Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-24 / 275. szám

SZERDA, 2000. Nov. 24. CSONGRÁD MEGYE 3 jegyzet Egészségügyről - más nyelven Mikola, profikról és éhes szájakról Az egészségügyi minisztérium élén váltás várható, s Gógl Árpád lehetséges utódjaként a legtöbbet emlegetett személy Mikola István, aki jelenleg az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója. A minap volt Szegeden, a véradóünnepségen, ami után a sokakat foglalkoztató kérdést tettük fel neki: felkérték-e már hivatalosan a posztra, s ha ö kapja az egészségügyi tárca vezetői székét, milyen változtatásokat akar a magyar egészségügyben. - Mikola úr, az ön neve merült fel a leghatározottabban az egészségügyi miniszteri poszt várományosaként. Hivatalos felkérés történt már? - Úgy tűnik, hogy a kormány eltökélte az egészségügy nagy átalakítását, az én tisztem ebben azonban még bizonytalan. Több tárgyalást folytattunk a miniszterelnök úrral, a kancellária miniszterrel, aminek során nem az én szerepvállalásom volt a legfontosabb, hanem az, hogy az egészségügyben egy áttörő változás következzék be. - A változtatások sarkalatos pontjai az ön fellételei is egyben? - A változás általam is legfontosabbnak ítélt összetevői a következők: az egészségbiztosítási pénztárnak az egészségügyi minisztérium, illetve miniszter irányítása alatt kellene működni. Ez a magyar egészségügyben történelmi fordulatot jelentene. A másik fontos dolog, hogy személyi változásokra van szükség, hiszen komoly gondok vannak a tárca bürokráciájával, s néhány nagy egészségügyi intézmény vezetésével. Mikola István: „Mögöttem professzionális szakemberek állnak, közismert és elismert profik az egészségügyben." (Fotó: Karrtok Csaba) - Az egészségbiztosítási pénztár egyeseknek aranybánya, ezért nem könnyű vállalkozás a tárcához csatolás kísérlete. - Az utóbbi időben nagyon sok támadás ér, elsősorban az egészségbiztosítási pénztár helyzetét érintő változtatási szándékom miatt, s ebből számomra az következik, hogy óriási érdekeltségek vannak itt. A változtatás sokkal nagyobb feladat, mint gondoltam. - Az egészségbiztosító haszonélvezőinek félelme azért megalapozott, mert tudják, hogy Mikola István nem könnyű szereplője a magyar egészségügynek, ráadásul már kipróbált profi vezető. Az irányítása alatt álló Országos Vérellátó Szolgálat sikerintézet, komoly pénzalappal. - Keménykezű, határozott vezető vagyok ez tény, s túl több nagy intézet irányításán. A két évvel ezelőtt létrehozott vérellátó szolgálatnál határozott sikereket könyvelhetünk el, amire már Európában is figyelnek. AZ OVSZ-ben megvalósultakhoz hasonló dolgot lehetne tenni az egészségügyben is, s úgy látom, ennek érik a feltétele. - Gógl Árpád nem volt jó minisztere az egészségügynek, de jó alattvalója volt a kormánynak, hiszen nem harcolt pénzekért, vagy legalábbis nem eredményesen. Az ön személyében kemény harcosra találna a kormány. Kell egy ilyen ember nekik? - A miniszterelnök úr eltökélte az egészségügyi változásokat, amiket - minden bizonnyal - keresztül tud vinni a kormányon. Én azt gondolom, hogy el kell végre kezdeni a magyar egészségügy jobbítását, amire egy nagy csapattal tudnék vállalkozni. Mögöttem professzionális szakemberek állnak, közismert és elismert profik az egészségügyben. Nem