Délmagyarország, 2000. augusztus (90. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-07 / 183. szám

6 FESZTIVÁLNYÁR HÉTFŐ, 2000. AUG. 7. Trombita harsog, dob pereg, kész a csatára a sereg." A látvány ára Hát ez valami csodálatos látvány! - ámuldoztak a szegediek szombaton délután, amikor a hagyo­mányőrzők menete a Belváros utcáiban kanyargott. S a csodálkozás pillanatában sokan azonnal azt is megkér­dezték a mellettük állóktól: vajon mibe kerül egy ilyen harciparádé? Dr. Vass László, a liadifesztivál főrendezője szerint egy múltidéző katonai találkozó szinte megfizethetetlen produkció lenne, ha üzleti alapon számláznának a vité­zek. Am a szegedi hagyományőrző csatázás - akárcsak sok másik országszerte - nem a pénztől, hanem a részt­vevők lelkesedésétől szépül. A harcosok maguk varrat­ják díszes harci ruháikat, saját költségeiken nevelik a lovakat, s a fegyverek megvásárlásakor sem támasz­kodhatnak másra, mint házikasszájukra. S ami nagyon fontos: egy-egy hadiszemle során a messzi vidékekről érkezők csak az utazás költségeit kérik el a rendezőktől - adott betekintést a hagyományőrzők pénzügyeibe Vass doktor. Majd köszönettel szólt arról, hogy egyre több támogató áll a hagyományőrzők mellé hazánkban. A szegedi vitézek kasszájába például az Országgyűlés, Szeged város önkormányzata és a Honvédelmi Minisz­térium is szavazott már meg forintokat, míg a kisebb­nagyobb vállalkozások termékekkel, szolgáltatásokkal szponzorálják a rendezvényeket. B. Z. meg nevelve az egyik szege­di harcos - Hiszen addig még Szőregen kell megbirkózni a császáriakkal, meg még ez a nap sem ért véget. Földvári ezredes emlékére Hát mitagadás, nem akár­milyen embert próbáló prog­ramot állítottak össze a sze­gedi 48-as gyalogosok a ta­lálkozó résztvevőinek. Szom­baton délután 2 órától, a rek­kenő hőségben, ugyanis Sze­ged belvárosában vonult föl több kilométert legyalogolva a több száz méter hosszú me­netük. Újszegedről rajtolva, a Belvárosi hídon át haladtak, hogy az Aradi vértanúk terét elérve elhelyezhessék a meg­emlékezés virágait a szőregi csala emlékművénél. Aztán innen a Földvári utcába foly­tatták útjukat, ahol Földvári Károly ezredes, az 1948/49­es szabadságharc jeles ezre­desének emléktábláját leplez­ték le. A vastag harci ruhákba öltözött huszárok és gyalogo­sok ezt követően tértek vissza Újszegedre, hogy az előbb cmlftett ligeti hadibemutatón szórakoztassák a nagyközön­séget. - Nagyon nagy öröm szá­munkra, hogy ennyi szegedi kilátogatott a ligetbe, hiszen a katonai hagyományőrzés nem öncélú szórakozás. Ha­nem azt szeretnénk elérni, hogy minél többen alaposab­ban megismerkedjenek ha­zánk történelmével, s tisztel­jék azokat az őseinket, akik nemegyszer öldöklő csaták­ban harcoltak Magyarország függetlenségéért és szabadsá­gáért - mondta el dr. Vass László, a szegedi hagyo­mányőrző egyesület elnöke, miközben az újszegedi hadi­vigadalomban éppen a bab­Hagyományőrzők második szegedi találkozója Tapssal jutalmazott ütközet Faragó-nap a szélmalom mellett Ki a legény Dorozsmán? Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg Kiskundorozsmán, a szélmalom melletti té­ren az első Faragó-na­pot az elmúlt hét végén. Az érdeklődök megte­kinthették a hosszú idő után tavaly újra megnyi­tott malmot, az ügyessé­gi játékokra jelentkezők között pedig eldőlt, ki a legény Dorozsmán. Népi mesterségek bemu­tatója, hagyományőrző egye­sületek és fiatal tehetségek zenés műsora, valamint ügyességi játékok szórakoz­tatták azokat, akik kilátogat­tak a kiskundorozsmai szél­malomnál első alkalommal szombaton megrendezett Fa­ragó-napra. A „népünnep­ély" az utolsó dorozsmai szélmolnárról. Faragó Györgyről kapta a nevét, aki haláláig, 1949-ig használta az eredetileg 1821-ben Czé­kus András helyi gazda által építtetett szélmalmot. A Fa­ragó György halála utáni két évtized alatt a malom falai átáztak és meggyengültek, végül 1970-ben összeroskadt az építmény. 