Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-07 / 236. szám

SZOMBAT, 2000. OKT. 7. SZEGED ÉS KÖRNYÉKE 11 Szív Ernő A kövér hölgy ri nnekem Berlin egy nagy, kedves és kövér hölgy, akiről JlL jól tudom, hogy bármikor agyonverhetne, ám mivel egyelőre még nem tette meg, ezért hálás vagyok neki; üldögélek szépen egy helyi bérlakásban. Juhász Gyulát, Ciorant és Konfuciuszt olvasok, és úgy kétóránként arra gondolok, hogy enni kellene egy döner kebabot. Berlin már most is nagy, de még nagyobb lesz. Az lenne a szelid, alaposan kidolgozott terv, hogy utolérik Párizst és Moszkvát, hogy európai metropolist építenek, és semmi kétségem sincs affelől, hogy meg is fogják tenni. Amit a németek megígérnek... Évek óta Európa legnagyobb építkezése tart a Potsdamer platzon, mely a múlt század harmincas éveiben a kontinens legforgalmasabb tere volt, aztán porig bombázták, végül pedig a Falat húzták át rajta. Ha Kelet felől tévedünk be a városba, a Falat még mindig láthatjuk. A két várost kettéválasztó szörnyűség a Keleti pályaudvarig húzódik, most már szépen ki van színezve. Nekik faluk volt, nekünk szögesdrótunk. Berlinnek némely helyén minden harmadik épület szórakozóhely, megannyi kiskocsma, görög és olasz restaurant, vietnami, kínai, tahi gyorsétkezdék, szerb, orosz, és albán éttermek kínálnak igazán finom ételeket. Nem. Az az igazság, albán éttermet még nem láttam, de biztosan van Berlinben az is. Berlinben minden van. Berlinben él vagy kétszázezer török, és ez nagyon jót tesz a város hangulatának. A németek nagyon szeretnek nyerni, és igen sokat tanultak abból, hogy a huszadik század nem jött nekik össze. Érdekes, Németországon még sem látszik, hogy nem jött össze az utóbbi száz év. De még a keleti oldal is másképpen vesztes, mint ahogy például a veszteség látszik a maga történelmi mivoltában. Nem tudom. 4 német úgy veszt, hogy közben valahogy nem kap ki. A magyar meg mindig kikap, akkor is kikap, ha győz, de valahogy mégsem vesztBerlinben nincsenek szép nők. A, ez aztán nem igaz. Berlinben is vannak szép nők, csak azok nem németek, hanem brazilok, magyarok, szerbek, törökök, franciák, görögök, arabok, japánok, hottentották. Ha Berlinben kevésbé tetszetős hölgyet fedezünk föl az arcunk előtt, és az a hölgy láthatóan nem német, akkor holland, vagy angol. A német nők és a magyar nők között az az alapvető különbség, hogy amikor a német nő csúnya, akkor tényleg csúnya, viszont amikor a magyar nő csúnya, akkor sem egészen csúnya, sőt, és hova ne tovább. Németország nyugati felén élő honfiársaik oszinak becézik a keleti németeket. Az oszi, vagyis a keleti német olyasféle leszólás, mint nálunk az oláh, a tót, vagy a románoknál a bozgor. Harmincöt évesnél idősebb emberekről minimális hibaszázalékkal állapítható meg, hogy keleti vagy nyugati német. A volt keleti oldalon nagyobb a bizonytalanság, a munkanélküliség, éppen ezért arrafelé jobban terjed a szélsőség is. Én speciel nagyon szeretem a keletnémet kisvárosokat. Megejtően szép, félhalott világ ez, az echte kelet-német western, amikor a kihalt poros utcákon, a szétrohadó, barnaszürke házak előtt ördögszekeret dúdol végig a szél, hogy aztán nekihajtsa egy újonan épült bevásárló marketnek. Honecker Lajos áll az utca közepén, kihív pisztolypárbajra. Kelet-Németországban nagyon sok író lett Stasi-ügynök. Kelet-Németország egyik fele Stasi-ügynök volt, a másik fele pedig följelentett volt, igen csak ismert az a történet, amikor egy nő írt jelentéseket a férjéről kb. tizenöt éven át, és amikor kiderült a dolog, s megkérdezték, hogy miért csinálta, csak megvonta a vállát, és elmosolyodott. Annyira szerettem az uramat, mondta. A nyugatnémetek lenézik ezért a keletieket, viszont velük ugyanazt meg lehetett volna csinálni, mert ott is szeretik egymást a párok, a férjek és a feleségek, és a német az német. A

