Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-24 / 249. szám

PÉNTEK, 2000. OKT. 27. BELFÖLD 3 Elhunyt Boncz Géza Budapest (MTI) Elhunyt Boncz Géza humorista, a Karinthy Frigy es-emlékgyűrűvel kitüntetett művészt szombaton délelőtt, egy nappal 56. születésnapja után érte a halál. A humoristát a Magyar Rádió saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Lezárt vita Budapest (MTI) Az Országgyűlés, hatnapos tárgyalást követően, szombaton lezárta a 2001. és 2002. évi költségvetés általános vitáját. A kormánypárti felszólalók méltatták a büdzsében megjelölt célok közül a vállalkozás-fejlesztés, a munkahelyteremtés és a családtámogatás, valamint a sportfinanszírozás kiemelt kezelését. Az ellenzéki képviselők ugyanakkor kevesellték a közlekedés fejlesztésére, az egészségügyre, valamint a közbiztonságra szánt forrásokat és megismételték korábban is hangoztatott álláspontjukat, miszerint törvénysértő a kétéves költségvetésről szóló javaslat benyújtása. A MIÉP az '56-os változásokat befejezné A miénk legyen „harmadik út"! Nincs idő csakis „emlékezni", előre is kell tekinteni - jelentette ki Csurka István vasárnap Szegeden, az Ifjúsági Házban összegyűlt legalább nyolcszáz fős tömeg előtt. A Magyar Igazság és Elet Pártja (MIEP) az 1956-os forradalom ünnepének előestéjén tartott rendezvényén az elnök szónoklata közben a lelkes hallgatóság többször is tapssal fejezte ki tetszését és egyetértését. Az egyetemi diákság '56-os, Szegeden született követeléseit az ünnepi szónok rokonította a Horthy-Magyarországot életre hívó úgynevezett szegedi gondolattal, mert mindkettő lényege a változás, amelynek eredménye egy demokratikus és független Magyarország lehetett volna. Ám a 80 és a 44 évvel ezelőtt elkezdett változás is befejezésre vár - hangsúlyozta Csurka. „Ma, amikor saját hazánkban már szinte semmisem a miénk, az uniós csatlakozás is csak akkor lehetséges, ha minden függetlenségünket föladjuk" - mondta. A legfontosabb forradalmi tettnek azt jelölte meg Csurka, hogy a magyarokat nem a bosszú, hanem a rendteremtés Csurka István: A pártok '56-os szerepe jelentéktelen, mert a nép volt az úr, vezetői pedig a helyi kitűnőségek. (Fotó: Nagy László) vezérelte, hiszen már a harcok közepette elkezdődött az élet újjászervezése. Ez volt az önként vállalt küldetése az akkor kiválasztódott Vezetőknek, a forradalmi bizottságoknak. A nép hivatott vezetőit azonban a kádárista hatalom börtönbe zárta, megfélemlítette és félreállította, pedig belőlük lehetett volna az új elit. A nemzet tragédiájának nevezte, hogy ma a „balliberálisoké a valódi, azaz a pénzhatalom; a neoliberálisok és a globalizmus hívei uralják a politikát". A pártok '56-os szerepét jelentéktelennek nevezte Csurka, mert a nép volt az úr, vezetői pedig a „helyi kitűnőségek". Szerinte ebből a példából okulva kellene magunknak egy „harmadik utas" rendszert kialakítani, mert csak így maradhatunk meg. A MIEP elnöke úgy véli: a mára kialakult pártrendszer balról és jobbról egyaránt bomlik. Ez azonban ne bizonytalankodás szüljön, hanem intsen arra, hogy a belső meggyőződésből fakadó nemzeti összefogással a politikai életből törölhetők azok az erők, melyek nem a magyarság javát szolgálják. A MIEP képes befejezetté tenni a legutóbb '56-ban elkezdett változásokat. Csurka