Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-26 / 251. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. OKT. 26. NŐ-UNIÓ 7 Európa békéje Ti/fit fejez ki a biztonság fogalma egy magyarországi, egy 1V1 romániai és egy szerbiai történelem tanár számára? Ma, 2000 októberében, mást-mást. A honi történész egy frissen avanzsált NATO-ország tanára, a romániai túl van ugyan egy rendszerváltáson, de (s ez különösképpen a kisebbségi pedagógus esetére érvényes) még mindig nem tud igazán kiigazodni a 10 év alatt rögzült (?) értékrendek között, a jugoszláviai pedig - a közelmúltban bekövetkezett demokratikus változások eufóriájában - most próbálja magával elhitetni, hogy talán ez az út vezet Európába... Hogy mindezt ilyen részletesen taglalom, annak az apropója egy múlt heti nemzetközi szeminárium, amelyet a Szegedi Biztonságpolitikai Központ szervezett. Az immáron Európa-szerte ismertté vált centrum vendégei ezúttal a történelem tanárok voltak. Mindenképpen figyelemre méltó kezdeményezés ez, hiszen csak a tanácskozás folyamán tűnt ki, hogy a résztvevőknek ugyan egyformák a távlati célkitűzéseik, mostani felfogásuk a biztonságról azonban ­eltérő. Ez kiderült abból is, hogy egyesek a biztonság megteremtését csak a fegyverek használatával képzelik el, illetve komoly politikai ráhatással. Mások a nacionalizmusok burjánzásában, ezek megjelenésében látnak latens veszélyt a térségre, de Európára is. Kevesen gondolnak azokra a szaporodó jelenségekre, amelyek a fejlett Nyugatot, de a csatlakozásra váró közép-kelet-európai országokat egyaránt bajba sodorhatják: a kábítószer- és embercsempészetre, az illegális munkaerőpiac terjedésére, a prostitúció mind markánsabb megjelenésére. Hogy mindez hogyan kerül egy történelem tanár asztalára? A szegedi tanácskozás tapasztalatai szerint, a mai kor emberének, értelemszerűen az iskola padban ülők generációjának is, tudnia kell az őt körül vevő eseményekről, történésekről. A történelem tanárnak pedig közvetítenie kell számára mindazokat az ismeretek, amelyek adottak a szűkebb környezetben. Meg a tágabban is. Nem könnyű feladat, az biztos. Tudniillik, a pedagógusok Európáról, s a régióról alkotott felfogása sem (lehet) egyforma. Mert míg a hazai történészeknek a rendszerváltás óta alkalmuk volt különféle szemináriumokon, (esetleg külföldi) tanulmányutakon részt venni, romániai kollégáikról ez nem mondható el. A jugoszláviai pedagógusokról pedig végképp nem. Ők zl maguk mondották el a szegedi összejövetelen, hogy az elmúlt 13 évben, a Milosevics-rezsim országlása idején, „rengeteget felejtettek", most tanulni jöttek ide. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint az a beszélgetés, amelyet egy délvidéki fiatal tanárnővel folytattam. Bevallotta, hogy ­életének csaknem 30 éve alatt - még soha nem járt Magyarországon, Szeged számára akkora metropolis, hogy minduntalan eltéved. A békéről, a biztonságról alkotott markáns véleménye: akkor jó, ha nincs háború. Ha a fiatalokat nem viszik el a harctérre, mint ahogyan azt eddig tették. Náluk. Kisimre Ferenc Tíz új EU-tag? DM/DV-információ Az Európai Unió bővítésért felelős biztosa. Giinter Verheu­gen kifejtette: a csatlakozási tárgyalásokon elért eredmények megerősítik a „nagycsoportos megoldásra" utaló jeleket. Sze­rinte 2005-ig