Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-24 / 275. szám

PÉNTEK, 2000. NOV. 24. NŐ-UNIÓ 9 EU-lexikon Hol a diszkrimináció ellenszere? Munkatársunktól Az amszterdami szerződés a nemek kö­zötti esélyegyenlőséget az Európai Unió egyik legfontosabb alapelvé­nek ismerte el. Ennek érvényesülését mind a tagállamok, mind pe­dig a közösségi intéz­mények kötelesek se­gíteni. Ha az uniós polgárt diszkrimináció érte, akkor először a tagállamok által biztosított jogorvoslati le­hetőségeket kell igénybe vennie. Ez elsősorban a bí­rói utat, a pereskedést je­lenti. Lehetőség van arra is, hogy a munkavállaló kö­zösségi szinten érvényesít­se jogait. Panasszal fordul­hat az Európai Bizottság­hoz, amely magyarázatot követelhet magának a tag­államok hatóságaitól. Fel­szólíthatja őket a jogsértés abbahagyására. Ha ezt nem teszik meg, a Bizottság az Európai Bíróságnál pert in­díthat a tagállam ellen. A Bizottság „Szociális ügyek és foglalkoztatás" Főigaz­gatóságán belül működik az esélyegyenlőséggel fog­lalkozó szervezeti egység (unit), amelynek feladata a közösségi esélyegyenlősé­gi politika alakítása. Szin­tén a Bizottság szárnyai alatt működik a „Nőügyi Tájékoztató Központ", amely köteles tájékoztatni a nőket a közösségi politi­kákról és elősegíteni a konzultációt a nőket érintő kérdésekben. Az „Egyenlő esélyek konzultatív bizott­sága" a tagállami szerve­zetek és a szociális partne­rek képviselőit tömöríti, és tanácsadó funkcióval bír az egyenlő esélyek kérdéskö­rében. Petíciót (panaszt) lehet intézni az Európai Parla­menthez, illetve fel lehet keresni az illetékes, válasz­tott „euroképviselőt", aki az ügyben kérdést intézhet a Bizottsághoz és a Ta­nácshoz. Az Európai Parla­mentben működik a Női Jogok Bizottsága, amely jelentős szerepet vállal a közösségi politikák befo­lyásolásában. A közösségi intézmé­nyek munkatársai fölkeres­hetik panaszukkal az Euró­pai Ombudsmant is. A 2700 szervezetet kép­viselő, EU-támogatással működő európai női lobbi segítségét is kérheti a diszkriminációt elszenvedő uniós polgár. (A lobbinak még nincs magyar tagszer­vezete.) Emberkép az EU-iskolákban Garantálók Munkatársunktól A nők hátrányos helyzeté­nek leküzdése elképzelhetet­len a tagállamok minisztériu­mainak aktív szerepvállalása, illetve a kormányzati munka kontrollját végző demokrati­kus intézmények nélkül. Eh­hez kell igazítani a hazai gya­korlatot is: teljessé kell tenni a nők jogainak garantálására szakosodott intézményeket. Számos nyugat-európai or­szágban, így például Ausztri­ában külön minisztérium fog­lalkozik a nők jogaival. Emellett szinte minden EU­tagországban állami támoga­tással jöttek létre olyan iro­dák, melyeket legtöbbször Egyenlő esélyek bizottságá­nak neveztek el. Ezek foglal­koznak a nőket ért sérelmek­kel, kivizsgálják a diszkrimi­nációs ügyeket, békéltető el­járást folytatnak a felek kö­zött, ajánlást fogalmaznak meg, szükség esetén akár pert is indíthatnak a sérelmet szenvedett nők nevében. Fon­tos feladatuk a közvélemény formálása, információs kam­pányok levezénylése a társa­dalomban meglévő előítéle­tek leküzdése érdekében. Magyarországon a kor­mány 1995-ben hozta létre a nők jogaival foglakozó intéz­ményét, amely 1998 óta a Szociális és Családügyi Mi­nisztériumban Nőpolitikái tit­kárságként működik. Az 1999-ben létrejött Nőképvise­leti Tanács feladata a nők esélyegyenlőségét biztosító jogalkotás fölgyorsítása, a nők érdekeit védő civil szer­vezetek és a tudományos élet képviselőinek bevonása a kormányzat munkájába. Egy