Délmagyarország, 2000. szeptember (90. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-22 / 223. szám

PÉNTEK, 2000. SZEPT. 22. HELYI TÜKÖR 7 Kedves Környékbéliek! S

zerencsének mondhatjuk-e magunkat az eddigi száraz ősz miatt? Különösebb fájdalom nélkül érkezhetett a dandárjához a tennivalók sora. Aki akart, haladhatott munkájával. Opusztaszeren hallott megállapítással: aki csinálja, annak mindig jobban lesz, mint annak, aki nem csinálja. (Mármint ennivalója, vanja, haladása, vagyis: megélhetése.) A kellemes határidő miatt hamarébb kerülhetett helyére a széna, a szalma. Sokáig maradt száraz az ásni való krumpli földje. Magasodhatnak a górék kukoricahalmai. Sokasodhat a szőlő a szüretelőkádban - préseléskor a pince hordaiban a must. Kellően kiszáradhat a földre terített hagyma, a gangtető cserepére aszalódni tett gyümölcs. Nem késtünk el a tanyafal tapasztásával, meszelésével. Könnyen lángra kapnak a kert gazkupacai... Sorolhatnánk - napestig, tennivaló van elég. A szép ősz, ilyenkor, biztató folytatása a jó nyárnak! Mivel a befőzések, a savanyúságok elrakásának az idejét is éljük, sokunknál a kiskamra polcain, a télire való meggyek, barackok mellé besoroltattak már a szilvával, lekvárral, csatornádéval (szelt paprikával, hagymával, káposztával, uborkával) töltött üvegek. Üstjében fő a paradicsom, följavítva, „hűtőláda töltőnek" beetetve, a legcsenevészebb malac. Kiszemelve végérvényesen a sonkának, kolbásznak való többi is, merthogy teli a hambár, tömve a góré. Ráadásul jó termést ígér a tanya melletti répaföld. Mikor, ha ne most legyen óljában a hízónak való disznó? A pörköltnek szemelt birka? A lakodalomra hagyott borjú? És, ezek után, miért ne lehetnénk bizakodók?! r

paszialtuk: ha a jószágok fóleszik, amit a föld termett, és az állatokat magunknak földolgozhatjuk - éhen csak nem halunk! Ha becsüljük a földet, a tanyát, amihez az életünk kötődik, baj nem lehet. A jó gazdaság kiad mindent. Most, amikor sokaknak ismételten csak ez az ősi forma adatott a megélhetéshez, érdemes megbecsülnünk az őszi napok szépségét. Ugye, hogy aranyat érnek? Ajánlom is hozzá magunkat, frissen - (naná, hogy) a régi tisztelettel! Köszönti kedves mindnyájukat, hasznos munkát, kellemes időtöltést kívánva: fttA-jortKi ttif) Ismét szóvá tesszük A vasút igazsága Korábban már szóvá tettük, hogy nyárelőn a vasút megváltoztatta a perczeliek reggeli vonatának járatát. Közöltük a reája érkező hivatalos vasúti jelzést, amelyben az igazság, vagyis a menetrend-változtatás okszerű felülvizsgálatát ígérték. Szóvá tesszük: a vasút tartotta a szavát! Kivizsgálták a perczeliek panaszát. Erről - levélbéli megkeresésre - értesítették a szószólót. Eszerint: á régi menetrend nem lehet áj menetrend! Okát szakszerűen megfogalmazták. A lényeg: a vasúton, a vasutasok szava a szent! Azért indítják fél órával korábban a Kiskunfélegyházára közlekedő (7057 sz.) vonatot, mert ezt „többségben éjszakai munkából hazajárók, valamint Petőfiszállásról Kiskunfélegyházára munkába, óvodába járók kérték, míg a későbbi közlekedést munkaidőhöz nem kapcsolódó, alkalmi, idényjellegű (kiskertes) utasok igényelték. " A perczeliek kérelmét továbbító Majoros Jánosné (Kistelek, Bocskai u. 25/b) utas jelezte erre, hogy a 88 kérelemaláíró közül senki sem „kiskertes". Tanyáról (tanyára) járnak. Ha vonattal nem, ki tudja, majd mivel? (A témára - későbbi Kitekintőben - visszatérünk.) M. T. Bivaly Csikójárásban? Faluhelyen a legolcsóbb hírközlő a két lábon álló fatábla. Ennek előtte tudhatjuk meg, például Pusztaszeren, hogy kinél eladó a malac, a kukorica és, hogy hol kell jelentkezni a hétvégi szegedi zarándoklatra. És, ne csak lássunk, halljunk is csodát. Ocskó Mihály (szemüvegben) szamarasgazda árulta el mindnyájunknak: még van biva|y a szomszédos Csikójárásban. (Fotó: Gyenes Kálmán) A csengelei tóvá jók: markolófogakkal merítenek Köbméterre