akár tíz jelöltnek is sikerülhet belépni az unióba. Az EU Bizottságának novem­ber 8-án nyilvánosságra hozan­dó jelentése mind a politikai kritériumokat, mind a piacgaz­daságra való áttérést illetően te­kintélyes előrelépést állapit meg a kelet-közép-európai álla­mok. valamint Málta és Ciprus csatlakozási tárgyalásai alapján. Hogyan lehetnek az asszonyok „Dávidok"? Pártelnök, miniszter - és nö Kara­kán nőnek ismertük meg dr. Dávid Ibo­lyát. Az ü g y ­védnöböl lett pártelnök és miniszter nemét gyakran egyetlen­ként képviseli az adott társaságban, például a magyar kormány ülésein. Amikor mi találkoztunk vele, akkor is hét férfi (hat homokháti polgár­mester és pártjának sze­gedi vezetője) társaságá­ból hívtuk el, arra kérve, mondja el, mit gondol a nők esélyegyenlőségéről és közéleti szerepéről. - Hiszem azt, hogy ma Magyarországon minden nőnek adott a lehetősége: ha közéleti szereplést kíván vál­lalni, megteheti - jelentette ki dr. Dávid Ibolya igazságügyi miniszter, a Magyar Demok­rata Fórum elnöke. - Az önkormányzatokban elég szép számmal talá­lunk nőket, a nagypoliti­kában kevésbé. Miért? - Mert az országos politi­kába bekapcsolódó nőnek mint édesanyának nagyon ne­héz kiváltani otthoni munká­ját. így aztán ez a fajta köz­szereplés nem is olyan vonzó, mint a helyi vagy megyei ön­kormányzati tevékenység. Számomra az a fontos, hogy azok a nők. akik ma az önkor­mányzatokban tapasztalatokat szereznek - mert bizony isko­la kell ahhoz, hogy valaki má­sok képviseletét és a közéleti tevékenységgel járó minden nehézséget vállalni merje, hisz e munkának nem csak na­pos oldala van - néhány év múlva nagyobb számban ve­gyenek részt a közéletben. Ugyanis például egy miniszté­riumban, vagy az or­szággyűlési képviselői iroda­házban a háttérben dolgozók 70-80 százaléka nő. Ami fon­tos lenne, hogy a döntéshoza­talban is jelenjenek meg, mert e területen rendkívül kicsi az arányuk. - Úgy gondolja, hogy a nők népességen belüli ará­nya tükröződjék a politi­kában, a közéletben, a vál­lalati vezetésben? - Az esélyegyenlőség ilyenfajta számonkérését, a A miniszter asszonyt férje, dr. Barbalics Miklós gyakran elkíséri még a hivatalos programokra is. (Fotó: Schmidt Andrea) Névjegy Munkatársunktól Baján született 1954-ben Dávid Ibolya. Férje dr. Barbalics Miklós közjegyző. Két gyermekük szüle­tett: Berta és Miklós. Az általános és a középiskolát Baján végezte, majd három évig szőttes készítéssel foglalkozott. Jogi diplo­mát 1981-ben a pécsi tudományegyetemen szerzett. Azóta családjával Tamásiban él. A Magyar Demokrata Fórumnak 1989 óta tagja, 1999-től elnöke. A tamási ügyvédet 1990-ben válasz­tották országgyűlési képviselővé. Az igazságügyi mi­niszteri posztot 1998 óta tölti be. kvóták bevezetését nagyon el­lenzem. Azt viszont minden­féleképpen támogatni kell, minél több embert hozzunk olyan helyzetbe, hogy a ké­pességei és lehetőségei alkal­massá tegyék őt ilyenféle köz­életi feladat ellátására. - Kell-e ehhez az esély­egyenlőséget kimondó jog­szabály? - Az Alkotmányunk ki­mondja az esélyegyenlőséget és ennek biztosítását. De a Munka Törvénykönyvétől kezdve nagyon sok helyen szerepelnek erre vonatkozó rendelkezések. Mint igazság­ügyi miniszter nem készülök az esélyegyenlőségről szóló külön törvény alkotására. Az, hogy a szociális és családvé­delmi