Délmagyarország, 2000. augusztus (90. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-25 / 199. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. AUG. 25. A templomhalmi paprikadobozolóban * Sárga folyam a kék tető alatt Ásotthalom Ez már Európa? Olasz gépsoron, Németországba válogat paprikát a csengelei csapat. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kedves Környékbéliek! M

ég szerencse, hogy hűlt kicsit az idő! A mi Szentisvánunk táján már nem szokott ennyire fölénk fűteni az Öreg Égi Kemencepakoló. Ilyenkor már szinte az egyik napról a másikra vége a nyárnak. Hűvös szelek még nem járnak igaz, de hűlt helyét már leljük, annak ellenére, hogy a Nap fényei még a teliarany színeivel ragyognak. Hamar válnak didergőssé az éjszakák. Most meg...? A görögök is megirigyelhették volna a mi melegeinket. Ami, néha már többnek mutatkozott a többnél. A csengelei kisboltban például szóba jött, hogy a diófán megmérték: ötven fok volt! Jézus Mária! Mi jöhet még?! Tengerhez illene ez a forróság, nem a mi sülős homokjainkhoz! A száraz nyár a kukoricát, tallókrumplit elintézte. A gyepeket fölégette, sarnyúszénáról még csak álmodni se álmodhatunk. Az almásokat jócskán megzavarta. A szőlőkre is korai szüretet kényszerít majd. Olyannyira nagy a szárazság, ha nem érkezik kiadós eső hamarjában, még a tanyasori fák is elhullajthatják levelüket. Úgy fiilkopaszodhat tájunk, mintha már ősz vége lenne. És hol van még az? Augusztus végét írunk... Hogy mégse legyen minden olyan siralmas a kisboltban, emberünk megsúgta az ötvenfokosra mért diófai meleg miatt zsörtölődő kenyerestársának, hogy ő például úgy védekezik a forróság ellen, hogy bemegy a fóliába és szedi a paprikát. Támadt erre komoly höhözés a rögtönzött forróságértékelő beszélgetésen, hiszen azt minden fóliamunkákhoz kicsit is konyító ember tudja: a sátor alatt pár fokkal mindig melegebb szokott lenni, mint odakint, (legalább is ilyen az érzet a sok locsolással keletkező pára miatt). Úgyhogy, aki a fóliába megy hűvösülni, nem igazán a Nap elő! bújik, inkább kénytelen-kelletlen szedni a piacra való portékát, legyen az tölteni való fehér paprika, vagy épp lecsónak mindenképp jó paradicsom. És, aki dolgozni jár, bátran viccelhet... M

int Önök is tapasztalhatják nap mint nap, könnyebben telnek a munka órái, ha tréfával üthetjük el azokon az időt. Ha nevet adhatunk a mindennapi szerszámoknak. Becézhetjük a nagy fülű vödröt, noszogathatjuk a kézhez álló kis gazolókapát. S ha nagy a forróság, vagy éppen csendesen csepereg, a fólia alatt ha teli a kosár, mondhatjuk a zsáknak: ne tátsad, hanem nyissad a szádat! Mostanában a paprikaszedők sajnos azt is tapasztalják: hiába telnek szedéskor a zsákok, a velük való meló olyan, mintha tengerbe hordanánk a kút vizét. Semmi a pénz, ami jár érte a piacon. Hogy azért mégsem teljesen reménytelen időket élünk, olvassák oldalunk most is. Csengelén túl jártunk, a templomhalmi paprikacsomagolóban. Mintha Nyugaton lettünk volna... ftlAjerm Ll&trr Jár-e piacolni? Munkatársunktól Augusztus 27-én, vasárnap a képviselő-testület 10 fős küldöttsége a település testvérközségébe, Királyhalomra utazik. Immár negyedik éve látogatják meg egymást a jugoszláviai és a magyar képviselők, hogy egyegy napot eltöltsenek egymásnál. Az ásotthalmiak múlt hét végi falunapjukra hfvták meg a királyhalmiakat, most pedig a már hagyománynak számító búcsúba és szamaragoló versenyre hivatalosak a határon túlra. Kisteleki aratóünnep Munkatársunktól Búcsúra és aratóünnepre várják augusztus 26-án és 27-én az érdeklődőket Kisteleken. Szombaton délután 2 órától sport, játék és ügyességi versenyeket, vetélkedőket rendeznek a strandon. A csapatok vízifociban, vízilabdában, strandröplabdában, streetballban mérhetik össze erejüket, tudásukat, emellett pedig úszóversenyen is indulhatnak a mozogni szeretők. Este 9 órától tábortüzes „strandparti"-val zárul a nap. Vasárnap reggel fél kilenckor a városi könyvtár mellett felavatják a Szent István parkot, utána 9 órától ünnepi szentmisét tartanak, melyen az Id. Vándor Rudolf Fúvószenekar is közreműködik. Kiss Imre püspöki helynök megszenteli a