Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-04 / 258. szám

SZOMBAT, 2000. Nov. 4. CSONGRÁD MEGYE 9 Tisza vízgyűjtő programrégió A pozitív példa A területfejlesztés egy fontos eszköze lehet a régióalakítás, amelyről azonban megoszlanak a vélemények, az unión belül és kívül is. Hazánkban szintén két táborra szakadt a „szakma", egy részük szerint - hazánk méreteit figyelembe véve - a megyék is betölthetnék a régiós szerepkört, míg mások nagyobb területi egységekben gondolkodnak. Ugyanakkor vannak olyan feladatok, amelyek mindenképpen túllépik a közigazgatási megyehatárokat, és szélesebb összefogást, tervezést igényelnek. Nem tisztázott milyen méretű egység a régió, éppen ezért sokan, sokféleképpen vélekednek róla. Az európai uniós átlag mintegy 1,5 millió lakost jelent, 3-5 megyényi magyarországi területtel. Közigazgatási szempontból ez esetünkben valóban vitatható lehet, de bizonyos területfejlesztési tennivalók érvényre juttatásában fontos a szélesebb körű együttműködés. Az erre irányuló Csongrád megyei törekvésekről Orbán István, a megyei közgyűlés alelnöke beszélt: - Egy-egy probléma megoldására szerveződő célrégiók létrehozására vannak már országos próbálkozások, amelyek sorában említhető a Csongrád megyei kezdeményezés: a „Tisza Vízgyűjtő Programrégió" Önkormányzati Társulás életre hívása hangsúlyozta az alelnök. Ennek szervezésben a ciánszennyezés játszotta ugyan a katalizátor szerepet, de a folyó mentén élőknek mindenképpen célszerű együtt gondolkodni a térség egyéb környezetvédelmi gondjainak felszámolásáról is. E programrégió megalakítása itthon és külföldön nagy visszhangot váltott ki, hiszen az nem vitatható, hogy a folyóvölgyeket, a vízgyűjtő területeket célszerű egy fejlesztési egységként kezelni. Elképzelhetetlen megye-, vagy tervezési, statisztikai régióhatárokat húzni a folyón. A feladatok környezetgazdálkodási szempontból esetleg szakaszolhatók, de semmiképpen nem választhatók szét. Ezek sorában említhető: a folyó menti települések szennyvízés szilárdhulladék-kezelésének megoldása. A Tisza programrégió is három - az északi, az északkeleti és a dél-alföldi - tervezési statisztikai régiót érint. A felsorolt teendőkön túl, egyéb fontos kérdésekben is hallatni kell még a hangunkat. A vízgazdálkodás, a folyószabályozás, a belvízgondok felszámolása, az öntözőrendszerek kialakítása, fejlesztése, mind-mind kivetíthető a teljes folyóvölgyre. Bár ezt a programrégiót magyarországi megyék hozták létre, tekintettel kell lenni arra is, hogy a Tisza átszeli az országhatárt. Ezért nem hagyhatók figyelmen kívül az érintett román, ukrán, szlovák és jugoszláv területek problémái sem. Természetesen ez utóbbiak esetében a kormányok szerepe az elsődleges, de úgy gondolom, a térségben lakóknak kell szorgalmazni a szükséges intézkedések megtételét, az együttműködés feltételeinek megteremtését. Ehhez jó lehetőséget kínál valamennyi érintettnek az. hogy hazánknak reális esélye van az uniós csatlakozásra. Az EU szakemberei fel is ajánlották: ha már a Tisza magyarországi szakaszára kidolgoznánk egy egységes szennyvízkezelési programot, akkor annak támogatásában, megvalósításában közvetlenül is részt vennének. Bár az is nyilvánvaló: amennyiben a hozzánk érkező víz szennyezett, az kárt okozhat még déli szomszédunknál is. Arra a kérdésre, hogy ilyen körülmények között van-e remény az eredményes együttműködésre, Orbán István elmondta: már készen van több helyi terv, jelenleg ezek összegyűjtését végzik. Ezt követően pedig kialakítható az egységes álláspont, amely alapján a kormányok, illetve az EU elé tárhatók a megvalósításra váró célok, javaslatok. Orbán István: - A Szeged székhellyel múködö munkaszervezet fő feladata összefűzni a helyi és a regionális célokat. (Fotó: Schmidt Andrea) Dokumentum „2. cikkely: A területrendezés fontos tényező az európai társadalom fejlődésében és a nemzetközi együttműködés e téren lényeges része az európai identitásnak. 