Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-24 / 249. szám

6 KITEKINTŐ KEDD, 2000. OKT. 24. Kedves Környékbéliek! A

hogy autózott végig az ember Csengelétől be a szegedi városközpontig, olyan érzése támadhatott a tegnapi szép őszi napon, hogy tényleg élhetjük a szabadság óráit. Mindenki azt csinál október ünnepén, amit épp a kedve tart. Nem kötelező a felvonulás, nem muszáj lobogtatni a zászlókat, mint volt muszáj a korábbi novemberünk, a szovjet-október idején. S az emberek éltek is e szabadság adta szép őszi nap ajándékával. Csengelén például krumplit ástak, a kapitánysági vasútmegállónál épp a piacra való sárgarépát csomózták, Balástyán a megfagyott paprikaszárat halmozták. Őszeszéken pedig a teltfejű káposztákat ládázták. A szatymazi határ kiserdejében lovasokra figyelhetett az utazó. A jánosszállási elágazás benzinkútjával szembeni lovasobjektum, ami most igazán szolgálhatta célját, hiszen nem állja körül a víz, mint tavaszon szokása, s kelthette annak látszatát, hogy a kiserdőn túl, betyárok csapata rúgatja a port! De aztán mégsem keltette, mert csupán az alkalmi lovasderbi résztvevői kocogtattak a száraz mezőn, porfelhőt hagyva maguk után. Októberünk szép ünnepe így lett egyben hasznos is, mint azt kedves mindnyájuk már régóta óhajtotta. Szabad nap a munkahelyen, szabad mozgás a jó levegőn s ha reggel még el is kélt a fejen a fülessapka, hiszen jócskán meglehelte a dér a határt, délben már a szárkúp tövébe, krumplisládába kerülhetett az, hogy este aztán a legszabadabb módján az ünnepi cselekedetnek, úgy kerüljön a mindenes falának a szögére, mint ami jó szolgálatot tett gazdájának. Megbecsüléssel. Mert az ünnepzáró bort - igaz, még nem az újból - de mindenképpen hajadonfővel illett meginni. Ráfogva az okot annak tiszteletére, hogy a szabadság a tanyák népére is ráköszönt. Kimondva, hogy azt vetnek, amiben fantáziát látnak, azt főznek, ami jólesik és akkor dolgoznak, mikor az idő engedi. (Vannak helyek, ahol mostanában is, ez a szakasz látástól-vakulásig tart). Tja még nincs is ennek szemmel azonnal észrevehető 11 fejleménye, mondjuk egy jóvágású, cserepes tanyapalota, ligetével tetszelgő udvarral, de ahogy így, bent a szerkesztőségi szobában végiggondolja az ember, s gondolatban még egyszer visszasuhan a csengelei induláshoz, ha így maradhat, előbb vagy utóbb mi is hasonlítunk a dánok, a németek, az osztrákok tanyás népéhez. Csak legyen hozzá erőnk, s maradjon meg az akaratunk. Merem ezt mondani azok után, hogy oldalunk épp arról szól, hogyan feszít „egy krumpli két zsákban ". Köszönti kedves mindnyájukat: fltajenfr tti^trr Higgyen a szemének! Urn/mus húzmsí I uiür ^fcfrffiifej) h i Szemtelenül alacsony H árakon Országos kék s/ám: 06-40"200-1 66 Ügyfélszolgálati iroda: Szeged, Kiss Menyhért u. I. Interware Kft. • e-mail: info@interware.hu • www.interware.hu A kondorkrumplik mustráján Zákányszéki a legnagyobb Aggodalomra nincsen ok. Mindenki krumplija nőhet ekkorára. (Fotó: Gyenes Kálmán) A zákányszéki Tanács László mórahalmi határúinál termett krumplija lett a legnagyobb az üllési krumplifesztiválon. Három mázsa vetőburgonyát nyert ezzel emberünk. Méghozzá olyat, amely garantáltan holland és fémzárolással igazoltan első osztályú. Pár éve már, hogy az üllési falunapok zajlásakor meghirdetik a legnagyobb környékbéli krumpli versenyét a kondorok kategóriában. Két éve már hazavihette az elsőségért járó oklevelet Tanács László, de az akkori burgonyája még nem érte el a két kilogrammot. A mostani homoki gumó igazán megemberelte magát, túlszárnyalta még a hollandok legkövérebb krumpliját is - két kiló 71 deka és 6 gramm lett. Termett nekem kétkilós Impalám is! - mondja Tanács gazda. - Annak a formája kétágúra sikeredett, ki volt téve a többi közé, de versenyezni nem versenyezhetett. Láttuk, hogyne láttuk volna. Ott sárgállott a többi bibircsókos piros krumplikirály között. A kondorkrumplik versengésében legtöbbet a súly nyomott a latban, a küllem nem volt kifogásolható. Harmincnégy lezárt borítékban lapultak a koronázásra jelölt krumplikirályok. Számozottan várták a mérlegelést. Grammnyi pontossággal irta is súlyukat a mérleg, az egyik két tartalékkal is fölszerelkezett óriásgumónál kiderült, hogy 2,716 már isteni magasságokat jelent a krumplisgazdáknak. Voltak ők is egy jó nagy zsákkal s szorongatták is a bajnokkrumpli termesztőjének kezét. Mire Tanács László átélte az elsőséggel járó hírverési, fényképezési tortúrát, kiderült, ő a legnagyobb magyar krumpli büszke nevelője is, mert a holland Wieger van der Verff úr azt mondta, hazájában