Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-16 / 243. szám

HÉTFŐ, 2000. OKT, 16. BELFÖLD 3 Váll váll mellett: az MSZP-vezetök - Kiss Péter országos ügyvezető alelnök és Botka László megyei elnök - küldöttgyűlés után, kongresszus előtt. (Fotó: Nagy László) Régi-új elnökség Munkatársunktól Az MSZP tavasszal fogadta el új szervezeti és műkö­dési szabályzatát (az „eszemeszt"). Ennek alapján ala­kult át most a párt megyei elnöksége is. Az MSZP Csongrád megyei elnöke: Botka László, el­nökhelyettese: Gazdag János; tagjai: Simicz József, a megyei közgyűlés MSZP-frakciójának vezetője, továbbá a városi pártelnökök, így Bacsa Pál (Hódmezővásár­hely), Matkócsik Pál (Szentes), Bedő Tamás (Csongrád), Márton Antalné (Kistelek), Szűcs Tibor (Mórahalom). Mivel a testület élére került a szegedi pártelnök (Botka) és az MSZP makói elnöke (Gazdag), az említett városok szocialistái hamarosan új vezetőt választanak. A két új városi elnök - az „eszemesz" értelmében - automatiku­san tagja lesz az MSZP megyei elnökségének is. teket, ám annyi kiderült, hogy az MSZP kiadta a jelszót: „arc­cal az önkormányzatok és a na­pi politika felé". Ehhez Botka még hozzáfűzte, hogy az MSZP Hódmezővásárhelyen dr. Mucsi Imre polgármester­jelöltet támogatja az időközi választáson, illetve azt, hogy a jugoszláviai változások kiemelt céllá és a legjelentősebb orszá­gos projektté tették az autópá­lya építést, aminek megvalósí­tását a kormány - korábbi ígé­retei ellenére - eddig halogatta. Az elmúlt évtizedet lezárta magában, nem érez csalódottsá­got a távozó megyei elnök ­válaszolt kérdésünkre Fritz, aki sejtelmesen azt is hangsúlyozta, hogy politikai ellenfelei számá­ra meglepetésnek szánja új sze­repkörét, melyben hamarosan, a szocialistákat erősítve a közélet színpadára lép. Bár megalakult Csongrád megyében a 15 fős kongresszu­si csoport, az itteni szocialisták mégsem foglalkoztak a legna­gyobb pártértekezletre tartozó személyi kérdésekkel. A kong­resszusi előkészületekről Kiss Péter annyit árult el, hogy for­málódik a szocialista alternatí­va, vagyis az a vízió, mely arra a kérdésre válaszol, az MSZP milyennek képzeli a harmadik évezred Magyarországát. Kádár­találkozó Orfü (MTI) Országos kádártalálkozón vett részt a hordókészítő szakma félszáz hazai művelő­je a Baranya megyei Orfűn. A helyi malommúzemban ki­állítás nyílt a mesterség esz­közeiből és hagyományaiból. A találkozót a magyar borá­szat és kádárság hagyomá­nyait ápoló felsőszölnöki Monsalvo Alapítvány rendez­te az Orfűi Kézműves Egye­sülettel közösen a Mecsek he­gyei közt fekvő tóparti tele­pülésen. A kádár mesterség képviselői megvitatták a szakmájuk és a hazai borászat helyzetének kérdéseit is. A Dunába ugrott egy buszsofőr Komárom (MTI) Egy Komárnó felé haladó, utasokkal teli autóbuszt vasár­nap reggel leállította a híd kö­zepén a sofőr, majd kiszállt és a Dunába ugrott. Az öngyil­kos, 30 éves magyar férfit a VPOP éppen a helyszínen lévő járőrhajója mentette ki a víz­ből és átadta a rendőrségnek. Halálos ejtőernyő Pér (MTI) A szombaton a Győr melletti Pérnél lezuhant ejtőernyős nem is próbálta kinyitni ernyőjét a repülőből való kiugrás után. A szakemberek megállapították, hogy a 24 éves budapesti fiata­lembert, mivel kezdő ejtőernyős volt, biztonsági ernyővel is fel­szerelték. amelynek 600 méter­nél automatikusan ki kellett vol­na nyílnia. A nyitó automatika záró csapszegének eltávolítását az oktatója elmulasztotta. A fi­atalember végzetes ugrása a 11. volt. Szombaton AN2-es géppel szállt fel a péri repülő­téren. Az első ugrása végén rendben földet ért. A tragikus ugrást másodszorra 1200 mé­terről hajtotta végre. Az MSZP megyei elnöke: Botka László A szocialista alternatíva Tisztújító küldöttgyűlést tartott szombaton Szege­den a Magyar Szocialista Párt Megyei Szövetsége. A küldöttek vissza és elő­re néztek, de arról nem tárgyaltak, ki is legyen a párt elnöke és miniszterel­nök-jelöltje, viszont a me­gye szocialistái Botka László személyében új el­nököt választottak ma­guknak. A személyi ambíciókat a vá­lasztási győzelem mint legfon­tosabb cél elé helyezték Csong­rád megye szocialistái, s ezzel példát mutattak az MSZP kö­zelgő kongresszusának - hang­zott el a párteseményt követő sajtótájékoztatón. Szövetség­nek nevezik megyei szerveze­tüket a szocialisták. E szövet­ség élén tizenegy éven át állt Fritz Péter, aki most Botka Lászlónak adta át a kormányru­dak Bár az elmúlt időszakban a két, habitusában különböző po­litikus között éles harc dúlt, de a küldöttgyűlés előtt Fritz visszalépett a jelöléstől, így Botka mint egyetlen szóba jö­hető személy, ellenszavazat nélkül szerezte meg a megyei pártelnöki posztot.^A személyi váltás kifejezi - hangsúlyozták a sajtótájékoztatón -, hogy az MSZP eddigi kompromisszum kereső stílusát a konfrontáló­dásra cseréli. Ezt a váltást a le­gerősebbnek tekintett politikai ellenfél, a Fidesz-MPP mód­szerei kény szeritik ki. A szoci­alistákat irritáló módszer lé­nyegét a megyei küldöttgyűlé­sen vendégeskedő Kiss Péter, az MSZP országos ügyvezető alelnöke úgy érzékeltette, hogy kijelentette: „a Fidesz a kor­mányzást leplezetlenül saját politikai hatalmának fönntartá­sára használja". Ez a politiká­ban kizárólagosságra törekvő „harci stílus" a helyi közélet­ben is megjelent, ezért az MSZP is módszereinek meg­változtatására készül. Ennek lé­nyegéről se a volt, se az új me­gyei elnök nem árult el részle­Az ismeretlen Kádár János (11.) Rajk vallatása Mindebből világos, hogy a trockisták nem egy­szerűen az imperializmus zsoldosai, hanem speciális feladattal megbízott zsol­dosok, orvlövészek. Az a feladatuk, hogy a munká­sosztály szívét sebezzék meg, a Párt egységét, ere­jét próbálják aláásni. Fel­adatuk „a lenini vezetés­nek belülről való meginga­Lapszemle tása és megdöntése." (A SzUK(b)P Története) Ezért a trockisták jellemvonásá­hoz tartozik a kétkulacsos­ság, a képmutatás, az álarcviselés. „Hogy saját nyomorult csoportúkat a leleplezéstől s megsemmi­sítéstől megóvják - írja a Bolsevik Párt Története ­a Párt odaadó hívének álarcát vették magukra, egyre jobban hajbókoltak a Pártnak, dicshimnuszokat zengtek neki, csúsztak­másztak előtte, ugyanakkor megszakítás nélkül folytat­va rejtett aknamunkájukat a munkások és parasztok ellen. (Délmagyarország, 1949. június 15.) Ax 1949­es válasz­tásokat kö­vetően Rajk Lászlót le­tartóztatja az Allam­VÉDELMI Hatóság, amely ekkorra kikerült a Belügyminiszté­rium irányítása alól. Ká­dár János Farkas Mihály társaságában keresi fel Rajkot és arra igyekszik rávenni, hogy ismerje el az ellene felhozott koholt vádakat. Az egypártrendszer megte­remtését követően az 1949 májusi országgyűlési választá­sokon nem jelentett meglepe­tést a Magyar Dolgozók Párt­jának (MDP) győzelme. Az új kormányban három egykori kisgazda és két parasztpárti politikus kapott helyet, míg a többi tizenegy tárcán az MDP politikusai osztoztak. A ko­rábbi külügyminiszter Rajk László kimaradt belőle, ahogy az újságok sem írtak róla. Egyelőre olyan cikkek jelen­tek meg a lapokban, amelyek a trockista veszélyre hívták fel a figyelmet - felkészítve ezzel a dolgozókat a nagy leleple­zésre. (Lásd keretes írásun­kat!) Május 31-ének hajnalán Péter Gábor vezetésével egy ÁVH-s különítmény az And­rássy út 60-ba hurcolta Raj­kot. Ekkor már többeket kí­noztak az épület falai között azért, hogy terhelő vallomást tegyenek az egykori külügy­miniszterre. Amikor megsze­rezték az AVH-sok által dik­tált terhelő vallomásokat, en­gedélyt adtak Rajk letartózta­tására. Az ÁVH ekkor már önálló­sult hatóság volt, amely nem tartozott a Belügyminisztéri­um és így Kádár János fel­ügyelete alá. A rettegett intéz­ményt gyakorlatilag Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára ve­zette. Rajk egy ideig semmit sem akart bevallani. Amikor elétárták Szőnyi Tibor, Cse­resnyés Sándor és Boarov Zsivko vallomását, akkor azo­kat rágalmazásnak nevezte. Mátyás László, aki ekkori­ban a Belügyminisztériumban dolgozott, és nem sejtette, hogy még ebben az évben (1949) ő is az éberségi hiszté­ria áldozatává válik, egy 1988-ban készült interjúban így emlékezik vissza 1949 jú­niusára: „Rajk két hétig sem­mit sem akart bevallani. Sem­mit az égvilágon, hogy az ő múltja tiszta, stb. És akkor jött a Központi Bizottság titkára, Farkas Mihály és a belügymi­niszter, Kádár János, és be­széltek vele, hogy ez nagy ügy, ez politikai fontosságú ügy, az egész kommunista mozgalomnak az ügye, és ku­tyakötelessége ezt vállalni. Mert ha nem vállalja, akkor más módon lesz kénytelen el­vállalni, és az számára nézve sokkal rosszabb lesz, és na­gyobb szenvedéssel fog járni. Itt tényleg nem volt kiút előt­te. De nagy disznóság - lehet, hogy ezzel talán megkönnyí­tették a helyzetét -, hogy elhi­tették vele, életben fog marad­ni, nem fogják kivégezni. Rajkkal is elhitették és minda­zokkal, akik ilyen helyzetbe kerültek." Farkas és Kádár nevezetes látogatására azután került sor, hogy engedélyezték Rajknak egy levél megírását Rákosi­hoz. Ebben azt kérte, szeretne beszélni az ellene felhozott vádakról a párt vezetőivel. A kihallgatást a szobába szerelt lehallgatókészüléken keresztül magnóra rögzítették, így fenn­maradt annak a szövege. Haj­dú Tibor történész megállapí­tásai alapján a Rajk-ügy értel­mi szerzői Rákosi és Farkas voltak, Kádárt „valósággal előtérbe tolták", hogy hasson Rajkra, illetve bizonyítsa hű­ségét a moszkoviták iránt. „S ekkor még Kádár bizonyítani akart. Erre vall stílusának rá nem jellemző, szinte Farkasé­val vetekedő durvasága. Még többet is beszél mint Farkas: főleg az elején." A vallatásra valóban nem jellemző az „elvtársias lég­kör". Érdemes idézni a Rubi­con című folyóiratban közölt kihallgatásról egy rövid rész­letet, hogy elképzeljük a Rajk­ra nehezedő pszichikai nyo­mást. „Kádár: Jó. ide figyelj. Mondtam, hogy nekünk nem sok időnk van, egyet mondok. Te nem a mi emberünk vagy, hanem az ellenség embere vagy. Ezt jegyezd meg ma­gadnak. Rajk: Én kérlek tite­ket, hogy... Kádár: Ne moso­lyogj rajta, mert itt... Rajk: Én nem mosolygok, kérlek tite­ket, hogy ne legyen itt egy tra­gikus tévedés. Kádár: Álljunk meg. Ezt jegyezd meg magad­nak: Te nem a mi emberünk vagy, hanem az ellenség em­bere vagy. Ezt jegyezd meg magadnak. Másodszor: Hogy ne legyenek semmiféle illúzi­óid, a mi pártvezetőségünk teljes egyetértésben van ebben a kérdésben. Megértettél en­gem?" Kádár itt még azonosult szerepével. A koncepciós per végére azonban valami tör­tént, ami megváltoztatta Ká­dár viszonyulását az éberségi hisztériához. (Folytatjuk.) Tóth-Szenesi Attila Ontisztogatás? n érharc dúl a kormányzati-szakszervezeti barikádokon: AJ minimálbérharc. A kormányerők 40 000 forintos minimumot kínálnak azoknak, akiknek a semmiből kell megélniük. Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége szerint azonban ez tényleg csak a semmire elég, ezért ehhez ők még hozzá akarnak adni 5600 forintot. Havi 45 600 forintos minimálbérért tart a háború, de egyelőre a havi 40 000 se bizíos. Hogy ez a pénz mire elég, azt Csák János, a Mol Rt. lemondott elnöke és családja nem fogja megtanulni. Csák a Mol Rt.-nél van ma is, csak most nem elnök, hanem elnöki tanácsadó. A múlt héten jutott nyilvánosságra, hogy ebbéli minőségében Csák havi kétmillió forintos tiszteletdíjat vesz fel. Jó volna látni azokat a tanácsokat, amelyek megérnek havi kétmilliót! Vagy akárcsak másfelet... Mert azonnal a nyilvánosság elé került az is, hogy kétmilliót azért Csák, a gázos exelnök, nem kap. Számoljunk akkor csekélyke másfélmillióval. Akkor is két év kilenc hónap ­maximálisra emelt - minimálbére folyik be Csák Jánosnak havonta. Egy jó tanácsot adok én is mindenkinek, ráadásul ingyen: kössenek egy olyan szerződést, amilyet Csák, és akkor megoldódnak anyagi problémáik. Egy olyan országban, ahol a kormányzó és ellenzéki ­egymást váltó - politikai erők egyaránt deklarálják, hogy áldozatokat várnak az ország népétől, ott példaadó lehetne a felsőbb körök némi önmérséklete. Durvábban: egy olyan országban, ahol iskolás gyerekek éheznek, betegek maradnak gyógyszer nélkül, ellátatlanul, ahol világ­színvonalú professzorok, kutatók dolgoznak havi hatvanezer bruttóért, ott aljasság jó tanácsokért ekkora összegű apanázsokat fizetni és felvenni. De a „polgárt" sok egyéb is buzdítja az alapvető értékek tiszteletére és a jogkövetésre. Itt van például a per, amelyet Pintér Sándor belügyminiszter jó hírnevének megsértése miatt indított Pallag László olajbizottsági elnök ellen. Alighogy meghallottuk a hírekben: indul a per, máris itt az elsőfokú ítélet, amely különben a belügy­miniszternek ad igazat, és marasztalja Pallagot. De nem ez a figyelemre méltó. Hanem a sebesség! Ha egy közember peri indít, jócskán várhat az ítéletre. Ha ellenben Pintér Sándor a feljelentő, akkor nem húzódik­halasztódik a dolog, nem túlterhelt a bíróság, hanem nekilendül a gépezet, és példás ütemben haladnak előre a papírok. • Az volna jó, ha a független magyar bíróság nem csak akkor érné el ezt a sebességet, ha kormánytag a kuncsaft, hanem amikor Kovács Döme kéményseprő védi az igazát... P allag László ügye váratlan fordulattal is élénkítette az elmúlt hetet. Betörtek az ügyvédjéhez, Tompos Judithoz, s elvitték a lemezt, amelyen a per anyaga van. Na, ezért kell mindent mindig kiprintelni, és egy másik helyiség másik szekrényében dugni el. Tompos Judit azonban azi mondja, hogy nem is attól fél igazán, amit elvittek a lakásból, hiszen egy nyilvános pernek az anyaga is nyilvános. Az ügyvéd sokkal inkább fél attól, amit esetleg betettek a lakásba. Ha ilyet hall az ember, megindul a fantáziája. Mit lehet betenni? Lehallgatót. Vagy például kábítószert, másnap meg kivonulnak a gyors ügyintézők, és megtalálják. Csütörtökön aztán kiderült, hogy pénzt is lehet berakni. A fővárosban, a Gellért parkolójában bukott le Székely Zoltán, azóta kizárt kisgazda képviselő azzal, hogy húszmillió forintot betett az autójába bizonyos Balla Dániel, csatornázási üzletember. Mihelyt a táska pénz az autóban földet ért, azonnal ott termettek a nyomozók, és tetten érték Székelyt. Úgyhogy csütörtök óta nyilván kizárták már Balla Dánielt is, csak máshonnan: hiszen nem hallgatott. Székely azt mondja, ő ártatlan! A pénzhez, amelyet szerinte az ügyészség preparált bele a táskába, ő hozzá sem ért, a helyszínről nem vitte el, ekképp a vesztegetés nem valósult meg. Neki iratokat ígért Balla Dániel, emiatt találkoztak. Ami történt, csapda volt: állításához ­hallhattuk a hét végén - Torgyán Józsefnek is köze van. Talán sose tudjuk meg, mi az igazság. A hatalom embereinek lehetőségük van korrumpálódni, s ha lebuknak, és elég ügyesek, el tudják játszani az ártatlant. A notórius megvesztegőknek is módjuk van rá, hogy egy alkalommal - amikor például fogytán a pénzük ­lebuktassanak valakit, aztán amit ezen keresnek, azzal másokat korrumpáljanak tovább. S zékely azt állítja, hogy politikai ügy miatt keverték közjbúnténybe. Elvileg ilyesmit se lehet kizárni. Tény, hogy a kisgazda frakció önvallomás értékű olajo­zottsággal zárta ki Székelyt. Állítólag csak - a pártja belső ellenzékében lévő - Csúcs Ixiszló tartózkodott. A többiek magukba néztek, és azonnal hitelt adtak minden rossznak, amit hallottak, majd bólintottak, hogy igen, itt a korrupció! És sebesen fölemelték mosott kezüket: ki vele! Az FKGP mostantól tehát tiszta, mint a patyolat. Ennek megfelelően lépett fel a médiában Bánk Attila, liliomos frakcióvezető, mondván, hogy aki erről az esetről azt állítja, csapda, az a legfőbb ügyész urat, az OREK-t gyanúsítja! Húha. Ezt az érvelési stílust már volt módunk meg­ismerni.

Next

/
Thumbnails
Contents