Délmagyarország, 2000. augusztus (90. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-25 / 199. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. AUG. 25. A templomhalmi paprikadobozolóban * Sárga folyam a kék tető alatt Ásotthalom Ez már Európa? Olasz gépsoron, Németországba válogat paprikát a csengelei csapat. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kedves Környékbéliek! M ég szerencse, hogy hűlt kicsit az idő! A mi Szentisvánunk táján már nem szokott ennyire fölénk fűteni az Öreg Égi Kemencepakoló. Ilyenkor már szinte az egyik napról a másikra vége a nyár­nak. Hűvös szelek még nem járnak igaz, de hűlt he­lyét már leljük, annak ellenére, hogy a Nap fényei még a teliarany színeivel ragyognak. Hamar válnak didergőssé az éjszakák. Most meg...? A görögök is megirigyelhették volna a mi melegeinket. Ami, néha már többnek mutatkozott a többnél. A csengelei kis­boltban például szóba jött, hogy a diófán megmér­ték: ötven fok volt! Jézus Mária! Mi jöhet még?! Tengerhez illene ez a forróság, nem a mi sülős ho­mokjainkhoz! A száraz nyár a kukoricát, talló­krumplit elintézte. A gyepeket fölégette, sarnyúszé­náról még csak álmodni se álmodhatunk. Az almá­sokat jócskán megzavarta. A szőlőkre is korai szüre­tet kényszerít majd. Olyannyira nagy a szárazság, ha nem érkezik kiadós eső hamarjában, még a tanyaso­ri fák is elhullajthatják levelüket. Úgy fiilkopaszod­hat tájunk, mintha már ősz vége lenne. És hol van még az? Augusztus végét írunk... Hogy mégse legyen minden olyan siralmas a kis­boltban, emberünk megsúgta az ötvenfokosra mért diófai meleg miatt zsörtölődő kenyerestársának, hogy ő például úgy védekezik a forróság ellen, hogy bemegy a fóliába és szedi a paprikát. Támadt erre komoly höhözés a rögtönzött forróságértékelő be­szélgetésen, hiszen azt minden fóliamunkákhoz ki­csit is konyító ember tudja: a sátor alatt pár fokkal mindig melegebb szokott lenni, mint odakint, (leg­alább is ilyen az érzet a sok locsolással keletkező pá­ra miatt). Úgyhogy, aki a fóliába megy hűvösülni, nem igazán a Nap elő! bújik, inkább kénytelen-kel­letlen szedni a piacra való portékát, legyen az tölte­ni való fehér paprika, vagy épp lecsónak minden­képp jó paradicsom. És, aki dolgozni jár, bátran viccelhet... M int Önök is tapasztalhatják nap mint nap, könnyebben telnek a munka órái, ha tréfával üthetjük el azokon az időt. Ha nevet adhatunk a min­dennapi szerszámoknak. Becézhetjük a nagy fülű vödröt, noszogathatjuk a kézhez álló kis gazolókapát. S ha nagy a forróság, vagy éppen csendesen csepe­reg, a fólia alatt ha teli a kosár, mondhatjuk a zsák­nak: ne tátsad, hanem nyissad a szádat! Mostanában a paprikaszedők sajnos azt is tapasztalják: hiába tel­nek szedéskor a zsákok, a velük való meló olyan, mintha tengerbe hordanánk a kút vizét. Semmi a pénz, ami jár érte a piacon. Hogy azért mégsem telje­sen reménytelen időket élünk, olvassák oldalunk most is. Csengelén túl jártunk, a templomhalmi pap­rikacsomagolóban. Mintha Nyugaton lettünk volna... ftlAjerm Ll&trr Jár-e piacolni? Munkatársunktól Augusztus 27-én, vasár­nap a képviselő-testület 10 fős küldöttsége a település testvérközségébe, Királyha­lomra