kenyeret, majd az istentisztelet után Marosvári Attila, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke átadja a megyezászlót. Fél tizenegykor a leendő sportcsarnok alapkövét teszik le. A település központjából lovasok, arató- és cséplőgépek vonulnak fel a strandig 11 órától, ahol ünnepi beszédet mond Nagy Sándor polgármester. A felvonuláson közreműködik az ld. Vándor Rudolf Fúvószenekar és a Pro-Art Táncstúdió mazsorettei. Egy órától lovas- és íjászbemulató, illetve traktoros ügyességi versenyt (száz lóerő alatti és feletti kategóriában) tartanak a vásártéren. „Fenevadak az utcán" címmel a budapesti Bab Társulat óriásbábos vásári komédiáját láthatja, hallhatja a közönség 3 órától. A mesét a horgosi néptánc együttes, a kisteleki citerazenekar és pávakör, valamint a nyugdíjasklub műsora követi, utána táncház várja a mozogni vágyókat. Hat órakor brcaktáncot láthatnak a nézők, a Farsang Zoltán vezette táncosok idén világbajnokságot nyertek. Az ünnepet a Trió és a Békavagy együttes koncertje zárja. Forráskút Munkatársunktól Augusztus 28-án 34 első osztályos kisdiák kezdi meg tanulmányait a forráskúti általános iskolában. Idén velük együtt összesen 240 tanuló látogatja majd az órákat. Az intézményben a gyerekek angolt tanulhatnak, felesleges energiájukat pedig a focipályán, illetve a legtehetségesebbek különböző sportversenyeken vezethetik le. Az iskolának van egy előkészítő osztálya is, ahol a következő év elsősei ismerkedhetnek meg a tanárok és a könyvek világával. A ládáit y o m o , mint egy automata orrbavágó készülék. Hátrahúzza erös acélkarját, meglendíti vasöklét, és puff. Igazából mégsem üt, hanem nyom, mivel a szerkentyű épp ott áll meg, s csak annyira löki meg a papírlapot, hogy abból egy elegáns paprikásláda pottyanjon. Az, hogy közben még össze is ragasztja az illó éleket, és be is jelöli oldalait, már csak ráadás e munkához. Az olasz gép naponta ezerszám adja ki magából a Vetter Kft. jelével fölcímkézett papírkartonokat, hogy ezekbe az ügyes kezű szalagmunkások később beletehessék a zöldpaprikával teli nejlondobozokat. Ugyanis, a templomhalmi kék tetők alatt, a tágas műhelyben, a ládacsináló mellett, a gépsoron zöldséget csomagolnak. Sebők Imrétől megtudtuk, de magunk is megszámolhattuk, a papírládákba öt pár kisebbet, tíz darab telipaprikásat (esznek. A csapatmunkát irányító szegedi ember mondja még, hogy az általunk formásnak jelzett műanyag dobozokba, majdhogynem hajszálpontosan fél kiló fehérpaprika kerül. Hogy a DM információ ...már majdnem kész. Aki kicsikét is bosszankodik miatta - rosszul teszi. Igaz, bele kell abba menni és ki is kell jönni belőle, és ez a közlekedési szabályok ismeretének frissítését kérheti sokunktól, mert körforgalmunk — ezen a tájon még nem nagyon volt eddig. De máshol már bebizonyosodott, hogy a körforgalom sokkal előnyösebb a közlekedőknek, mint a lámpás útkereszteződés. Remélhetően az M 5-ös szatymazi, sándorfalvi elágazásánál erről nemsokára mi magunk is meggyőződhetünk, s össze tudjuk azt hasonlítani a kisteleki lámpás útkereszteződésben tapasztaltakkal. paprikába mi kerül, vagy abból mi lesz, annak már a német háziasszonyok a tudói, hiszen ők szeletelik, darabolják azokat vendégnek, családnak. Merthogy ottjárttunkkor is, mint eddig mindig, a templomhalmi paprikacsomagolók a német piacra válogatták a portékát. Ha a hozzá nem értőnek kéne elmondani, hogyan: sárga folyamú vályúkból kapkodják ki a húsos paprikákat. A zöldpaprikát, ami ugye, most sárga, és errefelé fehérpaprikának mondják. A paprika színéről és elnevezéséről ennyi bőven elég ebben a bő paprikafolyamban, amely, mint láttuk, az érkezőnek olyan, akár a kínai folyó. Színében hömpölygő a zöld hegyek tövében. (Merthogy az egymásra rakott ládák és a porciózó gépsorok zöld színükben pompáznak.) A csengelei csapat, amely az olasz gépek mellé állítódott, és a német háziasszonyoknak csomagol, első látásra is serény. Később az is kiderül: mérhetően pontos is. Széli Katalin, aki az átvétel, a minőség és a hőmérséklet ügyelője is egyben, megmutatja a bejárati kiskalitkában, hogy mire is megy itt a játék. Bátran ráfoghatjuk - grammokra. Számítógép