mérik magukat A víz nagy úr. Ha nem jön magától, csalogatják. Markolófogakkal, merítölapátokkal piszkálják miatta a semlyéket. Mélyébe szúrnak a földnek, vascsöves szúnyogszívóval. Drága, pénznyelő munkával. Emiatt mondják a mezei tóépítők, hogy jó a finneknek, nekik az Isten ingyen adta a tavaikat. Csengelén, ahol vasút és kövesút közé épül a mezei tó, kérdeztünk rá: milyen munka ez? Lánctalpas tol szürke homokhegyet. Füstöl, de nem erőlködik a gép, mikor a nagy lapáttal Pigniczki Tibor egyengeti a semlyékre rakott kupacokat. Arrébb, a sárga földkiszedő masina, a markoló, a fogaival a földbe harapva szinte, pihen. Köztük a földbe vájt, hosszú gödör. Megfutotta a víz, így a jó, ez lesz az indulása a mezei tónak. - Kiszedem az árkot, amilyen hosszan majd a tó lesz. A földjét melléje rakom az egyik oldalára. Jövök visszafelé az árokkal, teszem az ellenkező oldalára az anyagot. Ahhoz, hogy szélesíteni tudjuk a tavat, ezeket a homokrakásokat arrébb toljuk. Ezután a középre húzott árok mellé állok újra, szedem a földet a markolóval, ameddig lehet. Kupac lesz, sok homokrakás. A Százas meg tolja majd azokat odébb. Ilyen egyszerű ez. Már annak, aki tudja. Magunkfajta embernek már csak akkor szép a munka, ha készen minden. A tóparti fák zöldellnek, a kis átkötő hidak korlátjai este kivilágítottak és a ha netán öntözőgödörnek készül a mezei tó, nem pedig látványnak és csónakázónak, akkor legyen bekerítve, nehogy a kisgyermek belegyalogoljon. Pigniczki Tibor jól tudja, hogy aki, másnak gödröt ás, az - sokat dolgozik. (Fotó: Gyenes Kálmán) Pigniczki Tibor azt mondja, hogy nem az első tó, amelyik a kezük által született. Vagyis: Széli vállalkozó gépeitől lett tóvá. Nagy hacacáré nem kell a tóásáshoz, erős markoló, megbízható homoktoló és a tó feneke hamar szélesedik. Ha nem is egyik pillanatról a másikra, de pár nap nagyot lehet véle haladni. Külöpben a tóépítők köbméterben mérik a napot. Arra jár a fizetség is. Hogy mennyi és mekkoráért, annak tarifája van. Ahány gép, annyi egyesség. A földmunkák szabadárasak. A hozzáértők kicövekelik a pályát, leverik a karókat s a gépmesterek ehhez tartják az irányt. Pigniczki Tibor kőműves szakmát tanult a kiskunfélegyházi nasisuliban, de igazából mindig a gépet, a traktort szerette. Bátyja, ki sajnos tíz éve már eltávozott az élők sorából, hamar megengedte, hogy a „vágyakozó kisöcsi" kerülhessen egy kört a gyepen, aztán meg a barázdába is beállhatott, úgyhogy korán rászokhatott a gépes munkára. A mostani tóásó múlt állomásaiként említi: - Pusztaszeren csináltunk kettőt. A tésztagyárosnak meg Nemes Nagy Tibinek. Kisteleken Zsóter Ferinek, és a Harmath Sanyinak, szintén. Nem a gyárosnak, hanem a másiknak. A kömpöqi sarokban megint a Nagy Tibinek. Ez, amit most ásunk, ha jól tudom, egy pesti múzeumigazgatóé. Megvette az itteni tanyát, földet. Lóistállót is épít. Távolabb látszanak is a falra állított tetőtartó gerendák és pár méterre mellettünk már egy komolynak mondható kerítés is mutatja, itt, tényleg nem mindennapi dolog készül. Komoly birodalom alapozódik a csengelei Hegedűstanya mellé. Hogy pontosan hol is? A pesti vasút, az épülő európai autópálya és a csengelei bekötőút határolta háromszögben. A gépeseknek a terep a munka terepe. Találkozásunkkor a „Főnök", ki máskór a tolólapot kezeli, épp oda; volt, mert a markoló megmakacsolta magát és neki .kellett hoznia a tönkrement alkatrésze helyébe másikat. És, amint Pigniczki mester mondotta, az ilyen állások, nem jó állások. A jó állás az, amikor a főnök dózerei, ő meg a markolót meregeti a földbe. Akkor halad a munka, mint a karikacsapás. S kezük (gépük) munkája nyomán újabb vízfogó hely tárul a szemünk elé. Akár azért is, hogy még az unokáink se szégyenkezzenek az ősök tóépítő cselekedetei miatt. Kérdés ezek után, jól jártak északi testvéreink, a finnek, hogy helyettük a Jóisten végezte a tóépítés fáradságos munkáját? Bízhatta volna a csengelei tóvájókra is... Majoros Tibor Mi a jó a tanyában? Kuklis András, csengelei nyugdíjas: — Hatvanöt évet éltem ott. Nem a mi tanyánk volt a legszélső, Csúri Mihály kijjebb lakott, meghalt már szegény, az övéké egészen a határútnál volt. Még a téeszbe nem kellett mennünk harminckettő hold földünk volt, amikor kiadták onnét, akkor 8 és fél hektár lett a fiamé, a lányomé meg hatvanhét aranykorona. Mindkét gyereknek, Andrásnak és Ilonának, itt építettünk Csengelén. Mi vertük hozzá a válykot. A tanyát eladtam, tizenkét éve jöttünk be a faluba. Néha, ha kimegyek arra, csak a romot látom. Ha rám volna Bízva a választás, és ha harmincéves lennék, csak a tanyát választanám. Ott szabad az élete embernek, jószágnak. Laczkó Lajos, pálmonostorai festő és mázoló: - Tizenhárom évig laktam csak távol a tanyánktól, attól, amelyikbe születtem 1937-ben és amelyiken még mindig az a cserép van, amit akkor tettek rá. Kiskunfélegyházáról jöttem vissza, a csengelei bekötő mellé, közel az ötös úthoz. Pusztaszerre járok inkább, mint Pálmonostorára, oda csak az adót fizetem. Jártam az országban sokfelé, láttam, máshol se élnek szabadabban az emberek, mint mi a tanyán. Jószágot mi is tarthattunk, dolgozhattunk, amenynyit csak bírtunk. Az ötvenes években még bivalyunk is volt. Most a föld gazt terem, fehér kuvaszom a kutyám, és biciklivel járok. Két évig még kihúzom valahogy, aztán fölköltözöm Budára, a fiam ott tervezőmérnök. Dr. Pásztor János, leendő pusztaszeri gazda: - Főállatorvos és vezető voltam a Répcelak melletti Csánigon. Eladták a fejem fölül a telepet, hirdetésre jöttünk Pusztaszerre. Nem idegen a pusztai élet, füzesabonyi születésű vagyok, második feleségem jászberényi. A téeszben volt tanyám, 300 hízó, 17 rackabirka, szürkemarhák. Most csinálhatnám, amit húsz éve elgondoltam, de pillanatnyilag lehetetlen. Újraalapítója vagyok a kisgazdák pártjának, lehettem volna országgyűlési képviselő, ezzel, láthatjuk, többszörösen milliomos, de nem lettem. Az okok nyilvánosságra tárása több időt, átgondoltabb véleményt kiván. A tanya és az erdő melletti föld még vétel alatt. A gyerekeknek tetszik, harkály költött a kútágasban. Szabados Mátyás, ópusztaszeri gazdálkodó: - Farkastanyán nőttünk föl. Hantházától lefelé az uradalomban. Édesapám, Szenes Jenő jószágfelügyelő kocsisa volt, néha még az őrgróf hintóját is hajtotta. Onnét a téesz miatt jöttünk föl, ide, akkor még Sövényházának hívták Opusztaszert. Lovunk az volt mindég, mint a nagyapámnak, dédapámnak. Hogy a gyerekünknek lesz-e azt még nem tudjuk, a faluban más az állattartása, mint a tanyán. Haladnunk muszáj. Ha a másiknak van, nekünk miért ne legyen? Víz, villany, gáz van a mi lakásunkban is. Hisszük: aki csinálja, az mindig jobban jár, mint aki nem csinálja. Ha volna ára a portékának, a fejünk se fájna. Meg ha nem kéne messzire járni a föld miatt. Kistelek: sajtfesztivál Munkatársunktól Idén első alkalommal rendeznek Kisteleken sajtfesztivált. Az érdeklődők szeptember 29-én, 30-án kecskeés juhsajtokat, illetve hozzájuk illő borokat kóstolhatnak. A tejtermekék bemutatója mellett szakmai konferenciákat és kulturális műsorokat is szerveznek a jövő hét végén Kisteleken. A legkisebbek aszfaltrajzversenyben és játékos vetélkedőkben mérhetik össze tudásukat. A fesztiválon többek között fellép az id. Vándor Rudolf Fúvószenekar, a CécóCountry együttes, Szűcs László bűvész és Bach Szilvia humorista. A kétnapos rendezvényt hajnalig tartó utcabál zárja. Baks: testületi ülés Munkatársunktól Képviselő-testületi ülést tartanak szeptember 27-én, szerdán 13 órától Bakson. Ezen többek között Balogh Lajosné polgármester ismerteti a költségvetés alakulását, a településen történt beruházásokat. A helyi általános iskolai oktatásról Thán Judit igazgató, az óvodai nevelésről pedig Pinjung Emiiné óvodavezető ad tájékoztatást.