Délmagyarország, 2000. augusztus (90. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-18 / 193. szám

PÉNTEK, 2000. AUG. 18. KITEKINTŐ 11 Kedves Környékbéliek! r adjak: környékünkön is egyre többen vesztik el kenyérkereső munkájukat. Eleinte még csak vic­cesre fogják sokan, nem kell korán kelni, lehet bő idővel játszadozni. Akik e sajnálatos állapotába ke­rülnek az életnek, tudják: viccnek vicc az ilyesmi, de egyáltalán nem mulatságos. Kisteleki példával élve, amikor téeszeink bomladozóban voltak, sokan gon­dolták a megélhetést a visszatukmált földből. Olya­nok, akik eddig is gazdálkodtak. Eltelt pár év, és mintha azt kéne látnunk, együtt kedves mindnyájuk­kal, hogy a fáidból való megélhetés tévútra terelő­dött. Semmi az ára a portékának. Tehéntartó gazda kesergett a minap, hogy „a világ legnagyobb szégye­nére" 28 (írd és mondd: huszonnyolc) forintot kapott a tejnek literjéért. Akkor, amikor a holtban 120-at kérnek a lefólözöttért. Ilyenkor szomorkodhatunk mindnyájan. Ez már pofátlanság. Nincs igazán jobb világ másfelé se. Akik piacol­nak, szintén tudják: jól ki van most haltázva a föld­del bánó emberrel. Ha megnyugtatja Önöket, Önöké­hez ragasztom a magam bánatát. Hét kenyeresének mondott föl a Szabad Föld új gazdája. Köztük e so­rok írójának is. A hirtelen távozásra kényszerítettek vezetői, meghatározó személyei voltak a vidék legol­vasottabb hetilapjának. Mondhatnám: innentől nem ér a nevem, de mégse mondhatom. A sors fintora, hogy akit a posztomra állítottak, annak neve - a mi családunkéval azonos. Úgyhogy, ha azt hallják a kedves környékbéliek, hogy jön az újságíró (itt csalá­dunk neve következik) .... a Szabad Földtől, bátran kérdezzenek rá: én vagyok-e? (Látják! Vegyük vic­cesre a figurát...!) A múlton keseregni kár. Kár. r\ emelem, hogy e kis kitérő ellenére közös olda­A Inukat, a Kitekintőt nem éri kár. Vagyunk már annyira jóban, hogy higgyem: attól olvasóinknak nem lesz kevesebb a krumpliföld, ha ezután csak a Délmagyarországban találkozunk. Úgy mint most, a világot látott kisteleki ember (név szerint: Mérfalvi mérnök úr), és az iparosok iparosának kitüntetett szijjártó miivész (Gyifko Gyula) története ajánlása­kor. Kitüntető figyelmüket hálásan köszöni a továb­biakban is: Mérfalvi mérnök úr és a bolíviai magaslatok A messzire jutott kisteleki Távol Kistelektől. A szegedi mérnök La Pazban. A társak: Victor Rico, Jenei Béla. (DM-fotó) Közös nevezőre hoz­ható-e a bolíviai fennsík a kisteleki vásártér la­posával? Esetünkben igen, mert Mérfalvi mér­nök úrmindkettát meg­járta már. Oldalunkon ezért Dél-Amerika viszo­nyul majd Kistelekhez, mert a kéthete hírbe ho­zott Mérfalvi Nándor ott egy darab földet vett. Rá is kérdeztünk, hogyan viseli ezt a távoli birtokot. - Balhéból vettük. Azt se tudom, hol van, azt se. hogy mekkora. - Olcsó lehetett... - Száz boliviánó. Körül­belül két láda sör. - Kevesebbért, két fröccsért is cserélt már gazdát magyar birtok... - Ez úgy történt, hogy ülünk az egyik este a spa­nyol telepes házában, ott kérdezik, kéne-e föld? Már hogyne kéne, mondtuk. Megígérték, hogy intézked­nek. Állítólag 25 hektáros birtok, de fogalmunk sincs, merre van. - Igy mulat egy kisteleki úr Bolíviában! - Különben a bolíviai spanyol telepesek se jegy­zik, hogy mekkora a föld­jük. Akinél voltunk, ötven kilométeres körzetben min­dent a magáénak mondhat. Mondja, hogy van egy ba­nánosa, amit örökölt az öregapjától. Kérdezzük, ke­zeli? Nem, nem kezelnek itt semmit. Bolíviában a fönti rész, a magaslaton fekvő te­rület nagyon szegény, a len­tebbi, a dzsungeles, ahol mi is voltunk, tele van kajával. Később kérdeztük, akivel Pesten jártunk együtt az egyetemre, hogy a tanyáján, mert nevezzük annak a he­lyet, ahol az indiánok dol­goznak, mennyi a birka, mennyi a tehén és ő is azt mondta, tényleg nem tudja. Az ottaninak az itteni