életen ét tanulni Bernward Bickmann szerint szükség van a civil szervezetekre minden demokratikus társadalomban. (Fotó: Miskolczi Róbert) Az iskolák és a civil szervezetek együttműkö­désének lehetőségeit taglalta az a nagyszabá­sú konferencia, amelyet a közelmúltban tartottak a szegedi Dugonics And­rás Piarista Gimnázium­ban. A Nagyító Alapít­vány szervezésében tar­tott kétnapos szakmai összejövetelen jeles ha­zai és külföldi előadók szerepeltek. Közöttük volt Bernward Bickmann, a Franziskanische Bil­dungswert (Németor­szág) igazgatója, aki Em­berkép az Európai Unió iskoláiban, valamint az iskolán kívüli képzések lehetőségei címmel tar­tott előadást. Bernward Bickmannal a tanácsko­zás szünetében beszél­gettünk. - Voltaképpen milyen em­berképet igyekeznek ma kialakítani az EU orszá­gaiban? - Az örökké cselekvő em­ber, a tenni akaró egyed a mai társadalom mintaképe, de elvárása is. Az Európai Unióban az oktatási progra­mok összeállításában nagy hangsúlyt kap az a kitétel, amely szerint a ma emberé­nek egy életen át kell tanul­nia. Abból indulnak ki, hogy egy demokratikus társada­Önkéntesség A Német Szövetségi Köztársaságban évente mintegy 10 milliárd márka támogatásban részesül a közel 40 ezer alapítványi működtetésű civil szervezet, egyesület. A legtöbbet (17 százalék) szociális jellegű tevékenység­re, továbbá a környezetvédelemre (15), s az elemi csa­pások (14) okozta károk felszámolására fordítják. Az említett összeg mellett csaknem 30 milliárd értékű ön­kéntes munkát is elvégeznek a volontőrök. Ebben az országban ugyanis minden 14 év feletti állampolgár, hetente mintegy 5 órát dolgozik - ingyen - valamilyen jótékonysági civil egyesületben vagy szervezetben. K. F. lomban az ember nemcsak a szakmáját tanulja, és sajátítja el, hanem egyéb adottságai­nak megfelelően, bármikor tanulhat tovább, sokoldalú személyiséggé formálhatja magát. - Hogyan valósíthatja ezt meg, amikor a „sokolda­lú" képzéshez pénzre is szüksége van? - Az úgynevezett formális képzés, tehát az általános és középiskolás tanévek, vala­mint az egyetemi tanulmá­nyok után, következnek a ci­vil szervezetek, egyesületek által történő képzések. Úgy, mint ahogyan a mostani kon­ferencia is ezt a célt szolgál­ja. A két változat egyébként kiválóan kiegészíti egymást. Ezt voltaképpen maga a tár­sadalom, önkéntes alapon, pénzeli. - Milyen tapasztalatokat szereztek e képzés terén az EU tanintézményeiben és azokon kívül, a civil szervezetek kezdeménye­zései által? - Németországban az úgy­nevezett nem formális, tehát az általam említett második kategóriába sorolt, képzési forma a tiépszerűbb. A civil szervezetek, a pártok, az egy­házi közösségek, a szakszer­vezetek, s az egyéb egyesülé­sek által szervezett konferen­ciák. szemináriumok, ame­lyek jelentős ismeretanyagot továbbítanak a hallgatóknak. Tapasztalataink szerint ezek a szervezetek tudják igazán felkelteni a résztvevők ér­deklődését, továbbá a felso­rolt egyesülések, szervezetek, nem iskolai tanterv szerint ál­lítják össze a képzési tervü­ket, hanem a hallgatók ér­deklődésének megfelelően. Tapasztalataink részét képezi az a felismerés is, hogy ez a tudás a mindennapi élet gya­korlatában válik hasznossá: az úgynevezett akcióképes­ség fokozása céljából elen­gedhetetlenül fontos ismere­teket nyújt. - Mi a véleménye a ma­gyarországi civil szférá­ban megvalósított eddigi gyakorlatról? - Több civil szervezetet ismerek az önök országában, s az a meggyőződésem, hogy jó úton haladnak. Sok hasz­nos konferenciát, ismeretáta­dó