politikusok, hanem szakemberek. - A kétéves költségvetésnek az egészségügy a legnagyobb vesztese. Ez behatárolja a leendő miniszter mozgásterét. - Amikor két évvel ezelőtt a vérellátóhoz kerültem, sírtak a dolgozók, hogy az azt megelőző négy évben nem volt bérfejlesztés, hiányos kasszát örököltem, s ide is úgy érkeztem, hogy kész költségvetés várt. Nem egészen egy év telt el, s 1 milliárd forint volt a vérellátó szolgálat számláján. Épületrekonstrukciókba kezdtünk, 30 százalékos bérfejlesztés történt, 13-14. havi béreket fizetünk. Meggyőződésem, hogy az egészségügyi rendszerben is hasonlóan sok forráslehetőség van. - Éspedig? - Nem kezdenék most felsorolásba, a lényegről beszélnék. Nem marakodni kell a költségvetésen, mert a pénzalapképzés fontos eszköze a modern menedzsment. Meg kell tanulni az egészségügyben azt a nyelvezetet, ami a fiskális gazdasági szakemberek által érthető és befogadható. Sajnálattal látom, hogy az egészségügyi tárca jelenlegi vezetője, vezetése nem ismeri azt a nyelvet, amellyel az egészségügy gondjait a gazdasági szaktárcákhoz közel lehet(ne) vinni, s amellyel biztosítható az ágazat elsődlegessége a kormányzati munkán belül. - A kormányzati ciklus félidejében érdemesnek látná belevágni ebbe? - Sokan mondják nekem, hogy őrültség most belépni, de én erre azt válaszolom, hogy ezek a figyelmeztetések irracionálisak. A választások után ugyanis mindig az éhes szájak kerülnek pozícióba, most viszont olyan csillagállás van, amelynél megszólaltatott a szakma. Az egészségügy nem olyan, mint á"foci, amibe mindenki, mindenhonnan beleszól: hol a pénzügyminiszter csinálja az egészségügyi reformot, hol az ipari miniszter. Profi vezetéssel el kell kezdeni építkezni, a politikusoknak pedig tudomásul kell venni, hogy nagyobb ügyről van szó annál, minthogy az a napi politikai pártcsetepaték szintjére lehúzható legyen. Kalocsai Katalin Kádár János 1989. július 6-án meghalt. Amikor a valódi hatalmat jelentő főtitkári posztból a pártelnökibe buktatták, visszavonult. A KB-ülésekre ritkán járt be, hozzászólásra pedig csak egyszer, halála előtt három hónappal jelentkezett. Összefüggéstelen beszéde drámaírókat ihletett meg. Kádár János még 1958ban, a forradalmat követő megtorlások közepette szólalt fel egy angyalföldi jelölőgyűlésen: „Láttam már miniszterelnököt - később nem volt miniszterelnök. Láttam első titkárt - később nem volt első titkár. De aki kommunista és ember, és mindig kommunista és mindig ember, annak mindig megmarad a legmagasabb rangja." Miután Kádár a pártelnöki posztra bukott, éppen ezt a Jesmaaasabb ransot" látta Az ismeretlen Kádár János (32.) Megfejthetetlen üzenet elveszíteni. 1989-re már nem volt tabu sem a Rajk-perben játszott dicstelen szerepe, sem Nagy Imre kivégzése. Lelkiismeret furdalása lassan az őrület határára kergette. A Központi Bizottság üléseire 1989. április 12-ig járt be. Akkor mondta el azóta elhíresült, drámaírókat ihlető beszédét, amelyet a KB-tagok kínosan feszengve hallgattak végig. Értelmes mondatot nem találni benne, üzenete - ha volt egyáltalán megfejthetetlen maradt: „Azt is vegyék tudomásul, ha én visszaemlékezést csinálok, mert már én is csak arra vagyok kénytelen, én az igazat fogom megmondani. (...) Mert akkor volt már ez a Rajk-ügy. Ami kiderült, hogy ez egy koncepciós per volt. Itt úgy hívják. És akkor most megkérdezem önöket, hogy jó, én hülye vagyok, én azt is vállalnám. De akkor - mert azt mondta az orvos, hogy jó volna, ha maea mcűtacadná. Németh György karikatúrája 1989 áprilisában egy szegedi ellenzéki lap címoldalán. Kádár életműve még életében összeomlott hogy így beszél. Nem tagadhatom meg, mert mindenki azt mondja, hogy én vagyok az élő, szólaljak már meg. (...) És mes mertem nvitni. hogy mondom, ne törődjenek semmivel, ez már elmúlt, nem aktuális dolog és most nem tudom mondani." A masvarorszáai rendszerváltozás folyamatának fontos pillanata volt ez. Az MSZMP vezetőinek - a beszédet a sajtó akkoriban természetesen nem közölte ezzel világossá vált, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult játékszabályok többé nem érvényesek. Az ember, akiről rendszerüket, a kádárizmust elnevezték, nem beszámítható többé. Aczél György, aki azon kevesek közé tartozott, akit Kádár barátjának fogadott el, az ominózus áprilisi beszéd után már csak egyszer kereste fel egykori főnökét, kopott köntösben fogadta, ahogy a magányos öregemberek szoktak kinézni. „A kórházba menet előtti estén a hatalomban töltött 32 év után utolsó kívánsága az volt, hogy másnap reggel el tudjon még menni a fürdőszobáig - írja Aczél. - Nem sikerült, így halt meg, boldogtalanul." (Vége. A sorozat megírásában nyújtott segítségért köszönetet mondunk Rácz Árpádnak, a Rubicon főszerkesztőjének.) Tóth-Szenesi Attila Csodapalota ri n, bizony, azt mondom: ne szólítsuk BS-nek! Ugyan/> is az a csodapalota, ami minden bizonnyal Európa egyik legszebb sportlétesítménye lesz, sokkal hangzatosabb elnevezést érdemelne. De miért is hiszem olyan erősen a tavaly leégett Budapest Sportcsarnok helyébe lépő, s ma még csak tervezői asztalon létező létesítményről, hogy kontinensünk csillogó, szemet gyönyörködtető, más országok polgárait irigykedésbe kergető sportközpontja lesz? Mert tegnap nemcsak azt jelentették be az Ifjúsági és Sportminisztériumban, hogy egy francia konzorcium nyerte el az építés jogát, hanem azt is: a beruházás összköltsége eléri 65 milliárd forintot. Hát ennyi pénzből azért már beszerelhető egy sportpalotába néhány csillogó cifraság akkor is, ha nemzeti valutánk értékét még soha nem keverték össze a londoni bankokban a fontéval. Mielőtt bárki is hanyatt esne a hatalmas pénzösszeg hallatán (netán felemlegetné, hány millió szegény is él Magyarországon, mennyi iskolai tornateremben támaszkodik repedező bordásfal a vizesedő vakolathoz, stb...), javaslom, találjuk meg a 2002. augusztus 31-ig befejeződő beruházás pozitívumait. Mert hogy van neki, nem is egy. Például államunk a bekerülési költségnek mindössze felét fizeti majd ki, mégpedig 12 esztendő alatt. Aztán az sem elhanyagolható tény, hogy végre lesz egy olyan sportlétesítményünk, amiben jó hírünket növelő világversenyeknek ismét otthont adhatunk - már persze ha időpontja nem egyezik egy karácsonyi kirakodó vásáréval... S még egy szivet melengető tény: bár a magyarok legszebb, kacsalábas sportpalotáját franciák építik, ők széni esküvéssel, no, meg szerződéssel fogadják - magyar alvállalkozókat foglalkoztatnak a munkálatok során, s magyar anyagokat építenek az új BS-be. jrp nnyi örömhír után én már csak azt kérdezném: ha M2J egyetlen