Délmagyarország, 2000. szeptember (90. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-30 / 230. szám

2 KÜLFÖLD SZOMBAT, 2000. SZEPT. 30. Magyarnak lenni (54.) Duna Televízió Montenegró: népszavazás? Belgrád, Podgorica (MTI) Milo Gyukanovics, Montenegró Nyugat-barát elnöke kilátásba helyzete, hogy népszavazást tartanak a kisebbik jugoszláv tagköztársaság függetlenségéről, amennyiben a belgrádi koalícióban részt vevő, Montenegróban ellenzékben lévő Szocialista Néppárt bármiféle szövetségre lépne szerb pártokkal. Gyukanovics a Vijeszti című napilap pénteki számában annak a véleményének adott hangot, hogy a montenegróiak túlnyomó, 80 százalék feletti többsége sohasem fogadna el Montenegróval szemben ellenséges belgrádi politikát, függetlenül attól, hogy az diktatórikus vagy demokratikus köntösben jelentkezne-e. Tiltakozó megmozdulások kezdődtek pénteken Szerbia több városában a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) ellenzéki tömörülés jugoszláv elnökválasztási győzelmének hivatalos elismerését követelve. A megmozdulások kezdeményezéséről a DOS vezetői döntöttek, Zorán Gyingyics, a tömörülés kampány menedzsere pedig Belgrádban polgári engedetlenségre és sztrájkra hívott fel egy ellenzéki tüntetésen. A tömörülés képviselői találkozót kértek a hadsereg, a rendőrség és az állami médiumok vezetőitől. Gyingyics fogadkozott, hogy „ez az utolsó határidő" és a tiltakozó akciók folytatását ígérte, ha a testület nem ismerné el győzelmüket. hegyen Jeruzsálem, Gáza (MTI) Öt palesztin vesztette életét a kelet-jeruzsálemi Templomhegyen, miután gumilövedékekkel és állítólag éleslőszerrel is tüzelő rohamrendőrök törtek be pénteken a Mecsetek terére a déli muzulmán imaidő után, hogy szétoszlassanak több száz kődobáló palesztint. A halottak száma még nem végleges, a palesztin sebesültek száma elérheti a kétszázat. Vallónia: egy darab Belgium (3.) ff ét évtizeddel ezelőtt Crna gora fővárosát TitogradM\ nak hívták. Ma Montenegró fővárosa Podgorica. Pedig az állam és a város is ugyanaz, csak a név változott meg a balkáni politikai (és harci) zivatarok idején. Két évtizeddel ezelőtt hunyt el a legendás partizán vezér, Josip Broz Tito, akinek a nevét - már országlása idején is minden tagköztársaságban egy-egy város őrizte. így azután a legkézenfekvőbb Titovároson (Titograd) kívül akadt még Titovo Velenje, Titov Vrbas, Titov Veles, Titov Drvar, Titovo Uzsice... Az agg országvezető halála után azonban lassan, de biztosan, éledeztek a nacionalizmusok Jugoszlávia szinte minden tájékán, a hős hadvezér mítosza lassan kifakult, majd el is veszett. A városok elhagyták az előnevet, vagy átkeresztelkedtek. így történt ez 11 évvel ezelőtt Podgoricával is. Az új névvel azonban nem vált ismertebbé a montenegrói város. Csak szegényebbé. Mindaddig, míg nem „termett" egy daliás fiatal politikus, név szerint Milo Gyukanovics, aki nem elégszik meg a megszokott balkáni politizálással (ravaszsággal párosult szavahitetlenség), hanem a fejlett európai demokráciákban meghonosodott viszonyokat kívánja meghonosítani. Az elgondolás jó, de - egyelőre - meg nem valósítható. Mindaddig, amíg Belgrádban, Tito rezidenciájában ül az az ember, aki miatt darabjaira hullott az egykoron virágzó ország, s aki háborúba, nyomorba taszította a volt Jugoszlávia népeit. M

ost azonban érezhetően más szelek fújnak. Milosevics Szlobodan minden kétséget kizáróan veszített, a fiatal demokrata Kostunica győzött a vasárnapi voksoláson. Gyukanovics azonban még tart a sebzett oroszlántól, de már borítékolta a lépést arra az esetre, ha a montenegrói Milosevics-pártiak „mozgolódnának": népszavazást tartanak a tagköztársaság függetlenségéről! Biztos vagyok benne, hogy Gyukanovics akármennyire merész politikusnak is tűnik, két héttel ezelőtt még nem mondta volna ki ilyen nyíltan ezt a fenyegetést. Azt viszont csak remélem, hogy erre a népszavazásra soha nem kerül sorNemzeti intézményeink sorában különleges helyet foglal el a Duna Televízió. Tudom, hogy manapság csínján kellene bánni a „nemzeti intézmény" kifejezéssel - manapság, amikor egy leköszönő pártelnök azzal foglalkozik, hogy igyekszik mindent lejáratni, ami a „nemzeti" kategóriába sorolható... A Duna TV - kevesen tudják - a közelmúltban igen jelentős nemzetközi elismerésben részesült: az egyik legszínvonalasabb kulturális munkaközösségnek minősítették - amit szinte természetes módon nem kürtölt világgá az a magyar média, melynek „zászlóshajói" naponta idéznek a csigatévé és a Retek Klub politikai manipulációra szakosodott adásaiból. Azért említettem e két tévéadót, mivel szinte egy időben indultak a Dunával, anélkül, hogy eredeti ígéretükhöz híven - a nemzeti kultúrához bármit is hozzátettek volna. A Duna Televízió megalakulásától kezdve nemcsak szóvirágokkal és szépen hangzó ígéretekkel, hanem igen gyakorlatiasan vállalta fel a Kárpát-medencében élő magyarság - a nézői - ügyét. Az utóbbi időben ezért kísérte kiemelt figyelem az elnöki posztról távozó Sára Sándor utódjának kiválasztását. Sára Sándor neve a Kárpát-medencei magyarok szemében fogalommá vált és szervesen összekapcsolódott az általa vezetett tévéadással. Végül a Duna Televízió áj elnökét óriási többséggel választották meg, ami azt mutatja, hogy Pékár István eddigi alelnöknek sikerült a határon túli kurátorok bizalmát is megnyerni. A Nógrád megyei születésű Pékár eredetileg mezőgazdasági szakíróként vált ismertté, majd a Duna tévénél is agráradásokat szerkesztett. Jellemző, hogy a határon táli magyarok számára a Duna Televíziónál tartott elnökválasztás majdnem olyan sályá esemény volt, mint a parlamenti és az elnökválasztás. A határon táli kurátorok bizalmát az áj elnöknek azzal sikerült megnyernie, hogy vüágos felfogással garantálta a folytonosságot, ragaszkodott a televízió eddigi értékeihez de szem előtt tartotta a szükséges megújulást is. Rövidesen eldől, hogy ki, vagy kik lesznek a televízió alelnökei. Erre a posztra a legesélyesebb jelöltnek Bayer Zsolt újságíró látszik. A kuratórium nagy arányú bizalma azt jelzi, hogy az áj elnök Duna televíziós múltja elegendő biztosíték volt az intézmény önállóságát féltő kurátorok számára is. A Duna Televízió áj elnökével szemben - kimondva-kimondatlanul - nagyon nagyok a Kárpát-medencei magyarság elvárásai A romániai magyar sajtó például az áj elnök megválasztását megelőző napokban számolt be arról, hogy aláírásra kész a Duna Televízió és a román közszolgálati televízió együttműködési megállapodása. Csakhogy - állítják -, furcsa módon, egy szó sincs benne arról, hogy a Duna Televízió a román közszolgálati televízió Bukarestben, Temesváron és Kolozsváron működő magyar szerkesztőségeivel is kapcsolatot kívánna felvenni, azok műsorai érdekelnék, netán támogatni szeretné azokat, amint az a Hungária köztdapítvány alapító okirata egyébként előírja. A megállapodás kidolgozásába nem vontak be senkit a romániai magyar nyelvű médiából és csak remélni lehet, hogy a Duna Televízió áj elnöke nem továbbra is konkurenciának, hanem partnernek és támogatandó kisebbségi intézménynek tekinti a határokon tál magyar nyelvű műsorokat készítő televíziós szerkesztőségeket - fogalmazzák meg elvárásaikat. Ennek, az együttműködést és támogatást igénylő elvárásnak a korábbinál is nagyobb hangsúlyt adhat majd az is, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a novemberi romániai elnök- és törvényhozási választásokra elfogadott választási programjában a következő négy év céljai között kimondta az „országos szintű állami magyar rádió és televízió létrehozását és működtetését a meglévő területi stúdiókra alapozva". Az RMDSZ olyan egységes rendszer kialakítását képzeli el, amely magában foglalja a székely televízió és rádió létrehozását is. Mindennek a támogatásában a Duna Televízió további elévülhetetlen érdemeket szerezhet. Pataki Sándor Ausztrál-magyar kormányfői találkozó Hídnak tekintett magyarok Dánia elutasította Podgorita külön útin Ha a Holdról szabad szemmel vizsgáljuk a Földet, akkor két emberi kéz alkotta művet vélünk felfedezni. Az egyik a kínai Nagyfal, míg a másik az éjszakai kivilágításban pompázó belga autópálya-hálózat. A villamos energia a vízi- és atomerőművek miatt olcsó, így a ennek az út-típusnak ugyanolyan kötelező tartozékai a lámpatestek mint a leállósáv. A politikai autópálya fogalma azért Belgiumban sem ismeretlen - tudjuk meg, nem kis elégtétellel. Az 1958-as világkiállításra például olyan rohamtempóban építettek meg egy tekintélyes szakaszt, hogy a kátyúk még évekig árulkodtak a hanyag munkáról. És még egy apróság: a belga autópálya-hálózat ingyenes. A Meuse mentén haladunk keletnek, Liege felé, ahol sofőrünk szíve hevesebben ver, lévén nagy Standard rajongó. Idén kicsit gyengébben megy a csapatnak, talán Proszinecski az eurót Koppenhága (MTI) Az első, véglegesnek tekinthető eredmény szerint a dán választópolgárok elvetették az euró dániai meghonosítását a csütörtöki népszavazáson. Az előzetes exit pollok által jelzettnél is váratlanul nagyobb arányban, 53,1 százalékos többséggel mondtak nemet a valutauniós csatlakozásra. Lengyel hitel Előkelő csokolődéügynökök U/i r m m dik rész, amelyben ellátogatunk a holdra, hogy egy pillantást vessünk a kivilágított belga autópálya-hálózatra, majd egy közelebbi város, Eupen felé vesszük az irányt, közben elrebegünk egy imát a Standard Liege nevű futball-csapatért és megtudjuk: hogyan válik a katonai költségvetés részévé a csokoládé. Látogató az eupeni csokoládégyár múzeumában. Édes élet. (DM/DV-fotó) leigazolása meghozza a várva várt felemelkedést. Most csak egy pillantást vetünk a városra az autópálya elkerülő szakaszáról, hiszen úti célunk Eupen, a belgiumi németek, no és egy csokoládégyár központja. A város és környéke a napóleoni háborúk óta német terület volt, míg az első világháborúban vesztes nagyhatalomtól a versailles-i békeszerződés Belgiumnak nem ítélte. A hetvenes évek eleje óta a német nyelvű közösség közigazgatási központja, ahol a parlamentjük ülésezik, valamint televíziójuk és rádiójuk sugározza adásait. A város csokoládégyára viszont vallon. Azaz mégis német, de erről majd később. A múlt század végén történt: egy Jacques nevű úr belevágott az élelmiszeriparba. Számításaiban nem csalatkozott. A gyár rohamosan fejlődött, hamarosan új telepre költözött, egyre több embert foglalkoztatott tisztes megélhetést biztosítva a környékbelieknek. így értek el az 1910-es évhez. Jacques úr titkára szólt az alkalmazottaknak, hogy másnap tízkor, netán délután négykor - ezt ma már források hiányában nehéz megállapítani - legyenek ünnepi ruhájukban a gyár udvarán. Meg is jelentek teljes létszámban, ahol a helyi fotográfus megörökítette a dolgozókat az utókornak. Ezt a képet nézzük kilencven évvel később a gyár múzeumában. Az ügynökök mint előkelő idegen ifjúk néznek a kamerába, a könyvelő kerek képű, szemüveges kis ember, gyanakvó pillantással, ő már sejti, ez a fényképezkedés nem lesz olcsó mulatság. És az előtérben ül a tekintélyes Jacques úr. Talárt nem nézne ennyire büszkén, ha tudná, hogy a Stollwerck az évszázad végére megvásárolja vállalkozását. Kísérőnk úgy tudja, mára Belgiumban nemzeti tulajdonban nem maradt csokoládégyár. A forró éghajlaton termő kakaóbabot pörkölésre Berlinbe szállítják, onnan Eupenbe kerül, ahol napi 2 millió darab csokoládét gyártanak. A megrendelők közül egyet emelünk ki: az olasz hadsereget Jacques csokoládéval etetik. (Folytatjuk.) Tóth-Szenesi Attila Magyarország érdekelt a magyar-ausztrál kapcsolatok erősítésében és kész az ehhez szükséges feltételrendszert megteremteni - hangsúlyozta Orbán Viktor Sydneyben, ahol ebédet adott tiszteletére John Howard ausztrál kormányfő. Az ebéden részt vett Tarja Halonen finn elnök is, aki szintén az olimpia megtekintésére érkezett Sydneybe. A magyar kormányfő hangsúlyozta, hogy Magyarország hídnak tekinti az itt élő magyar közösséget a két ország kapcsolatában, és velük is szorosabb kapcsolatot kíván ápolni. Felvételünkön: John Howard bemutatja Orbán Viktornak és Tarja Halonennek a hivatalos rezidencia, a Kirribbilli Ház kertjét. (MTI Telefotó/EPA/Torsten Blackwood) Varsó (MTI) Lengyelország 85 millió dollár összegű hitelt nyújt Kínának a környezetvédelem területén megvalósítandó beruházásokhoz. Az erről szóló megállapodást pénteken írták alá Varsóban. Krzysztof Ners pénzügyminiszter-helyettes szerint a szerződés eredményeként javul a két ország közötti kereskedelmi mérleg. A lengyel deficit a Kínával folytatott áruforgalomban elérte az 1,1 milliárd dollárt. Összecsapás a Templom-