Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-27 / 252. szám

PÉNTEK, 2000. OKT. 27. KITEKINTŐ 9 Kedves Környékbéliek! jyérdeznern se kéne, hogy mi jut eszükbe SzatymazJV ról, hiszen annyira természetes: hát, persze, az őszibarack! És minden kedves környékbéli tudja: más helyen is terem őszibarack, és Szatymaz más gyümölcsöt is érlel - nemcsak az őszibarackot. Csak a példa kedvéért említem, hogy valamikori téeszeiben (Finn-Magyar Barátság, Homokgyöngye) mindig történtek olyan dolgok, aminek híre hamar túlszállotta a nagy szatymazi határt. A már nem épp csikókorú környékbéliek még jól emlékezhetnek az először mindig a Délmagyarországban szóvá tett állapotra, amellyel két elismert szakember osztotta táborokra a népek szövetkezését. Egyikük a hatalmi szél vitorlájába kapaszkodva, másikuk a józan-paraszti elgondolások mezején harikádozottan vívta elkeseredett csatáját az egynek mondott igazságért. Hogy nevén nevezzük a múltat: Szél János és Vighné Zseni összeakaszkodására gondolok, és bocsássák meg nekem, hogy épp az ötvenéves Szatymaz kapcsán kötöm ezt mondandóm csokráhozhoz, de Szatymazról, ha nekem kéne említeni valami emlékezeteset, mint kértük ezt a minap másoktól, bizony, számomra a világhírt adó őszibarack mellé az élet mai útvesztőibe feneklett emberek, csoportok emléke idéződik. Esetünkben épp a volt Finn-Magyar Barátság Tsz-ben történteké. No de: hol van már a Finn-Magyar? Hol van már a téeszvilág? (Nem tartozik szorosan a heti beszélgetésünkhöz, de a megújuló, most már gyakrabban jelentkező Kitekintő megpróbál körbepillantani, vajon mi lelhető most a téeszek, az áfészek, a falusi kisgyárak helyén?) Kicsit megvágtatott velünk a ló. Hamar vissza az ünnepét tartó Szatymazhoz! Nem csináltak nagy csinnadrattát abból, hogy ötven évesek, mert volt ünnepük e nélkül is épp elég. Nemcsak a családok lakodalmai, keresztelői ballagásai, hanem az úgynevezett faluünnepek is jöttek egymásra. Kezdődött a barackvirág-feszíivállal és igazából még nem fejeződött be a az ötvenéves falu köszöntésével. A millenniumi zászló meglobogtatásával... \ Miért fontos ez, nekünk, kedves környékbélieknek? ÍVJ Talán azért, és most engedjék meg, hogy a más észrevételét tolmácsoljam (Doszpod Endréné tanárnő mondotta): „a zászló összetartozást jelöl!" Mostanában, amikor minden falu szép lassan megkapja a maga ünnepi selymét, pár gondolat, néhány papírra vetett mondat jár a múltnak. Szatymaz is ezt tette, mikor hivatalos ceremóniával egybekötötten ünnepelte félévszázados létezését. Emlékeit, tárgyait sorakoztatta a művelődés házába. Ismerjék meg épp csak a vázát, hogyan is történt, ami történt: Tüz a bűzben! Ahol, füst van - ott meleg is! - álltatjuk magunkat s környezetünk fázósait sokszor, utalva az egyszeri cigány megfigyelésére, ha nem sikeredik tökéletesre a begyújtás. Hogy a szatymazi szeméttelepen, ahol már napok óta valóban nagy a füst, és a tűzoltók meg-megújuló harcot vívnak az újraéledő lángokkal, igazolódik-e bölcselet, azt nem sikerült megtudakolnunk, hiszen, alkalmakként tényleg akkora a füst, és tekintélyt parancsoló a bűz is, hogy ember legyen a talpán, aki azt állja. Kíváncsiskodni csak Sz kíváncsiskodjon. akit ez nagyon érdekel. Mivel minket,érdekelt, miért-e nagy füst, megtudtuk. hogy a szatymazi önkéntes tűzoltók, meg néha a szegedi hivatásosok is küzdenek a bűzzel, a tűzzel. Fogalmazhatnánk, éppen a témához illően, hogy állják a sarat, mert tömlőkkel, szórófejekkel próbálják lefojtani a szemétkedő szeméttelepi tüzet. Igazából mégse mondhatjuk, mert lassan már egy hete hósi harcot vívnak a parazsló, majd alkalmakként lángrakapó tűzmaggal, így az „állják a sarat" kifejezés, akkor válik végérvényesen igazzá, amikor minden sár és hamu lesz. Ennek, pillanatnyilag mé_g kévés az esélye, mert a szeméttűz, szinte olthatatlan. Mégse kell megijednünk, a hozzáértők ígérték: mint a gázkitörést, úgy a szatymazi szeméttüzet is előbb vagy utóbb eloltják. Ha mégse - egyszer, csak elalszik... M. T. A szatymazi önkéntes tűzoltók fékezik a szeméttelep tüzét. (Fotó: Gyenes Kálmán) A művelődés szatymazi házában Ünnepek sora után Mi jut Szász János, nyugdíjas: Éppen a temetőből jövünk a párommal, a sírokat tettük rendbe. Született szatymazi vagyok, a fehértói halgazdaságban dolgoztam 41 évet, igazából sohasem hagytam el a falut. Azt mondom így, hirtelenjében, hogy Szatymaz szépsége a múlté. Az utóbbi tíz évben nem úgy fejlődött, ahogy kellett volna. Mórahalom fejlődött. Balástya is. Régebben itt utcasorok épültek, az utóbbi tíz évben csak három-négy ház. Az is hosszú ideig. Nincs pénze az embereknek. Ez a mostani gázár, hallom a vejemtől, egyik lányomék kertészkednek Zsombón, a másik Szegeden él, hogy az emelés az egyik percről a másikra milliókat vesz ki a fóliások zsebéből. Sajnos, azt kell mondanom, hogy hála istennek, elvitte a tavaszi víz az idei baracktermést! Ugyanis, amilyen ára van. ahogy a tapasztalat mutatja. mind mehetett volna a cefrébe. Ráköltenek százezreket és nincs piaca... Emlékeztető Munkatársunktól A szatymaziak hagyományteremtő ünnepei március utolsó hétvégéjének három napján kezdődnek, a nemzetközi, országos szakmai napokkal, metszési bemutatókkal. A barackvirágfesztivál első két napja a gyerekeké, a harmadik a felnőtteké. Ekkor dfjazzák a „barackos sütemények mestereit" is. Július az igazi őszibarack-fesztivál és a falunapok ideje. Nyolcadik éve már, hogy az utolsó szombat-vasárnap e célnak szentelődik. (Az idein 31 kérdésből álló elégedettségmérő tesztet töltöttek ki a látogatok s mint Matula Anikó arról az önkormányzat lapjában értesítette a szatymaziakat, nem csak a fesztivállal, hanem a faluval, az intézményeivel, civil szervezeteinek működésével kapcsolatos kérdésekre is választ kerestek). Augusztusban a II. Nemzetközi Falujáró Fesztivál keretében külföldi Fiatalokat fogadtak. Októberben szüreti mulatságot tartottak. Rózsa Sándor Csárda Zsombó, Szegedi út 60. TeL: 62 2W 621. Október 28-án, 18 órától fellép a „Rúzsa Sándor" NÉPDALKÖR citera kísérettel Monoki Lajos vezetésével. Asztalfoglalás: 62-255-621. Tótb György it felesége csdntagazddk A szatymazi művelődési házon két tábla is híreli az érkezőnek, hogy errefelé már történtek említésre méltó dolgok. Az egyiken, a bejárattól balra esón, Tóth Molnár Ferencz festő, a másikon Kamenszky Béla, az őszibarack meghonosítója maradt látható emlékképül az utókornak. Beljebb követőik kezemunkája. Szatymazi festők művei, a nagyteremben pedig a tárgyaiban, képeiben a szatymazi múlt. A barackból lett falu múltja. Az árválkodó pódiumon, ahol nemrég a faluünnepi sokadalom színe-java szerepelt, most csupán két csokor virág. Megállapítjuk Lengyel Péteré dr. polgármesterasszonnyal, hogy a szatymazi kardvirág jól bírja a megpróbáltatást. Lassan egy hete, hogy itt áll, és még mindig olyan friss, mintha ma szedték volna. Ilyen friss még a hétvégi ünnep emléke is. Azé, amire a kibédiek egy kicsibe faragott székelykaput és egy nagy fába vágott igazi szatymazi címert hoztak Erdélyből. Azé, amelyen a faeszébe a falujáról? Kulcsár János, postás: A munkám Szegedhez kötött, a faluba nősültem, úgyhogy szatymazinak mondhatom már magam, hiszen a hetvenes évek elejétől élünk itt a feleségemmel. Ahogy én látom, a falu fejlődhetett volna jobban. Felénk megcsinálták az utat, lebetonozták, de ez, mintha kevésnek látszana. A kultúrházat mi nem nagyon használjuk, amikor volt régen mozi, akkor voltunk, meg amikor a szennyvíz-vezetés miatt voltunk oda hívatva, a falugyűlésre, akkor elmentünk, mert az zsebbevágó téma volt. A sarki bolt, ahová vásárolni járunk, azt mondhatom, hogy a mai viszonyok közt, elfogadható áron dolgozik. A házszomszéddal tarjuk a kapcsolatot. A búcsú, ha van, a közelünkben zajlik. A faluünnepre, ahol az ötvenéves évfordulót tartották, nem mentünk el, más elfoglaltságunk adódott. Nemigen szoktunk részt venni az ilyen megmozdulásokon, kiesnek az érdeklődési körünkből... Doszpod Endréné, tanárnő: - Tősgyökeres szatymazinak mondhatom magam. És abban az iskolában tanítok, amelyikbe kezdtem a tanulást. Innen középiskolába a szegedi Tömörkénybe kerültem, majd főiskolára a Juhász Gyulába. Természetesen magyar-orosz szakon végeztem, most angolt tanítok. Sok Kopasz nevű család él még a miénken kívül. Én a falumat barátságosnak, otthonosnak érzem. Sokan költöznek ide máshonnét, ide építenek, itt teremtik maguknak a kényelmesebb életet. Ehhez Szatymaznak különben meg is van mindene. Járhatók az utcái, van temploma, boltja, vasútja. A köz dolgairól azt mondom, hogy legutóbb a falu ünnepén adták át a milleneumi zászlót. A zászló jelkép. A zászló az eggyüvétartozást testesíti meg. Ahogy taníttatja velünk a történelem, az irodalom: ha alá állunk, azzal fejezzük ki hovatartozásunkat. Megfogalmazzuk, ha van ilyen, a közös célt... Kiszel Renéné, rokkantnyugdíjas: - A férjem neve francia, azért tetszik érdekesnek. Két fiúval és két lánnyal költöztünk ki a szatymazi tanyára. Szegedi lakást hagytunk ott és egyáltalán nem bántuk meg a váltást. Korábban a posta hírlaposztályán dolgoztam, míg kényszerű nyugdíjas nem lettem. A gyerekek a városi iskolába maradtak, busszal járnak be. A férjem, ha az idő engedi kerékpárral megy munkába. A dorozsmai elágazásig, ahol a munkahelye van, tíz-tizenkét kilométer. Mivel én a békés megyei Medgyesbodzáson nőttem fel, össze tudom hasonlítani a két falut. Szatymaz sokkal fejlettebb, gazdagabb. Öt éve élünk itt, azóta rendbe tették a közutakat, templomot. A gyerekek a piaristáknál, meg a Karolinában tanulnak, járunk velük az istentiszteletre, látjuk: nagyon szép lett! Halottam róla, hogy az egyes körzetbe a vizet, máshová a gázt meg a telefont vitték... Szatymaz kitett magáért. Megünnepelte szüI e t é s e , vagyis: faluvá nyilvánítása ötvenedik évfordulóját. Tette ezt, azok után, hogy volt ünnepe már több is ebben az esztendőben. Mivel, errefelé is azt tartják, hogy a jóból sohasem elég, mi mást tehetnének: egyik lezajlása után - készülnek a másikra. Gyöngyike (Burkus Andrásné) a felszentelt szatymazi zászlók erdejében. (Fotó: Gyenes Kálmán) lu átvehette Gyimóthy Gézától, az országgyűlés alelnökétől a felszentelt millenniumi, Ott József, megyei alelnöktől pedig a megyezászlót, amelyeket a hagyományőrző szegedi vitézek vittek az ünneplók karéjában. Azé, amelyen táncosok parádéztak. Azé, amelyen nem csak a magyar, hanem a székely himnuszt is elénekelte a falu kórusa. Azé, amelyen Szatymaz méltóképp ünnepelte ötvenéves mivoltát. Azt már Burkus Andrásnétől, a művelődési ház vezetőjétől tudjuk, hogy a szatymazi paraszti és a polgári lét fennmaradó tárgyait a születésnaphoz adták díszül. így került a fal melletti vitrinbe Dankó Pista hegedűje, amit Dr. Szűcs László bocsátott közszemlére. Állítólag a híres szegedi cigányprímás hagyta azt a régmúlt egyik errevaló borivó helyén s azóta apáról fiúra szállt annak használata. Szólalni nem szólaltattuk, nem is lett volna helyénvaló, kiállítási tárgyhoz nyúlni nem illik, inkább a régi térképeket, a készülő szatymazi falutörténet, a „Szatymaz földje és népe" monográfiáról váltottunk pár mondatot. Eszerint: Péter László, Belényi Gyula és Pálmai József neve biztosíték, hogy a mű igaz, pontos és helyénvaló legyen. Szatymaznak most 5372 hektár földje van, ebből 176 a belterület és négyezernél több lélek lakja. Hatalmas a tanyavilága. Az öregebbek tudják, de a fiatalabbakat talán meglepheti, hogy a szatymazi határ, Zsombótól a Tisza felé haladva majdnem a sándorfalvi falujelző névtábláig tart. A szatymaziak érdeklődését mutatja mondotta a művelődési ház vezetője hogy a terem székei mind gazdára találtak, mikor a könyv összeállítói beszéltek munkájuk jelenlegi állásáról. A szatymaziak jól tudják, a más tájékon élők is lehet, hogy már hallottak róla, de a készülő könyv egyik szerzője Pálmai József, a valamikori őszi-baracknemesítő Kamenszky Béla lányának férje. Arról, hogy milyen újabb félévszázadnak indul most a falu, a polgármester asszony szerint nem nagyon lehet mit mondani. Mivel Szatymaz - ellentétben a szegény régiónak kikiáltott Mórahalommal - nem nagyon juthat pályázati pénzhez. Az eddigi hírt hozó őszibarack ára olyan, hogy csak igen nagy nehézséggel adható el. Szeged közelsége szinte alig hoz a konyhára. (A hivatalos besorolás szerint Dóc és Forráskút az állami pénzre érdemes község). Próbálkoztak már Bordánnyal, Röszkével „egy karra fogva" valami dugipénzt szerezni a közösből. De a pesti büdzsé éber őrei, hogy úgy mondjuk: eddig mindig a kezükre csaptak. így maradnak - nélkülöző gazdag falunak... Mafaras Tibor