mezőgazdasághoz semmi köze. Irgalmatlan nagyságú területen terem a föld és nincs aki a cukornádat le­arassa, a banánt leszedje - Hűha! Ha sok magyar oda a lábát betehetné... Apropó. Hogyan is ke­rült Mérfalvi mérnök úr az Andok szirtjei közé? - Staffer Rajmund évfo­lyamtársunk rögtön az egyetem után, még 1973­ban, Németországba költö­zött. Kettős állampolgár lett. A németek kiküldték dolgozni, Bolíviába. Ő ke­reste az interneten Victor Ricót, ki szintén velünk járt. Fölvettük a kapcsolatot. Ba­ráti oldala is volt ennek, de a bolíviai kollégánk hivata­losan kért bennünket, lesza­kadt náluk a partfal, segít­sünk a házaik alapozásánál. Másik kollégával, Jenei Bé­lával repültünk el hozzájuk. - A bolíviai magaslato­kon mit látott a magyar mérnök? - Sok szépet. -Az érdekesebbjeiről hallhatnánk? -A tengerszint fölött, négyezerszáz méter maga­san a repülőtér. A főváros, La Paz, szintén. Ritka ott d levegő, kaptunk miatta gyógyszert. A vidék olyan, mintha visszamennénk az idővel 100 évet. Láttuk, ho­gyan építkeznek. Kap a pol­gár egy darab földet, körbe­keríti. Ás benne gödröt, ke­vergeti az agyagot. Olyan a föld, hogy a kavics fogja össze az agyagot. Ebből a vályogból rakja a kerítést, azért, hogy az állatai ki ne menjenek. Ameddig a sa­rokban föl nem épül a kalyi­ba, ebben a vályogkerítés­ben húzza meg magát. Ér­dekes látványa volt a renge­teg falkerítésnek, mikor szálltunk le a repülővel. Olyan, mintha minden félbe volna hagyva. A városokra is ez a jellemző. - Vannak jó italaik? - Pacséna a sörük, de nem nagyon ittunk, mert ál­landóan úton voltunk. Spe­ciális építésű brazil buszok járják az utakat. A távolság miatt este indulnak, hogy reggelre odaérjenek. Men­tünk Peruba, Brazíliába. Azt, hogy élne-e távol a hazájától Mérfalvi Nándor, csak az illem kedvéért kér­deztük, hiszen akik ismerik, tudják, hogy a belvárosi iro­dán kívül, az újszegedi csa­ládi ház, két kitaníttatott szép gyermek. (Nándor és Zsuzsa), Éva a feleség várja itthon nap mint nap. Amel­lett még Kistelekre is haza­haza kell ugrania. Mert az igazgató bácsi kései fiát még mindig Nándiként sze­reti mindenki. Habár a Rá­kóczi-iskola melletti lapost már jócskán föltöltötték, de nincs olyan hely, ahonnét ne tudnánk hamarjában a bolíviai magaslatokra emel­kedni. Lassan már kép és videó nélkül is..., hiszen a dél-amerikai pampák kiste­leki birtokosával állunk szemben. Majoros Tibor Kapott-e kitüntetést? A Mestermunkáért... Amiért a mai kitüntetés jár. Gyifko Gyula a műhelyében. (Fotó: Gyenes Kálmán) Rózsi István, mórahal­mi nyugdíjas: - Még 1954­ben kezdtem dolgozni. Az olajosoktól mentem nyug­díjba: az algyői földgáz­mezőn voltam komp­resszorkezelő. Többször is kitüntettek, akkoriban még számon tartották azokat, akik igyekeztek becsülettel helytállni. Mindjárt utána­számolok... négyszer kap­tam meg a Kiváló dolgozó címet. Nyugdíjazásomkor, 1993-ban pedig az „Olaji­parért" kitüntetés bronz fo­kozatával jutalmaztak meg. Nem tagadom, nagyon jólesett az elismerés. WsE Farkas Ferencné, doma-l Káti nyugdíjas: - A Pick cso­magolóüzemében dolgoztam tizenkilenc évig, s nagyon szí­vesen emlékszem vissza azokra az időkre. Többféle­képpen is elismerték a mun­kánkat: kétszeres túlóradíjjal, mozgóbérrel, jutalmakkal. Egyszer pedig a Kiváló dol­gozó címmel is kitüntettek. Ha jól tudom, szocialista bri­gádunk fényképe még ott lóg a Tisza-parti Píck-klub falán... A gyár ma is megbecsüli nyugdíjasait: minden kará­csonykor hatezer forintot ka­punk a Picktől, amiért nagyon |hálás vagyok. Azok a lovasfölszere­lések, lovasdíszek, hasz­nálati tárgyak, amelye­ket a Gyifko család már elkészített, mind vissza­jönnének, mint Mérfalvi mérnök úr Bolíviából, tán még az Árpád utca is megtelhetne velük, nem csak a szíjgyártó­mester ottani háza. Gyif­ko Gyula remekeit so­kan, sokféleképpen hí­relték már. A kisteleki