Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-02 / 256. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. Nov. 2. A TORONY ALATT 7 Drótbanditák A történeti hűség kedvéért olyan szívesen ide írnám a neveket is. Hiszen mesterségük legismertebbjei voltak, anno. De tudják hogy' van ez - a személyi­ségijogokkal dehogyis akarok én most birokra kel­ni. l-egyen elegendő csupán annyi: valaha, Szeged Rókusának utcáin posztoltak oly' rendőrök, akik akkora pofont tudtak adni, amitől többször is for­dult a kölyök feje a nyaka körül. Vagy ahogy egyik szipogó, rövidgatyás cimborám mondta az éppen aktuális rendőri fenyítés után: ekkora tasli után akár már a biztosító is fizethetne egy kis pénzt. De ilyen csacskaságot dehogy is tett komoly pénzintézet. így aztán mi, rókusi kölykök, ha folyta­tólagosan és bűnszövetségben elkövettük a járdán biciklizés tényállását (mert akkoriban a Kossuth Ixtjos sugárút macskakövein még egy harckocsi is könnyeket hullajtva tudott volna csak végigaraszol­ni, a bicikliutat meg leginkább sár borította...), már tartottuk is oda maszatos képünket, amikor lapátte­nyerű törzselvtárs megállított valamelyik saroknál. Hála az égnek, az efféle testi fenyítés immár csak történelemkönyvek lapjairól olvasható le. A szegedi járdák egy tekintélyes részéhői is kerékpárutat fab­rikált a városfejlesztés - mégpedig egy vastag, sárga csíkot pingáltatva a flaszterra. Am az élet oly bo­nyolult, hogy a szegedi bicikliügyek ettől még nem oldódtak meg. 2000 őszén egyre vadabb drótbandi­ták vágtatnak az ő drótszamaraikon, előznek, ütköz­nek, gyorsítanak és kiabálnak - „Kerékpárút ez, te marha, nem látsz?.'..." Babakocsit tologató anyu­kák pedig menekülnek a Stefánián a fák közé, gi­gantikus hátitáska alatt nyöszörgő kisiskolások gyakorolják a talpra, piciny magyart, amikor elszá­guld mellettük egy-két montenbikát szelídítő torreá­dor. T/ öszvényes nagymamák járják a csárdást a Radnó­7Y ti gimnázium mellett (ott lehet csak hej, de na­gyon jól felgyorsítani, hogy átérjen még a bicaj a zöl­dön...), én meg tapogatom az arcomat, keresem régen kapott pofonok nyomait. S azon gondolkodom: biztos, hogy engem kellett beíratni annak idején morcos tör­zselvtárs gyorspofonú illemtanórájára?... B. Z. Átköltözött az okmányiroda Költségek jelzálogban Házfölújítás - kényszerből „Védett Belváros". Talán az elhanyagolt telkeket is rendbe hozzák egyszer. (Fotó: Nagy László) Munkatársunktól Szeged megyei jogú város jegyzője felhívja a lakosság Figyelmét, hogy az okmányi­roda - változatlan nyitva tar­tással - átmeneti jelleggel átköltözött a városi rendőr­kapitányság (Párizsi körút 16-22., első emelet) épületé­be, ahol október 25-étől fo­gadja az ügyfeleket. Az ügy­félfogadási idó a rendőrkapi­tányság épületében is válto­zatlan: hétfő, kedd, péntek 8-12 óráig, szerda 12-17 óráig. A vállalkozói igazolvá­nyokkal kapcsolatos ügyin­tézés 2000. november l-jétől az okmányiroda feladatköré­be kerül. Az első ügyfélfog­adási nap november 3-án (pénteken) lesz, az okmányi­roda meghatározott ügyfél­fogadási rendjében. Az iro­da új telefonszámai: (62) 475-509. 475-290, 475-090, 475-800 és 475-760. A szegedi Belváros épített értékeinek védel­méről határozott a köz­gyűlés. A védelem nem csupán a műemlékeket, de a városképet megha­tározó házakat is megil­leti. Ha a tulajdonos el­hanyagolja az épületet, a város elvégzi a fölújí­tást, s a költségeket jel­zálogként az ingatlanra terheli. A szegedi Belváros építé­szeti értékeinek megóvását szolgáló döntést hozott leg­utóbb a közgyűlés. A „vé­dett belvárosi örökségről" szóló határozat számos, nem műemlék épületet vont „vá­Munkatársunktól Az Egészségügyi Miniszté­rium országos pályázati felhí­vására a Szeged megyei jogú város területén működő intéz­mények és a civil szervezetek rendkívül eredményesen pá­rosi védettség" alá. Nem csupán házak, hanem közte­rületek, illetve az utcákon­tereken álló szobrok is oltal­mat élveznek a jövőben. E témában kért szót a közgyűlésen Szöllősi Béla önkormányzati képviselő, a Szegedi Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Rt. be­ruházási és műszaki igazga­tója, az önkormányzat laká­sügyi bizottságának elnöke. Szöllősi Béla lapunk érdek­lődésére elmondta: szüksé­gesnek tartotta, hogy a Bel­város védelméről szóló hatá­rozat betartását és betartatá­sát is biztosítsa. A „védett belvárosi örök­ség" a Tisza Lajos körúton lyáztak az elmúlt időszakban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2000. évben össze­sen 15 szegedi pályázó 39 203 belüli terület épített értékeit óvja a „lepusztulástól", a méltatlan bánásmódtól. A szabályozás meghatározza az adott épületet érintő épí­tési eljárás módját, a föl­használható anyagokat, a homlokzat megjelenését, a cégér és a reklámfelületek, valamint az üzlet vagy in­tézmény nevét hirdető betűk nagyságát, stb. Szöllősi Béla azt kérte a közgyűléstói, hogy a határo­zatba építsék be a fölújítási kötelezettség teljesülésének biztosítékát. „A rendeletet be is kell tartatni" — mondta a képviselő. Ha az épület bérlője vagy tulajdonosa nem hajlandó elvégezni a 000 forintot nyert a különféle magyarországi pályázatokon. Az országos szinten is sikeres pályázatok magas színvonalú szükséges fölújítást, a város elrendelheti a „kényszertata­rozást", amelynek költségeit a tulajdonosra (illetve jelzá­log formájában az ingatlan­ra) terheli. Természetesen a „kényszertatarozás" csak akkor lehet hatékony esz­köz, ha megfelelő pénzalap áll rendelkezésre az esetle­ges rekonstrukciók elvégzé­sére. Lapunkban nemrégiben írtunk az Oskola utca 7. szám alatt csúfoskodó épület sorsáról. A Belváros szé­gyenfoltjaként éktelenkedő ház lehetne az egyik a kény­szerfelujításon átesett épüle­tek sorában. Nyilas Péter munkáról és kiemelkedő felké­szültségükről tettek tanúbi­zonyságot. Dr. Bartha László, Szeged polgármestere, a nyer­tes intézményeknek és a civil szervezeteknek levélben kívánt további eredményes munkát. Szociális hét Munkatársunktól Szociális hét elnevezés­sel, ötnapos rendezvény­sorozatot tartanak Szege­den, november 6-10-e kö­zött. A változó helyszínű és témájú országos rendez­vény fővédnöke dr. Bartha László, országgyűlési kép­viselő, Szeged város pol­gármestere, és Majláthné Lippai Éva, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke. Öt nap alatt szakmai elő­adások, a szociális szférá­ban dolgozók beszámolói, nyílt napok, a szociális és gyermekjóléti szolgálatok működéséről szóló referátu­mok, a történelmi egyházak szerepvállalásáról