1971 és 1973 között újjáépítették a helyi lakosok segítségével, de egészen a tavalyi dorozsmai napokig csupán kívülről lát­hatták az érdeklődök. Ma már az eredetileg kőfaragó­ból lett szél molnár, Vass Jó­zsef szakszerű kalauzolása mellett a gabonaőrlés teljes folyamatával és a molnár­mesterség fortélyaival is megismerkedhetnek a láto­gatók, akik április elejétől szeptember végéig hétfő ki­vételével mindennap felke­reshetik a dorozsmai szél­malmot. Ezen kívül megte­kinthetik az aratás és a házi kenyérsütés kellékeit, elol­vashatják a molnárok siral­mát, és fényképek alapján összehasonlíthatják a ha­zánkban fennmaradt szél­malmokat. Az egykori huszonhárom dorozsmai szélmalomból a legtovább fennálló építmény rekonstruált másának vitor­láit a Faragó-nap alkalmával többször is megforgatták a közönség tapssal kísért örö­mére. Azok az érdeklődők pedig, akik éppen nem a ku­riózumnak számító épít­ménnyel ismerkedtek, a ma­lom előtti füves téren felállí­tott színpadon fellépő tánco­soknak és énekeseknek tap­solhattak. A szervezők meg­hívták Szurdi Zsoltot, a népművészet és a tekerőlant ifjú mesterét, a Székivirág népdalkört és citerazenekart. a Kisteleki Citerabarátok Egyesületét, valamint a Tá­péi Hagyományőrző Egye­sületet. A népdalokat versek és mesék szakították meg, majd pedig a régi időkből gyökerező produkciók ellen­pontjaként mai slágerekkel, musicalekkel és filmekből ismert dalokkal szórakoztat­ták a közönséget Györkéi László énekstúdiójának nö­vendékei. A színpadi műsor ideje alatt a Napsugaras Dél­Tisza Menti Kulturális Egyesület tagjai a kosárfo­nás, az agyagozás, a mézes­kalács és csuhébaba-készítés mesterségét mutatták be. A csuhébabák között volt rőzsehordó és kosárvivő asszony, illetve padon ülő fiatal szerelmes pár is. A Faragó-napi program végén az ügyességi játékok során kiderült, ki a legény Dorozsmán. A legkisebbek üdítőivó, zsákbafutó ver­senyben és gólyalábazásban mérhették össze képességei­ket. A felnőttek másfajta próbákat álltak ki. A dorozs­maiak meggyőződhettek a helyi önkéntes tűzoltók ere­jéről, akik megnyerték a kö­télhúzást. A férfiak - akár­csak a régi molnárlegények - liszteszsák emelésben és szállításban is megállták a helyüket: a legerősebbek hat, egyenként ötven kilo­gramm súlyú zsákot toltak el a tragacsnak nevezett egyke­rekű szállítóeszközzel. Egé­szen más képességeket igé­nyelt a férfiaktól a sörivó verseny. A győztes torkán ­nem tévedés - 12 másodperc alatt csúszott le az egy liter korsó sor. A Faragó-napi bu­lit a Mák elnevezésű nosz­talgia-zenekar koncertje zár­ta. A szervezőik egy év múl­va újra várják a dorozsmaia­kat augusztus első hét végé­jén a szélmalom mellett. HegedOs Szabolcs Népi mesterségekel, így például az agyagozás fortélyaival is megismerkedhetett a Faragó-nap közönsége. (Fotó: Miskolczi Róbert Hadita­lálkozót rendezett az elmúlt hét végén a szegedi III. honvéd­zászlóalj hagyományőrző egyesü­let. Több, mint 150 gya­logos vitéz, tüzér és hu­szár mutatta be katonai tudományát előbb szom­baton az újszegedi liget­ben, majd pedig vasár­nap a szőregi Kamara­töltésnél, ahol több ezres nézősereg szemlélte, mi­ként is tudják a kései utódok újra megvívni az 1848/49-es szabadság­harc híres-neves szőregi csatáját. Új fejezel íródhat az újsze­gedi liget históriáskönyvébe. Annyi sültkolbász illatú ma­jális, dobhártyát szaggató rock-koncert, szerelmetes randevú után elmúlt szomba­tunkon marcona vitézek nyargalásztak, ágyúztak, kardpárbajoztak a szabadtéri színpad melletti