Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-24 / 275. szám

PÉNTEK, 2000. NOV. 24. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! M

ár nincs messze az az idő, amikor mindnyájunknak tanulnunk kell szaporául. Úgy képzeljék ezt el, mint annakidején az oroszt: ha akarjuk, ha nem - tanulnunk kell! És még csak nem is felsőbb akaratra. A jól felfogott érdekünk miatt. Úgy, mint a legújabb kori földosztáskor az árverést, a licitet, a fakalapácsos, a számítógépes aranykoronázást. Annak adtak földet, aki az akkori szabályokra tekintettel kérte azt. Aki elolvasta, megtanulta a földkérés szabályait. A kárpótlásosok a hivatalos árveréseken, a részarányosok a bizottságos földkiadásokon. (Azt már tudjuk régóta, hogy ha váltja magát a rendszer, ha nem, semmi se számít törvényesnek, csak az amit a hivatal - példánk esetében a földeké - annak minősít.) A szapardul tanulásunk nem lesz ennyire általános. Szaporául csak annak kell majd megtanulnia, aki többet, szebbet és jobbat akar maga köré. Ugyanis a szapardul tanulás - az európai ismeretek tanulása. E révén kapcsolhatjuk majd Csengelét, Balástyát - meg a többi környékbéli települést - Brüsszelhez, az Európai Unió fővárosához. No, most aztán jól odamondtam a kedves környékbélieknek! Mi a fene lehet ez, hogy ijesztgetem véle kedves mindnyájukat, ezeken a csendes őszi estéken? Persze, megrónak, és jogosan teszik, ha azt mondom, hogy a szapardul tanulás, folytatása az „iszpául" a , Járul", tanulásnak s része az eu-nyelvnek. Olyan kifejezések magyarul mondott írása történt most e sorokban, mint SAPARD, ISPA, PHARE, EU. (Mozaikszavak az angol kifejezések kezdőbetűi). Már nevethetnek is rajtam: mi közünk ezekhez? Többet tejel majd a tehén? Hamarébb gömbölyödik a hízó? Hármat tojik a tyúk naponta? Mi haszna ennek? A

nnyit előre megmondok: nem lesz mihaszna, aki ezeket megtanulja... Ugyanis a pályázatok, az élet jobbulására ajánlott állami segítség ezután (állítólag) e szavakhoz kapcsolódva érkezhet. Ez egy európai program a jobb gazdálkodáshoz. És, ahhoz, hogy érkezhessék, tudnunk kell, hogy kik, mikor, hol és mennyit adhatnak ebből. Tudnunk kell szót értenünk azokkal, akik ezeket a pénzeket osztják. És, ahhoz, ha akarjuk, ha nem: valamelyst mindenképp értenünk kell szapardul. A mórahalmi kistérség szakemberei jóvoltából a zákány székiek, az ásotthalmiak, a röszkeiek már elkezdték a tanulást, (a többiek készülnek rá), de oldalunk írásai még nem ezekről szólnak. (A szapard-estekre most még inkább a bennünket pályázni tanító falugazdászok járnak). Legyen szerencsénk! Tanuljunk eggyütt. Köszönti mindnyájukat: tcécrr Mi jut eszébe a téeszröl, a kultúrházról? Balogi Sándor - Elnöknek a mórahalmi áfész igazgatósága kért föl. Akkoriban a kereskedelemben direkt irányítási rendszer volt, és a múltam - már 30 évesen elnök voltam, vezettem Szegeden a megyei szövetségek titkárságát - erre följogosított. Ismertem a kereskedelmet, hiszen Makón kezdtem, főkönyveló'-helyettes voltam. Csanádpalotán elnök. Onnét bekerültem az áfész-titkárságra vezetó'nek, innen rövid idó're a Szegedi Áfészhez, majd 12 évig a Nagyáruház igazgatói teendőit láttam el. Öt cég áruházi munkáinak összehangolása volt a feladatom. A kilencvenes évek végén ez az egység megbomlott, keresnem kellett más helyet. Kereskedelmi főosztályvezetőnek mentem Üllésre. Onnan jöttem Mórahalomra -1992-ben. Zsombói népfőiskola Többször foglalkozott hulladék címmel. A vegyész már a zsombói Wesselényi tájékozottságával tájunk Népfőiskola környezetünk fertőzöttségéről szerezheti sztaságával. Hétfőn este dr. tünk ismereteket, és ami a Galbács Zoltán beszélget legfontosabb, a bajok elháríhallgatóival