Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-07 / 157. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. JÚL. 7 Akik a mai utakat kaparják Lapátosok, útnyesök a Pántlikán Az útkaparók hajdanában még egyesével járták a rájuk bízott utakat. Fó szerszámuk a kapa, az ásó volt. A maiak már nevükben útkezelők, nagy buldózerekkel és teherautókkal dolgoznak, hosszú úton járnak, de megmaradt kezükben az ásó, a lapát. Nyomát lelhetjük a mostaniak munkájának, ha nem is lépten-nyomon, de a Balástyát Csengelével összekötő úton igen. Sárga, piros gépek, útjavftó egyenruhába öltözött emberek állják épp az utunkat. Csiszár István úgy emeli a piros tárcsát, mint a legkifinomultabb modorú rendőr. Eleganciával, tartással. Azonnal megálljt parancsol az érkező autónak. Mögötte a csapat. Szintén komoly emberek gyülekezete. Gondolja ezt az idegen Így első látásra és majd látja, hogy a tekintélyes kanalú masina belenyes az útszéli földbe, nincs útszéli hang, van viszont por, ami szemmel látható jele a jó útkaparó munkának. Amint megtudtuk Bodó Ferenc gépkezelőtől, lehetne ezt a munkát hűvösebb időben is csinálni, nem a legforróbb nyári kánikulában, de most adta ki besorolás. Miután fölújították a röszkei Forró-fogadótól a faluig vivő alsó utat, ide, a csengelei útra irányították a csapatot. Akik elöl haladnak, leszedik az út pandaját, az összetarackosodott homokmagaslatokat, az utánuk jövők ezen finomítanak. Hogy képet kaphassunk a mai gépes útkaparóságról a rúzsai gépmester finoman fölemeli az útszéli rakományt és az odafaroló teherautóra önti. Mikor Németh György elporol a piros Tátrával, hihetné bárki, hogy vadonatúj a gépe, olyan kikímélt az állapota. Később kiderül: éppen tizennegyedik éve hordja A legszárazabb időben a legbiztosabb útjavító szerszám a lapát. A szegedieket, a balástyai úton azért a gépek is segítik. (Fotó: Gyenes Kálmán) már a zúzalékot, sódert, homokot. A mostani rakományt, útból-útba visszük - tudjuk meg a Tátra irányítójától, mikor rákérdezünk, hogy mi lesz a lenyesett, majd a Tátrára rakott útszéllel. Gödrökbe, tanyakijárókba is, mert igencsak tele van tarackkal. Aki megpróbált mostanában ezen az úton közlekedni, az igazán tudja, hogy mennyire ráfér erre a szakaszra a javítás. Az idő vasfoga (nem csak a fiatalasszonyok arcát) elpusztítja akár a legmasszívabbnak hitt aszfalt utat is. És ahogy a szépasszonyok arcát is lehet egy kis sminkkel, pakolással, üdévé formálni, a fölbozontosodott útból is lehet elfogadhatót alakítani, ha már a vasfogát vettük az időnek. A Csengele-Balástya főutcájának nevezett Pántlika utat a Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság emberei vették kezelésbe. Mivel siettükben a balástyaiak, a csengeleiek tavasszal - a csatornák építésekor - a földet, a sarat csak az út szélére markolták ki, most ezt is el kell hordani onnét. A szépnek mondott útfenntartói munka végül is más piszkának az elhordása. A szakszerűnek mondott viszont, az, hogy a legmelegebb nyáron kell a leghidegebb télre gondolniuk. Mert ha ismét nagy esők lennének (bárcsak esne...) az úton megállna a víz, nem tudna lefolyni. És ez beláthatatlan következményekkel járhat. Télen meg egyenesen életveszélyessé válnának, ha a sok hólé az úton maradna, és hát olyan időben (most ez egy kicsit furcsán hangzik) könnyen lefagyna. Tudjuk, hogy a jégen nagyokat lehet esni. Mondjuk ezt most a legnagyobb kánikula idején, hogy valamivel hűtsük magunkat. Óvjuk is egy-mást, vigyázunk, ha egy jégfoltot találunk az úttesten azt óvatosan kerüljük ki, nehogy elcsússzunk rajta... Mire ezt így, nagyon komolyan végiggondoljuk, jön a Skodával Lapu Endre és neki is telelapátolják a platóját útszéli útnyesedékkel. Amint már említettük, szükség volt a lapátra is. Nyári Ántal kezelte annak nyelét meg a már említett István, akire a forgalomálIftás munkája is tartozott, de a munka neheze, a több tonna földnyesedék mozgatása - a markolóra jutott. ha már itt tartunk, a lapátról mondta Bodó Ferenc: nemrégiben az egyik keresztrejtvény megfejtéseként az szerepelt, hogy óvakodj minden olyan szerszámtól, amelynek nyele van, mert azzal előbb vagy utóbb dolgozni kell. abban maradtunk azért, hogy jól is néznénk ki, ha a mai