mesterember formásán megvarrt lóhámai pél­dául, nemcsak szépek, hanem erősek is. Hasz­nálatra, díszre készül­nek. A mester mestermunkáját egy falnyi oklevél is híreli. Ma mégis különleges nap lesz. Díszes meghívó invitál­ja Pestre. - Az az igazság - mondja Gyula mester -, hogy most betyárul izgulok. - Ennyi kitüntetés után? - Ilyen helyen még nem voltam. - Kiöltözik hozzá? - Az oda való ruhát bea­kasztom szépen az autóba, mert valószínű, hogy rövid nadrágban megyek föl Pest­re. Tizenegy órakor van a ceremónia az Iparművészeti Múzeum aulájában. - Pontosan miért is? - A Népművészet mestere kitüntetést adják. - Ilyenekre a családot is hívják... - A nejem jön csak. A fi­amék, és vele az unokám is még oda vannak. Szabadsá­gukat töltik. Nincs a környéken olyan ember, ki ne tudná, hogy Gyifkoéknál majdhogynem mindenki az ősi szíjasmes­terség művelője. (Minderről már többször olvashattak a Kitekintőben.) - Opusztaszerre a nejem szokott kimenni, ő is szokott különböző fonásokat csinál­ni. Szombaton már oda ké­szülünk. Arra a kérdésre, hogy nagy ünneplés csapnak-e az ünnep miatt, Gyifko mester válaszát úgy is fölfoghatjuk, hogy nem nagyon akarnak kirúgni a hámból. - Ahogy vége lesz az ün­nepségnek, egy vagy két órakor, már két helyre el kell mennem. Az üzletben az üresjáratot nem engedhetjük meg magunknak. A Népművészet mestere a legnagyobb elismerés, ami manapság érheti a mestersé­gét a hagyomány tiszteleté­vel és jól végző iparosokat. Gyifko Gyulának száznál több a zsűrizett terméke. A műhely falán szinte alig van már hely a jó munkát mélta­tó okleveleknek. Belefárad az ember szeme ha csak a feléig jut el a nézgelődéssel. - Az első elismerést, a nyíregyházi bronzot még a hetvenes években kaptam. Azóta ment minden sorjá­ban. Egyedül már csak ez hi­ányzott - mutat a díszes meghívóban foglaltakra, amelynek értelmében a kis­teleki művészmesternek föl kell mennie a kultúrák és nemzeti értékek magyar mi­niszteréhez. Véle egy kézfo­gás erejéig megismerkedni, majd a körülállók tapsának kíséretében átvenni azt a ki­tüntetést, amit - ne szóljanák meg érte - minden kisteleki, kicsit a magáénak érez, ha majd helyet találnak annak a többi mellett. Az, hogy a szíjgyártás mestersége a szemünk előtt lett világhírűvé, bizonyára észre se vesszük. Az ábra is csak azt mutatja, hogy az iz­landiak négyesfogata Gyifko szerszámokkal van fölvirá­goztatva. Az aprólékos mes­termunka szinte láthatatlan... M. T. Valósítsa meg álmait! * Személyi kölcsön Valósítsa meg álmait a tetszőleges célra fel­használható ABN AMRO Személyi kölcsön segítségével! Ha 2000. augusztus 31-éig 'Jr igényel ABN AMRO Személyi kölcsönt, 1% kamatkedvezményt nyújtunk Önnek. ABN-AMR0 Bank > ( 06 40 444 444 Néhány példa a törlesztőrészletekre: Futamidő (ho^^ 200 000 500 000 1000 000 3 000 000 24 10 670 26 676 53 351 160 054 36 7 948 19 869 39 739 119 216 48 6 627 16 567 33 135 99 404 60 5 866 14 664 29 328 87 984 A táblázatban szereplő havi törlesztórcszletck kamatváltozás esetén módosulhatnak. A bank a kölcsönt a hitele/bírálatfeltételei alapján nyújtja, á hirdetés nem minősül a bank részéről nyilvános tájékoztatónak és ajánlattételnek. A teljes hileldljmulaló 29.3%-tól 41,37%-ig terjedhet a hitelösszeg és futamidő függvényében. A hiteldíjmutatóról, a kezelési költségről és az igénylés feltételeiről a Bankvonalon vagy fiókjainkban érdeklődhet. További részletekel a bankfiókban található Szerződéses feltételek személyi kölcsön folyósítására című dokumentum tartalmaz. Ajánlatunk a forint alapú Személyi Kölcsönre érvényes. Bankfiókjaink: Hódmezővásárhely. Kossuth tér 5. Tel: 62/241-666 • Szeged, Klauzál tér 5 Tel 62/551-420 < Tel: 62/560-200 • Szeged, Rókusi krt. 42-64. Tesco Áruház Tel.: 62/551-010 Szeged, Jókai u. 7-9 Nagyáruház passage Tel: 62/551-520 • Szeged. Széchenyi tér 9

Next

/
Thumbnails
Contents