tisztáson. A félelmetes csatazajt pedig gyakorta a nézők tapsa szakí­totta meg. Mert áruljuk el gyorsan, nem emberek életét követelő háború költözött az árnyas fák közé, hanem na­gyon is békés, ám látványos hadibemutató színhelye volt a szegediek közkedvelt pi­henőparkja. Erdélyből is érkeztek S hogy kiknek a produkci­óját bámulhatta a szép számú érdeklődő? Nos, a II. szegedi huszár és katonai hagyo­mányőrző találkozóra - amit a szőregi csata 151. évfordu­lója alkalmából rendeztek ­érkeztek lovasok Mátyás­földről és Veszprémből, nye­regbe pattantak a szegedi Gold lovasegylet harcosai épp úgy, mint a szőregi lova­sok, de találkozhattak a nézők a házigazda szegedi hagyományőrzők mellett tá­piőbieskei tüzérekkel, a pesti Wisoczky lengyel légió kato­náival és az Erdélyből Sze­gedre kiránduló 11. 15-ös szé­kely határőr gyalogezred két szakaszával is. Ez utóbbi mi­niregimentet egyébként Kele­men Botond vezette Geren­céről és Csernátonról több, mint 600 kilométer távol­ságra. - Hosszú volt az út, de szí­vesen megteltük, mert csodá­latos élmény számunkra be­kapcsolódni az anyaországi hagyományőrző mozgalomba - mondta Kelemen úr a heves hadakozás egyik rövidre sza­bott szünetében, s dicsérte a szegediek szervezőmunkáját, a szőregi csata emlékre létre­hozott találkozót. Majd az újabb roham előtt annyit még elárult, hogy jövő tavasszal Erdély távoli vidékeire várják a szegedi hagyományőrző vi­tézeket. - Jaj, de messze van még az a jövő tavasz... - jegyezte gulyás falatozásának ideje jött el. - S azt is boldogan vesszük észre, mennyire megváltozott a hagyo­mányőrzők fogadtatása az el­múlt esztendők során. Egye­sületünk megalakulásának évében, 1998-ban még sokan lenéző mosollyal szemlélték felvonulásainkat. Tavaly már rengeteg érdeklődő vett részt* rendezvényeinken, az idén pedig már azt tapasztalhattuk a különböző ünnepségeken ­akárcsak most, a szegedi fel­vonulásunk során is -, hogy a városlakók százai köszöntöt­ték hálás tapssal a harcoso­kat. Szikráztak a kardok Elárulhatjuk: nem történt ez másként tegnap, vasárnap délelőtt sem. A hagyo­mányőrzőket előbb Szőreg főterén köszöntötték, ahol az 1848-es emlékműnél koszo­rúztak a harcosok. Majd ahogy közeledett a dél, mit sem törődve a kánikulával, szegediek ezrei sétáltak ki a Kamaratöltésen, hogy meg­szemlélhessék az élő történe­lemórát. Másfél száznál is több gyalogos, huszár és tü­zér állt itt hadrendbe, majd amikor eldördültek az ágyúk - akárcsak 151 évvel ezelőtt - egymásra rontottak a csa­patok. S miközben szikráztak a kardok, szállt a lőporfüst, néhány aggódó hang is kisu­hant a szájakon: „Jaj, csak valami bajuk ne essék ezek­nek a legényeknek!" Jelentjük: rendkfvúli ese­mény nem történt, a szőregi csata imitációját mindenki egészségben átvészelte, sőt mi több - az ütközet után győztesek és vesztesek igaz jó barátként, remek hangulat­ban masíroztak a pörköltes bográcsok irányába. A kö­zönség pedig abban a re­ményben bonthatott tábort, hogy jövőre, augusztus elején újra találkozhat majd Szege­den nyalka huszárokkal, dob­pergésre masírozó gyalogvi­tézekkel. Bátyi Zoltán Rézágyú a szőregi réten. Ahogy békés csatához illik - nagyobb volt a füstje, mint a lángja... (Fotó: Miskolczi Róbert) Hétfő-Péntek: 9-19-ig Szombat 9-14-ig Vasárnap 9-13-ig • iidznsiaz allira> - burkoiarrvIrraMs XIII.. Váci úl 152. Tál.: 359+741 VIII.. Hungária krt. 26. Tel.: 303-0747 XI., Budafoki úl 70. Tel.: 206-1939 IX., Soroksári úl 123. Tál.: 260-8059 XIX. Üllői út 280 Tel.: 347+970 Miskolc. Peet út 5. Tel.: 1461 367-365 Debrecen, Belmerútvirosi út &C Tel.: 521417-366 Szeged. Vasám&yiPál u. 3-5. Tel.: (62 466+45 Saékemhérvár. Semgélyesi iá Tel.: (22) 503-390 M7-ee leiárai

Next

/
Thumbnails
Contents