tetőkre fákat ültetnek. Sok a virág. Némely balkonon szépen zöldéi a kender. Berlin tele van csatornával, és ami a legfontosabb, berlin tele van Berlinnel, ilyen Berlinnel és olyan Berlinnel, egy szép, kövér hölgy, akin már most sok a hús, de valahogy még se baj, hogy holnapra még több lesz, mert az is jó lesz. Wilfried Gruber nagykövet: „Nem felejtjük el a magyarok segítségét" Tíz évvel ezelőtt: egymillió ember ünnepelte az újraegyesítést a berlini Reichstag előtt. (Archív fotó) Német Demokratikus Köztársaság, illetve a napjainkban keleti államoknak nevezett országrész újjáépítése, felemelése... - Ez valóban így van. hiszen 1990-től a nyugati országrészből igen erőteljes anyagi támogatás érkezett a keleti tartományokba. Minden nyugaton élő polgár bizony a zsebébe nyúlt, hogy szolidárisán támogassa a keleti tartományok felzárkózását. így tehát elmondhatjuk, hogy az egyesülés után polgáraink nagy erőfeszítéseket tettek a belső stabilitás, a fejlődés megvalósítása érdekében. - Tíz év elteltével lehet erre az erőfeszítésre azt mondani, hogy: megérte? - Kétségkívül. Nincs Németországban senki, aki az évtizedes lemondást, az anyagi áldozatot komolyan megkérdőjelezné! - A német egyesülés megvalósítása kapcsán mi magyarok is letettük a névjegyünket... - Németországban soha nem felejtik el azt a szerepet, amelyet 1989-ben Magyarország - a vasfüggöny lebontása kapcsán - játszott. Az önök hazája volt az zászlóvivő abban a folyamatban, amely a nyugati határokat megnyitotta a menekülők előtt. Több tízeWilfried Gruber nagykövet: Németország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere Magyarország. (Fotó: V. Fekete Sándor) zer egykori keletnémet állampolgár számára vált így lehetővé előbb az Ausztriába, majd a Nyugat-Németországba való kijutás. A magyar-osztrák határnak az 1989. szeptember 11én való megnyitása bizonyos értelemben jelnek számított. Olyan jelnek, amely lehetővé tette, hogy néhány hét elteltével a berlini fal is a múlté legyen... - Nagykövet úr, ön jól ismeri országunkat. Eléggé felkészültnek tartja-e Magyarországot az Európai Unióba való belépésre? - Németország számára nagy megelégedettséget jelent Magyarországgal egy közös védelmi szövetségben lenni. Az önök országa bizonyította felkészültségét ebben a szövetségben, méghozzá alig néhány nappal belépése után, amikor a Koszovóval kapcsolatos események történtek. Ami az EU-tagságot illeti, nem tudnék itt és most időpontot mondani, megjósolni, hogy Magyarország mikor lép be ebbe a közösségbe. Abban bizonyos vagyok, hogy Magyarország a belépők első csoportjában lesz. Ez pedig remélhetőleg néhány éven belül megtörténik. - Hogyan ítéli meg a két ország kapcsolatait? - Gazdasági együttműködésünk igen szoros. Németország számára Magyarország az egyik legfontosabb külkereskedelmi partner. Kevés az olyan ország, mint Magyarország, amelynek az árucsereforgalmában többlete van Németországgal szemben. Ebben kétségkívül jelentős szerep jutott azoknak a német vállalkozóknak, akik az elmúlt időszakban Magyarországon kezdtek dolgozni, s jelentős összegű tőkével, ipari létesítményeket alapítottak. Nem hanyagolható el a kulturális téren való együttműködésünk, csakúgy mint a tudományos kutatómunka területén megnyilvánuló és gyümölcsöző kapcsolatok sem. - A két ország közötti jó viszony elmélyítésében nagy szerepük van a testvérvárosoknak is. Ön erről hogyan vélekedik? - Nagyszámú német város és község létesített kapcsolatot magyar partnerrel. Minden egyes személyes találkozás és a jó viszony, a rokonszenv kialakulása előmozdítója lehet országaink további sikeres együttműködésének. Kisímre Ferenc Hogyan dőlt le a berlini fal, milyen volt a hangulat Németországban tíz évvel ezelőtt, s miként élték meg a németek a közös út egy évtizedét? Wilfried Gruber, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete a két német állam - az NSZK és az NDK - egyesülésének tizedik évfordulója alkalmából a napokban a Stefánia úti nagykövetségen fogadta munkatársainkat és interjút adott lapunknak. - Nagykövet úr, Európa demokratikus közvéleménye felfokozott várakozással figyelte az 1989-es berlini eseményeket. Ön hol tartózkodott, amikor november 9én ledöntötték - a keletnémet vezetés által soha le nem dönthetőnek vélt - berlinifalat? - Külügyminisztériumi kiküldetésben éppen Los Angelesben voltam. Egy biztonságpolitikai kutatóintézetben tartottam előadásokat, a témámat pedig a konvencionális fegyvercsökkentés képezte. Az USA nyugati partvidékén, a kaliforniai palmafák alatt, különleges érzés volt látni a televízióban, hogy miként döntik le a berlini falat. - Egy évvel később, 