3. cikkely: Az e téren való együttműködés megkívánja a nemzeti, regionális és helyi elgondolások analízisét a területrendezésre vonatkozóan, ahhoz, hogy közös elvek elfogadása révén lecsökkenjenek a regionális különbözőségek. így juthatunk el a tér felhasználásának és szervezésének általános elméletéhez, a tevékenységek megosztásához, a környezetvédelemhez és az élet minőségének megjavításához. 6. cikkely: Minden európai polgárnak joga van - a megfelelő kereten belül résztvenni és megvalósítani a területrendezés minden lépését." (A területi tervezés európai chartájának preambulumából.) Térségfejlesztés - a megyei főépítész szemével Valóság vagy „porhintés"? Nagy Imre: - A centralizált, ágazatok mentén széttagolt pénzelosztási rendszer konzerválja a régiók fejlettségbeli különbségeit. (Fotó: Karnok Csaba) Igaz-e, hogy a területfejlesztés konjunktúrájának vagyunk tanúi, vagy csak hangzatos szólamoknak kell tekinteni az életszínvonalbeli különbségek felszámolására irányuló elképzeléseket? Van-e, lehet-e egyáltalán területfejlesztés Magyarországon addig amíg centralizált elosztási struktúra működik? Netán bele kellene nyugodni abba, hogy mint sok minden más, ez az elv is torzán érvényesül a még mindig átalakulás alatt álló országunkban? E kérdések sora is foglalkoztatja azokat, akik figyelemmel kisérik közvetlen környezetük fejlődését. A válaszok pedig - a megyei főépítész „szemüvegén keresztül" nézve - nem túl biztatóak. Nincs területfejlesztés Az állampolgárok által érzékelt életmód és életszínvonalbeli különbségek felszámolására irányuló regionális politikáról, az Európai Unióban érvényesülő területi kiegyenlítés elvének átvételéről szóló hírekről általában szívesen hall mindenki. Ugyanakkor vannak olyan vélemények is, amelyek szerint a valóság az, hogy csupán hangzatos elképzelések torz érvényesülésének lehetünk tanúi. A területfejlesztés és területrendezés aktuális kérdéseiről Nagy Imrét, Csongrád megye főépítészét kérdeztünk. - Túlzás nélkül kimondható: hazánkban egyelőre nem beszélhetünk igazi területfejlesztésről. Az ugyanis azt jelentené, hogy komplex szemléletű tervezésre alapozva, a helyi társadalom - kormányzati támogatásokkal beavatkozik a területi folyamatokba, egy- kedvezőbb térstruktúra kialakítása érdekében. De ehelyett centralizált, ágazatok mentén széttagolt elosztási rendszer működik, amely nem szolgálja a fejlettségbeli különbségek kiegyenlítését. Sőt! Konzerválja azokat. - Hogyan lehetséges ez, Célkitűzések „A területrendezés keresi a tájak szociogazdasági egyensúlyának kifejlesztését, felmérve az egész Európára vonatkozó gazdasági folyamatokat, a regionális különbségeket, valamint a fejló'dési tengelyek és a forgalmi hálózat fontos szerepét. Szabályoznia kell a zsúfolt területek növekedését, vagy azokét, amelyek túl gyorsan fejló'dnek. Feladata a bizonyos elmaradottságot mutató területek fejló'désének előmozdítása, illetve fenntartani vagy adaptálni a fejlődés alatt álló területek infrastruktúráját, valamint azokét, melyeket komoly munkanélküliség fenyeget az európai munkavállalók vándorlása következtében. A különleges igényű perifériás területek, amelyeknek potenciális szocio-gazdasági kiegyensúlyozó struktúrája van, erősebben kapcsolandók Európa gazdasági és ipari központjaihoz." (Részlet a területi tervezés európai chartájából.) hiszen