Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-17 / 269. szám

6 HELYI TÜKÖR PÉNTEK, 2000. NOV. 17. Kérdőív minden századiknak Milyen szegedinek lenni? Hová menjen a pumpa? Amikor a viszonylag kis méretű tévéké­pernyőmön faltól falig tárja karjait Lakodalom Lajos, hogy egyszer­smind kehlére emelje az egész országot, egymás­nak préselve ott szlnidi­rektort és hagymaszedő idénymunkást, sejtelme­sen csukló katonatisztet és zárkózott varrónőt, kutyaütő halhátvédet és dekk méretű szivarárust, és amikor mindeközben azt mondja magyarul, hogy „a műsorba' sze­replő vendégeim ", akkor hirtelen nem is tudom megmondani, mit is sért, a fülemet, nyilván, de nagy nyilvánosság elé álló tévészereplő nem használhatja ilyen gene­rális módon letahózva a magyar nyelvet, akkor bennem hová menjen még tovább a pumpa ? De hát nagy az ő né­zettsége, és nagy az ő nézőkre gyakorolt hatal­ma, és persze nagyon nagyok az ő hiányossá­gai, ami a nézők hiá­nyossága is, ha már ennyire csípik a buciját. És ha ezt valaki kikap­csolódásnak érzi, ezentúl inkább ne legyen egy szava se! A ...ba'! P. Sz. Bemutató a Tantuszban Indul a bakterház Méhes László: „A világ megváltozott, de az ember érzelmi reakciói ugyanazok." (Fotó: Miskolczi Róbert) Madárkiállítás Munkatársunktól Jubileumi kiállítást ren­dez a Szegcdi „Kocsis Jó­zsef' Galamb- és Kisállattc­nyésztők Egyesülete mega­lakulásának 15. évfordulója alkalmából. A benevezett mintegy hétszáz galambot, díszbaromfit és díszmadarat Tápén a Dráva utcai Galam­bász Székházban lehet meg­tekinteni szombaton reggel nyolctól - este nyolcig, és vasárnap reggel nyolctól ­délután két óráig. A kiállítás során a fajtagyőztes, sztn­győztes, valamint tiszteletdí­jas állatok kiállttói tárgyjuta­lomban részesülnek. A mai napon előzetes időpont­egyeztetés alapján (a 457­672-es telefonszámon), gye­rekcsoportoknak ismertető előadást tartanak délután há­romtól este nyolcig. A belé­pés ingyenes. Egészen máshogyan szórakoztat majd az In­dul a bakterház, mint a Gyalog galopp - mond­ja Méhes László, a Víg­színház művésze, aki tavaly az angol abszur­dot vitte színre Szege­den, most pedig egy magyar abszurdon dol­gozik. Rideg Sándor re­gényének általa rende­zett színpadi változatát november 17-én mutat­ja be a Szegedi Nemzeti Színház társulata a Tan­tuszban. - Miért kell játszani az Indul a bakterházat? Mi­ért most? - Most is. Bármikor. Min­dig érdemes, lehet és kellene játszani. Semmi olyasmit nem tudok mondani, ami mi­att prompt, éppen most mu­száj színpadra tenni. Mint a jó művek általában: folyama­tosan időszerű. Rideg Sándor regénye - és Tímár Péter filmrendező adaptációja is ­hihetetlenül hasonlít Hrabal munkáira, alkotásmódjára. Alkalmat ad egy egészen fu­ra, abszurd, mégis nagyon hiteles, valósághű játékra. Olyasmit lehet vele megmu­tatni, amely nagyon hasonlít egy Kusturíca-féle vagy egy Jirzi Menzel-féle világra. Hogy egészen konkrét példá­val is éljek, mondjuk a Sör­gyári capriccio hangulati, be­szédmódbeli, képi valóságá­ra. Ez hozzám igen közel áll, jól ismerem és szeretem. Va­lószínűleg többen ismerik az Indul a bakterház filmválto­zatát, mint a kisregényt. De még azoknak is, akik most majd megnézik a színpadi adaptációt, ajánlom, hogy keressék meg és olvassák el a regényt. Mert bármilyen jól sikerültek a feldolgozások, azt a fantasztikus