ellenőrzi, hogy errefelé annyi e az annyi. Vagyis, hogy éppen fél kiló-e a mérlegre tett kis nejlonkosárka paprika. Mivel jól ismerik már a csengelei lányok, asszonyok, férfiemberek az előttük folyandó zöldségeket, szinte alig tévednek. Oka, hogy előbb a nagyját, a húsosabbját kapkodják, de dobnak közbe kisebbet is, hogy a szalag melletti mérlegeléskor csupán egyetlen darabbal már beállítsák a kívánt súlyt. Mivel az idő pénz, ahogy a szalag halad, hamar telnek a kosárkák. A csapat, ha jól jönnek össze a dolgok, vagyis a horoszkóp szerinti csillagállások kedvezőek, 100 mázsa paprikát öt óra alatt fölporcióz. Az elején említett kisládákból 19 ezer 800-at raknak egy kamionra. És évente 150 kamion indítanak. Mindazért, hogy a templomhalmi válogató környéke megszínesedjék. A majsai út forgalma erősödjék. A Vetter Kft ide, a városi embernek istenhátamögötti helyre, közel a szentlászlói határhoz, a kiskunmajsai út mellé építette - német mintára - a zöldség és gyümölcscsomagolóját. A nyári kopárságban már messziről virít kék teteje. Körötte, ameddig a szem ellát, zöld a táj. Nagyra hagyott spárgák sorai futnak locsológödörhöz. Ez a korai növény és a neki való templomhalmi homok ihlette a céget, hogy ide gyökereetesse vállalkozását. A valamikori Aranyhomok Szövetkezet földjén, 350-en hektáron vetette meg a lábát a Vetter Kft. A társaság német tőkével indult. Gazdálkodásra, kereskedésre szakosodott. Bánft Péter ügyvezető Békésből érkezett. Korábban is a kereskedelemben dolgozott. Miután csak exportra csomagolnak, és jó pár éve már csak a németek piacaira, alkothat némi képet a külhoni piacok forgatagáról. A lényeg, hogy az oda irányuló portéka szép legyen és előzze meg a konkurenciát. Spárgát, meggyet, szilvát maguk termelnek. Paprikát, görögdinnyét, vöröshagymát máshonnét veszik. Induláskor 650 termelővel álltak kapcsolatban, ez a névsor mostanra 150-re apadt, de az ügyvezető vágya, hogy később mindössze ötven legyen. Leginkább is olyanok, akik már a nyugati piac kívánalmai szerint állítják össze a piacra valót. Hogy ez magyarul pontosan mit is jelent? Hm. Nehéz kérdés mostanában. (Annyi viszont biztos, hogy Bánfi Péterrel - Nyugatra járó kereskedővel - való beszélgetést egy későbbi Kitekintőben olvashatják majd). Addig is érjük be annyival, hogy minden látszat ellenére a mi paprikánk - ha nem szedjük össze magunkat - kiszorul az egyre kiélezettebb európai piacról. Kár lenne értünk, most, amikor épp odafelé igyekezhetünk... Maiere* Tiber Nagy József, a kisteleki kábelgyár és a csengelei konzervgyár volt dolgozója: - Nem járok piacolni, soha nem is jártam. Nem volt földünk, csak egy hold, ami a tanya miatt lett. Azon megtermett, ami nekünk kellett. Kiadta a családi szükségletet paprikából, paradicsomból. Meg a barackot is. Ja, igaz, dinnyét meg még ezt, azt azért a piacról vesszük. Amikor bejártam a kábelba, menetben, jövetben megvettem, ami kellett. Itthon aprójószágot tartottunk, disznót hizlaltunk, így nem nagyon volt szükség, hogy eljárjunk a piacra. A feleségem meg a lányom még dolgoznak. Mostanában azt látom, hogy mások nagyon sokra tartják a piacot. Megterem nekik a piacra való. Locsolják, gondozzák. Utánfutókkal, viszik a krumplit meg még a sok mást. Vágó József, csengelei nyugdíjas: - Nemigen kertészkedünk, piacra se nagyon járunk. A malacokat se onnét hozzuk, tartunk anyakocát. Fölneveljük a süldőket, befogjuk őket hízni és ha készek, esetleg leadunk egyet vagy kettőt belőlük. A többi nekünk marad. A borjút néha beviszem a vásárba. Régebben dohánnyal foglalkoztunk. Akkor maradt abba, mikor sokáig nem vette át a fölfűzött leveleket a vállalat. Nekünk kellett elszállítani, hol ide, hol oda, ilyenkor azért szétnéztünk, meg hallottuk is, hogy arrafelé mi újság. Legtöbbet Kömpöcbe, Tiszaalpárra vittük. Jár a fejünkben, hogy újra belefogunk, öt hold földet használunk. Esetleg, ha lenne valami ára, megérné, mert a dohány munkáit ismerjük. De piacolni má, biztos nem piacolunk vele. Arra vannak az átvevők. A szatymazi körforgalom. •• Épül - szépül! Ahol a szatymazi, a sándorfalvi és az európai út találkozik. (Fotó: Gyenes Kálmán)