négy éve létezik már a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény is? - Hazánkban, rossz örökségként, a minisztériumok elosztó szerepe a döntő. Az ágazati hatalmi funkció fenntartásának érdeke miatt pedig nem érvényesülhet a valódi regionalizmus. Ez a hibákkal terhelt törvényből, a szűkra szabott pénzkeretből is adódik. De nem csak a minisztériumok ellenérdekeltek a regionalizmusban. A területfejlesztési törvény nyomán kialakult intézményrendszer szereplői is alkalmazkodtak ehhez a szisztémához és azt regionalizmusként közvetítik az állampolgárok felé. Oszd meg és uralkodj! - Az nyilvánvaló, hogy a minisztériumok, politikai indíttatásból, nem akarnak lemondani pénzosztó szerepkörükről, de a „középszint" érdeke, logikusan, az lenne, hogy térségük minél jobban fejlődjön. - Valóban, de a paternalista hagyományokra épülő közigazgatási struktúrában erősen érvényesül az „Oszd meg és uralkodj!" elv, nehezen képzelhető el a hierarchikus hatalmi elosztás megváltoztatása. Ehhez járul - a pénzelosztó mechanizmusból fakadóan - a lobbizás kényszere, amely a polgármesterek, helyi és országgyűlési képviselők választási ígéreteit is szolgálja. Ez pedig tovább élteti a centrális elosztó rendszert. - Azaz, a középszint végletes megosztottságáról van szó? - Igen. Túl nagy a „tolongás" itt: megyei önkormányzat, regionális és megyei területfejlesztési tanács, közigazgatási hivatal, kistérségi társulás, akik terveznek vagy „fejlesztenek", valódi források nélkül. A megyei területfejlesztési tanácsokhoz leosztott, úgynevezett decentralizált keret is annyira kevés, hogy lényegében a szociális feszültségek enyhítésére elég. Ezek egyébként is a költségvetésből átadott és meghatározott direktívák alapján felhasználható pénzek, amelyek elaprózódnak a településeken. Nem érvényesül a forráskoncentráció elve, a beruházások többnyire nem a térségi fejlesztési érdekek mentén valósulnak meg. A polgárokat pedig teljesen kizárják a döntéshozatalból, ez viszont nem regionalizmus. - Cáfolhatnánk állítását azzal, hogy a képviselők egyik feladata éppen választóik véleményének tolmácsolása. - A megyei területfejlesztési tanácsok létrehozásával hiányzik a kontroll lehetősége, vagy nagyon áttételesen működik, törvényszerű anomáliákkal terhelve. Akkor lenne igazi tétje a megyei és a helyi önkormányzati választásoknak, ha valódi hatalmi és forrásdecentralizációról beszélhetnénk, azaz a jelenleginél lényegesen nagyobb pénzeszközzel és hatáskörrel rendelkeznének. Mindezeken túl, a középszint megosztását szolgálta az is. hogy annakidején direkt növelték a megyei jogú városok számát és tudatosan szembeállították a megyei önkormányzatokkal. Ez máig értelmetlen rivalizálást eredményez. A tervezés káosza - Márpedig a hatásos területfejlesztési célok, aligha szoríthatók be egy-egy település határai közé. - Természetesen, viszont mindez erősíti Budapest szerepét, a centrális, egypólusú rendszer fenntartását. Úgy tűnik, ez jól meg is felel a mindenkori kormányzat hatalmi pozíciójának. Az viszont tagadhatatlan: jelenleg a területi tervezés káoszáról beszélhetünk. A fejlesztési koncepciók, programok készítése, a tervezés körül egyfajta konjunktúra alakult ki. Eltérő metodikájú, ugyanakkor tartalmilag gyakran egymást átfedő koncepciók születnek, éppen a „középszint" bizonytalansága miatt. Készültek országos és helyi tervek, amelyek „törvényen kívüliek", a hazai egyeztetési és tartalmi követelményeket figyelmen kívül hagyják, állítólag az uniós elvárásokhoz igazodnak. Márpedig ezek összehangolása, az egyértelmű tervezés miatt, szükséges lenne. Ennél súlyosabb és közelebbi problémát jelent