is csak 2 kiló húszdekás krumpliról tudott eddig. A kérdésre, hogy ki lelte ezt a királyi csodát, már nem volt olyan egyértelmű a válasz. Ábrahám János, apósként elhárította a megtalálói címet, Gizi asszony, a feleség csak hümmögött, miután Tanács gazda határozottan kijelentette: nem ő volt. Miután egyértelmű vélemény nem látott napvilágot, valamelyik krumpliásó segítségre kell, hogy szálljon a legnagyobb magyar kondorkrumpli megtalálásának dicső címe. Az viszont letagadhatatlan, hogy a többi krumplisgazdának sincs szégyellnivalója a gumók mérete miatt. Ahogy mentünk a ládák mellett, mosolygott ránk szép sorban az üllési Buborék József, a zsombói Katona Imre, a szikáncsi Szarka Balázs, a zákányszéki Palotás József és persze Tanács László portékája. Az újabb üllési különítmény ládáiban Gyurisné Balogh Anna, Hegedűs Csaba, Juhász Imre, Vetró Antal, Szűcs József burgonyái kellették magukat. A kisteleki Csókási Sándor sárga krumplijának is jócskán akadtak szemlélői. Igazából senkit nem fogott el a sárga irigység, mert az ottlévők nagyjából tudták: mi fán terem az ilyen krumpli? A hozzáértésén is meg a szerencséén is... Majoros Tibor Máshonnét véve... A krumpli a második kenyerünk, s miatta is tán, sokszor példálózunk véle. Pető Margit: A matyó konyha című néprajzi gyűjteményében írja többek közt, hogy a krumpli arrafelé is alkalmas volt az emberi tulajdonságok kikarikírozására. íme: „A tömpe orrú parasztlegénykére évődve szóltak rá: „Eredj, te kis krumpliorrú!" Aki széles mosollyal örvendezett, és mások nem tudták az okát: „Mit vigyorog ez, mint a zsák krumpli?" Az elszontyolodott egyénre így szóltak: „Fancsali, mint akinek nem jutott krumpliföld." A nagyon szegény, éhes ember megenné még a krumplihéjat is... Amikor a nagyobbacska, jókötésű gyereket már nehéz volt fölemelni, titkolt büszkeséggel mondták: „Olyan nehéz ez, akár a krumpliszsák!" Sohasem felejtem nagyapa gunyoros megjegyzését a szomszéd nyalka legényre, aki épp a kapunk előtt lépett el: „Úgy kihúzza magát, mint egy szem krumpli két zsákban!" Rögtön elértettük: nem tett még ez a legény annyit, hogy így büszkélkedhessék." Hogy a mai világunkban így van-e ez, pillanatnyilag nem tudjuk. Abban viszont teljesen bizonyosak vagyunk, hogy a képen látható Kiss Martin, se nem hetyke, se nem rátarti, és istenigazából nem is „feszít" a két krumplival. De, hogy erős annyi bizonyos! T. M. Hegedűs Norbi bátran lovagolta meg a hatalmas tököt, kicsit tán vitézkedve is, hogy lássa ország-világ, nem olyan fából faragták, aki alatt az óriásra nőtt dinkatök megzabosodna, mint jó huszár alatt a fossz ló. Legalább is mi, felnőttek, ezt így gondolhatjuk e gyermeki tett kapcsán. A minapi töklovaglás valójában azért történt, mert Norbi szót fogadott a fotós bácsinak.../ Fotó: Gyenes Kálmán) Tóth Csaba, rúzsai rokkantnyugdíjas: - Nekünk évente olyan ötven-hatvan mázsa szokott teremni. Gépesítve van és öntözzük is. Meghagyjuk, ami a családnak szükséges, az apraját meg a vágottakat a jószágnak adjuk. Szeljük, főzzük, moslékba, hízónak való darába tesszük. Mert úgy jó a legjobb krumpli is, ha van azért mellé valami kis hús. Varga Antal, kövegyi gazda: - Tíz kislánc föld jött vissza, azon terem minden esztendőben. Mostanában a szeszélyes időjárás miatt közepes terméssel számolunk. A hasznos munka nélkül biztosan megáll az élet. És, akinek még jut krumpliföld, az sohasem keseredjen el. A gazdatársaimnak is én szoktam szerezni a vetőmagot... Nagy Zoltán, üllési bedolgozó: - Az én véleményemmel nem sokra mennek, mert nekem nincs külön krumpliföldem. Az ültetéssel sok a munka, fárasztó, kicsit kínnal rakja már el az ember, de ha jól sikerül, és a piacával sincs gond, sikerül ott eladni és a pénzt is megkapják érte, már elfelejtődik minden. Ez mind nagy reszkír. Vágó Tibor, pusztaszeri tanító: - Hajába krumplinak, tepsis krumplinak, paprikás krumplinak szeretem. Termesztésében nem vagyok még olyan nagyon gyakorlott, mint például a kistelekiek. A sárga krumplit mi ügy szerettük meg, hogy a vetőmag vételekor pirosnak hitték azt Balástyán. Összekeverték a két hasonnevű fajtát. Juhász Imre, üllési ügyvezető: - A fiam, a lányom és az onokákhúsz mázsa burgonyát fogyasztunk telente. Készül belőle minden, sütjük hasábba, főzzük pürének, zöldségesnek, levesnek. Én, például annyira szeretem, hogy képes vagyok jóllakni sült burgonyával, nem kell hozzá hús sem. A környékbéliek jól tudják, mi forgalmazzuk a holland cég vetőburgonyáját... Vitéz a tökön? Szereti ön a krumplit? Kiss Martin még csak ismerkedik a krumplival. (Fotó: Gyenes Kálmán)