tárcának van ilyen szán­déka, az rájuk tartozik. Szá­momra az esélyegyenlőség megteremtése nem jogszabá­lyi kérdés. A gyakorlatot kell olyanná alakítani, hogy előse­gítsük a nők közéleti és más szerepvállalását. Törvényi eszköz támogathatja a rész­jogszabályok megjelenését, melyek lehetővé teszik példá­ul a részmunkaidős foglalkoz­tatást, a bedolgozást és más olyan formákat, melyekkel a nők összeegyeztethetik az ott­honi gyereknevelést a munká­jukkal. - No, és a férj támogatásá­ra is szükség van ahhoz, hogy az asszony ne legyen a fakanál mellé kényszerít­ve. — Csak úgy tud egy nő, kü­lönösen ha gyerekei vannak, a közéletben részt venni, ha van mögötte egy olyan biztos csa­ládi háttér, mely nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy ami­kor elmegy otthonról, gyere­keinek például nincs mit enni, egyedül vannak és (gy tovább. - Tehát a férfiak akarata is kell ahhoz, hogy a nők szerepet kapjanak a gaz­daságban, a közéletben? - Mindaddig nagyon nehéz e feladat, míg olyan gazdasági körülményeket nem tudunk teremteni Magyarországon, hogy a szolgáltatások megfi­zethetővé váljanak: a „patyo­latba" el lehessen vinni a ru­hát kimosatni, el lehessen menni egy hétvégén vagy akár minden nap étterembe ebédel­ni. De ezt még a vezető politi­kus asszonyok sem engedhe­tik meg maguknak! Ha a jó Is­ten segít nekünk, s ha így ha­lad a gazdaságunk, mint az el­múlt másfél évben, akkor né­hány év múlva nálunk is meg­lesz a nők aktívabb közsze­repléséhez szükséges szolgál­tatói háttér. De ez mind kevés. Szerintem elsősorban elszánt­ság kell a nőkben és asszo­nyokban ahhoz, hogy munkát és/vagy közszereplést vállalja­nak. Akikben az elszántság megvan, azoknak a civil társa­dalmi szervezetek és a politi­kai pártok, nem az állam ha­talmi eszközeivel kell segíte­ni. Újszászi Ilona Munkatársunktól A nők parlamenti részvéte­li aránya alapján a világ 127 országát sorba állítva kiderül: az élen közel 43 százalékkal Svédország áll, majd Dánia (37%), Hollandia (36%) és Finnország (34%); Magyaror­szág a 65. helyen áll (8,5%). Az EU tagállamai közül csak a görög parlamentnek van ke­vesebb nő tagja, mint a ma­gyar Országgyűlésnek. Ellen­A hatalmi piramis talapzatán ben a volt szocialista orszá­gok rangsorában is a nem túl előkelő 10. helyen állunk. Ukrajna és Moldova társa­ságában. Ráadásul Magyaror­szágon a nők parlamenti ará­nya csökkenő tendenciát mu­tat. A nők közéleti szerepének növelésére számos tagállam­ban a pozitív diszkrimináció eszközét használják. A leg­frissebb példa a francia pari­tásról szóló törvény, mely ar­ra kötelezi a választásokon in­duló politikai pártokat, hogy listájukon a nők aránya érje el az 50 százalékot, ellenkező esetben pénzbüntetés jár. A nők aránya riasztóan alacsony a magyar parlament­ben: a 387 országgyűlési kép­viselő közül 33 nő. A kizáró­lag képviselőnőkből álló, női jogokkal foglalkozó albizott­ságtól eltekintve a parlamenti bizottságokban általában csak néhány képviselőnőt találunk. Az önkormányzati kép sem kedvezőbb: a polgármesterek közel 13, a helyi képviselők 23 százaléka tartozik a gyen­gébbiknek mondott nemhez. A nők közéleti szereplése piramis-szerű képet mutat: a politikai döntések csúcsaitól lefelé haladva egyre több nő kerül be a választott testüle­tekbe - állapítja meg Lévai Katalin