útkaparók erre tekintettel lennének... A szegedi gárdának, amelynek munkáját értük tetten a minap, egészen az ötös európai útig kell kiegyenesíteni - nem az utak kanyarjait - hanem azok domborulatait. Ahhoz meg a gép és a lapát összehangolt munkája, mint a látott ábra mutatta - elengedhetetlen. Legalább is mi, arra járó útjárók ezt így észleltük. Kiss GergelyMajoros Tibor Kistelek: Strandkupa Munkatársunktól A kisteleki focipályán rendezik meg a III. kisteleki Strandkupa kispályás labdarűgó-tornát. Több kategóriában csapnak össze a mérkőző felek. A 35 éven felüliek, az igazolt játékosok és a nők csapatai mérik össze tudásukat. A szervezők, a vasárnap reggeli tornaindításig fogadják a nevezéseket. A sportpályái strandjáték 9 órakor kezdődik. Korábban az öregek csoportját a Vigadó, az igazolt játékosokét pedig a Meggy SC nyerte. Kitekintő - kéthetenként! Munkatársunktól Mától, vagyis július 7étől kéthetenként jelenik meg oldalunk, a Kitekintő. Természetesen a nyári feltöltődés idején is várjuk észrevételeiket, s az eddigiekhez hasonlóan, szívesen vesszük az ajánlott témákat. Mit szól a mostani időjáráshoz? Szilágyi Istváné, zsombói nyugdíjas: - Hát, egy nagy eső kéne. Borzalmas száraz minden. Annyi csapadék kéne legalább, hogy jól beázzanak a földek. A ház körüli kertben szoktuk locsolni a kis veteményesünket, de kevés sikerrel jár. Mi már öregek vagyunk, nem tudunk többet tenni. Úgy néz ki, hogy minden kiszárad Tavasszal a sok eső veszélyeztette a falut. Majdnem összedőltek a házak a nagy víz miatt. Most meg nem terem meg semmi. Nagyon nem vagyunk megelégedve ezzel az idővel. Na, de mindegy, ezen mi nem tudunk változtatni. Pár napos eső kéne. Az nagyon jól jönne már. Hogy most ezt megkérdezték tőlem, remélem ezzel változni fog valami. Ördög János, balástyai földműves: - Nem sok jót ígér nekünk ez az idő. Ki van égve minden. Itt már csak az a kis gabona lesz, ami már beérett. Csak az lesz, semmi más. Ilyen időben locsolás nélkül nem lehet boldogulni, gazdálkodni csak az tud, akinek nagy kapacitású öntöző berendezése van, mis nem. Fehérbőrű embernek ez már elviselhetetlen, de még a jószág is alig bírja. Azzal sem tudjuk, hogy mit csináljunk. El kéne adni azokat is, de ilyen időben még állatot sem vesz senki. Van három tehenünk, de nem éri meg velük foglalkozni. Jó esők? Azok kellenének, meg egy kicsit hűvösebb. A gabona mellett lesz még kukorica és krumpli, hogy más be érik-e? Az már nem rajtunk múlik. Mi még locsolni sem tudunk. Tóth Ferenc, rúzsai útőr: - Meleg van, és kész. Ezzel nem tudunk mit csinálni. Ha ilyen az idő, ezt kell elfogadni. Ha egyszer én állíthatnám össze egy hétre az időjárást, akkor úgy csinálnám, hogy lenne egy pár nap eső, és egy pár nap napsütés is. A tiszta időt inkább hétvégére raknám, mert akkor nem kell a munkahelyen dolgozni. Az eső is meg csak olyan finom, szitáló csapadék lenne. De ilyen forróságot nem csinálnék. Hát egyébként is, ha esett az eső, akkor utána fújni fog a szél. Tehát hűvösebb lesz. De jó is lenne végre. Egyébként engem nem zavar annyira ez a kánikula, mint másokat. Én elfogadom, hogy ilyen meleg van. De más sem tud mit csinálni ilyenkor. Széli Sándor, kisteleki autóbusz diszpécser, meós: - Ez a trópusi meleg igénybe veszi az embert, a gépet, a gumikat, a műszaki rendszereket, mindent. Talán mégis a gépkocsivezetőknek a legrosszabb. A terjedelmes üvegfelület miatt nagy hőhatás éri őket. Sőt nekik még az öltözékükre is ügyelni kell. Elképzelni is rossz, hogy hány fok lehet a vezetőfülkében. Az utasok sem bírják. Állandóan nyitogatják az ablakot, nekik is melegük van. Legalább éjszakánként esne egy kis eső. Nappal meg elég lenne olyan huszonöt fok körüli hőmérséklet. Tavasszal az az ideális. Akkor már nincs hideg, de még meleg sincs. Nem is az a baj, hogy nem esik, hanem, hogy olyan perzselő ez az idő. Kedves Környékbéliek! C