készült előadások stb. lesznek a programon. A Szociális Munka Napja (november 8.) alkalmából díszünnep­ség lesz a Szegedi Nemzeti Színházban, amelyre meg­hívták Harrach Péter szo­ciális és családügyi minisz­tert is. A programban szerepel továbbá a szociális ágazat területén dolgozó aktivisták megjutalmazása, a szociális munkások képzésének eddi­gi eredményei, a bentlaká­sos és átmeneti elhelyezést nyújtó gyermekvédelmi el­látások intézményi felada­tai, különös tekintettel a külföldi és a honi tapaszta­latokra, valamint számos egyéb, érdeklődésre számot tartó téma. Ványai Éva ismét elnök Munkatársunktól A Megyei Jogú Városok Szövetsége a közelmúltban tisztújító közgyűlést tartott Kaposváron. Ezen az érte­kezleten dr. Ványai Éva szegedi alpolgármestert az összevont Egészségügyi és Szociális Bizottság elnö­kévé választották. Az emlí­tett bizottság elnöki teendő­it a korábbi időszakban is a szegedi alpolgármester töl­tötte be. Sikeres pályázatok Szeged szerepét méltatták Cornel Petroman Molnár Andrea Halász Ferenc Kern Imre Zekirije Vrpoljac A közelmúltban Szege­den gyűltek össze három ország történelemtaná­rai, hogy a Szegedi Biz­tonságpolitikai Központ által szervezett szeminá­riumon előadásokat hall­gassanak a térség új biz­tonsági struktúrájáról, valamint az aktuális eu­rópai biztonságpolitikai helyzetről. Az előadások mellett - a magyarorszá­gi, a romániai és a jugo­szláviai - pedagógusok véleményt is cseréltek a környezetükben érvényes történelemtanítási gya­korlatról és módszerek­ről. Mi arra voltunk kí­váncsiak, miként véle­kednek a résztvevők a szegedi szeminárium nyújtotta lehetőségekről, a városunkról elnevezett folyamatról, s magáról a Tisza-parti városról? Cornel Petroman temesvári történész, a szeminárium társ­elnöke, igen hasznosnak találja a szegedi elképzelést, misze­rint három ország történelem­tanárai adnak találkát egymás­nak a Tisza-parti városban. így alkalmuk nyílik nemcsak a tör­ténelmi, hanem az aktuálpoliti­kai, főleg regionális témákról is véleményt cserélni. Jobban megérthetik a környezetük és a tágabb térség valóságát. Fon­tosnak tartja a szegedi folya­matot is, hiszen azzal, hogy részben a szegedi alapítvány támogatásának köszönhetően, sikerült elősegíteni a délszláv térség demokratizálódását, a közelmúltban bekövetkezett fordulatot, ami a régió számára is jelentős esemény. Petroman úr először jár Szegeden, de így is megfigyelhette, hogy a város igyekszik megóvni értékeit, becsüli történelmi hagyatékát. Amiből van bőven, teszi hoz­zá. Molnár Andrea, kishegyesi történelem tanár, idén kezdett tanítani. Számára már az is so­kat jelentett, hogy egyáltalán kijutott az országból. Soha sza­badabbnak nem érezte magát az elmúlt 13 évben, amióta Milosevies országlását jegyez­ték Szerbiában, lyen témáról soha nem beszéltek otthon, igazából nem is tudták elkép­zelni, hogy mit jelent a bizton­ság. Most jött rá, nem csak a fegyveres védelmet, elhárítást, hanem „hétköznapibb" dolgo­kat is magába foglal ez a téma. Amint hazatér, külön temati­kus órát tart majd a gyerekek­nek. Ő pedig boldog, hogy elő­ször járhatott Magyarországon, meg Szegeden, amely elbűvöl­te őt. nyilatkozta a kishegyesi pedagógus. Halász Ferenc, temesvári