szerint: ha ez a párt is elbukna, akkor már nincs senki, aki változtatni tudna. Ú. I. A létminimumról... Szeged ötvenhatos forradalma (1.) Rabok tovább nem leszünk! Budapest (MTI) Több szakmai szakszervezet a 40 ezer forintnál is magasabb minimálbért tart indokoltnak jövőre a létminimum-számítások alapján. Bár a szakszervezeti szövetségek többsége az utóbbi érdekegyeztető tárgyalásokon elfogadta a 40 ezer forintot, s inkább arra törekedtek, hogy ezt elbocsátások, irreális normák kialakítása és a látszólagos részmunkaidő nélkül vezessék be a munkáltatók, a minimálbér-létminimum összefüggéseit e konföderációk sem kívánják figyelmen kívül hagyni. Az Autonóm Szakszervezeti Szövetség szakértőinek a KSHadatok alapján készített elemzése például megállapítja: a múlt évre számított létminimum-érték egy fogyasztási egységre havonként 29 ezer 360 forint. Ezt az értéket a 2000-es, illetve a 200l-es várható árindex-szel korrigálva 2001-ben már 35 ezer 268 forint ez a létminimum-szint. Az adózási rendszer változatlanságát feltételezve is ennek bruttó értéke 46-ezer 500 forint. A szakszervezeti szövetség szakértői ennek alapján rámutatnak: a legszűkösebb megélhetést Budapest (MTI) Göncz Árpád nemrég leköszönt köztársasági elnök az RTL Klub Akták című műsorában vasárnap felidézte, 1990-ben, a taxisblokád idején már elindultak a honvédség nehézjárművei, hogy eltávolítsák a budapesti hidakról a taxikat annak érdekében: újra kapcsolatot teremtsenek a város két része között. - Ösztönös magatartással azt mondtam, hogy ezt a hadsereg parancsnokaként megtiltom, ha ez megtörténik, hadbíróság lesz - mondta Göncz Árpád. jövőre a 46 ezer 500 forintos minimálbér biztosítaná csak. Amennyiben a kétkeresős, kétgyermekes családról van szó, az 1999-es minimális családi jövedelem 1999-re számítva 85 ezer 144 forint. Ennek 200l-re vetített értéke 102 ezer 343 forint. A keresőknek tehát nettó 51 ezer 171 forinttal kellene rendelkezniük, amely bruttóban 67 ezer 500 forintnak felel meg. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a nyugdíj-minimum szintjén élők a háztartási jövedelem 68 százalékát fordítják élelemre és lakásfenntartásra, a létminimum-érték jövedelmével rendelkezők pedig 60 százalékot. A magasabb jövedelmi szinteken e két alapvető szükségletre fordított hányad egyre kisebb, a kiemelkedően jó jövedelmű rétegeknél 32 százalék. Az alacsony jövedelmű háztartásokban az élelmiszerfogyasztás, a jövedelem 40-50 százalékának élelmiszerre fordítása ellenére sem kielégítő. Az átlagos és gyakorlatilag a magas jövedelműekkel lényegében azonos mennyiségű a kenyér- és burgonyafogyasztásuk, húsfélékből, tejből, zöldségből lényegesen kevesebbet, gyümölcsből, tejtermékekből pedig kirívóan keveset fogyasztanak. Elhangzott: a blokádot alkotó járművek elszállításának szándékát a volt belügyminiszter, Horváth Balázs is megerősítette, de véleménye szerint Göncz Árpád félreérthetett valamit. - Nem volt ilyen, hogy fegyveres katonák, katonai harci járművek jöttek volna Budapest felé. Félreértette Göncz Árpád. Nem tudom mit értett, hogy mi történt. Olyan volt. hogy szállítójárművek jöttek volna Budapestre, hogy a hidakat torlaszoló járműveket el tudjuk vinni - fogalmazott Horváth Balázs. Szegeden október 23-án a budapesti tűnte t é s e k hírére diákok árasztják el a Dóm teret, hogy onnan a Klauzál téren át előbb a színházhoz, majd a Kossuth Lajos sugárút végére vonuljanak. A tömeg - egyebek mellett - Gerö eltávolítását, munkás-diák-szövetséget és Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követeli. Mielőtt rátérnénk Szeged 1956. október 23-i eseményeinek ismertetésére szólni kell az előzményekről. Bili Lomax angol történész, aki negyvennégy évvel ezelőtt Magyarországon tartózkodott, és élményeiből tényfeltáró könyvet írt, azt állítja, hogy a forradalom Szegeden kezdődött. Lazúr Barna, Szeged Nemzetőrségének egykori főparancsnoka tíz évvel ezelőtt így nyilatkozott a Délmagyarországban: „Azért indult Szegedről a forradalom, mert itt gyűltek össze olyan érzékeny és felkészült fiatal emberek elsősorban jogászok -, akik meg mertek alakítani egy önálló diákszervezetet." A Magyar Dolgozók Pártjának az ifjúsági szervezetétől, a DISZ-től független diákszervezetet hozott létre október 14-én tíz-tizenöt hallgató. Az egyetemi klubban megtartott összejövetelen határozták el, hogy Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ) néven önálló szervezetet hoznak létre. Két nappal később az Ady téri épület auditórium maximumában kimondják a MEFESZ megalakulását, amelyről a Délmagyarország október 18án kis tudósításban számol be. Október 20-án az egyetem nagy előadótermében immár nemcsak a diákok, hanem tanáraik és az érdeklődő városi polgárok jelenlétében tartanak nagygyűlést. Az esemény tanárelnöke Perbíró József, a Szegedi Egyetemnek 1989ben adott intetjújában úgy emlékezik, hogy „a lépcsőkön, a folyosókon - egészen az utcáig - zsúfolódtak az emberek". Itt határozták el, hogy Budapestre és más, egyetemi városokba utaznak a MEFESZ vezetői, tájékoztatni a hallgatókat követeléseikről, amely között szerepelt: többpárti választások, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, a szovjet csapatok kivonása, a beszolgáltatási rendszer felülvizsgálata, a Kossuth-címer visszaállítása és sok egyéb. A lengyel szabadságmozgalommal való szolidaritás mellett a Szegedről indult követelések támogatása miatt szerveztek Budapesten tüntetést október 23án a műegyetemisták. És miért nem Szegedről indultak az utcai események? Perbíró József így emlékezik: Október 20-án „nem járultam hozzá, hogy a gyűlés résztvevői kivonuljanak a Dóm térre, mert akkor kitörhetett volna az utcai forradalom." Szegeden végül a budapesti események hírére vonultak az emberek, főleg diákok, a Dóm térre október 23-án, este hat órakor. A Délmagyarország már másnap, a 3. oldalon nyitó anyagban számol be a tüntetésről, bár a tudósításba több hiba, netán szándékos torzítás csúszik. Ami negyvennégy év távlatából - többé-kevésbé biztosnak látszik: a Dóm térről több ezer diák vonul a Klauzál térre, ahol eléneklik a Himnuszt. Addigi útjuk során megfogalmazódnak a főbb jelszavak: Ha magyar vagy állj közénk! Rákosi-Gerő - visszahúzó erő! Szabad hazát akarunk, Nagy Imrére szavazunk! A Nemzeti dal elszavalása után - a tömeg egy emberként visszhangozza a refrént: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" az egyre nagyobb tömeg a Széchenyi tér érintésével, a Vörösmarty utcán át, a színházhoz vonul. A hangszórókból Gerő Ernő rádióbeszéde szólt („...elítéljük azokat, akik ifjúságunk körében a sovinizmus mételyét igyekeznek terjeszteni..."), ami után felhangzott a „Vesszen Gerő!" kórus. Kovács Miklós lapunkban öt évvel ezelőtt megjelent cikkében így ecseteli a hangulatot: „...a felvonulás színes, mozgalmas kavalkádja annyira lenyűgözött, hogy mindmáig felejthetetlen élménye maradt életemnek." A színháznál a jelmezes Bitskey Károly szavalt (egy Shaw-darab szünetéről jött ki), majd a tüntetők a Kossuth Lajos sugárúton haladtak a gyárak felé. „...két katonai autóval találkoztak a felvonulók - írta a másnapi Délmagyarország. - Amikor azok befordultak egy mellékutcába, hogy helyet adjanak a menetnek, lelkesen megtapsolták őket és éltették a honvédséget." Az azóta megnyilatkozó visszaemlékezők nem egészen így tudják. Bátyai Jenő, akkor ötödéves vegyészhallgató két teherautónyi „felfegyverzett ávósról" ír, akik a tömeg nyomására hajlandóak csak egy mellékutcába hajtani. Kovács Miklós zöld (határőr) ávósoknak nézte őket, és jelenlétüket félelmetesnek érezte. A felvonulók a konzervgyár és a kenderfonó érintésével érkeztek vissza a Klauzál térre, közben - ha nem is tömegesen - a műszakváltó munkások közül csatlakoznak néhányan hozzájuk. Éjfélre járt az idő, kevesen maradtak. Kovács emlékezete szerint felkapaszkodott egy gyógyszerész adjunktus a Kossuth-szobor talapzatára és így szólt: „Késő van. fáradtak vagyunk, gyerünk haza mindnyájan lefeküdni. Jó éjszakát mindenkinek!" Ennyiben maradtak. (Folytatjuk.) Tóth-Szenesi Attila Göncz és a taxisblokád A jéghegy csúcsán Qzékely-ügyről beszél a sajtó, a Székely-ügy fejleméi3 nyeit taglalják azok az emberek, akiket a politikusok korrupciós ügyei még lázba tudnak hozni. Holott Székely Zoltán ügye nem Székely-ügy. Az egész magyar politikai elitet érinti: a jobb- és a baloldalt, meg azokat, akik középen vannak. A Székely-ügy nem Székely-ügy, hanem mindazoknak ügye, akik hatalmon voltak, hatalmon vannak - és lesznek. Székely Zoltán mentelmi jogából felfüggesztve, hivatalos személy általi kötelességszegéssel elkövetett vesztegetéssel plusz még zsarolással gyanúsítva ül a jéghegy csúcsán, és izgatottan lesi, mi történik. Ami történni fog, az ellenben valószínűleg csupán Székely-ügy lesz. Nem fogja megengedni magának az uralkodó csúcs - és ebbe a hatalmon lévőket meg az ellenzéket, illetve a klientúráikat egyaránt értsük bele! -, hogy az egymásba kapaszkodó szereplőket a kulisszák mögül a porondra vonszolja a közkívánat. Inkább - a Szent István-i büntetést felújítva, hiszen úgyis millennium van - levágják Székely Zoltán kezét a felkiáltással: így jár mindenki, aki megszegi a törvényeket. Bár egyelőre még az se bizonyosodott be, hogy Székely valóban elkövette, amivel gyanúsítják. Azt se tudhatjuk bizonyosan, hogy azok mit követtek el, akik Székelyt gyanúsítják. Egy biztos: éleslövészet van, és lesznek korrupt politikusok, akik a korrupció elleni harc győztesei között fognak maradni, s lesz, vagy lesznek, akik elesnek ebben a harcban. Ha a Székely-ügy csak Székely-ügy lenne azután is, hogy sikerül a gyanút bizonyossággá változtatni, aminek következtében esetleg kivonják őt a forgalomból, akkor a korrupciónak Magyarországon Székely után szinte meg kellene szűnnie. Majd meglátjuk, mi lesz— Amit most látunk, az eléggé egyszerű képlet. Azoknak a jelentős része, akik a politikába 1990-ben beszálltak, legalábbis tehetős lett, de inkább gazdag. Mármint a mi kisszerű viszonyaink között. Az istenadta nép meg egyre szegényedett. Ha a népnek vagyonnyilatkozatot kellett volna 1990-ben tennie, meg most újra, abból azt látnánk, hogy sokan, de sokan sokkal szegényebbek lettek azóta. Ez nyilván azért történhetett így, mert kizárólag egyetlen egy korrupt politikus van: Székely Zoltán ha egyáltalán bebizonyosodik róla, hogy ő az. De megeshet majd, hogy ő is tiszta lesz. Akkor pedig az az ábra, hogy a nép csak szegényedik, szegényedik, miközben még Székely Zoltán se korrupt. Csakis a népben lehet a hiba! A

nagycsaládosoknak se lett könnyebb az elmúlt időkben. Zúgolódnak is a kétéves költségvetés miatt, mert - mint mondják - jövedelmeik nem érik el azt a szintet, hogy a különféle adókedvezményekkel élhessenek. A nagycsaládosok szerint az adójogszabályok az előnyösebb helyzetben lévő gyerekeknek kedveznek, a hátrányos helyzetűek számára pedig további hátrányokat jelentenek majd. Dúl a harc a készülő költségvetés körül. Az eddigi bérküzdelmek egy vezéráldozatot követelnek: Gógl Árpád állítólag menni fog az egészségügyi tárca éléről. Hogy ez mennyiben vezéráldozat, az vitatható. Góglt a pozíciója, nem pedig képessége, teljesítménye tette vezérré. Az államférfihez, a politikushoz mondjuk annyi köze van, mintha egy frissen kiégetett kerti törpét odaállítanánk Deák Ferenc patinás szobra mellé. De hát szegény rendszerváltás vízzel főz: politikus abból lett, aki hajlandó volt politikusnak állni (meg aki már korábban is az volt). Ha a nagy számoknak hinni lehet, akkor úgy mindösszesen mégis javul a színvonalunk: az Országos Munkaügyi Kutató- és Módszertani Központ menetrendszerű adatai szerint a regisztrált munkanélküliek száma 368 ezer 600-ra csökkent. Vajon ők és a már nem is regisztrált munkanélküliek melyik pártnak a rendezvényén, gyűlésén vettek részt tegnap, október 23-án, az '56-os forradalom 44. évfordulóján? Amit március 15. megünneplésének alkalmaival még szóvá szoktunk tenni, hogy külön-külön, több részre szakadozva ünnepelnek a pártok és az emberek, az most szinte fel se tűnt már. Ha egy kicsit elidőzünk a névváltozásoknál, sok kérdésre választ kapunk, s legalább annyi új kérdést is nyerünk: 1956 október 23-án az a nap forradalom volt, vitathatatlanul. Azután sose, októberi sajnálatos események lettek a forradalomból, s ahogy hízott a börtönrács, úgy változott át a név ellenforradalommá. És ez maradt egész addig, amíg Pozsgay Imre ki nem kiáltotta a népfölkelést. Már ezen is túl vagyunk. Ma forradalom és szabadságharc van 1956ban. Bízzunk benne, hogy ez már nem változik. A

megítélés, a birtokbavétel és a kisajátítás viszont még hoz változásokat. A tegnapi beszédekben is vitatkoztak egymással a legfőbb ünneplők, állítva: 1956ban a tüntetők azért vonultak utcára, hogy a szocializmustól örökre megszabaduljanak. Más ünnepi szónokok szerint azonban reformokért, az „emberarcú szocializmusért" küzdöttek. Igy zajlott ez országszerte; az Operaházban, az Orsó utcában, Kaposváron, New York-ban... Egy dolog vitathatatlan: 1956 októberében a világtörténelem fókuszpontjában Magyarország volt. Nekünk ma ebben a pontban sem sikerül egyesülnünk? És lia nem, a „Székely-iigynek" van-e hozzá köze?