Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-20 / 271. szám

HÉTFŐ, 2000. NOV. 20. CSONGRÁD MEGYE 3 £ hírek MAKÓI KÉPVISELŐ A DROGRÓL „Számolni kell azzal, hogy a preventív munkával nem lehet megakadályozni a drog terjedését... Nagyobb segítséget kellene nyújtani a már bajba jutott fiataloknak, növelni kellene az addiktológiai szakrendelések, a rehabilitációs és reszocializációs intézmények számát" - mondta dr. Dán János makói országgyűlési képviselő a minap a parlamentben, a kábítószerfogyasztás visszaszorításával kapcsolatos vitában. A makói honatya úgy véli, önkéntes szülőkből drogellenes csoportokat kellene létrehozni a kisebb településeken is, annak érdekében, hogy a fogyasztás valóban visszaszoruljon. A Maros-parti város önkormányzati ülésén nemrég szintén szóba került a kábítószer, melynek jelenléte egyre inkább érzékelhető; elhangzott, hogy a hétvégi gyógyszertári ügyeletet éjjel a fiatalok inzulinos fecskendőkért zörgetik föl. Az ülésen szóba került, hogy nagy gondot jelent a drog elleni küzdelemben a jelenlegi törvény szigora; ami miatt a drogot fogyasztó fiatalok nem mernek orvoshoz fordulni. Pedig ők elsősorban gyógyításra szoruló, beteg emberek. Parlamenti beszédében a makói honatya is a gyógyítás szerepének fontosságára hívta föl a figyelmet. AZ ŰRKUTATÁS VILÁGHETÉT tudományos konferenciasorozattal ünnepli a TIT szegedi klubja. Hétfőn 17 órakor dr. Horváth András, a TIT planetárium igazgatója tart előadást Űrállomások és Marskutatás cfmmel a Kárász utca 11. szám alatt. Kedden 17 órakor a csillagászati távolságmérés rejtelmeivel, szerdán ugyanekkor a űrtávcsövek használatával, csütörtökön pedig a kisbolygók világával ismerkedhetnek meg az érdeklődők az előadássorozaton. Tisza menti együttműködés Nem ismernek határokat Mintegy negyven önkormányzat és területfejlesztési társaság képviselője írta alá a környezetvédelmi együttműködési nyilatkozatot. Mindenki egyért. (Fotó: Nagy László) A Tisza és a folyó vízgyűjtőterületének megóvásában működnek együtt szlovák, ukrán, román, jugoszláv és magyar önkormányzatok és területfejlesztési társaságok. Ezek képviselői szombaton a szegedi városházán találkoztak, ahol együttműködést kinyilvánító dokumentumot írtak alá. Egy francia-belga-német együttműködési program ötletét felhasználva, több éves előkészítés után született meg a Tisza környezeti értékeinek megóvásáról szóló szándéknyilatkozat, amelyet a folyó vízgyűjtőterületén fekvő országok képviselői frtak alá szombaton Szegeden. Szlovák, ukrán, román, jugoszláv és magyar önkormányzatok és területfejlesztési társaságok csatlakoztak ezzel ahhoz a programhoz, amelyet a Szegeden megalakult Regionális Középeurópai Környezeti Technológiai Központ dolgozott ki. A program a környezetvédelem mellett más területekre, az információáramlás segítésére, a turisztikai és agráregyüttműködésre is kiterjed. Megvalósítása érdekében a szegedi központ többségi tulajdonában lévő közhasznú társaságokat hoznak létre az egyes országokban. Ezek a társaságok pedig a helyi önkormányzatokkal közösen irodákat állítanak fel, amelyek hálózata a határokon átnyúlva lefedi majd a Tisza vízgyűjtőjét. Az irodák adatokat gyűjtenek és szolgáltatnak a környezet állapotáról, figyelemmel kísérik a folyó vízgyűjtőterületén bekövetkező károkat, valamint a veszélyforrásokat, továbbá igyekeznek bevonni a program megvalósításába a környezetvédelemben érdekelt vállalatokat. A szándéknyilatkozat aláírását megelőző tanácskozáson a városházán Gheorghe Lazea, a román környezetvédelmi minisztérium államtitkára kijelentette: országa támogatja azokat a terveket, amelyek csökkentik a környezetet fenyegető ipari veszélyeket és megteremtik az országok közötti együttműködést. Ligetvári Ferenc magyar környezetvédelmi miniszter szerint az elmúlt évtizedekből öröklött gazdasági feltételrendszer minden hátrányával együtt azonos gondolkodásmódot alakított ki az ebben a térségben élők fejében, ami megkönnyíti a szomszédos országok közös munkáját. A szegedi központ képviselője, Jarolics Béla azt hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi program megvalósításához nemcsak az Európai Unió pályázatain elnyerhető forrásokra, hanem helyi vállalkozók támogatására is számítanak. A programba a civil szervezeteket, a kutatóintézeteket és az egyetemeket is bevonják. Gönczy János tiszai kormánybiztos kiemelte, hogy a régió fejlesztése nemcsak az ökológiai állapotokat, hanem az itt élő mintegy 15 millió ember életminőségét is javítja. A kormánybiztos ugyankkor óva intett attól, hogy a pályázati projektek elkészítésénél a pénzszerzés legyen az elsődleges szempont, mert ez esetben a Tisza védelméért az utóbbi időben alakult különböző együttműködések programjai, az egymás ellenében folyó versengésben kiolthatják egymást. - Azt az egy célt kell szem előtt tartani, amit el akarunk érni - utalt Gönczy János a tiszai környezet megóvásának fontosságára. Hagadős Szabolcs Nyugaton a szocialista tábor kedvencévé vált Kádár János a hetvenes évek második felére. Az 1956-os forradalomban és a megtorlásban játszott szerepét kezdték elfelejteni. Itthon is egyre többen látták benne azt a politikust, aki élhető viszonyokat teremtett a Vasfüggöny mögötti, egyébként abszurd világban. A hetvenes évek közepétől Magyarország folyamatosan bővítette kapcsolatait a semleges, az úgynevezett el nem kötelezett és a nyugati országokkal. Előbb Ausztriával, majd Finnországgal alakult ki jó viszony, majd az NSZK felé nyitott a magyar külpolitika, és Budapest vendége volt India vezetője, Indira Gandhi és Tito jugoszláv elnök. A magyar kormány elismerte az Egyesült Államok háborús Az ismeretlen Kádár János (29.) A Nyugat keleti kedvence Egészen más, az eddigiekhez képest jóval előnyösebb szedési módszereket ígér a Postinor tabletta, melyet - a nevében szereplő latin igekötő elárulja - közösülés után kell szedni. Elsősorban azoknak a nőknek ajánlják Lapsxemle majd, akik különböző okoknál fogva (elváltak, özvegyek, hajadonok, stb.) ritkábban, illetve alkalomszerűen élnek nemi életet. Az aktust követően lehetőleg egy órán belül, ám a javaslat szerint hetente csupán egyszer - a kutatások eredményei körülbelül ezt a gyakoriságot határozták meg a Postinor eredményes alkalmazása felső határának. (Délmagyarország, 1980. január 22.) követeléseit, mire Washingtonban kijelentették: a legnagyobb kedvezmény elvét Magyarországra is készek kiterjeszteni. Nyugat-Európában a hetvenes évekre egyre kevésbé a magyar forradalom leverőjét, a szovjet harckocsikon érkező diktátort látták Kádárban, sokkal inkább a két világrendszer között ügyesen lavírozó politikust. Kádár különösen a szociáldemokrata vezetőkkel épített ki jó viszonyt. Berecz János, akiben sokan Kádár utódját látták, fgy emlékezett a német és osztrák vezetőkkel való tárgyalásokra: „Kreiskyvel mint két úr tárgyaltak Strausszal már kedélyes volt a légkör, Willy Brandttal viszont pár perc után mint harcostársak beszélgettek. Meglátszott rajtuk a munkásmozgalmi múlt és a fasizmus elleni harc örökségé. A látogatás után még néhány levelet is váltottak egymással." Mitterrand, a Francia Szocialista Párt első titkára 1976ban látogatott Magyarországra, akkor találkozott először Kádárral, aki jó benyomást tett rá. Azt tapasztalta, hogy míg a többi szocialista ország vezetőjével folytatott tárgyalásain leginkább kilométerekről, tonnákról, tehát számokban kifejezhető eredményekről lehetett beszélni, addig az MSZMP első emberével jegyzetek és táblázatok nélkül „kipolitizálták" magukat. Egy ötvenhatos emigránsnak, aki a Corvin közben fegyverrel harcolt a forradalomért, a hetvenes évek francia Magyarország-képe meglehetősen visszatetsző volt: „Végtelenül bosszantott, hogy majdnem úgy volt beállítva a francia televízióban és a francia sajtóban Kádár két jövetelekor, hogy ez már egy elfogadható rendszer otthon, a magyar nép majdnem hogy boldog. És '56-ról már alig beszéltek, és Nagy Imréről már szó sem volt." Az MSZMP Központi Bizottsága 1977 októberétől ismét reformokkal kísérletezett. A kibontakozás lehetőségét ismét a vállalati önállóságban és a „szocialista vállalkozói szellemben" látták. Hamarosan megjelent a kisvállalat, amelynek közvetlen utasítást már senki sem adhatott. A „második gazdaság" legalizálására 1980-ban került sor, amikor a háztáji gazdaságok mellett a gazdasági munkaközösségek alapítását is engedélyezték. Mind kevesebbeknek volt érdeke, hogy a többnyire drágán és pazarlóan termelő állami szektorban fejtsék ki munkaerejük száz százalékát. A szocialista gazdaság végérvényesen haldokolni kezdett, azonban ezt ekkor még kevesen látták. (Folytatjuk.) Tóth-Szenesi Attila múlt i Minden folytatódik A

lényeg a lényeg, mondja a terjengősséget olykor nagyon is kedvelő hétköznapi nyelv. A dal meg úgy szól, hogy a lényeg sohasem látható... Most ellenben a lényeg láthatóan napvilágra jutott: minden újságosnál kapható az új adótörvények összeállítása. A személyi jövedelemadózásban az adósávok módosulnak, az adókulcsok viszont változatlanok maradnak. Az alsó sávhatár 20 százalékkal 480 ezer forintra, a felső pedig 5 százalékkal I millió 50 ezerre emelkedik. Nagyobb lesz jövőre a családi kedvezményre jogosultak köre is: az adókedvezményt a várandós nő is igénybe veheti a fogantatás 91. napjától. Van is új a nap alatt, meg nincs is! Az „átkosban" nem nagyon fizettünk adót, mert nem volt miből, azonban a „lakásbefizetési", a „szociálpolitikai" kedvezményhez elfogadták a magzati létet bizonyító orvosi igazolást. Az akkori kedvezmények nem voltak eredménytelenek, 1970-1980 között, az abortuszok iszonyatos száma ellenére is növekedni kezdett az ország lélekszáma, 10 millió 320 ezerről az 1980-as rekordra, amikor 10 millió 710 ezer volt Magyarország lakosainak száma. Ne feledkezzünk meg róla, hogy 1980-ban még csak alig negyedszázaddal hagytuk magunk mögött az 1956-os vérvételt. Hacsak nem számítjuk az egész huszadik századot egyetlen hatalmas vérvételnek, amelynek az eredménye most, a század- és ezredvégen válik jól láthatóvá: az ülén jelentették be a statisztikusok, hogy Magyarország lakosságának száma újra 10 millió alá zuhant. Vagyis az 1980-as népesedési rekord óta eltelt húsz esztendő alatt több mint 700 ezerrel lettünk kevesebben. Ez hatalmas szám. Épp ideje, hogy tükrözzék az adótörvények: a család rokonszenves intézmény a törvényhozók és a törvényt betartatok előtt. Éppen ideje van annak is, hogy új jelképek szülessek, új követendő példákat lássanak maguk előtt az emberek, az egyke meg kettőke helyett a három-, négygyerekes családot. Ki tudja, az alantas közéleti iszapbirkózásoknak milyen hatásuk van a családi életre. Ha az emberek már unják a Székely-, Torgyán-, Kuncze-balhékat, unják az olajháborút, és elfordulnak ettől a közélettől, annak lehet jó hatása is: kikapcsolják a televíziót és egymással töltik az ülőt. A

ki ellenben odafigyel, az látja, hogy pártszimpátiák szerint rivalizáló sajtó megszellőztette az elmúlt héten a Kuncze-ügyet. Nehogy má' csak a kormánykoalíciónak legyen villaépítési ügye! És azonnal megjelent a fénykép egy háromszintes, riasztóval, s ki tudja még mivel fölszereli balatonakarattyai villáról, amelyet Kuncze Gábor (SZDSZ) exbelügyér telkén épít egy, a testvére tulajdonában lévő cég. Ahogy Torgyán József is elmagyarázta, hogy semmi se úgy van, ahogyan látszik, ugyanúgy Kuncze Gábor is összetrombitálta a „mediákokul", és elmondta nekik, hogy neki tényleg csak egy kis fakulipintyója van, a villa nem az 6 telekrészén épül, és egy politikus a testvéréért nem vállalhat felelősséget, a fiáért azonban köteles. \jem tudjuk azonban, hogy Kuncze Gábor kizárólag Tor1 i gyán Józsefre és Torgyán Attilára gondolt-e? Hanem megjárta-e agyát a Vancsik-família is, a különféle kábítószeres dílerbotrányokba keveredett csemetékkel? Igaz, a Vancsik-dinaszJiában az egyik gyerek az lánygyerek. És azt nem mondta Kuncze, hogy a lányáért is köteles felelősséget vállalni a politikus. Ezzel a különbségtétellel azonban az emberi jogokban oly jártas, és a hátrányos megkülönböztetések ellen mindig - teljes joggal! - harcba szálló SZDSZ hagyományait tapodja meg. Avagy a Vancsik-papára és a Vancsik-gyerekekre nem gondolt Kuncze, hanem a kisgazda frakcióvezető gyerekeire, akik a kocsmai randalírozáskor Őket igazoltató rendőröknek diplomata-útlevelüket mutatlak fel, mondván a kék ruhásoknak, kicsik vagytok ti ehhez!... De hát végül is ki vállalhat, kinek kell felelősséget vállalnia kiért? Ha elfogadjuk, hogy egy politikusnak felnőtt gyermekeiért felelősséget kell vállalnia, akkor nem tévedünk-e a csurkai útra, s ad absurdum nem jutunk-e oda, hogy a felnőtt gyermeknek pedig szülei tetteiért kell felelősséget vállalnia? Nem idegen tőlünk ez a gondolkodásmód, hiszen a szocializmusban (is!) évtizedeken át úgy éltünk, hogy formálisan is jegyezték az ember származását: munkás, paraszt, értelmiségi, egyéb, mégpedig... Majd formálisan eltörölték ezt a megkülönböztetést, de azért fű alatt igenis számon tartották. Vagyis a - fiatal korú! - gyerekekkel felelősséget vállaltattak szüleik tetteiért Öreg, posztkommunista termékek, mint Csurka meg Kuncze, úgy látszik, nehezen tudnak leszokni erről. A

z első szabad választások évében, 1990-ben még én se hittem, hogy olyan idők jönnek, amikor majd egy mondatban írhatom le Csurka István és Kuncze Gábor nevét, de ezt is megértük. Es még nincs vége. A múlt hét, sajnos, ezen a héten is folytatódni fog. UiUi