Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-03 / 232. szám

KEDD, 2000. OKT. 3. KITEKINTŐ 9 Sajtkészítés, házilag Bronz, márvány, tűzzománc Királyok kútja Mórahalmon Nahát, ki hitte volna... Az átadási ünnepségen víz helyett bor folyt a díszkútból. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az ember bemegy a boltba, s a kinézett sajtot kiválasztva, vesz belőle tíz-húsz dekát. Hazaviszi, majd felvágott és savanyúság mellé megeszi. Eközben nem is gondolkodik azon, vajon miból és hogyan kerül a sajt a tányérjára? A kisteleki Horváth László tizenöt évvel ezelőtt „vágott bele" a tehenészkedésbe. Eleinte a helyi csarnokba szállította a friss tejet, de két éve megszűnt a felvásárlás. Az állatokban azonban az istállóban bőgnek, mert fejni kell óket. A tej nagy részét a piacon adja el, de készít túrót is. A maradék tejből pedig hatalmas sajtkorongok lesznek. A hét tehenét a gazda naponta kétszer feji. A friss fejősök naponta 25 litert adnak, majd ahogy ismét vemhesek lesznek, csökken a hozam. Horváth úrnak a városban nincs „konkurenciája", mivel házilag csak ó készít sajtot. Többen is visznek a piacra tejet, túrót, vajat, de sajtot máshol nem lehet találni, mint az ó standján. Egy liter tejből huszonöt deka túró lesz, ezzel szemben nyolcvan deka sajthoz tíz liter tej szükséges. Ezért a „tejeseknél" a sajtgyártás a legkifizetetlenebb. A készítéHarmincöt év nagy idö. De gyorsan elszáll, ha az ember ez alatt azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret. A zákányszéki Szabó Istvánná is ezt a harmincöt évet tartja a legszebbnek. Végig gyerekek vették körül, pár hónapig a kisteleki óvodában, majd idén májusig a zákányszékiben volt óvónő. Zákányszéken intézményvezetőként ment nyugdíjban, s a szombati falunapon emlékérmet vehetett át pedagógus szolgálatért. Szabó Istvánné Éviké néni Tiszaszigeten született. Már gyerekként a nyelvek érdekelték, ezért tolmácsnak készült. Oroszból felsőfokú nyelvvizsgát szerzett, de emellett kitűnően beszél németül és olaszul. Ezt utazásai során kamatoztathatja is, hiszen eddig tizenöt európai országot járt be családjával. A szegedi Rózsa Ferenc (most Csonka János) tanítóképző nyelvszakán végzett. Az osztályából vele együtt négyen szerettek volna óvónők lenni. Erre ő vágyott a legkevésbé, de csak neki sikerült. Pályafutását Kisteleken kezdte, de pár hónap múlva elkerült Zákányszékre. Ezt annak köszönhette. hogy egy kisteleki kollégája Zákányszéken si tudnivalókat egy szakújság mellékletéből tanulta meg, de az igazi fortélyokat egy idős nénike mutatta meg neki. Sárga agyagból egy katlant épített, melyet kukoricaszárral és egyéb hulladékkal fűt. Ennek tetejére rak egy üst vizet, amibe kerül egy másik üstben a tej. így közvetlenül a víz melegszik, s nem ég le a tej, aminek pontosan negyvenfokosnak kell lennie. A tejet kimeri egy edénybe, s oltóanyagot ad hozzá. Negyven-hatvan perc alatt megalszik, s utána kockákra vágja az úgynevezett sajttésztát. Ezt ismét üstbe teszi, hogy negyven fokra felmelegítse. Közben addig kavarja, míg össze nem áll. A savót leszűri, ruhába csavarja és 8-10 órán át préseli a „csomagot". A kész korongot állandó páratartalmú helyiségben tárolják. Nagyüzemben ez könnyen megoldható, de háznál erre a legkiválóbb a pince. A boroshordók és a sajtok vígan megvannak egymással, míg az utóbbi három hétig érlelődik. A sajtot azonban nem hagyja magára, naponta megfürdeti húszszázalékos sós vízben. Ettől alakul ki a kérge, s ez is tartósítja. Utána már csak fel kell vágni, s irány a piac! K. T. dolgozott, s megkérte, hogy cseréljenek. Belement. Gyerekekkel már korábban is szívesen foglalkozott, hiszen három öccse nevelésében jócskán kivette a részét. Zákányszéken 1965-től idén májusig, a nyugdíjazásáig dolgozott. Akkoriban összesen 21 ovisra felügyeltek, most pedig egy csoportba közel harminc csöppség jár. Nemsokára kinevezték az intézmény vezetőjének. Nagyon nehéz volt egyszerre a csoportját, magát az óvodát, sőt néha a napközit is vezetni. De megoldotta. Nyugdíjba ment, de a település nem feledkezett meg a harmincöt éves szolgálatáról, s az elmúlt hét végi falunapokon emlékérmet vehetett át Kovács József polgármestertől. Ez a nap a Szabó család életében kettős ünnep marad, hiszen Éviké nénin kívül férje is kapott kitüntetést. István bácsi kollégájával együtt, Vass Vilmos Zákányszék díszpolgára lett. Szabóék nyugdíjasként sem tétlenkednek. István bácsi édesanyja egész kis helytörténeti múzeumot hagyott hátra. Ebben bárkit szívesen elkalauzolnak, ismertetve a régmúltat. A portájukon tíz disznót nevelnek, a gyümölcsösben pedig 170 almafa várja a gondoskodást. Munka pedig van bőven... K. T. A mórahalmi városnapon avatták föl a központi parkban Tóbiás Klára millenniumi díszkútját. A márvány talapzatra helyezett, koronával fedett bronz kutat az Árpád-házi szenteket ábrázoló tűzzománc képek díszítik. Mórahalom napján, szeptember 24-én, vasárnap avatták föl a város parkjában az „Árpád-házi szentek kútját", Tóbiás Klára szegedi képzőművész alkotását. A városnapi készülődés és ünnepségsorozat eseményei között lapunk is hírt adott a díszkút állításának tervéről. Takács Zoltánné, fehértói anyuka, cipőfelsőrész-készítő: - Gyerekkoromban Szatymazra jártunk. Azok nem voltak akkorra búcsúk, mint a sándorfalvi. Akkor még mindennek örültünk, de legfőképp a forgózásnak. Én a kisegéren ültem a motoros forgón. Erre jól emlékszem, meg a kakasos nyalókára. A szatymazi búcsút augusztus 20-án tartották. Nem is tudom, hogy a mostani falunap egybe esik-e a búcsúval, mert jobban már csak a vásárokra járunk. Az idei falunapra azért elmentünk, annak nagy volt a hírverése, mert úgy mondták, hogy jön rá a miniszter is. A kis Patrikot, akinek a második neve Zoltán, nem vittük ki, nagyon meleg volt. Most már teljes szépségében mutathatjuk be a mórahalmi városnapon leleplezett műalkotást. A homokháti városka főterének parkja újjászületett az elmúlt években. A parkrendezés után díszburkolattal kirakott sétányt építettek, kandelábereket állítottak, a park emlékművei és szobrai közt sétáló a XIX-XX. század fordulójának hangulatát idéző stílusú padokon pihenhet. Mórahalom millenniumi városnapján újabb ékességgel, az „Árpád-házi szentek kútjával" gazdagodott a park. Az alkotó, Tóbiás Klára munkásságát és sokoldalú tehetségét Pap Gábor művészettörténész a kivételes rajztudásról tanúskodó tűzzománc képek, az erőteljes formálókészséggel megalkotott plakettek, a megfeszített EmSzunyog Sándor, öreghegy-dűlői gazda, utcaseprő: - Az utóbbi időkben a kötelezettségem inkább a falunapra szólított. A dorozsmait, itt a ligetben tartották. Előtte is, meg utána is rendeztem a terepet. A tisztasági vállalatnál dolgozom, nem ez a pontos neve, de mi így hívjuk. Csinálni kell mindent, nem kötött a foglalatosság. Az ilyen helyeken szemetel a nép, azzal nincs semmi gond. Nekem kell előttük is, meg utánuk is tisztába tenni a helyet. Meg nem tudom mondani, hogy a bordányi búcsúban mikor voltam. Oda mindig fölvonulnak a körhintások, a forgósok. Van sok minden, amivel a gyerek játszhat, bolondozhat. berfiát idéző röszkei háborús emlékmű szobra, valamint a Kékestetőre tervezett Csodaszarvas emlékmű kapcsán méltatta. A mórahalmi díszkút alapja erdélyi (ruskicai) márványlapokból összeállított, 2,5 méter magas, hatszögű oszlop, amelyet díszlábazatra állított a művész. Az oszlop három-három lapját bronz féldomborművek ölelik: az egyik oldalon szárnyas oroszlán, vele szemközt griff szájából folyik az alattuk elhelyezett bronzmedencékbe a víz. Az oszlopot ugyancsak bronzból készített kupola zárja le, csúcsán kereszttel. A koronára emlékeztető csúcsdíszt körben tűzzománc képek díszítik. Rajtuk az Árpád-házi szentek képmásai: István, Imre, László, ErzséGyémánt András, dorozsmai nyugdíjas: - Ha azt kérdezték volna, hogy a kocsmába járok-e, arra azonnal tudnék felelni. Bármelyikbe bemegyek, de huszonhat éve alkoholt nem iszom. Előtte nagyon belemerültem, bele is betegedtem. Vödörszám ment a sör a búcsúban. Az idegosztályra kerültem. Amikor a tíz emeletes Délép-szállóban voltam konyhai kisegítő, a főnökasszony tápai búcsújába kimentem. Most már a nyolcvanadik évemet taposom, elmondhatom: a birkapörkölt kedvéért jártam. Voltam Árpádközponton, a mai Üllésen, Bordányban. Beállok a dorozsmai templomi körmenetbe, elmegyek a népzenei találkozóra. bet, Margit, és Kunigunda. Az önmagukban is kiemelkedő művészi értéket hordozó tűzzománc arcképek gyöngyházfényű, lágy csillogása fölizzik a napsugarak érintésétől. A koronaabroncs köztes részein a kettős kereszt „kialakulásának" képekben ábrázolt története, az életfa-motívumtól a keresztig. Az állatfigurák sem véletlenül jelennek meg a millenniumi kúton. Az oroszlán az Árpád-ház hagyományos címerállata, az oroszlán és sas erejét egyesítő griff pedig kincsőrző feladatot tölt be. A kincs: maga az életet adó víz... Tóbiás Klára műve, az „Árpád-házi szentek kútja" Mórahalom értékeit gyarapító műalkotás. Nyilas Péter Csóti Mártonná, zsombói nyugdíjas: - Mi jutott régen egy tanyai gyereknek? Napszámba jártunk. Négy kilométerre laktunk a falutól, persze, hogy vártuk a Mária-búcsút. Mezítláb jöttünk, a cipőt itt vettük csak föl a templom előtt. A szatymazi úti tanyai iskolába jártam. Onnan vitt bennünket a tanító, Szegedre. Lovas kocsival mentünk, énekeltünk. A tanítót Gyűszű Margitnak hívták, olyan, mintha tegnap lett volna, pedig a háború előtt történt mindez. Eljátszottuk a János Vitézt, a Sárga csikót meg még sok darabot. A falunapokra nem járok. Hetvenhét évesen, protézissel a tomporán nehezebben mozdul már az ember. A szatymazi körforgalom elkészültével belejavítanak az európai út, európai gödreibe is. Aki járt arra tapasztalhatta, hogy a szatymazi temető-kanyarban a közlekedők igencsak mélyen bevágták az utat. Mostanra már szépen fölkaparták, aszfalttal kiegyengették és ha nem is olyan sima még, mint a tükör, de már remegés és ijedezés nélkül lehet rajta haladni. Kérdés: eljutnak-e az útjavítók a szegedi, meg a kisteleki lámpákig? A balástyai zöldségés virágfesztiválra 22 kiállító jelentkezik. Kft.-ként: Agrobázis, Aventis Cropscience, AQUA 2000. Biomark, De Rutter Seeds, Eurogrenn, Fliegl, Lindab, Malagrow, Novartis Seeds, NunhemsMag. Ónozó Agro ker., Palánta-Kert, Rijk Zwaan, Suzuki Veszprémi, Vetter; bt.-ként a Hidrokultura, a Kondor Trade, a P és P. Zsombó. Szövetkezetként az Agroiris, a Mórakert képviselteti magát, míg a kecskeméti zöldségtermesztési kutatóintézet részvénytársaságként teszi tiszteletét. Hogy ettől a megszínezett európai zöldségnév-tengertől milyen is lesz a balástyai zöldség - a hét végén kiderül! Egerben is számolnak a Délmagyarral. A Heves Megyei Méhész Szakoktatás nevében Kállay Ferencné tanfolyamvezető (3300 Eger. Hell Miksa utca 1., tel.: 36/317-947) kéri a lapunkat, hogy tudassuk az érdeklődőkkel: „Méhész szakoktatás indul 2000. év október hónapjában, kellő számú jelentkezés esetén Egerben, Mezőkövesden, Kisújszálláson és Miskolcon. A jelentkezők választhatnak, hogy a tanfolyam szakanyagát tanfolyam jellegű képzéssel, vagy egyéni felkészüléssel sajátítják el. A tanfolyamot elvégzők, vagy az egyéni felkészülők az Állami Szakmunkás Vizsgabizottság előtt számolnak be tudásukról és sikeres vizsga esetén bizonyítványt kapnak." Szegeden a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Csongrád Megyei Hivatalának székházára homlokzat kerül. Amint az október 6-i ünnepség meghívójából kiderül, az avatáson játszik a sándorfalvi citerazenekar, lesz szavalat, köszöntő. Lerántják a leplet a műalkotásról és a végén föl is szentelik az épületet. Ahogy a nép e hivatal munkáját „szájára venni szokta manapság", annak jegyében: rá is fér az isteni óvás. Nahát! Ezek tényleg hihetetlenek, de igazak, mind... flta-jerrrs tLbtrr A helyi óvoda nyugdíjas vezetője, Szabó Istvánné a falunapon vette a pedagógus szolgálatért emlékérmet. (Fotó: Gyenes Kálmán) Zákányszéki óvónő Jár-e búcsúba, falunapra?