viszont az, hogy a mindent determináló, országos területrendezési terv nem kapott nyilvánosságot, ugyanakkor készülnek ezen tervek megyei változatai is. Ennek kapcsán máris szakmai viták soráról lehet beszélni, hiszen nem érvényesül az alulról építkezés elve, nem veszik figyelembe a helyi szakértők javaslatait. Sajnálatos példaként említhetem: az országos rendezési tervkoncepció megyénket érintő kérdéseivel kapcsolatban 18 oldalas véleményt fogalmaztunk meg, de a tervezői válaszokat csak fél évvel később kaptuk meg. - De, ha figyelembe vesszük az EL regionális politikáját, az ezt szolgáló kohéziós és strukturális alapot, akkor óriási pénzekről, illetve elnyert vagy elveszített előnyökről lehet szó. - Az ország egypólusú térbeli szerkezetét, Budapest-centrikusságát tekintve hosszú távon szükség lenne a fejlesztési súlypontok áthelyezésére. Ehelyett azonban - például a közlekedésfejlesztésben - a gazdasági megtérülés, a már létező területi érdekek, gyakran elvtelennek is nevezhető védelme érvényesül. Véleményem szerint a déli autópálya építése is, immár tíz éve, azért nem nyer prioritást, mert akkor a hazai és külföldi vállalkozói, befektetői érdeklődés eltolódna ebbe az irányba. Ugyanez elmondható az M5-ös továbbépítésének, a vasúti kapcsolatok visszaállításának elodázásáról. Budapest európai metropolisszá alakításának viszont így az ország súlyos kárát látja. Az Európai Régiók Gyűlése A baseli nyilatkozatból Megfontolás (13. cikkely) Az Európai Régiók Gyűlése (AER), e jelen, politikai jellegű nyilatkozat elfogadásával, a regionalizmus elősegítését és támogatását célozza meg. Régió (1. cikkely) 1. A régió az a törvényes területi testület, amelyet az állami szint alatt közvetlenül hoztak létre, és politikai önkormányzattal van felruházva. 2. A régiót el kell, hogy ismerjék a nemzeti alkotmányban, vagy törvényhozásban, amely garantálja függetlenségét, identitását, hatalmát és szervezeti struktúráját. Hatalmak (3. cikkely) 1. A régiók és az állam közötti hatalmak megosztását a nemzeti alkotmányban vagy a törvényhozásban kell meghatározni a politikai decentralizáció és a szubszidiaritás elveinek megfelelően. Ezen elvek szerint a funkciókat az állampolgárhoz lehető legközelebb eső szinten kell ellátni. 2. A nemzeti szabályozások megvalósítása, akár közvetlenül, akár átruházás útján, általános szabályként a régiók felelőssége kell, hogy legyen. 3. A régióknak meg kell, hogy legyen a felelősségük minden olyan feladatért, melyeknek túlnyomórészt regionális dimenziójuk van. 4. Ahol az államnak decentralizált közigazgatása van a regionális szinten, ott át kell, hogy adja a megfelelő személyzeti és pénzügyi forrásokat a regionális testületeknek, hogy elkerülje a duplázódást. Források (5. cikkely) 1. A régiók pénzügyi forrásai alapvetően az állam által egészben vagy részben átutalt adókból és a saját adóikból állnak. 2. A régiók meg kell hogy kapják a feladataik elvégzéséhez szükséges bevételeket. E célból az országos adóbevételek megfelelő hányadára jogosultaknak kell lenniük. Bevételüknek elégségesnek kell lennie és egységesen egy kis létszámú adóbevételi forrásra kell koncentrálódnia azért, hogy stabil regionális költségvetést biztosítson és lehetővé tegyen egy növekedés-orientált gazdaság- és pénzpolitikát. 3. A nemzeti törvényhozás alatt, a régióknak jogukban kell hogy álljon saját adókat kivetni és adóbevételi forrásokat meghatározni. E célból meg kell határozniuk az adók, vámok és illetékek számításának kritériumait. Ahol a törvény megengedi, úgy dönthetnek, hogy az állami adókat kiegészítéssel terhelik meg. Az oldalt írta és szerkesztette: N. Rácz Judit