összejövetelt szerveznek. Ami számomra lényeges ta­pasztalat: hasonlóképpen a német gyakorlathoz, Magyar­országon is függetlenek a ci­vil szervezetek, vagyis, egy­általán nem függnek az ál­lamtól. Ez mindenképpen fontos, hiszen megőrzik auto­nomitásukat, önállóságukat. Nagyon jelentós szerepük van ezeknek a nonprofit szer­vezeteknek minden demokra­tikus társadalomban. Szá­momra jóleső érzés volt látni, hogy egy ilyen konferencián rengeteg a fiatal. Ez remé­nyekre jogosít mindannyiun­kat - mondotta lapunknak Bernward Bickmann, a Fran­ziskanische Bildungswert igazgatója. Kisimre Ferenc A nők szervezeteit és képviseletét az állam ki­sajátította és a női egyenjogúság aktív elő­mozdítását üres, felülről jövő ideológiává változ­tatta a szocializmusszerü időszakban. Ez lehet az egyik magyarázata an­nak, hogy régiónkban a férfiak mindenképpen, de a nők is kiábrándul­tak az olyan fogalmak­ból, mint például „femi­nizmus", „a nemek kö­zötti egyenlőség". A nők jogairól mostanában ki­bontakozó társadalmi párbeszéd egyik sze­replője lehet az állampol­gári jogok országgyűlési biztosa, Gönczöl Katalin is, akitől - többek között azt kérdeztük - szükség lenne-e hazánkban egy új, a női jogok ombuds­manja tisztségre. Nem alattvalók vagyunk, hanem jogokkal fölvértezett Az amerikaiak ruhája lötyög rajtunk Kell a női jogok ombudsmanja? egyének. Ez a tudati átalakulás a rendszerváltozással együtt járó egyik leglényegesebb for­dulat - hangsúlyozta az állam­polgári jogok országgyűlési biztosa. Az emberi jogok előtérbe kerülése azonban nem jelenti azt, hogy e téren egy­formává lettek a demokratikus országok. Ugyanis az adott ál­lam hagyományaitól, kultúrá­jától függ a jogértelmezés is. Mert például az amerikai min­tájú női jogfüzér innen nézve túlméretezett, „lötyögne" a magyar lányokon és asszonyo­kon. A női jogokat rögzítő jog­szabály tervezgetése és megal­kotása előtt meg kellene kér­dezni a magyar nőket: hogyan akarnak „szabadok lenni". Le­hetséges ugyanis, hogy nem csupán a munkavállalás sza­badságával azonosítják ön­Élőlény Munkatársunktól Az ombudsman nem angol, hanem svéd szó; jelen­tése: élőlény. Hazánkban 1995-ben négy ombuds­mant választott az Országgyűlés. Az állampolgári jo­gok országgyűlési biztosához 1999-ben 5124 sérelmet szenvedett személy fordult valamilyen panasszal. Az indítványozók többsége férfi („eló'nyiik" 1,2 száza­lék), miközben a lakosság nem szerinti megoszlása ezzel ellentétes (a nők „előnye" 4,5 százalék). megvalósításukat, mert alkotó tevékenységként fogják föl például az anyaságot, vagy azt, hogy beteg édesanyjuk ápolására fordíthatják energiá­ikat. A legtöbb országban egyet­len ombudsman és a helyettese működik - tudtuk meg Gön­czöl Katalintól. Általában a különböző minisztériumoknak vannak ombudsmanjai. Ang­liában például létezik olyan­fajta ombudsman, aki a börtö­nök rendjére vigyáz, parla­menti biztos mellett működik. Nekünk egy ilyen minisztériu­munk van, az oktatási, ahol egy főosztályvezetőt neveznek „ombudsmannak", aki valójá­ban mediátor: a miniszter szá­mára fontos konfliktusok fel­oldásában a tárca vezetőjének segítségére van. A magánszfé­ra ombudsmanjai közül meg­említhető a bankszféráé, il­letőleg például Angliában az ügyvédeké. De ezek sem par­lamenti biztosok, hanem konf­liktuskezelő személyek. A női jogok ombudsmanjá­nak kinevezésével együtt a férfiak hasonló képviselőjére is szükség lenne - véli Gönc­zöl Katalin, aki szerint leg­alább olyan módon és mérték­ben sérülnek a férfi, mint a női