordulója Soha többet diktatúrát! Sírkert 2l-es parcellájánál rendezett csendes megemlékezésen. A szemerkélő eső ellenére sokan rótták le kegyeletüket az 56-os forradalom és szabadságharc áldozatai előtt. A megemlékezésen koszorút és virágot helyeztek el az 56-os szervezetek, a parlamenti pártok képviselői és Demszky Gábor főpolgármester. Katonai tiszteletadás mellett tartott ünnepi megemlékezéssel avatták fel az 1956-os forradalom és szabadságharc jutadombi katonahőseinek emlékművét Soroksáron. A Független Ifjúság által szervezett, Soha többet diktatúrát! című konferencián hat ifjúsági szervezet közös nyilatkozatot fogadott el. Lapunk október 21-én félbehagyott, Kádár János életéről szóló sorozatát az 1956 végi és 1957 januári eseményekkel folytatjuk. A szovjet támogatással a hatalom csúcsára került Kádár János kezdeti bizonytalanságai hamarosan eloszlanak. November 7-én érkezett meg Budapestre Kádár János, akit Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke kormányfővé nevezett ki. Kevés olyan kormánya volt Magyarországnak (talán az 1905-06-os darabontkormányt és Szálasi rémuralmát leszámítva), amely ennyire népszerűtlen lett volna. Kádár - tömegbázis híján kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni a munkástanácsok küldötteivel, akik kitartottak korábbi követeléseik, a jugoszláv követségre menekült Nagy Imre kormánybá való visszahelyezése, szabad, többpárti választások, a szovjet csapatok kivonása mellett. Az új kormányfő ezeken a tárgyalásokon november végén még így nyilatkozott: „Feladjuk a Az ismeretlen Kádár János (17.) Elvtársból áruló A kiszéledt magyarokért folytatott tülekedésben egyes nyugati rádiók tolmácsolása szerint - olyasféle javaslat is elhangzott egy-két nagyvonalú politikus szájából, hogy a világban szétszórt magyaroknak adjon Ausztrália néhány ezer négyzetkilométer földterületet, ahol berendezhetLapszemle nének maguknak egy új hazát. Új hazát a Duna és a Tisza nélkül, a történelmi múlttal átitatott magyar föld nélkül, amely megmaradásunknak egyedüli hordozója lett immár ezer esztendő óta? E föld fiai lehelnek kiváló tudósok, művészek, mérnökök és kétkezi munkások idegenben is, egynémelyiküket fölkaphatja a múlandó dicsőség és hírnév szárnya is - a bölcsőt, az édes anyaföldet azonban semmilyen más rög nem pótolja. (Szegedi Néplap. 1956. december 28.) párt monopolhelyzetét, többpártrendszert, tiszta, becsületes választásokat akarunk. Tudjuk, hogy ez nem lesz egyszerű dolog. mert nemcsak puskagolyóval, hanem szavazócédulával is ki lehet lőni a munkáshatalmat. Számolunk azzal, hogy esetleg alaposan megvernek bennünket a választásokon, de vállaljuk a választási harcot, mert a kommunista pártnak meglesz az ereje hozzá, hogy ismét megszerezze a dolgozó tömegek bizalmát." A megtévesztő szavakat kis idő múlva tettek követték, de ez nem e többpártrendszerhez és a Magyar Szocialista Munkáspárt esetleges vereségéhez, hanem a véres megtorlásokhoz vitte közelebb az országot. November 22-én a jugoszláv követségről távozó Nagy Imrét és társait, a korábban adott garanciákkal ellentétben, a magyar (és talán a jugoszláv) hatóságok tudtával szovjet katonák eltérítik és Romániába szállítják. Tiltakozásul másnap kiürültek Budapest utcái; „a néptelenség megrázóbb volt, mint egy hatalmas tömegtüntetés" írja Szerencsés Károly, a Magyarország története