utazik. Immár negye­dik éve látogatják meg egy­mást a jugoszláviai és a ma­gyar képviselők, hogy egy­egy napot eltöltsenek egy­másnál. Az ásotthalmiak múlt hét végi falunapjukra hfvták meg a királyhalmia­kat, most pedig a már ha­gyománynak számító búcsú­ba és szamaragoló versenyre hivatalosak a határon túlra. Kisteleki aratóünnep Munkatársunktól Búcsúra és aratóünnepre várják augusztus 26-án és 27-én az érdeklődőket Kis­teleken. Szombaton délután 2 órától sport, játék és ügyességi versenyeket, ve­télkedőket rendeznek a strandon. A csapatok vízifo­ciban, vízilabdában, strand­röplabdában, streetballban mérhetik össze erejüket, tu­dásukat, emellett pedig úszóversenyen is indulhat­nak a mozogni szeretők. Es­te 9 órától tábortüzes „strandparti"-val zárul a nap. Vasárnap reggel fél ki­lenckor a városi könyvtár mellett felavatják a Szent István parkot, utána 9 órától ünnepi szentmisét tartanak, melyen az Id. Vándor Ru­dolf Fúvószenekar is közre­működik. Kiss Imre püspöki helynök megszenteli a ke­nyeret, majd az istentisztelet után Marosvári Attila, a Csongrád Megyei Közgyű­lés alelnöke átadja a megye­zászlót. Fél tizenegykor a le­endő sportcsarnok alapkövét teszik le. A település köz­pontjából lovasok, arató- és cséplőgépek vonulnak fel a strandig 11 órától, ahol ün­nepi beszédet mond Nagy Sándor polgármester. A fel­vonuláson közreműködik az ld. Vándor Rudolf Fúvósze­nekar és a Pro-Art Táncstú­dió mazsorettei. Egy órától lovas- és íjászbemulató, il­letve traktoros ügyességi versenyt (száz lóerő alatti és feletti kategóriában) tarta­nak a vásártéren. „Feneva­dak az utcán" címmel a bu­dapesti Bab Társulat óriás­bábos vásári komédiáját lát­hatja, hallhatja a közönség 3 órától. A mesét a horgosi néptánc együttes, a kisteleki citerazenekar és pávakör, valamint a nyugdíjasklub műsora követi, utána tánc­ház várja a mozogni vágyó­kat. Hat órakor brcaktáncot láthatnak a nézők, a Farsang Zoltán vezette táncosok idén világbajnokságot nyertek. Az ünnepet a Trió és a Bé­kavagy együttes koncertje zárja. Forráskút Munkatársunktól Augusztus 28-án 34 első osztályos kisdiák kezdi meg tanulmányait a forráskúti ál­talános iskolában. Idén ve­lük együtt összesen 240 ta­nuló látogatja majd az órá­kat. Az intézményben a gye­rekek angolt tanulhatnak, felesleges energiájukat pedig a focipályán, illetve a legte­hetségesebbek különböző sportversenyeken vezethetik le. Az iskolának van egy előkészítő osztálya is, ahol a következő év elsősei ismer­kedhetnek meg a tanárok és a könyvek világával. A ládá­it y o m o , mint egy automata orrbavágó készülék. Hátrahúz­za erös acélkarját, meglendíti va­söklét, és puff. Igazából mégsem üt, hanem nyom, mivel a szerkentyű épp ott áll meg, s csak annyira löki meg a papír­lapot, hogy abból egy elegáns paprikásláda pottyanjon. Az, hogy közben még össze is ra­gasztja az illó éleket, és be is jelöli oldalait, már csak ráadás e munkához. Az olasz gép naponta ezerszám adja ki magából a Vetter Kft. jelével fölcímké­zett papírkartonokat, hogy ezekbe az ügyes kezű sza­lagmunkások később belete­hessék a zöldpaprikával teli nejlondobozokat. Ugyanis, a templomhalmi kék tetők