1990. október 3-án, hivatalosan is létrejön a német egység, egy állammá alakul az NDK és az NSZK. Hogyan élte meg ezt az eseményt? - A német nép számára legfontosabb az volt, hogy elsősorban a szomszédaink, és az európai államok is, egyetértettek a német egység megvalósulásával. - Hogyan fogadták akkor a németek, hogy ezentúl egy államban élnek? - Az egész nép számára óriási örömet jelentett 1990. október 3-a. Megkönnyebbülés, hogy az egység célkitűzését gyakorlatilag probléma mentesen sikerült megvalósítani. A problémamentességet arra értem, hogy nem volt konfliktusunk a külfölddel. - Az ünneplés után következtek a hétköznapok. Rengetegbe került az egykori Az Európa történelmében fordulatot hozó sopronpusztai páneurópai pikniket sokan sokféle jelzővel illették. Egy biztos, fantázia és bátorság kellett ahhoz, hogy alig egy tucat ember 1989. augusztus 19-én a rettegett-gyülölt" vasfüggöny tövében politikai nagygyűlést szervezzen. Azóta többen állítják, hogy az Európa kettéosztottságát jelképező berlini fal leomlása is itt kezdődött. Az emlékezetes napon ugyanis keletnémetek ezrei törték át a határt és menekültek a jobb, szabadabb élet felé. Az egykori szervezők első gondolata az volt: 150-200 fős pikniket rendeznek a nyugati határszélen, és tábortüzet gyújtanak annak örömére, hogy végre elkezdődött a vasfüggöny lebontása. A tervek hamar túlnőttek az eredeti elképzelésen, kiegészültek a határnyitás gondolatával, és egy Páneurópai piknik '89 - itt kezdődött a berlini fal leomlása Bátorság és fantázia kellett hozzá hatalmas népünnepély körvonalai rajzolódtak ki. A piknik védnökségét Habsburg Ottó, a Páneurópa-mozgalom vezetője és Pozsgay Imre. akkori államminiszter vállalta el. Az előkészületekbe bevonták a határőrséget is. Ok tették lehetővé, hogy az osztrák és magyar állampolgárok (de csakis ők) érvényes útlevéllel átléphessék az ideiglenesen megnyitott határt. A történelmi hűséghez hozzátartozik, a szervezés kezdetén még senki nem gondolta, hogy a nyári szabadságok idején NDK-sok tízezrei fogják ellepni Magyarországot. A páneurópai piknik német nyelvű szórólapjai azonban eljutottak a Balatonon, Budapesten és természetesen a Fertő-tó környékén nyaraló keletnémetekhez, akik augusztus 19-én tömegesen érkeztek az ünnepség helyszíAz áttörés pillanatok alatt játszódott le. (Fotó: Lobenwein Tamás) nére. Magukra hagyott DDRes rendszámú Trabantok és Wartburgok sorakoztak az út mindkét oldalán. Bennük személyes tárgyak, gyermekruhák, árván maradt játékok ... Az ünnepélyes határnyitást délután három órára tervezték, amelyre politikusok, neves közéleti személyek jelezték az érkezésüket. Ekkor már mindkét oldalon hatalmas tömeg verődött össze, emberek sokasága csüngött a kerítéseken. A sajtó is óriási figyelmet szentelt az eseménynek, külföldi újságírók, tévések és fotóriporterek hada várta a nagy eseményt. Néhány perccel a tervezett nyitás előtt azonban felborult a rend. A szolgálatot teljesítő egyik határőr így emlékezik a történtekre: „A helyszíntől mintegy száz méterre, szinte zárt alakzatot képezve megindultak az emberek a kapu irányába. Ereztük, hogy itt valami hiba van, hiszen nem fehér ingben, vasalt nadrágban jöttek, hanem csapzottan, elcsigázottan. Akkor már látható volt, hogy egy határozott és elszánt embercsoporttal állunk szemben. Egyszer csak megindultak, és a tömeg mint egy gyorsvonat - pillanatok alatt elsodorta az útlevélkezelőket. Egyetlen lendülettel szakították át a kaput..." Lobenwein Tamás fotóriporternek az áttörés pillanatában készült döbbenetes erejű felvételei bejárták a világsajtót. Az eredeti megbízatása az volt, hogy lefényképezze a nemzetközi delegáció érkezését. A történelem azonban közbeszólt: a szabad világot választó keletnémetek menekülését, a meggyötört, síró-nevető emberi arcokat sikerült megörökítenie... Az áttörés pillanatok alatt, egyetlen komoly sérülés nélkül játszódott le. A határőrök tudomásul vették a kialakult helyzetet, így még órákkal később is átjárható volt a határ. A páneurópai piknik egyike volt azoknak az igen lényeges momentumoknak, amelyek ráébresztették a politikusokat arra, hogy erőszakkal sem a két német állam, sem pedig a kontinens megosztottsága nem tartható fenn. Bődvai Ildikó