sportcentrum tető alá hozásához éppen annyi pénz kell, amennyiből 65 kilométer sztrádát lehet építeni, vajon mennyi realitásérzék szorong azokban a politikusainkban, aki úgy nyilatkoztak, nem is oly' régen - Magyarország képes lehet egy olimpia megrendezésére. Igaz, az is előfordulhat, hogy a Gellért-hegy alatt mégiscsak rejtőzködik egy hatvan mázsás gyémánt tömb. Esetleg a leendő magyar olimpiáról álmodozók véük úgy: ha lesz egy BS-ünk, már csak egy kisebb légvárat kell építenünk. S ha bekapcsoljuk a világ sportjának vérkeringésébe a szegedi Hunyadi téri focipályát is, már kereshetjük a gyufát - nosza, lobbanjon nálunk az olimpia lángja... „Szegedi kézifegyver folyamat" Pisztoly, háztájiban Néhány nappal ezelőtt Kelet-Európa békéjével foglalkozó konferencia helyszíne volt Szeged. Csongrád megye székhelyén arról tanácskoztak több mint húsz ország szakemberei, miként lehetne meggátolni a kézifegyverek további elterjedését. Nem is olyan régen még saccolni sem mertünk. Ma viszont már tudjuk: a velünk szomszédos Jugoszláviában közel egymillió kézifegyver tartanak engedéllyel a „háztáji gazdaságokban". Hogy ez elképesztő szám? Bizony, így vélik ezt mindazok, akik tudják, nemcsak Jugoszláviában lapul sok pisztoly a lakások szekrényeiben, s azt szeretnék elérni, hogy Kelet-Európánk biztonságosabb legyen. Ez a szándék vezérelte a közelmúltban Szegeden megtartott konferencia szervezőit a londoni székhelyű Saferworld Alapítvány és a Szegedi Biztonságpolitikai Központ munkatársait - is. A Stabilitási Paktumban részt vevő több mint húsz ország képviselői ültek asztalhoz .Szetteden, hocv megvitassák, milyen módszerekkel lehetne gátat szabni a további „maszek" fegyverkezésnek. A tanácskozás eredményeiről számolt be tegnap a szegedi városházán Tóth László. A Szegedi Biztonságpolitikai Központ alapítványi elnöke a sajtó rendelkezésére bocsátotta a konferencia megállapításait összegző dokumentumot is. Ebből kiderül, hogy a tárgyaló felek abban egyetértettek: a kézifegyverek ellenőrzés nélküli Kelet-európai elteijedése és illegális kereskedelme növeli a bűnözést, elmérgesíti a konfliktusokat. Ennek érdekében erősebb behozatali és kiviteli korlátozásokra van szükség, biztosítani kell a megfelelő készletkezelést, mint ahogy az is fontos, hogy a korábbinál átláthatóbb legyen a legális fegyverkereskedelem és a fegyvergyártás - olvasható, többek között a tanácskozás záródokumentumában. Tóth László elmondta: a konferencia megrendezésével Csongrád megye székhelye egy újabb fontos kezdeményezés, a „szegedi kézifegyver folyamat" elindítója lett. B. Z. Gondolhattuk volna, ekkora hely nem lesz elég, hogy minden telefonunkat megmutass Nokia 6210/SL 79 900 Ft o Ericsson R320/SI* 39 900 Ft* WAP! !V Siemens M35Í/SL* 32 900 Ft* WAP! 9896 ' . 8980®' * A készülékek csak Westel előfizetői kártyával használhatók. ** Csak új Westel előfizetéssel, kétéves szerződéssel, amíg a készlet tart. Az összeg a kezdő részlet, amelynek befizetése után a készülék elvihető. Az árakhoz 24 havi törlesztőrészlet és ennek megfelelően 24x1375 Ft havi forgalmidíj-kedvezmény tartozik. További feltételek és információ: 1230 (a Westel hálózatából díjmentesen hívható), 265-9210, az üzletekben, illetve a Westel partnereknél, www.westel.hu lilestel | a Kapcsolat^