című egyetemi tankönyv Kádár-korszakkal foglakozó fejezetének a szerzője. A miniszterelnök-pártvezető - szovjet nyomásra - ezekben a napokban értékeli át az október 23. és november 4. közötti időszakot. A társadalmipolitikai háttér helyett egyre inkább antikommunista összeesküvést lát az események mögött. Az MSZMP KB december 1-jei ülésén a felkelést ellenforradalomnak bélyegzi és december 9. és 14. között ennek megfelelő politikai és jogi lépéseket hoz: bevezeti a statáriumot, tömegek internálása előtt nyitja meg az utat, törvényen kívül helyezi a területi és a központi munkástanácsokat, megszervezi a karhatalmat. A fegyvertelen tüntetőkre leadott lövésekkel végképp letöri a tömegmozgalmakat. Az első, december 16-án végrehajtott kivégzést hetente követi egy-két újabb, majd a sztrájkra készülő munkások ellen ismét bevezeti a statáriumot, végképp megbénítva ezzel a szervezett ellenállást. A Romániában fogva tartott Nagy Imre sorsa ekkor még teljesen bizonytalan volt. Decemberben, az említett KB-ülésen még Kádár is Nagy Imre „elvtársról" beszél és csoportját a „pártellenzék" névvel illeti. 1957 januárra a véleménye gyökeresen megváltozik: „Ha a vezetőket nem büntetik, akkor a tömegek nem látják, hogy ez a kormány az ellenforradalommal komolyan le akar számolni. Nagy Imre áruló szerepe egyre láthatóbb és bizonyíthatóbb. (...)... a pártellenzéknek lehet igaza is. Nekünk pontosabb kifejezést kell találnunk." Hamarosan kiderül, hogy nem fogadja meg az ezekben a napokban Budapesten tárgyaló kínai miniszterelnök, Csou En-laj tanácsát, miszerint Nagy és társainak kivégzése esetén könnyen mártír válhat belőlük. (Folytatjuk.) Tőth-Szanasi Attila Az önmagát letartóztató yard \jem a Magyar Tudományos Akadémia megalapil V tásának 175. évfordulója és a magyar tudomány napja alkalmából tartott emlékülés az elmúlt hét legemlékezetesebb eseménye. Pedig de jó is volna, ha így volna! Ha az emberek a műveltség, a művelődés ügyeiről beszélnének, beszélhetnének a legtöbbet. A; ünnepi szónokok elmondták, hogy a tudásközpontú társadalom a cél. De kinek a célja? Egy olyan világban, amelyikben az újgazdag így fenyegeti meg fiacskáját: „Ha rossz leszel, egyetemre adlak!" Egy köztanár 25-30 év alatt keres annyit - bruttó! -, amennyivel az akkor még kisgazda Székely Zoltán a Gellért parkolójában - nettó! - le tudott bukni. Az arányok. A húszmillió az egyik magyar polgárnak (!!!) napi bevétel, a másiknak ellenben szinte egy emberöltő pályabére... A tudás hatalom, mondtuk régebben. Ha valaki tudja, hogy kit és hogyan kell/lehet megzsarolni, és ezt, mármint a zsarolást, tudja is csinálni, akkor kétségtelenül hatalom a tudás... Egyébként csak púp a háton? Az ember tudja, hogy folyvást kicsesznek vele, de nem tud ellene semmit se tenni. Majd a választásokon! Es akkor majd hogyan? Hiszen az eddigi három szabad választáson, 1990-ben, '94-ben és '98-ban a teljes hazai politikai kínálat végig lett próbálva. A tudásközpontú társadalom a cél. De a mai tudományfinanszírozási rendszer sem azt bizonyítja, hogy ez az állítás több a kegyeletes, ünnepi szófordulatnál: 1994ben a GDP 1,2 százalékát kitevő, addigi alapkutatási támogatást 0,35 százalékra csökkentették. Es azóta is így maradt ez a szomorú százalék. Célunk-e, hogy legalább a hat évvel ezelőtti szintet mihamarabb újra elérje? Mivel folytassam? Volt