Nyakunkon a (ásónak lehetőségeiről is. Ünnepeltek a csengelei polgárörök Mórahalmi sikertörténet - áfész módra Rossz boltbél - jé boltba? Az alapítók a tortavágás előtt... (Fotó: DM Archív) Munkatársunktól Tíz éve alakult a csengelei polgárőr szervezet, s lettek azóta tízből 34-en, s rendeztek a minap - több mint 100an - születésnapi megemlékezést a faluházban. Azon Kucsora Péter csoportvezető elmondotta, siker, hogy a polgárőrök elfogtak gépkocsitolvajt, sorozatbetörőt és részt vettek a benzinkutas gyilkosának kézrekerítésében, de nem vetett jó fényt a csoportra: két emberüktől bűncselekmény miatt kellett megválniuk. A polgárőrök bekapcsolódtak a falu kulturális életébe, bálakat rendeztek, országos találkozókat és hét évig ők adták ki a Csengelei Krónikát; két éve az első csengelei képeslapot. Több jeles vendég köszöntötte az önkéntes faluvédőket, köztük Sánta Ferenc polgármester, aki többek közt megemlítette, hogy helytállásuknak köszönhetően esztendeje már nem volt betörés a faluban, a tanyavilágban meg ritkult a fosztogatás. Szekeres Ferenc, pusztamérgest alkatrészmosó: Azt mondja mindenki, hogy a végén már szétlopkodták. Rizling volt a neve, fogatos voltam benne a Papp Anti bácsi ideje alatt. Nem sokat vittek bennünket kirándulni, de azért voltunk itt-ott az országban. Amire most hirtelen emlékszem: Szombathely, Harkány, Hajdúszoboszló, Zirc. Nyolcvanban mentem el onnét. Édesapámnak adták az aranykoronákat, ő lebetegedett és eladta azokat. Bálint Ferenc, zákányszéki fölvásárló-dolgozó: - Mórahalmon a Haladásban voltam, utána mentem a konzervgyárba. Egyik leállás követte a másikat, csőd is, úgyhogy a gyárban sem volt jobb, mint a téeszben. Kirándulni vitt bennünket a szakszervezet, Pesten voltunk a Vidámparkban. Fiatalon jobban birtuk a gyűrődést. Gyűléseikre, előadásaikra nem jártam. A kultúrházban akkor voltam, mikor a gyerekeket vittük a néptáncra. A téeszhez mostmár nincs sok közöm. Bendc Csaba, domaszéki őstermelő: - Történt valami a kultúrházzal, hogy ezt kérdezik? Én nem nagyon tudok mondani erről semmit. A kiskertek meg a téesz közötti helyre tudom, hogy ott van. Voltam ott lakodalomban. más alkalmakra nem mentem. Az utóbbi időben már minden nagyobb megmozdulást a sportteremben tartanak, itt, bent a központban. A szövetkezetről, ami nálunk más volt, annyit tudok, hogy már régóta halott. Szókéné Szűcs Katalin, zákányszéki anyuka: Könyvtárba járok oda. Onnét, legtöbbször krimiket szoktam haza vinni. Aztán meg a gyermeknevelésről szóló könyveket is kiveszem. A kislányomat, Gabriellát, ilyenkor nem viszem magammal, de otthon vannak neki hajtogatós meséskönyvei. Moziba nem járok, a gyűlésekre se. Lakodalomban már voltam. A téesz dolgai sohasem érdekeltek, ahhoz fiatal vagyok még. A mórahalmi áfészről könnyen hinné az ember, hogy már nem is létezik. Bár a főtér sarkán lévő nagyboltban van minden, mint a jó boltban, de aki nem tudja és a föliratokat se nagyon olvassa, nem gondolja, hogy ez még a hagyományos általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet. Korábban majdnem minden falusi, kisvárosi bolton ilyen embléma találtatott. Első látásra ezt is hihetjük valamelyik multicég falusi lerakatának. A mozaikház üvegajtaja előtt taposókádak, katlanok, üstök. Belül konyhai tűzhelyek, szerszámok. Tágas, világos, van benne eladni való bőven. Később a másik saroknál lévő irodában, mikor belemerülünk a szolgáltatások mikéntjébe, rájövünk, hogy mifelénk a multik javarészt a nagyvárosok peremére telepednek, a mórahalmi szövetkezet a rendszerváltás óta is áfészként funkcionál. Vagyis: megtartotta a múltbéli elnevezését. Mi több, tudjuk meg a beszélgetés lényegéül: nemcsakhogy megtartotta nevét, tíz év alatt jócskán meg is erősödött! A 97 milliós vagyonát mára 140 millióra növelte, úgyhogy a mórahalmi általános értékesitőés fogyasztási szövetkezetnek 1992-ben 10 millió forint körüli vesztesége, és 19,5 millió forint kintlévősége volt. Az akkori igazgatóság, az üllési áfész szakemberét, Balogi Sándort kérte föl az áfész elnökének. - Ennek az áthidalására kellett valami megoldást találni - tudjuk meg az érintett véleményét az akkori nehéz évekről meg azt, hogy találtak. Nyolc évvel utána halljuk: - Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy van is szövetkezet, meg nincs is. De igazából van, mert 900 fős a taglétszám. Működünk. De nem a szövetkezet végzi már ma a gazdasági tevékenységet. Szegedről sokA fogyasztási szövetkezet utcája Mórahalmon. (Fotó:Gyenes Kálmán) Am szor megírják, meg lehet hallani ezt, hogy ők az elsők a megyében, mert csinálják, hát, mi öt éve szerveztünk gazdasági társaságot. - Mit értsünk ezalatt? szól a kérdés, s rá a válasz: — A boltjainkat folyamatosan vittük át káeftébe. Harminc vállalkozóval van szerződésünk. A boltokat bérben üzemeltetjük. Az áfész adja a boltot, berendezést, az árukészletet. A vállalkozók bérleti díjat fizetnek. Olyan árakat alakítottunk ki, hogy a boltos is megtalálja a számítását és az áfésznek is maradjon rajta haszna. A bérleti rendszer mellé a mi boltjaink káefté keretében, gazdasági társaságként működnek. Az áfész a fő tulajdonos, a káefté 99 százaléka az övé. A vendéglátás teljes mértékben a vállalkozóké. - Zökkenőmentes volt az átállás? - A szövetkezeti törvény bizonytalanságai még ma sem tisztázottak. Az átállást legjobban a fölvásárlásunk sínylette meg. Korábban itt kétszáz vagon paradicsomot vásároltak. A szakcsoportokat megszüntették, fölszámolták. Napi téma ma is, hogy a politika fogadja-e a szövetkezeteket vagy sem? Az üzletrészek témája a téeszeké, de ránk is sor kerül. - Kivonultak a tanyavilágból is... - Tanyai boltunk kettő maradt Asotthalmon. Az. egyik az irodasori, a másik a gátsori. Bérleti rendszerben és a káeftén belül üzemel. Régen a külterületre adtak olyan visszatérítendő dolgokat, amivel gazdaságossá tehettük az ottani boltok üzemeltetését. Mára az egy falu, egy nagybolt a jellemző. Domaszéken, Mórahalmon, Zákányszéken, Asotthalmon, vagyis a szövetkezet területén. - Mint látjuk: jöttek a multik. És győztek? - Az iparcikk forgalmunkban jelentős a változás. Abban nagyon látszik. Ott tartunk, hogy csak egy vegyiboltunk marad... azt is átadtuk vállalkozónak. - Véle együtt a bajt is. Miért kell ehhez az áfész? - A vállalkozók, bérlők rugalmasak, gyorsak. Mi, viszont, megteremtjük hozzá a hátteret, a lehetőséget. Nincs épületük, berendezésük. Nagy lehetőség, hogy később meg is veheti a boltot. Jó példa erre a domaszéki. Mikor '93-ban jött a srác a Balatonról, ide zöldségesnek, csak a pavilonja volt. Ma három ábécét, egy átalakított presszót üzemeltet és megváltotta a többmilliós árukészletet. Az áfész segítségével indult, ahogy szaporodott a pénze, csinálta magának az egzisztenciát... Igen, minden boltsztorinak így kéne alakulnia, akkor senkinek se jutna eszébe arra gondolni, ha járja a falut, hogy volt itt egy szövetkezet... ugyan, mi lett belőle? Majoros Tibor Császár Ferenc, pusztamérgesi buszvezető: Kittike és Zsoltika farsangi az iskolával ott szerepeltek. Krisztián a nagyfiam, vele is voltam a kultúrban. A mostani vezető nagyon karbantartja a rendezvényeket. Az. időseknek énnekkórusa. Karácsony, Mikulás... Nagyobb gyűléseket is ott tartanak. Én ritkán járok, és csak akkor, ha az idős kiadja, mert minden másnap későig dolgozok. Ha meg nem: korán kelek!