alatt, a tágas műhelyben, a ládacsináló mellett, a gépso­ron zöldséget csomagolnak. Sebők Imrétől megtudtuk, de magunk is megszámolhat­tuk, a papírládákba öt pár ki­sebbet, tíz darab telipapriká­sat (esznek. A csapatmunkát irányító szegedi ember mondja még, hogy az álta­lunk formásnak jelzett mű­anyag dobozokba, majdhogy­nem hajszálpontosan fél kiló fehérpaprika kerül. Hogy a DM információ ...már majdnem kész. Aki kicsikét is bosszankodik miatta - rosszul teszi. Igaz, bele kell abba menni és ki is kell jönni belőle, és ez a közlekedési szabályok is­meretének frissítését kérhe­ti sokunktól, mert körfor­galmunk — ezen a tájon ­még nem nagyon volt ed­dig. De máshol már bebi­zonyosodott, hogy a kör­forgalom sokkal előnyö­sebb a közlekedőknek, mint a lámpás útkereszte­ződés. Remélhetően az M 5-ös szatymazi, sándorfalvi elágazásánál erről nemso­kára mi magunk is meg­győződhetünk, s össze tud­juk azt hasonlítani a kiste­leki lámpás útkeresztező­désben tapasztaltakkal. paprikába mi kerül, vagy ab­ból mi lesz, annak már a né­met háziasszonyok a tudói, hiszen ők szeletelik, darabol­ják azokat vendégnek, csa­ládnak. Merthogy ottjárttunk­kor is, mint eddig mindig, a templomhalmi paprikacso­magolók a német piacra válo­gatták a portékát. Ha a hozzá nem értőnek kéne elmondani, hogyan: sárga folyamú vá­lyúkból kapkodják ki a húsos paprikákat. A zöldpaprikát, ami ugye, most sárga, és er­refelé fehérpaprikának mond­ják. A paprika színéről és el­nevezéséről ennyi bőven elég ebben a bő paprikafo­lyamban, amely, mint láttuk, az érkezőnek olyan, akár a kínai folyó. Színében höm­pölygő a zöld hegyek tövé­ben. (Merthogy az egymásra rakott ládák és a porciózó gépsorok zöld színükben pompáznak.) A csengelei csapat, amely az olasz gépek mellé állítódott, és a német háziasszonyoknak csomagol, első látásra is serény. Ké­sőbb az is kiderül: mérhető­en pontos is. Széli Katalin, aki az átvé­tel, a minőség és a hőmér­séklet ügyelője is egyben, megmutatja a bejárati kiska­litkában, hogy mire is megy itt a játék. Bátran ráfoghatjuk - grammokra. Számítógép ellenőrzi, hogy errefelé annyi e az annyi. Vagyis, hogy ép­pen fél kiló-e a mérlegre tett kis nejlonkosárka paprika. Mivel jól ismerik már a csengelei lányok, asszonyok, férfiemberek az előttük fo­lyandó zöldségeket, szinte alig tévednek. Oka, hogy előbb a nagyját, a húsosabb­ját kapkodják, de dobnak közbe kisebbet is, hogy a szalag melletti mérlegeléskor csupán egyetlen darabbal már beállítsák a kívánt súlyt. Mivel az idő pénz, ahogy a szalag halad, hamar telnek a kosárkák. A csapat, ha jól jönnek össze a dolgok, vagy­is a horoszkóp szerinti csil­lagállások kedvezőek, 100 mázsa paprikát öt óra alatt fölporcióz. Az elején említett kisládákból 19 ezer 800-at raknak egy kamionra. És évente 150 kamion indítanak. Mindazért, hogy a templom­halmi válogató környéke megszínesedjék. A majsai út forgalma erősödjék. A Vetter Kft ide, a városi embernek istenhátamögötti helyre, közel a szentlászlói határhoz, a kiskunmajsai út mellé építette - német mintá­ra - a zöldség és gyümölcs­csomagolóját. A nyári kopár­ságban már messziről virít kék teteje. Körötte, ameddig a szem