és Kiss Róbert tanul­mánya. Míg a 10 ezer lakosú­nál nagyobb települések pol­gármesterei között a nők ará­nya közel 5 százalék, addig a testületekben több mint 14 százalék. Kérdés azonban, hogy a közéleti szereplővé lett lá­nyok és asszonyok mennyire tekintik magukat a női érde­kek képviselőinek, mennyire tudatosan vállalják, hogy po­litikus nőként működjenek. A nők parlamenti aránya, 1945-98 35 p • 30 ­— -zv — -4 — 25 ­20 ­P-" 15 ­ft / 10 ­1: 1 : / 5 ­ál a / -U-L­Csehszlovákia / Cseh Köztársaság _l _l _l _l -l. 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 Parlamenti képviselőnők az OECD országokban 1970-80 40 35 30 25 ­20 15 10 5 • — k — — északi államok + OECD B OECD az északi államok nélkül unok nélkül . • o 1970 1980 1990 2000 Digitális régió Munkatársunktól Az Európai Unión kívüli régiók közül elsőként a Dél­Alföld esetében vetődött fel az a lehetőség, hogy megfi­gyelői státusban - esetleg már ez év végétől - bekapcsolód­hat az uniós információs tár­sadalom regionális szerveze­teit tömörítő szövetség, az ERISA munkájába. Az elképzelés azokon a megbeszéléseken került szó­ba, amelyeket a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács (DARFT) informatikai kabi­netjének küldöttsége a minap Belgiumban tett tanulmányút­ja részeként az ERISA ve­zetőjével folytatott. A tapasz­talatcserék fő célja az volt, hogy az uniós intézményekkel és szakmai szervezetekkel va­ló kapcsolatteremtés révén megalapozzák azokat a továb­bi fejlesztéseket, amelyekkel a Dél-Alföld - a későbbiek­ben várhatóan már EU-támo­gatásokkal - „európai digitális régióvá" alakítható. A Dél­. Alföld közeljövőben megva­lósftani kívánt regionális in­formatikai tervei között szere­pel egy infokommunikációs helyzetfelmérés, valamint az egyablakos ügyintézés megte­remtésére irányuló önkor­mányzati fejlesztési program. A támogatások az EU ta­valy megindult, öt évre szóló ötödik kutatási-fejlesztési ke­retprogramjából származhat­nak, amely - a közösségi programok közül elsőként ­nyitva áll a tíz közép- és ke­let-európai tagjelölt állam tel­jesjogú részvétele előtt is. Diáknaptár DM/DV-információ Az Európai Unióban meg­jelenő, egységes szerkezetű információs kiadvány, az eu­rópai diáknaptár magyaror­szági kiadását a Generálion Europe Magyarország Alapít­vány gondozza. Az immár második alkalommal megje­lent, 248 oldalas diáknaptárt idén 40 ezer példányban nyomtatták ki. Az Európai Unió és az Eu­rópai Parlament által támoga­tott, 1996-ban elindított prog­ram célja, hogy a fiatalok szá­mára közérthető, érdekes for­mában adjon tájékoztatást a ma és a holnap Európájáról. A diáknaptárt jelenleg 11 or­szágban mintegy 600 ezer di­ák forgatja, az EU tagorszá­gain és Magyarországon kí­vül már Csehországban és Lengyelországban is. A szí­nes könyvet a közép- és felsőoktatásban tanuló diákok nem csak naptárként használ­hatják. A kiadvány a többi között eligazítást ad a hallga­tóknak oktatási programok­ról, nyelvtanulási lehetősé­gekről, de megtalálható benne az Európai Unió kialakulása, története és intézményrend­szere is. A N6-unk>. a Délmagyarország Kft melléklete, a Küliig} minisztérium közvélemény-felkészítési programja keretében, Phare-támogatással jelenik meg. A Nö-unió mellékletei szerkesztette: Újszászi Ilona Phare

Next

/
Thumbnails
Contents