jogok. Például a gyermekelhe­lyezési ügyekben sokszor ta­lálkozunk súlyos, előítélettel teli mechanizmusokkal, me­lyek eredete tradicionális: „a gyermek csak az anyánál lehet jó helyen". Persze a másik ol­dalon is ott a diszkrimináció, mikor például nyilatkozatot íratnak alá a munkavállaló nővel, hogy nem lesz terhes legalább három évig. Gönczöl Katalin szerint a parlamenti biztosok számának szaporodá­sával egyenes arányban nem fog javulni az emberi jogok helyzete. Sőt, ha például meg­valósulna egyesek ötlete és lenne világörökségi, betegjogi, vagy katonai ombudsman is, akkor devalválódna az intéz­mény. Gönczöl Katalin önmagát nem sorolja azok közé, akik a kákán is csomót keresve azt kutatják állandóan, hogy mi­lyen hátrányuk származik ab­ból, hogy nők. Az állampolgá­ri jogok országgyűlési biztosa hangsúlyozta: nem csak hát­ránnyal, rengeteg előnnyel is jár, ha valaki éppenséggel nő. Szerinte e kiindulópont alap­ján kellene mérlegre tenni a női jogok problémakörét. „Emberi" törvények Munkatársunktól Az Egyesült Királyság fel­veszi törvényei közé az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Ez azt jelenti, hogy az állam­polgárok emberi jogok megsér­tése miatt saját hazájukban pe­relhetik be az államot és annak intézményeit, és nem kell az Emberi Jogok Európai Bírósá­gához fordulniuk. A törvény értelmében minden állami szer­vezetnek és közszolgálati funk­cióval rendelkező magánszer­vezetnek is biztosítania kell, hogy politikája megfeleljen a törvény szellemének. Az új tör­vény védeni hivatott a magán­életet a behatoló sajtó ellené­ben. illetve a szabad vallás- és életvitel-gyakorlást. Határ menti Phare Munkatársunktól Aláirta a 2000. évi Phare magyar-román határ menti együttműködési program pénzügyi megállapodását Bo­ros Imre, a Phare-program kor­mányzati koordinációjáért fe­lelős tárca nélküli miniszter és Michael Laké, az EU budapes­ti delegációjának vezetője. A program 5 millió eurós Phare­támogatást kapott. Félmillió euró értékű támogatást kap az úgynevezett Kis Projekt Alap, amelyből „emberközeli, kis méretű" projekteket segítenek. A kiemelt támogatási terüle­tek közé tartozik a regionális fejlesztés és tervezés, az inf­rastruktúra fejlesztése, vala­mint a környezet- és termé­szetvédelem. A projektek meg­valósítására az aláírástól kezdődően három év áll ren­delkezésre. A határmenti Phare-progra­mok célja a határ két oldalán élők kapcsolatának erősítése, az együttműködések ösztönzé­se, valamint az eltérő fejlettsé­gi különbségek csökkentése. Ezek a programok az elmúlt öt évben összesen 83 millió euró, azaz több mint 21 milliárd fo­rintnyi támogatást kaptak. Ebből a legtöbb, 52 millió euró a magyar-osztrák programok­ra jutott, a magyar-román pro­jektek eddig összesen 19 mil­lió euróval részesedtek az uni­ós pénzekből. Naptár, de hol? Munkatársunktól Lapunk Nő-unió mellékleté­ben beszámoltunk az Európa több országával együtt végre hazánkban is megjelenő diák­naptárról, ismertettük a közép­iskolai diákok számára oly hasznos kiadvány főbb jel­lemzőit. Az információ nyo­mán több olvasónk kérdezte, hol vásárolható meg a diáknap­tár. Erre a kiadó, a Generation. Europe Magyarország Alapít­vány címén (1016 Buda­pest, Dezső u. 3.), illetve az 1/ 356-84-40-es telefonszámán kapnak pontos választ. Í. A Nő-unió, a Délmagyarország Kft. melléklete, a Külügyminisztérium közvélemény-felkészítési programja keretében, Phare-támogatással jelenik meg. A Nő-unió mellékletet szerkesztette: Ijszászi Ilona Phare

Next

/
Thumbnails
Contents