ellát, zöld a táj. Nagy­ra hagyott spárgák sorai fut­nak locsológödörhöz. Ez a korai növény és a neki való templomhalmi homok ihlette a céget, hogy ide gyökeree­tesse vállalkozását. A valamikori Aranyho­mok Szövetkezet földjén, 350-en hektáron vetette meg a lábát a Vetter Kft. A társas­ág német tőkével indult. Gaz­dálkodásra, kereskedésre szakosodott. Bánft Péter ügy­vezető Békésből érkezett. Korábban is a kereskedelem­ben dolgozott. Miután csak exportra csomagolnak, és jó pár éve már csak a németek piacaira, alkothat némi képet a külhoni piacok forgatagá­ról. A lényeg, hogy az oda irányuló portéka szép legyen és előzze meg a konkurenci­át. Spárgát, meggyet, szilvát maguk termelnek. Paprikát, görögdinnyét, vöröshagymát máshonnét veszik. Induláskor 650 termelővel álltak kapcso­latban, ez a névsor mostanra 150-re apadt, de az ügyvezető vágya, hogy később mind­össze ötven legyen. Legin­kább is olyanok, akik már a nyugati piac kívánalmai sze­rint állítják össze a piacra va­lót. Hogy ez magyarul ponto­san mit is jelent? Hm. Nehéz kérdés mostanában. (Annyi viszont biztos, hogy Bánfi Péterrel - Nyugatra járó ke­reskedővel - való beszélge­tést egy későbbi Kitekintőben olvashatják majd). Addig is érjük be annyival, hogy min­den látszat ellenére a mi pap­rikánk - ha nem szedjük össze magunkat - kiszorul az egyre kiélezettebb európai pi­acról. Kár lenne értünk, most, amikor épp odafelé igyekez­hetünk... Maiere* Tiber Nagy József, a kisteleki kábelgyár és a csengelei konzervgyár volt dolgozó­ja: - Nem járok piacolni, soha nem is jártam. Nem volt földünk, csak egy hold, ami a tanya miatt lett. Azon megtermett, ami nekünk kellett. Kiadta a családi szükségletet paprikából, pa­radicsomból. Meg a barac­kot is. Ja, igaz, dinnyét meg még ezt, azt azért a piacról vesszük. Amikor bejártam a kábelba, menetben, jövet­ben megvettem, ami kellett. Itthon aprójószágot tartot­tunk, disznót hizlaltunk, így nem nagyon volt szükség, hogy eljárjunk a piacra. A feleségem meg a lányom még dolgoznak. Mostaná­ban azt látom, hogy mások nagyon sokra tartják a pia­cot. Megterem nekik a pi­acra való. Locsolják, gon­dozzák. Utánfutókkal, vi­szik a krumplit meg még a sok mást. Vágó József, csengelei nyugdíjas: - Nemigen ker­tészkedünk, piacra se na­gyon járunk. A malacokat se onnét hozzuk, tartunk anya­kocát. Fölneveljük a süldő­ket, befogjuk őket hízni és ha készek, esetleg leadunk egyet vagy kettőt belőlük. A többi nekünk marad. A bor­jút néha beviszem a vásárba. Régebben dohánnyal foglal­koztunk. Akkor maradt ab­ba, mikor sokáig nem vette át a fölfűzött leveleket a vál­lalat. Nekünk kellett elszállí­tani, hol ide, hol oda, ilyen­kor azért szétnéztünk, meg hallottuk is, hogy arrafelé mi újság. Legtöbbet Kömpöc­be, Tiszaalpárra vittük. Jár a fejünkben, hogy újra belefo­gunk, öt hold földet haszná­lunk. Esetleg, ha lenne vala­mi ára, megérné, mert a do­hány munkáit ismerjük. De piacolni má, biztos nem pia­colunk vele. Arra vannak az átvevők. A szatymazi körforgalom. •• Épül - szépül! Ahol a szatymazi, a sándorfalvi és az európai út találkozik. (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Thumbnails
Contents