hangulatot, nyelvi humort, gondolati él­ményt, amit az irodalmi szö­veg nyújt - nem szabad ki­hagyni. A színház egy másik műfaj. Számomra rendkívül izgalmas vállalkozás megkí­sérelni létrehozni ebben a kis térben, a 200 férőhelyes Tan­tusz-kamaraszínházban Ri­deg Sándor világát. - Jellemezné a színpa­dot? - Rettentő közel ülnek hozzá a nézők... Rózsa István kiváló díszletet tervezett. A rendelkezésre álló tér egy ré­szét hipernaturalista módon rendezte be - tessék megnéz­ni, most is ott kapirgál há­rom tyúk az igazinak látszó, de csak majdnem-igazi szé­nakazal tövében. A darab első része szélsőségesen na­turalisztikus játékmódra ad lehetőséget és mi élünk ez­zel. Ugyanakkor bizonyos világítási megoldásokkal egy másik, tágasnak tűnő teret is tudunk teremteni, amely tu­lajdonképpen egy nagy fény­kép, egy táj képe, és amely a valóságtól elemelt, lírai vagy összefoglaló részek megjele­nítésének helye. Folyamato­san akcióban van a kétféle színtér, tehát két síkon folyik a játék. A naturalisztikus hi­telességű részeket hol ellen­pontozza, hol kommentálja, hol összefoglalja mindaz, ami a világítási megoldások­kal teremtett, elvont, „meg­emelt" játéktérben zajlik vagy elhangzik. Furcsa, iz­galmas, érdekes kettős játék­ra ad tehát lehetőséget a színpad. - A kisregény minden va­lószínűség szerint azért olyan népszerű, mert a hétköznapi, a beszélt nyelv művészi használa­tával teremt elementáris humort. Hasonlít ebben a Gyalog galoppra? - Ha minden úgy sikerül, ahogyan szeretném, akkor a Gyalog galoppétól gyökere­sen eltérő, más stílusú, de ugyancsak nagyon szórakoz­tató előadás születik. Talán az Indul a bakterház nem kelt majd annyi nevetést, mint a vad angol abszurd. Mert nem is ez a célja. Ahogy mondani szokás, a valóság megragadása a célja és ez a valóság bizarr, képte­len helyzetek sorozata. - Azt mondja, hogy sem­mi sem változott az idővel? - Természetesen sokat változott minden, a közeg, amelyben élünk más, mint volt. De az emberek reakciói, az érzelmeink és a gondolko­dásmódunk nem változott. Tökéletesen mindegy, hogy lovas kocsi vagy autó a ve­szekedés tárgya; a veszekedő emberek reflexei, az érzelmi reakcióik - ugyanazok. Sulyok Erzsébet A szociológia magya­rul annyit tesz, mint „társadalomkutatás". A szociológusok pedig azok, akik az egész tár­sadalom, továbbá a tár­sadalmon belüli alaku­latok, csoportok és in­tézmények fejlődésének és működésének tör­vényszerűségeivel fog­lalkozó tudomány mű­velői. Szociológusokat a Szegedi Tudományegye­temen (SZTE) is képez­nek. Az itteni szocioló­gus hallgatók most először a szegedi társa­dalom vizsgálatára vál­lalkoznak. Milyen ma szegedinek len­ni? A csöppet sem egyszerű kérdésre a SZTE Szociológia Tanszékének oktatói és hall­gatói egy kérdőívre épülő ku­tatással keresik a választ. De dr. Feteky Gábor tanszékve­zetőtől azt is megtudtuk, hogy a kérdőívek elkészíté­se, kérdezőbiztosként történő „lekérdezése", majd földol­gozása is a szociológia sza­kos egyetemi hallgatók dol­ga. A feladat például a har­mad-negyedéves szociológu­sok számára azért izgalmas, mert e munkával igazi kuta­tási gyakorlaton vehetnek részt, s most begyűjtött isme­reteikkel és tapasztalataikkal fölvértezve jobban megfelel­hetnek a leendő munkahe­lyükön támasztott követel­ményeknek. E nagyszabású vállalkozás azonban a szege­diek szempontjából is érde­kes, hiszen a kutatómunka végén a helyi szociológusok szakszerű módon elkészített tükröt tartanak elénk. A szegedi felnőtt lakosok közül minden századik sze­mély lakcímét választotta ki a népesség-nyilvántartó adat­bázisából a számítógép. Ez a mintegy 1300 címet tartal­mazó lista a szociológiai ku­tatómunkában reprezentatív mintának számít. A véletlen­szerűen kiválasztott szegedi­ektől azt kéri tanítványai ne­vében is a tanszékvezető, hogy segítsenek! A diákok november 18­tól körülbelül tíz napon át minden századik szegedi felnőtt lakost meglátogatnak. Először egy levelet dobnak a Dr. Felelcy Gábor: Se­gítséget leérünk a szege­diektől a szociológus hallgatók képzéséhez. (Fotó: Schmidt Andrea) postaládába, melyben jelzik érkezésüket és kérik, az adott címen lakó szegedi közreműködésével segítse a szociológiai kutatás sikerét. Ha egy címről kiderül, hogy nem valós, akkor a kér­dezőbiztos a jobboldali szomszédhoz fordul a kérdőívvel. A kérdezőbiztosi feladatra fölkészített egye­temisták diák- vagy sze­mélyigazolványukkal tudják bizonyítani, hogy e kutató­munka résztvevői. A kér­dőíves kérdezés időtartama körülbelül harminc-negyven perc. Sosem volt vállalkozás ez a fölmérés. Egyrészt azért, mert először szervezik meg e formában a végzéshez köze­ledő hallgatók kutatási gya­korlatát. De a kérdőív is kü­lönleges, mert többféle témá­val foglalkozik. így például a szegediek iskolázottságáról, családi állapotáról, életkörül­ményeiről, munkához való viszonyulásáról, szabadidős szokásairól készül fölmérés. Egy másik kérdéscsoport azt tárja föl, mit gondolnak a szegediek a közbiztonságról, elégedettek-e önkormányzati képviselőikkel és a város ve­zetőinek tevékenységével, hogyan viszonyulnak olyan társadalmi problémákhoz, mint például a szegénység. Végül a helyi politikai köz­vélemény-kutatást is szolgál a kérdés-felelet. Ebből is lát­szik, hogy a tényfeltáráson túl a kérdőíves kutatás azt a funkciót is betölti, hogy a szegedi adatokat országos fölmérések eredményeivel vessék össze. Újszászi IIOMO Jubilál az egyetemi énekkar Száz Krisztina: A kórus már indulásakor bekapcsolódott Szeged kulturális életébe. (Fotó: Miskolczi Róbert) Művészek és sportolók fát ültetnek A Szegedi Egyetemi Énekkar idén ünnepli fennállásának hetvenö­tödik évfordulóját. Ebből az alkalomból szomba­ton, 14 órától ünnepsé­get rendeznek a Szegedi Tudományegyetem aulá­jában, ahol a mai kórus­tagok mellett a hetven­vagy nyolcvanéves egy­kori énekkarosok is fel­lépnek. A jubileum kap­csán Száz Krisztinát, az énekkar karnagyát a kórus múltjáról és jele­nérói kérdeztük. - Mennyi emlék maradt fenn az egyetemi énekkar indulásáról? - A kórus tizenöt lelkes fiatal egyetemi hallgató kez­deményezésére Geyer Béla zenetanár vezetésével ala­kult meg 1925. február 25­én. Az akkori egyetemi ta­nács viszont csak november­ben adta meg a működési engedélyt a Magyar Királyi Ferencz József Tudomány­egyetem Énekkara számára. A kórus nem korlátozta működését az egyetem falain belülre, hanem már indulá­sakor bekapcsolódott Szeged kulturális életébe. Hét év után egy fennmaradt név­jegyzék szerint már ötvenhat tagja volt az énekkarnak, va­lamennyien férfiak. A kórus ugyanis csak 1941-ben ala­kult át vegyes karrá, addig férfikarként működött, mivel nők alig jártak az egyetemre. - A hallgatók csupán egyetemi tanulmányaik néhány éve alatt énekel­nek a kórusban. Mi biz­tosította mégis a csoport folyamatos munkáját? - Döntő szerepet vállaltak ebben a karnagyok, akik kö­zül különösen kettő emelke­dik ki. Az egyik Kertész La­jos, aki néhány év megszakí­tással összesen mintegy har­minc esztendeig állt az ének­kar élén. A másik az 1968 és 1985 között a karnagyi fel­adatokat ellátó Szécsi Jó­zsef, aki középiskolás diá­kok bevonásával is gondos­kodott az utánpótlásról. A későbbi karnagyoknak pedig sikerült olyan sok hallgatót bevonni, hogy a kórus lét­száma meghaladta a száz főt. Jelenleg ketten dirigáljuk a kórust Kohlntann Péter tanár kollégámmal együtt. - Hogyan sikerült megta­lálni a kórusban több év­tizeddel ezelőtt énekelt ta­gokat? - Tavasz óta készülünk a mostani ünnepségre. Azóta az interneten keresztül, illet­ve a fennmaradt lakcímekre postázott felhívásokkal pró­báltuk megtalálni az egykori énekkarosokat. Hetvenöt év alatt legalább ezren fordul­tak meg a kórusban, a felhí­vásunkra pedig mintegy szá­zan jeleztek vissza, de úgy vélem, ugyanennyien lehet­nek azok, akik anélkül jön­nek el, hogy előzetesen je­lentkeztek volna. A szomba­ti találkozóra minden volt és jelenlegi énekkarost várunk, és azokat is, akik esetleg most szeretnének jelentkezni a kórusba. Hegedős Szabolcs Munkatársunktól Olimpikonok és neves művészek ültetnek fát, no­vember 24-én, a bodorszéki Magyarok Világparkjában. Szegedtől alig 17 kilométer­re alakul, formálódik a Vi­lágpark, amely a Legyen egy fád a hazádban elnevezésű akció keretében, ezúttal is jeles vendégekel hívott meg faültetésre. Információink szerint az olimpiát járt spor­tolók és a budapesti művész­világ reprezentánsai is ott lesznek a november 24-i ün­nepségen. A „munka" befejeztével pedig estélyi ruhát öltenek és a bálos kedvű szegediek­kel együtt, részt vesznek azon a nagyszabású rendez­vényen, amelyet a szervezők a faültetők (Katalin) báljá­nak kereszteltek el. Az Ifjú­sági Házban, este 7 órakor, sorra kerülő zenés vigalom programjában fellép a BEST Együttes, Pillár Napsugár, Hevesi Tamás, a Pavane Táncegyüttes, Dévai Nagy Kamilla, Bródy János, Zsur­kán Zsanett, dr. Komáromi István, Pitti Katalin, a River Együttes, C'est la vie, a Bes­tiák és más jeles eszt­rádművészek is. A Magyarok Világparkjá­nak a tulajdonosai az építke­zéssel párhuzamosan, támo­gatják a Magyar Gyermek­rák Alapítványt, valamint több más dél-alföldi nevelé­si és egészségügyi progra­mot. Egészségügyi privatizáció Cáfol az orvoskar DM-információ Lapunk október 26-i szá­mában tudósítást közültünk Bartha László polgármester sajtótájékoztatójáról, ahol a szegedi egészségügyi pri­vatizációval kapcsolatban azt mondta, hogy a pályá­zati anyagot a Szent-Györ­gyi Albert Orvos- és Gyógy szerészt udományi Centrum professzorai is minősítették. Erre a kijelen­tésre reagált szerkesztősé­günkbe eljuttatott levelében a Szegedi Tudományegye­tem Altalános Orvostudo­mányi Karának dékáni ta­nácsa. Szükségesnek tartják leszögezni, hogy „a centru­mot és a kart eddig nem kérték fel véleménynyilvá­nításra, így semmiféle ál­láspontot nem alakítottak ki. Ezért a polgármester úr által említetett professzorok - írják - a privatizációval kapcsolatosan csupán ma­gánvéleményüket fogal­mazhatták meg."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents