Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-17 / 244. szám

6 KAPCSOLATOK KEDD, 2000. OKT. 17. Agrárképviselet: kinek, miért? Felénk, az agrárkamarai választások, amellyel már jó esztendeje elindult az országos hatalomsegítö gépezet fogaskerekeinek újbóli összeillesztése, a múlt hét végén értek az országos küldöttek indításához. Tízen képviselik majd Csongrád megyét az országos választásokon. A kamarai törvény értelmében a küldöttek összejövetele a legnagyobb fórum, ahol a tisztségek viselőit és a még nagyobb fórumok résztvevőit megválasztják. Mint ismeretes, azért szükségesek ezek a választások, mert az ország fő-fő szabályalkotói kimondták: ne legyen kötelező kamarai tagnak lenni. Álljon csak össze a csapat azokból, akik ezt nagyon akarják. Szűkebb pátriánkba kiválasztódott az a tíz személy, aki majd fölmegy a küldöttek pesti értekezletére. És, remélhetőleg, ott egy emberként áll majd ki Csikai Miklós és Kovács Lajos mellett, akiket az elnöki poszt várományosaiként is indítottak ebből a megválasztott tízből. A jelölők által kért megyei kamarai elnök személyével - Futó Tamás korábbi elnök újraválasztásával - nem mindenki értett egyet. Csupán 22-en adták rá voksukat, és ez nem volt a törvény kérte fele szavazó (plusz egy voks), vagyis: 25! Mivel a titkos voksolás előtt többen, többféleképpen értelmezték a kamarai választási törvényt, a törvény őreként Szegedre érkező pesti felügyelők szinte folyamatos telefonkapcsolatban álltak a fővárosi központtal, ahonnét megadták a választás lebonyolításának törvény szerinti értelmezését. így dr. Farkas Miklós, a múltbéli érdekképviselet nagy koordinátora állandóan a kompromisszumot hirdethette jogi értelmezésként, hiszen, mint kiderült, a régi teszövösök és a mostani új gazdák alkották a két tábort. A hatalom emberei nem állhattak egyik oldalra sem, semleA szép portékát ma már nehezebb eladni, mint felszedni. (Fotó: Gyenes Kálmán) gesnek kellett maradniuk és a választás tisztaságára ügyelniük. A három és fél órás szavazatszámlálás is ezt a célt szolgálta. Lényegében ketten felügyelték, hogy melyik az érvényes, melyik az érvénytelen voks, hiszen a küldöttgyűlés azt határozta magára nézvést, hogy aki érintetlenül hagyja a szavazólapra került neveket, az nem ikszel, nem karikáz mint ahogy kérték előtte többen - hanem a tiszta névsorra adja a voksát. Aki valakivel nem ért egyet, azt kihúzza a szavazólapról, és nem ír be helyette, nem jelöl másként. A szavazók több lepecsételt ládába dobhatták a voksukat jelölő választólapokat. Mivel egyenként bontották azokat a szavazatszámlálásra választottak két választott ember - a pontos fölmérés ideje jócskán kinyúlt. Amíg a végleges lista, s azt hitelesítő jegyzőkönyv elkészült, helyszínt is kellett váltania a várakozóknak, a volt megyeháza nagyterméből a szemközti agrárkamarai épület (spenótház) pincéjébe tenni át az eredményhirdetés székhelyét. Miután végérvényessé vált, hogy a korábbi elnök, Futó Tamás, szatymazi őstermelő nem kapta meg az újjáválasztásához szükséges 25 voksot, a már említett törvényi felügyelők, szintén a jogi szakértő által emlegetett kompromisszum, és természetesen a Pesttel való folyamatos rádiótelefonozás kapcsán arra kérték a küldötteket, hogy az új választás idejéig, s míg új elnöke nem lesz a megyei kamarának, maradjon hivatalában a régi. Bár röszkei Tanács Imre morgott ezért, s azt jelentette ki a környezetének, hogy ilyen nincs, a kormányt is ha leszavazza a nép, akkor annak mennie kell, de a többség meghagyta székében Futó Tamást. (Aki csak azzal a kitétellel állt kötélnek, ha ez a cselekedete utólag is törvényes marad) Nyilvánvalóvá vált, ezek után, hogy a régi téeszes csapat összefogott. A maguk vitorlájába szeretnék kifogni a szelet, mint a romba döntött szövetkezetek újgazdái. És, ebben sem lehet semmi kivetni való. A kamarai törvény nem tesz kivételt, gazdálkodó és gazdálkodó között. E sorok írója, ki már tizenhat éve nem nagyon volt részese a megyei gazdák acsarkodó agrártetteinek, úgy érezte magát ezen az agrárkamarai összejövetelen, mintha a régi téeszek érdekképviseleti gyűlésébe csöppent volna vissza. Jórészt régi „teszövösöket", a korábbi irányító hivatalok embereit látta maga körül. Majdnem mind őstermelőként. És ebben se lehet, semmi kivetni való. A földet az használja, aki ahhoz ért. (Ki tagadná, hogy a volt téeszek irányítói értenek a gazdálkodáshoz...) Mi több: fölismerték az új kamarában rejlő lehetőséget. Ezt azért merem mondani, és harmadszorra azt, hogy ez nem baj, mert szemünk előtt zajlott a földosztás, és akik még emlékeznek a földretjdező és a földkiadó bizottságok választására, azok tudják, épp az volt a baj, hogy nem a hozzáértőkből alakultak ezek a testületek és hoztak olyan döntéseket, amelyeken mára az Isten se tudna kiigazodni. De, akkor, nekik adta a jogart a törvény. Mint most a kamarai őstermelőnek! És ez nem jelenti azt, hogy a mostani agrárkamarások, akik eddig képviselték a kamarai ügyeket, nem lennének megfelelők a posztjukra. A küldöttek fele erre voksolt. A kérdés, hogy a volt téeszesek miért fognak össze? És a változást óhajtó korábbi gazdák nem ezt tették? A lehetősége mindkét félnek ugyanannyi. Ha kiválasztja magának - vigye! A törvény engedi... Az már más lapra tartozik, hogy a küldöttek választása, a korábbi osztálygyűlések miért voltak nesztelenek? Miért hiszi azt a gazdálkodók jó része, hogy a leendő kamara is csak néhányak gazdulását szolgálja? Miért hihetjük mindnyájan, hogy ez az egész kamarai választás lényegében pofon a semminek? Miért? Na, miért... Példának hozzák mostanában a németek kamaráját. Évszázada működik, s komoly szavuk van az irányító hatalom előtt. Nem bántva a régi jó Teszövöt, ma már MOSZ-t, de ha jól belegondolunk az elmúlt évtizedek gyötrődéseibe: mit tudnak fölmutatni a saját gyarapodásukon kívül? A téeszeket szétverhették, az új gazdákat lehetetlen állapotokba kényszeríthették. S még azt is tudja, látja mindenki, hogy olyan ember köré csoportosulhat az újhatalmi siserehad, aki eddig csak handabandázott. Eleinte ordítozott a magyar paraszt nevében, mostanra meg szépen magára hagyta. Milyen lett a mi világunk? Erre szavaztunk? No de, a kamarai küldöttek erről tényleg nem tehetnek. Rájuk, most már nagy teher nehezedik. Mint hírlik, ha jön az EU és véle a pénzes vevő, hozzájuk is be-bekukkant. Nem másért, csupán hozzá van szokva, hogy máshol - mondjuk a nyugati piacokon - a kamarák nélkül nem nagyon vásárolhat... Messze vagyunk - egymástól?! Majoros Tibor Segít önökön a kamara? Id. Sípos István, kisteleki vállalkozó: - Abban a szerencsében vagyunk részesek a fiammal, aki szintén vállalkozó, hogy két karikára, két kamarának is fizetjük a tagdíjat, mert a kereskedő kamarának is tagjai vagyunk, Amikor alakult az agrárkamara, sokat vártam tőle. Küldötte voltam. Megmpndom őszintén, azóta bebizonyosodott, hogy nem tud annyit segíteni, mint amennyit én gondoltam róla. Úgy vagyok igazságos, ha azt is hozzáteszem, hogy erről nem csak a megválasztott kamarai vezetőség tehet. A dolgok eddig nélkülünk alakultak... Bende Szilveszter, a röszkei gazdaszövetkezet elnöke: - Voltam Olaszországban a kamara szervezésében, és akkor megfogadtam: soha többé! Először: olyanokat vittek, akiket nem érdekelt a mezőgazdaság. Aztán: úgy kellett utána kanyarodnunk egy farmernek, mikor láttuk, hogy lefordul az útról. És az az egy óra, amit vele töltöttünk, hasznosabb volt, mint a hét nap. Nem láttunk tehénistállót, állattartó telepet, borászatot. A mezőgazdaság problémáiról, mert ott is van, nem beszéltünk. Legközelebb csak akkor megyek, ha ismerem előre a programot... Dobák Sándor, ásotthalmi borász, ügyvezető: Elfogult vagyok az egyik kamarai vezetővel. Az irányítók két tűz közé kerültek. Szerencsétlen húzásnak tartom, hogy a falugazdászokat kivették a kamara kötelékéből. A termelő jogosan követelődzik, kívánná az eligazodási pontokat. A politika nem adja meg a lehetőséget a tisztességes kamarai munkára. Nagy az összevisszaság. Én áldoznék rá több pénzt is, ha tudnám, hogy hasznos információhoz jutok. Sokan azt mondják, hogy a tagok csak a vezetőválasztáshoz kellenek... Németh Antal, domaszéki gazdálkodó: - Úgy tudom, ezután nem kell fizetni a kamarai díjat. Nekünk, gyümölccsel foglalkozunk inkább, olyan nagyon nem is hiányzik a kamara. Aki értelmes tanácsot szeretne, és egyre többen vagyunk, akik ezt igényeljük, az már kialakította a hozzá vivő utat. A jó boltos például, segít, ha nem ismeri az új szert az ember. Érdeke, hogy a jót ajánlja, azt, amelyiket viszik. A vetőmagosok is adnak ingyen magot a gazdának, aki elveti, a többi meg folyamatosan figyelemmel kísérheti, hogy a növény mire ment a földben... Lódi György, Fehér-tói igazgató: - A halászok érdekeit a Csongrád Megyei Agrárkamarának az egyik tagozata, itt, megyén belül, országosan meg az Országos Kamara. A legnagyobb érdekérvényesítő szervezet a halászati terméktanács. Ennek az ülésein születik döntés, hogy az exportot, importot hogyan tudják szabályozni, hogyan lehet az árakat kordában tartani. Egyéb érdekeket is érvényesít, különböző pályázatokhoz, projectekhez, pénzekhez adja meg a lehetőséget. A Szegedfish halászati káefté gyümölcsöző kapcsolatot tart a megyei agrárkamarával... Kedves Környékbéliek! jzrönnyen mondjuk a héten: beszéljenek a nevek, szóljaJ\ nak a számok. A mögöttünk hagyott hét végén ugyanis tényszerű dolgok történtek. Megválasztották az agrárkamara küldötteit. A gyönyörű napsütésben, amikor a küldöttek „ülték a választás torát", vagyis hosszadalmasan várták a szavazatokat számlálók összegzését, talán a kertben, a tanyaudvaron lett volna jó. Kupacolni a falevelet, kúpba rakni a szárkévéket, vagy éppen eső reményében sóhajtozni a Magasságoshoz. Bármi jobb lett volna - gondolhatnánk az ülésre kényszerülő parasztember ősi sóhajtásával - csak ne a hivatal nagy termében ülni, s ott hallgatni, ki miért is gondolja másképp az agrárkamarai változásokat, mint a másik. Ezer szerencse, hogy a küldöttek ezt nem így gondolták... Ők határozottan kiálltak korábbi elképzeléseik mellett. Miután bekerültek a döntéshozó csapatba - Csongrád megyében 51-en kaptak megbízatást a különböző kamarai osztályok tagjaitól -, sokan gondolták: hallatják hangjukat. Változásra szólították a mostani agrárkamarát. Azért mondom, hogy a mostanit, mert a törvény október utolsó napjáig ad mandátumot a régieknek s november elsejétől számol az újak érkezésével. A minapi választáson, amely lehet, hogy egyedülálló a maga nemében, a korábbi húsz emberes elnökséget kisebbre apasztotta. Tizenketten képviselik majd az új elnökséget, közülük hárman lesznek alelnökök. Mivel elnököt és harmadik alelnököt nem sikerült egyértelműen választani, pillanatnyilag senki nem tudja, mert nincs rá törvényi előírás, hogy mi is lesz majd ezután. A

kedves környékbéliek viszont jól tudják, hogy az élet mindennapjai, főleg ebben a szép októberi napsütésben nem állnak meg, közelít a borérés ideje, s ha kicsit megmorcosítja majd magát a természet, már a disznóvágás gondolata is fölmerülhet sokunkban. Addig is komoly helytállást kíván mindannyiuknak: Volt, ami volt... Azt mondja a gazdasági kamarákról alkotott törvény, hogy „az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentéséhez szükség van a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének a gazdálkodó szervezetek által köztestületi formában, önigazgatás útján történő ellátásra. Ezért „az egyesülési jog alapján működő társadalmi szervezetek jogainak és érdekeinek tiszteletben tartásával, a gazdaság fejlesztésével, támogatásával, az Európai Uniós integrációval, a regionális fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységek elősegítése céljából, a gazdasági tevékenységet folytatók önkormányzat alakításához való jogát elismerve, az Országgyűlés a gazdasági kamarákról" törvényt alkot. Ebben leírják a jog alkotói, hogy mit, miért is kell tenniük, azoknak, akik tisztséget vállalnak. A lényeget több fejezetben foglalták össze s ez a köztudatba az 1999. évi CXXI. törvényként került. A közelebbi teendők végett született még egy kormányrendelet, amely a 106-os számot viseli. Ebből következően, a kamarában elkülönült tizenkét osztályban korábban már küldöttnek választották: Csamangó Anikót, Kotogány Mihályt, (Szeged) dr. Petkó Bélát, Takács Ferencet (Hódmezővásárhely), Seres Gyulát (Makó), Vajnai Ernőt (Szikáncs); dr Csikai Miklóst, Lucz Imrét (Szentes), Fojta Jánost (Szőreg), Gyuris Attilát (Zsombó), Hódi Pált (Mórahalom), Nagy Árpádot (Szeged); Csóti Lászlót (Zákányszék), Farkas István, dr. Szekeres Lászlót (Pusztamérges), Gyömbér Lászlót (Szeged), Tóth Istvánt (Ásotthalom), Varga Jánosnét (Csongrád); Bagi Lajost (Csongrád). Bodó Györgyöt (Szatymaz), Kiss Antalt (Tiszasziget), Kiss Lajost (Újszentiván) Nógrádi Zoltánt (Mórahalom), dr. Tóth Mihályt (Szeged); Bíró Mihályt. Farkas Endrét, Kispál Ferencet, Kovács Mihályt (Hódmezővásárhely), Kiss Zoltánnét (Ásotthalom); Berta Lajost (Hmvhely), Juhász Lászlót (Csanádpalota), Németh Editet (Ásotthalom); Balla Józsefet (Balástya), Szirovicza Péternét (Kübekháza), Sztanó Jánost (Szeged); Futó Tamást, Juhász Pált (Szeged), Polner Frigyesnét (Ásotthalom), Wéber Jánost (Földeák); dr. Csányi Józsefet, Tóth Lajost (Hmvhely), dr. Csikai Miklósnét (Szentes); ifj. Bóka Istvánt (Zákányszék), Borsi Sándort (Szeged), Kormányos Lászlót (Szatymaz), dr. Szabó Lajost, Siági Sándort (Hmvhely); Ferenczi Györgyit (Ásotthalom), Gergulics Istvánt, Lancsa Jánost (Szeged); Kovács Lajost (Hódmezővásárhely). Közülük 49-en voksoltak az új elnökségre s a korábbi húsz helyett november elsejétől 12-en látják el ezt a testületi tisztséget. lesz, ami lett Személy szerint: Hevesi János, Nagy Árpád, dr. Csányi József. Juhász Pál, Kispál Ferenc. Pinjung Emil. Kovács Lajos, Szirovicza Péterné. Hevesi István, Kürtösi András, dr. Csikai Miklós és Belovai Pál. Az ellenőrző bizottságba választották: dr. Petkó Bélát. Gyuris Attilát, Marton Györgyöt. Az etikai bizottságot Tóth László és Fráter Györgyné alkotja. Volt jelölóés mandátumvizsgáló bizottság is, melynek vezetőit a pénteki küldöttgyűlés a hasonló országos testületbe javasolta. így: Hajas Lászlót, dr. Tóth Lászlót, Géczi Lajost és Nagy Ferenc Nándort. M. T. A küldöttek Munkatársunktól A Csongrád Megyei Agrárkamara tisztújító közgyűlésén megválasztották azokat a küldötteket, akik a térséget a Magyar Agrárkamara országos küldöttgyűlésén képviselik: dr. Csikai Miklóst, Futó Tamást, Juhász Lászlót, Kis Lajost, Kiss Antalt. Kovács Lajost, Seres Gyulát, dr. Szabó Lajost, Szirovicza Péternét és Takács Ferencet.