a múlt héten minden, amit egy fekete krónikás csak el tud képzelni. A Regnum Marianum templom ledöntött keresztje például. A pesti Felvonulási téri emlékmű egyszerre emlékeztet a lerombolt templomra, és lerombolójára, Rákosi Mátyásra, hiszen az ő neve is ki van írva a táblán, amely az 1951-ben történt templompusztítást hírül adja. Bevallom, amikor csak elmentem a Felvonulási téren, arra gondoltam, miért kell nekem mindannyiszor elolvasnom Rákosi Mátyás nevét? Miért nem múlt ő el, a nevével együtt? Úgy látszik azonban, hogy a szerencsétlen gimnazistákat nem R. M. zavarta. Hiszen a táblát, Rákosi nevével, állva hagyták. A keresztet pedig ledöntötték. L

edőlt ötvennégy síremlék is a fővárosban, mégpedig a Kozma utcai zsidó temetőben. Vandái kezek vagy a közelmúltbeli földrengés következtében ? Biztosan meglesz a felelet. Csakhogy addigra már bizonyára elébünk áll a következő hasonló kérdés. Vagy az „elébünk áll" kifejezés helyett szemléletesebb volna a „belénk áll" kifejezést használni? Belénk áll a következő hasonló kérdés pengéje, s a gyógyulásra, megnyugvásra váró magyar társadalom idegei megint összerándulnak. És akkor sereghajtónak még itt van a „hölgy", aki bemázolta Kádár János síremlékét. Ráírta, hogy hóhér, meg ki tudja még, hogy mit. Miért mázolt? Mert érzi talán, hogy tennie kellene valamit, de nem tudja, hogy mit. Nem tudja, mit csináljon. Nincs programja. És ezzel, sajnos, nincs egyedül. Ezek a díszletek azon a színpadon, amelyen az olajbotrány, a Torgyán-villa, a Székely-ügy, a kisgazda és másmilyen korrupció, a rendőrletartóztatások abszurd színjátéka pörög, szünet nélkül, folyamatosan. Bevitték és tetőtől talpig államtitokká nyilvánították Sándor István nyugalmazott alezredest, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozóját. Vajon közbizalmunkból mit főnyomozott vagy nem főnyomozott ki a törzstiszti váll-lapokkal aranyozott férfiú, amiért most ő is a kóterba került? Egyáltalán, kiknek a kezében van a mi közbizmalmunk? Amit Sándor Istvánból tudunk, az annyi, hogy fedőneve „Papa". Egészen alpári, ahogy ezeknek a beceneveknek a stílusában is egybecsusszan a rendőrség meg az alvilág. Emellett az már szinte említésre sem érdemes, hogy begyűjtötték a várpalotai rendőrfőnököt is... Valóban az abszurd színdarabok világát idézi - és múlja felül! - az önmagát letartóztató rendőrség. Politika, gazdaság, olaj. Egykori Ill/Ill-as ügynökök, meg az őket valamikor tartó és eltartó mai rendőrök. Felmérhetetlen informális hatalom összpontosulhat egy-egy régóta szolgáló magas rangú rendőrtiszt kezében. Es pláne abban a politikusi kézben, amelyiknek lehetősége van rá, hogy egy-egy ilyen magas rangú tisztet is szorosan tartson. És ahogy dúl a háború, meg zajlik a fehér inges politikai parii, úgy buknak be a tisztáldozatok. jkjincs az a bizottság, amelyik kifaroljon az olajtérkép 1M összes zsákutcájából. Nincs az a választó, aki Tárgyán József „vagyonbevallása" után mostanában hitelt adjon választottja vagyonbevallásának, igazmondásának, politikusi minőségének. És ez nagy baj. Nagy baj az is, hogy odajutottunk, nincs az a becsületes, tisztességgel szolgáló és védő rendőr, akire most már ne eleve gyanakvással tekintene a honpolgár. Rámában úgy tartották, hogy cirkuszt és kenyeret kell adni a népnek. Minálunk azonban mind nagyobb a cirkusz, és egyre kisebb a kenyér.