ak annak mondom, aki még nem tudja: meleg van! Kánikulai forróság. Ilyenkor, többhetes hőségben már arra gondolunk, ha így marad, a fák, szép lassan elhullajtják leveleiket, a folyók elapadnak s kiszáradnak a tengerek. A derült égből száraz békák hullanak. Fölég köröttünk minden... Hohó! Álljon meg a menetÉlő tanúként állíthatom, hogy tegnap, csütörtökön, 5 óra 52 perckor esett eső Perczelben. Nem komoly, jóval kisebb a hajnali harmatnál, körülbelül ezer csepp, de esett. Esett, annak ellenére, hogy kicsinyke jelét se mutatta ennek a hasadó hajnal. Habár, ahogy a Nap bújt elő a fasor mögül és terítette az égre szakadozott btborpalústjút, szokatlan módon, éppen északon festette meg az eget, mikor ez a mennyei tüsszentés történt, sejteni épp sejteni lehetett volna. Talán az öreg pásztorok vették volna biztató jelnek, ha még lennének öreg pusztai pásztorok. Mivel ők már rég nincsenek errefelé, így e csodálatos napkeltét e sorok írójának kellett figyelmeztető égi jelnek vennie és határozottan állítania: lesz még eső, ennél több is! Kérdezhetnék a kedves környékbéliek, mire alapozom ezt a kijelentésemet? (Azt kevésnek tartaná bárki is, hogy odaszóltam Vigh Zsombó Zolinak, Raktáros Teri néninek, meg még néhány kedves kisteleki ismerősnek, hogy intézkedek. Eső ügyben összehordok hetet-havat, keverem a szezont a fazonnal...) Megmondom, de nem négyszemközt, hogy az esőre megérzéseim vannak. Mint jó szamárnak... Alapozom továbbá arra a népi bölcseletre, amely szerint eddig a földi halandónak esőről nem, inkább tetőről kellett gondoskodnia. Ráadás érvként hozom, hogy még sohasem múlt el nyár eső nélkül. Külön erőt ad ebbéli bizakodásomban, hogy rajtam kívül még pármillión vannak így e dologgal. Mert, ahogy, amint már említve volt, szinte a semmiből megkönnyezett az ég, jelez valamit. Fölöttünk is sokallják már a meleget, a szárazságot. Amint ránk kerül a sor, az égiek ránkzuttyantanak egy jó nagy lavór vizet. Tehát, a bizodalomra van okunk bőven. Esőnek lennie kell! Erre akár mérget is vehetünk! Csakhogy! Ki fizeti a számlát? Ma már, mint mindnyájan tapasztalhatjuk: a víz a legdrágább kincsünk. Addig kéne becsülni még magától jön. t\jem fölhányásként mondom: a tavasszal volt 1 J belőle jócskán. De ez már más mise. És, tényleg, istenigazából nem is a mi dolgunk. Az viszont teljesen ránk tartozik, hogy a nyárra tekintettel kéthetenként jelentkezik oldalunk. Erre figyelemmel köszönt minden kedves környékbélit, egyben jó nyaralást, hasznos munkát kívánva hozzá: Szóvá tettük: Válaszol a vasút Tisztelt Szerkesztőség! A Délmagyarország június 30-i számában, a „Menetrendszerűen..." című, M. T. tollából megjelent Írásra válaszolva az alábbiakat közöljük: A cikkben kifogásolt, 7057 sz. vonat menetrendjének megváltoztatása - az előző menetrendhez viszonyítna 30 perccel korábban való közlekedtetése - mellett azért döntöttünk, mert a hivatásforgalom (éjszakai műszakból hazatérők) és a telkekre utazó „kiskertes forgalom" részéről is ilyen igény merült fel. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy valamennyi menetrend változás, mely egyik részről nézve kedvező, a másik csoport érdekeit sérti. A 7057 sz. vonat menetrendjével kapcsolatban beérkezett panaszt - ezeket a különböző érdekeket szembeállítva - jelenleg vizsgáljuk, annak eredménye alapján fogunk dönteni a vonat menetrendjének esetleges módosítása felöl. Azonban erre a módosításra is csak a szeptemberben életbe lépő változások kapcsán lesz lehetőségünk. Az ügyintézéssel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a panaszos levél június 13-án érkezett hozzánk és annak elintézésére, a válaszadásra, 30 napos határidő áll rendelkezésre, mely nem a bürokratikus intézkedések, hanem az e területen dolgozó munkatársak leterheltsége, az alapos informálódás és megfelelő döntés miatt szükséges. Kérjük, hogy a fentiekről az olvasókat tájékoztatni szíveskedjenek. Tisztelettel: Huszár Zoltán osztályvezető Üzemanyag a Mezőhegyes (MTI) A szénhidrogén üzemanyagok növényi eredetű készítménnyel való pótlására Magyarországon is megkezdődött a kísérleti munka és szervezés; a kezdeményezők között van a huszonegy üzemet összefogó Columbus Kft., amely csütörtökön Mezőhegyesen tájékoztatta a térség mezőgazdaságának vezetőit a biodfzel-üzemanyag előállításának lehetőségeiről. Megyeri Zsolt, a ménesbirtok vezérigazgatója úgy fogalmazott, hogy az alternatív üzemanyag növényi alapanyagának előállítása kitörési lehetőséget kínál a válságos helyzetben lévő mezőgazdaságnak s hozzásegítheti a várt fölemelkedéshez.