történelemtanár, érdekes kez­deményezésként minősíti a szegedi tanácskozást. A biz­tonságpolitikai tudnivalók el­sajátítását napjainkban mind a magyar, mind a román tanárok számára igen fontosnak tartja. Ezzel kapcsolatosan szót ejtett arról is, hogy a sajátos geopo­litikai helyzetből adódóan, ta­valy például a NATO-bombá­zások idején, a román közvéle­mény, sőt a politikusok egy ré­sze is, a szerbeket pártolta... Ezen a tanácskozáson egyéb­ként alkalom nyílik arra, hogy tiszta képet kapjanak a kollé­gák a pillanatnyi helyzetről, mitöbb arról is, hogy a gyakor­latban mit jelent a biztonság­politika. Ezek fontosak az eu­rópai integrációs problémák, illetve a NATO-val és az új biztonsági rendszerekkel kap­csolatos kérdések megértésé­ben. Az sem mellékes, hogy autentikus személyektől, NA­TO- és magyar szakértóktól hallhatnak előadásokat. Ezért tartja döntő fontosságúnak a szemináriumot, reméli folyta­tása is lesz. Esetleg Temesvá­ron. Kern Imre, a szabadkai köz­ségi végrehajtó bizottság - na­pokban újraválasztott - elnöke, a rendezvény társelnöke, sze­rint is hasznos a szegedi - test­vérvárosi - kezdeményezés mindenki számára. A jugoszlá­viai történelemtanárok számá­ra azért jelentős az ilyen ren­dezvény, mert ezáltal bekap­csolódhatnak az „európai fo­lyamatokba". Amire korábban nem volt alkalom. S az sem mellékes, hogy a délvidéki, a szerbiai és a szandzsáki taná­rok, valószínűleg soha nem ta­lálkozhattak volna, ebből ere­dően pedig eszmét sem cserél­hettek volna az aktuális bizton­sági kérdésekről. Ami számuk­ra most döntő fontosságú: az ilyen fórumokon elhangzott észrevételek, nagy valószínű­séggel, magasabb európai ins­tanciák elé jutnak, amelyek így informálódhatnak a valós jugo­szláviai helyzetről, ami pedig későbbi intézkedéseik irány­vonalát is meghatározhatja. Magyarán, hozzájárulhatnak az ország demokratizálódási fo­lyamatának erősítéséhez. Je­lentősnek tartja, hogy Szege­den, Szabadkán, de egész Észak-Bácskában is, régióban gondolkozzunk, hiszen az mind a gazdasági, mind a kul­turális vonatkozásban egybe tartozó konglomerátum, s adottak a feltételek a szoros ré­giós együttműködés megvaló­sításához. Szeged már régiós központ, a Stabilitási paktum „főhadiszállása", innen indul­nak ki a kezdeményezések. Reméli, hogy ezzel a testvér­város, Szabadka, helye és sze­repe is felértékelődik. Zekirije Vrpoljac, Novi Pa­zar-i muzulmán történész. Szá­mára a szegedi meghívás az európai viszonyok demokrati­zálódását jelenti. Merthogy, eleddig, álmában sem mert gondolni arra, hogy a kis szan­dzsáki városból valaha elutaz­hat Európába! Jelesül éppen Szegedre, ahol civilizált mó­don, nyílt, demokratikus esz­mecserét folytathat történelem tanár kollégáival. A bosnyák történész nagyra értékeli a szegedi, és az ehhez hasonló kezdeményezéseket. Azt mondja, ezek járulnak hozzá az igazi biztonság és béke megteremtéséhez, mégpedig abban a térségben, amely ed­dig Európa „forrongó" része volt. Szeged nevét egyébként Szerbia déli, főleg bosnyákok lakta részén, is jól ismerik. A Szegedi Biztonságpolitikai Központ meghívása viszont azt bizonyltja, hogy rájuk is számítanak a demokratizálódó jugoszláv társadalom újjáépíté­sében. Kisimre Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents