Délmagyarország, 2000. szeptember (90. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-09 / 212. szám

SZOMBAT, 2000. SZEPT. 9. HANGSÚLY 7 A szegediek keresik igazukat Háziorvosok hátrányos helyzetben Praxisló - ajándékba A

„nemzet ajándékának" nevezte Gógl Árpád a háziorvosoknak adott praxisjogot. Ajándék lónak ne nézd a fogát.'- mondhatnánk az ajándékcsomag tartalmát mind jobban megismerő, s egyre ingerültebb háziorvosoknak, akik erre meg azt válaszolják: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam." A mi kis praxistörvényünk azonban valódi állatorvosi ló, amin egy sebtében összetákolt, sietve meghozott törvény valamennyi betegsége szemléltethető. Több sebből vérzik ez az ajándék ló, s a sebek vérzéscsillapításával vannak elfoglalva a háziorvosok. Külön táborban orvosolják a saját sérüléseiket a területi ellátásra nem kötelezett háziorvosok, s külön a saját kapott sebeiket a körzettel rendelkező házi doktorok. Utóbbiak - itt Szegeden pillanatnyilag - a körzethatár-módosítás és a rájuk erőltetni kívánt, lerobbant rendelők miatt vívják hetek óta harcukat a szegedi önkormányzattal. A „területen kívüliek" megkülönböztetésük okán kezdtek harcba a miniszterrel. Az, hogy nem kevés baj lesz ezzel a praxistörvénnyel, már megszületése előtt tudni lehetett. A törvény elfogadása a végszavazást megelőző napig kétséges volt. A jogszabály-tervezethez ugyanis 36 módosító indítvány érkezett, köztük a kisgazdák javaslatai, amelyeket azonban visszavontak, nyilván azért, hogy koalíciós partnerük által sürgetett törvény mihamarabb elfogadtassék. A kisgazdák gálánsak voltak ugyan, ám egy dologhoz ragaszkodtak, nevezetesen ahhoz, hogy a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosokat ugyanazok a jogok illessék meg - a praxisukkal kapcsolatban -, mint a körzettel rendelkező kollegáikat. A kisgazdák végül azért engedtek, mert a miniszter ígéretet tett, hogy a hátrányos megkülönböztetést felszámolják a praxistörvényhez kapcsolódó kormányrendelettel, illetve későbbi törvényekben biztosítják a területen kívüliek hasonló jogait. Akkor még úgy tűnt, „csak" annyi a megkülönböztetés, hogy a körzettel nem rendelkező háziorvosok - ellentétben körzetekben dolgozó kollegáikkal nem adhatják el praxisjogukat, és nem örökíthetik át. A „kireksztetteknek" vannak más érdeksérelmeik is, a többi között, hogy nem ugyannyi th-támogatást kapnak, nem részesültek az elhíresült 15 milliárdos, egészségügyieknek adott egyszeri bérjuttatásból, nem fizetnek nekik gépkocsi-hozzájárulást, nem vehetnek fel kedvezményes hitelt, a sürgős esetekben nyújtott orvosi segítségért nekik nem jár tb pénz, pedig a szakmai elvárások ugyanazok. A „teriiletis" háziorvosok nem vállalnak szolidaritást e kollegákkal, mert nekik is megvan a maguk baja, harca, meg féltik is tőlük betegeiket. Arra is hivatkoznak, hogy a háziorvosi rendszerbe később belépők kapnak pénzt azoktól a cégektől, amelyeknek betegeit üzemorvosként ellátják. A körzettel nem rendelkező háziorvosok meg azzal érvelnek, ők is gyógyítanak területi betegeket, az egész városból. Érdekek sérülnek, egzisztenciák kerültek veszélybe mindkét oldalon, érthető a feszültség, az ingerültség. A

Z évtizedeken át állandó viszonyokat megbolygató praxistörvény nemcsak az orvostársadalmat osztotta. meg, hanem egy csoportot is, a háziorvosok közel hétezres táborát. Pedig egy cipőben járnak, hiszen ebben, az érdekeket mindenképpen sértő átalakulási folyamatban mindkét <xfél" kap még sebeket. A nagyobb baj azonban az, hogy egy kellően ki nem érlelt törvény hibái miatt a háziorvosok energiájának nagy része arra megy el, hogy egyeztetnek, vitáznak, leveleznek, bújják a jogszabályokat, keresik a gyógyírt: egyik tábor a miniszternél, másik az önkormányzatnál. Lehet így gyógyítani? p- Jj J J f . c_y A cdfoso-f ^ (jűkotcJL^ A kamara titkárának véleménye Lépjenek be a „körzetes" rendszerbe Területi ellátási kötelezettség nélkül is gyógyítanak. (Fotó: Nagy László) DM-információ A szegedi területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosok nyilvánosság elé tárt panaszairól megkérdeztük a Magyar Orvosi Kamara titkárát, dr. Komáromi Zoltánt, aki szegedi kollégái helyzetét már csak azért jól ismeri, mert több évig praktizált a városban, s Budapestre kerülése óta is figyelemmel kíséri a szegedi praxisprivatizáció körüli történéséket. Komáromi doktor a területen „kívüliek" OEP-finanszírozásával kapcsolatban úgy véli: a körzettel nem rendelkező háziorvosok legnagyobb "észe, azon kfvül, hogy házisrvosként fogadott betegei itán megkapja a kártyapénzt t biztosítótól, más bevételi orrással - vagy üzemorvosi, 'agy más szakmai állással is rendelkezik, szemben körzeti háziorvos kollegáikkal. Mivel nincs területi ellátási kötelezettségük - mondja Komáromi doktor -,. ők megválogathatják betegeiket, nem úgy, mint azok a háziorvosok, akiknek minden, a körzetükből hozzájuk jelentkező pácienst el kell fogadniuk. Ezek a különbségek is indokolják, hogy 1992 óta nem esik azonos finanszírozási szabály alá az ő tevékenységük. Komáromi Zoltán a praxistörvény negatívnak nevezett diszkriminációjával kapcsolatban azt mondja: a törvény pozitívan diszkriminál, hiszen annak ellenére, hogy ezeknek a háziorvosoknak nincs területi ellátási kötelezettségük, a törvény elismeri azt, hogy ók is háziorvosi tevékenységet folytatnak, és azt, hogy korábban jelentős A területi ellátási kötelezet t s é g nélküli szegedi háziorvosok nyílt levelet küldtek Gógl Árpád egészségügyi miniszternek, mert munkájukat, a betegellátást egyre nehezebbé teszik számukra. A negatív diszkrimináció következtében - amit igazságtalannak és szándékosnak éreznek - nemcsak az ö, de betegeik alkotmányos jogai is sérülnek. Miután az országban, becslések szerint 500-600 területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvos tevékenykedik, a szegediek problémái nem egyediek, hanem országosan jellemzőek. Egyelőre a szegedi csoport keresi igazát és a megoldást a hivatalban levő miniszternél. Az orvosok képviseletében Szemerédi Istvánnal és Nagy Máriával beszélgettünk. - Mielőtt sérelmeiket sorolnák, tisztázzuk, miért nincs tizenegynéhány - a összegeket költöttek praxisuk létrehozására. Ugyanakkor esetükben a törvény szerint nem örökölthető, illetve folytatható a praxisjog, mégpedig azért nem, mert sem szakmai, sem önkormányzati, sem pedig egészségpolitikai érdek nem fűződik ahhoz, hogy a területi ellátási kötelezettség nélküli praxisgyakorlás folytatódjon tovább a területi ellátási kötelezettségű praxisok rovására. A cél az, hogy ezek a háziorvosok belépjenek a „körzetes" háziorvosi rendszerbe. Szegeden erre most kiváló lehetőség kínálkozik, hiszen új körzetek létesülnek, amelyeket a területi ellátáson kívüli kolleégáknajt kellene odaadni. Helyzetük számukra is megnyugtató megoldása csak a területi ellátási kötelezettség felvállalásával rendezhető. pontos szám nem ismert - háziorvosnak területi ellátási kötelezettsége, azaz körzete? Nagy Mária: - Azért nincs, mert amikor az úgynevezett funkcionális privatizáció kezdetén, 1992-ben üzemorvosokból, vállalkozó, - úgymond - „kártyás" orvosok lettünk, akkor nem volt körzetünk, hiszen korábban gyárakban, cégeknél vagy az egészségügy más területén dolgoztunk. Régi pácienseink közül viszont sokan nálunk adták le kártyájukat, függetlenül attól, hol, melyik kerületben laknak, így, biztosítási kártyával rendelkező, de körzet nélküli háziorvosként dolgozunk azóta is, vagy saját, vagy bérelt rendelőkben. Ránk ugyanazok a szakmai szabályok és elvárások érvényesek, mint „körzetis" kollegáinkra, sót a mi rendelőink sokkal szigorúbb elbírálás alá estek és esnek az ANTSZ részéről, mint az önkormányzati tulajdonban levő többi háziorvos rendelője. - A körzetnélküliség milyen hátrányokat jelent a kezdetektől? Szemerédi István: - Azonos kötelezettségek, Tisztelt Miniszter Úr! A Magyarországon praktizáló területi ellátási kötelezettség nélküli szegedi - és úgy gondoljuk , hogy az országban hasonló helyzetben lévő többi - háziorvos nevében fordulunk Önhöz. Levelünk nyílttá tételét az tette szükségessé, hogy számtalan, számunkra egyértelműen hátrányos, tendenciózus, és véleményünk szerint igazságtalan megnyilvánulást tapasztaltunk munkánkról a „saját" egészségügyi tárcánk részéről. 1992-től tette lehetővé a kormányzat a területi kötelezettség nélküli háziorvoslást. Akik éltek vele - egyes adatok szerint több mint 200-an, vagy 600-an - minden feltételt teljesítettek. hiszen azokat keményen ellenőrizték. A legtöbb orvos több szakvizsgával rendelkezik. amelynek a betegellátás minőségében jelentős szerepe van. Akik az orvosi pálya ezen formáját választották, évtizedekben gondolkodtak, jövőjüket tették fel a házikülönböző elbírálás. így fogalmaznám tömören. Részletesebben: a „körzetis" kollegák finanszírozási támogatásának egyharmadát kapjuk havonta a társadalombiztosítótól, csupán a leadott tbkártyák után járó kártyapénzt. Nekünk nem jár gépkocsi-hozzájárulás, s a körzettel rendelkező háziorvosokkal szemben, mi nem kapunk területi pótlékot sem, jóllehet éppen úgy Szeged területén lakó betegeket látunk el, mint ők. Ha a mi rendelőnkbe bejön - mondjuk - egy budapesti beteg, mert rosszul lett, akkor orvosoljuk, de ezért nem kapunk egyetlen fillér tb-támogatást sem, mondván: nem kötelességünk segíteni. De kérdem én. melyik orvos mondhat nemet a segítségre szorulónak? Egyikünk sem teszi, teheti meg, mert az eskünk kötelez. - Ugyanakkor valamennyien felvállaltak cégeket üzemorvoslásra, ami nem kevés bevételt jelent. -N. M.: - Ezért a többletbevételért pluszmunkát vállalunk, s a „kártyás" betegeink mellett gyógyítunk még másokat is. Ha ezt nem tenorvoslásra. A területi kötelezettség nélküliség csökkentette a „körzeti" rendelők zsúfoltságát, kifejezetten javította a betegellátás minőségét. A paciensek növekvő létszáma egyértelmű válasz jelenlétünk szükségességére. Munkánk további folytatása érdekében a következő - legfontosabb - kérdésekre kérünk választ: 1. Igaz-e, hogy Ön az év eleji „praxistönény " szavazásakor ígéretet tett arra, hogy a készülő törvényben a területi kötelezettség nélküli háziorvosok hátrányos helyzetét későbbi rendeletekkel megszünteti? Erről az ígéretről az egyik országos napilapban olvastunk. Kérdésünk, lesz-e átfogó. a státuszunkat megnyugtatóan rendező szabályozás? 2. Miért vagyunk halmozottan nehezebb helyzetben a többi, területi kötelezettségű kollégával szemben? Mint ismeretes csupán a töredékéi kapnánk, akkor a kártyák után járó tb-finanszírozásból nem tudnánk megélni. - A praxistörvény sem úgy rendelkezik a „területen kívüliekről", mint a körzettel bíró háziorvosokról. N. M.: - A területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok nem adhatják el a praxisjogot, s haláluk esetén nem folytatható a praxisgyakorlás. Csak a rendelőnk bocsátható áruba, a praxisjogunk - ami a törvény megszületése óta pénzre váltható szellemi érték - nem. A törvény értelmében, ha a „területen kívüli" háziorvos nyugdíjba megy, akkor csak a rendelőjét adhatja el, a pacientúráját nem. - A Gógl Árpádnak írott levélben további sérelmeket sorolnak. Sz. I.: - Ahogy a levélben is írjuk, tendenciát látunk a sorozatos kirekesztésben, hátrányos megkülönböztetésben. A tárca úgy tesz, mintha mi nem is ebben az országban gyakorolnánk az orvosi hivatást. Az egészségügyiek között szétosztott - mégha nagy vihart kavart - egyszeri juttatásból bennünket kihagytak, pedig a rendelet juk a finanszírozásnak, kötelezettségeink viszont - az egyetlen kártyaelfogadási kötelezettség nélkül - ugyanazok. 3. Az immár elhíresült 15 milliárdos egyszeri juttatásból egyszerűen kimaradtunk. Miért? Nem tekintenek bennünket egészségügyi dolgozónak? Véleményünk szerint közvetlenül a gyógyításban, a betegellátásban veszünk részt, a velünk együtt dolgozó asszisztenciával együtt, akiket szintén elfelejtettek. 4. A privatizációs hitelt nem vehetjük fel, miért ? A hitel felvételének egy sor feltétele van, csupán egy hiányzik, az önkormányzattal kötött szerződés. Hadd kérdezzük meg. mi nem az adott önkormányzat polgárait látjuk el? A társadalombiztosítással kötött szerződésünk, az összes többi feltétel teljesítése miért nem elegendő? Úgy érezzük, hogy körzethatárok, utcák besorolása nélszerint ez a pénz a betegellátást végzők részére adandó. Nem elsősorban magunk miatt nehezményezzük elmaradását, hanem azért, mert így az asszisztenseink is elestek attól a 10-20 ezer forinttól, ami nekik is járt volna. Továbbmegyek, mi nem kaphatunk - a körzeti háziorvosokat megillető - kedvezményes bankhitelt, mert ennek egyik feltétele, hogy az önkormányzattal szerződésben álljunk, esetünkben hiányzik. - Most lehetőségük nyílna a területszerzésre, hiszen új háziorvosi körzeteket, szám szerint 7-et létesít a város. Sz. I.: - Az önkormányzat valóban pályázatot hirdet új körzetekre, ám feltételük, hogy csak ott lehetne körzetünk, ahol kijelölik, mondjuk a most Felsővároson rendelő orvosnak Újszegeden. Ki az, aki megteheti, hogy fogja magát, átteszi a rendelőjét azaz újat épít, vagy bérel -, s azt mondja a betegeinek: mostantól nem itt, hanem a város másik végén rendelek, tessék ezentúl oda jönni! A város ajánlata számunkra elfogadhatatlan. Mi azt kérjük, hogy ne kössék utcahatárokhoz a körzetet, hanem fogadják el területi ellátásnak, hogy mi is, igaz a város különböző körzeteiből, de mégiscsak Szeged területéről fogadunk betegeket. Szegeden privatizációs modell készül. Miért nem lehet „felrúgni" a régi sémákat és rugalmasan Változtatni úgy, hogy a betegek érdekei ne sérüljenek, és mi is teljes értékű háziorvosként tehessük a dolgunkat? - Nem hallani, hogy az ország más részein is elégedetlenkednének a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok? N. M.: - Pedig valamennyien hasonlóan hátrányos helyzetben vagyunk. Vélhetően az elszigeteltség az oka a közös fellépés hiányának. Azt sem tudjuk, hányan vagyunk területi ellátás nélküliek az országban, egyesek szerint 200-an, mások 600-ra becsülik a számol. Nincs köztünk kapcsolat, ezért nem is lehet egységes érdekképviseletünk. Kalocsai Katalin kül is teljes értékű betegellátást nyújtunk, Ön előtt is ismert, hogy a körzeti orvosoknak szintén vannak területen kívüli betegeik. Tevékenységünk a paraszolvenciával szemben tiszta, átlátható, korrekt feltételeket teremi. Tisztelt Miniszter Úr! Az idők folyamán a ránk rótt negatív diszkrimináció csak fokozódik. Úgy véljük, ha nem oldják meg megnyugtatóan a fenti kérdéseket, akkor az általunk ellátott több százezer páciens magas színvonalú ellátása kerül veszélybe, jelentősen csorbítva a betegek jogait is. Úgy érezzük, az egészségügyi tárca fokozatosan ellehetetleníti munkánkat. Aggódnak betegeink is, akik bennünket választottak, éltek a szabad orvosválasztás lehetőségével. Kérjük megnyugtató, érdemi válaszát. Szeged, 2000. augusztus II. A Szegeden dolgozó területi kötelezettség nélküli háziorvosok nevében. Levél Gógl Árpádhoz